Ördögi láz

• Ördögi láz
 
 
 
• Az emberi test, az emberi viselkedés több millió éves evolúciós folyamat terméke. Mivel testünk, természetünk nem egy kiváló mérnök tudatos és jól kivitelezett terméke, ne is várjuk, hogy tökéletes legyen. Hibákkal van tele, lásd a szemünk vakfoltját, testünk betegségekre hajlamos, néha akár végzetesekre is, de miért? Ilyen egyszerű tények és kérdések vezettek és alapoztak meg egy ma már közel 30 éves tudományágat, az evolúciós orvoslást. Ha megkérdezzünk ma egy orvost, hogy hallott-e erről a megközelítésről, valószínűleg a beszélgetés során felmerül a szokásos kérdés, mit és hogyan tud segíteni a mindennapi orvoslásban az evolúciós szemlélet. Próbáljuk meg egy egyszerű példán megmutatni, hogy milyen erősségei vannak ennek a gondolkodásnak.
•  
• A biológus szakemberek, amikor egy jelenséget, egy viselkedést vizsgálnak, négyféle kérdéscsoporttal próbálják megközelíteni és megmagyarázni a vizsgálat tárgyát. Az első csoportba a közvetlen kérdések csoportjába tartoznak az alábbiak: milyen élettani, hormonális folyamatok, mechanizmusok miatt alakul ki az adott viselkedés.  A második csoport a felől érdeklődik hogyan alakul ki az egyedfejlődés során, milyen tanult és öröklött elemek befolyásolják megjelenését az egyed életében. Ezeket a kérdéseket egy-egy betegség, viselkedés esetében már nagyon részletesen megválaszolták és ezeken alapul a hagyományos orvostudomány kezelési, megelőzési protokollja. Ezeket tanulják hosszú éveken keresztül a leendő orvosok. Kevés figyelmet kapott a másik két fajta kérdéscsoport, amely a viselkedés, betegség funkcióját kérdezi, és azt, hogy ez hogyan változott az evolúciós fejlődés során. A négy kérdésre válaszolva kaphattunk teljes képet a biológiai jelenségekre vonatkozóan. A teljes kép mellet majd később láthatjuk, hogy gyakorlati haszonnal is járhat a két utóbbi, az orvoslásban teljesen mellőzött, kérdések megválaszolása. A fenti négy elengedhetetlen kérdéscsoporthoz hozzátennék egy ötödiket, ez pedig az elmélet, magyarázat történelmi, társadalomban elfoglalt szerepének változását vizsgálja. Próbáljuk meg a láz esetén megkeresni a kérdéseket és a válaszokat.
 
• Közvetlen, hagyományos kérdések: Hogyan, és minek a hatására alakul ki az egyébként jól szabályozott testhőmérsékletünk megemelkedése? Milyen folyamatok, milyen fehérjék irányítják az élettani mechanizmusokat? Évezredek óta ismert, hogy bizonyos baktériumok, vírusok hatására testünk hőmérséklete megemelkedik. Az utóbbi években alapos nyomozás eredménye, hogy megtalálták a láz folyamatának belső szereplőit is. A fertőzés hatására belső, endogén fehérjék a vér útján eljutnak testünk sok részébe, agyunkba, pontosabban ott a hipotalamuszba, ahol a testhőfokszabályzónk is található. Itt a lakás termosztátjához hasonlóan, egy magasabb hőmérséklet állítódik be alapszintnek a fehérjék hatására, az immunrendszer sejtjei is aktívabban dolgoznak. Kémiai tanulmányainkból tudhatjuk, hogy a hőmérséklet emelése növeli a kémiai és biológiai reakciók sebességét. Ezzel a sebességnöveléssel az immunrendszer próbál előnyt keresni a kórokozóval szemben. Az ember egyedfejlődése során egészen a gyermekkortól - sőt ott a szülők nagy bánatára frekventáltabban - előfordul, de mint majd később látjuk majd, nem olyan vészes a helyzet. A folyamatok megértése vezetett a jól ismert lázcsillapítók elterjedt használatához. A tudás további elmélyülése, pontosabb, mellékhatások nélküli lázcsillapítókhoz vezethet.
 
• Az evolúciós kérdések már a fenti leírások alapján is felmerülnek: lehetséges, hogy a láz nem egy kóros jelenség, hanem testünk bacik elleni védekező rendszerének fontos tényezője az immunrendszer mellett? Az állatvilágban vajon létezik a láz? Ott is vajon a kórokozók elleni védekezés része?  A legfontosabb bizonyíték a fenti állítások mellett, hogy a láz nagyon energiaigényes folyamat, 2-3^OC testhőfok emelkedés akár 20%-kal is megnövelheti az energiaigényét testünknek. Ekkorra növekedés fennmaradása és fenntartása csak akkor kifizetődő, ha ennél nagyobb előnnyel jár a lázas egyed számára. Az egyik lehetséges előnyre már utaltam, ez az immunsejtek gyorsabb osztódása, eljutása a megfelelő helyekre. A másik nyilvánvaló segítség az, hogy a mikroorganizmusok főleg a Gram negatív bacik, vírusok nem bírják ki a 40^OC-ot, replikációjuk, szaporodásuk lelassul, a fehérjéik denaturálódnak, a mérgeik lebontódnak, esetenként el is pusztulhatnak. Tanulmányok garmadája alapján mondhatjuk, hogy akik bakteriális fertőzés során lázcsillapítót szedtek azok lassabban és rosszabbul gyógyultak ki a betegségből, mint akik tartózkodtak annak szedésétől. Egy finn tanulmányban 102 szalmonellás gyermek beteg megfigyelése során azt tapasztalták, hogy jelentős negatív korreláció van a láz mértéke és a bacik elterjedése között a szervezetükben, akinek magasabb volt a láza, abban a bacik kevésbé terjedtek el. Vitatható és nagyrészt spekulatív a feltételezés, de bizonyos rákos megbetegedéseket is gyógyíthatunk talán a láz segítségével. A Lancet orvosoknak szóló folyóirata szerint minden hatodik rákos elfajulást valamilyen patogén mikroba, vírus okoz. Sok rejtélyes felgyógyulás történhetett már ezen az úton, a rákos beteg elkapott valamilyen fertőzést, ami először lázhoz vezetett, majd az immunrendszer védelme kapcsolt fokozatba, és ezután a beteg nemcsak a fertőzést, de a rákot is legyőzte..
 
• 
  
  A láz adaptív funkciójának elfogadását erősíti az a tény, hogy gyakorlatilag az állatvilág nagy részében a rovaroktól a gerincesekig, a halaknál, az emlősöknél is mindenhol jelenlévő mechanizmus. A vizsgált állatokba elhalt vagy élő bacikat fecskendezve, azok igyekeztek testük hőmérsékletét emelni. Ki úgy, hogy melegebb helyeket keresett a környezetében, ki pedig a saját élettani mechanizmusait mozgósította a harcban. A viselkedéses láz, azaz a külső környezetben keressük a melegebb helyeket, nálunk, embereknél is előfordul, gondoljunk a szaunák, vagy a meleg pokrócok alatti izzadásokra. Az evolúciós válaszok alapján a láz a testi immunrendszer fontos, ősi része a patogén kórokozók elleni folyamatos küzdelemben. Mégis manapság a fennálló koncepció alapján a láz káros folyamat, szédülést, kiszáradást, agysérülést, esetenként halált okozhat. Hogyan jutottunk ehhez a felfogáshoz az emberi láztörténelem során? Lehet-e ezen az állásponton változtatni, ezek az ötödik típusú kérdések. Minden ókori népnek saját elképzelése volt a lázról, de egy dolog közösen jellemezte őket, hogy hitték, hogy a láz hasznos a szervezetnek, a gyógyulás jele. Ez közel két ezer évig nem változott, Thomas Syndham a XV.században írta, hogy a láz a természet eszköze a testet támadó ellenfelek elleni harcban. Az amerikai indiánoktól kezdve a régi korok világáig létezett a láz terápia valamilyen formája. Az indiánok frissen leölt, még meleg lótetembe tették a beteget és hagyták azzal együtt kihűlni, a szifiliszt, a reumát, az asztmát is kétezer éve magas lázzal igyekeznek kezelni. A neuroszifiliszt ókori sugallatra, Wagner-Jauregg meglehetősen furán kezelte, maláriával oltotta be a betegeket, akik a malária okozta láz segítségével megszabadultak a neuroszifilisztől, a maláriájukat pedig kininnel kezelte. A betegek 30%-nál eltűntek a tünetek, meggyógyultak, Wagner-Jauregg Nobel-díjat kapott ezért a nem mindennapi láz terápiáért. Az 1800-as évek végétől azonban a kialakult kedvező kép az ellenkező irányba váltott át: a láz káros, mindenképpen csillapítani kell. Semmelweis gyermekágyi láza is negatívan érintette a láz megítélését. Azóta a láz nem kívánatos jelenség. Főleg az anyukák aggódnak, holott a gyermekük gyakori lázas állapota csupán annak a jele, hogy immunrendszerük még nem működik 100%-osan, de a láz, mint ősi védelmi rendszerünk képes felvenni a harcot a kórokozókkal szemben, ha engedjük. Természetesen a sokáig tartó, magas láz a fenti rendszer meghibásodását jelentheti, ahol a gyógyszeres közbeavatkozás fontos és elkerülhetetlen
  
  

  . Nagyon mulatságos lázterápia leírást találtam Móricz Zsigmond egyik novellájában, amiben a főhős gazda rehumás betegségben szenved, de nem akar orvost hívni, ezért „értő embert” hívatnak hozzá, aki több módszerrel próbálkozik, míg végül az alábbi metódus bizonyul a nyerőnek:

  
  

  „ –Van itt az udvarban –mondta-, egy szép trágyadomb. Ez lesz az ő ispitálya. Ez megjavítja minden bajából.

  
  

  Megásta neki a trágyadombon a szép gödröt s kivitték a gazdát és beleültették. Akkor szépen megrakták nyakig a szép meleg trágyával, úgy, hogy csak a feje látszott ki belőle. Még a két karját is mind beletemették.

  
  

  Ott ült aztán szépen a jó forró trágyalében két napig.”

  Meggyógyult. Manapság nem biztos, hogy ez könnyedén alkalmazhatnánk.
  
• Ja és az ördög. Néhány ókori népnél a lázas beteget a nép szerint az ördög szállta meg, ezért gyakran ördögűzést alkalmaztak náluk, ami talán nem okozott akkora problémát, mint a mai korban a lázcsillapítók túlzott szedése. A paracetamol alkalmazása évente több ezer halottat követel magának, mivel sokan nem az ajánlott napi adagot szedik be, és sajnos a hatásos és mérgező hatóanyag mennyisége eléggé közel van egymáshoz.
•  
• Láz esetén pihenjünk, hagyjuk, hogy testünk végezze el a feladatát, csak veszélyes esetben avatkozzunk be.
 
 
 
 
 
• Felhasznált irodalom:
 
• Carl T. Bergstrom, Lee Alan Dugatkin: Evolution
 
• Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia
 
• Randolph M. Nesse: The great opportunity : Evolutionary applications to medicine and public health  Evolutionary applications 2008, 28-48.
 
• A.Sahib El-Radhi: The role of fever in the past and present  Medical Journal of Islamic World Academy of sciences 2011, 9-14.
 
• Jackwayne Fernandez: The human febrile response: an evolutionary enigma
   
• Matthew J. Kluger: Fever
 
• Matthew J. Kluger: The adaptive value of fever  Infectious Disease Clinics of North America 1996, March 1-17.
• Móricz Zsigmond: Szép! 1934.
 
• Fontos és érdekes tényeket találhatunk az alábbi linken:
 
• http://drrajivdesaimd.com/tag/fever-as-evolutionary-adaptation/.