2015. március 11., szerda

A gyomorégésről és a reflux betegségről



Jelenlegi helyzet


A gyógyszerreklámok harmada a gyomorbántalmakról, a puffadás okozta görcsökről, a refluxról szólnak, a maradék pedig a megfázások és memória problémák orvoslásáról. Ha ezt statisztikailag elfogadjuk, akkor bizony nagy gondban van az ország lakosságának nagy része, mert így akár népbetegségről beszélhetünk, ahol az érintettség valahol az 1/3 és ½ között lehet. Rákeresve a neten, nagyon sok oldalt találtam ezzel kapcsolatban, mindegyiken szép leírásokat, hogy mi történik ilyenkor a szervezetünkben, milyen ételek okozhatják, és hogyan lehet rajta segíteni. Minden oldal az orvosok által elfogadott és terjesztett nézetet támogatja, a gyomor túl sok savat termel, és ez okozza az égető fájdalmat. A nyelőcső és a gyomor határán egy néhány centiméteres záróizomgyűrű helyezkedik el, ez alapesetben zárva van, és csak arra az időre nyílik meg, amíg az étel áthalad rajta a gyomorba. Ha ez a csatornafedő rosszul működik, akkor a gyomor savtartalma a nyelőcsőbe kerülhet, és ott azt marhatja, kikezdheti azt, ez a klasszikus reflux betegség alapja.
Mit csináljunk akkor az orvosok szerint? Szedjünk savcsökkentő tablettákat, és így a felesleges sav nem bántja majd a felette elhelyezkedő szerveinket. Szép elképzelés, de akkor miért nem működik, miért kell valakinek akár évtizedekig savcsökkentőt szednie, amikor az ajánlások szerint csak néhány hétig lenne szabad ezeket szedni? Ha elhagyod a gyógyszered, akkor jó eséllyel a helyzet rosszabbodik.

Az igazán bosszantó ebben a kialakult helyzetben, hogy egy könnyen kezelhető, gyógyítható állapotról beszélünk, csak egy kicsit el kell távolodni a hivatalos ajánlásoktól és magyarázatoktól és az igazi okok megtalálása után, már egyszerűen kezelhetjük a betegséget.

Kezdődik a nyomozás


Egy igazi nyomozás a látható és egyértelmű jelekből, nyomokból indul ki, mi is tegyük ezt. Az első szembeötlő ellentmondást akkor fedezhetjük fel, amikor szembesülünk azzal, hogy az emberek, ahogy öregszenek egyre kevesebb gyomorsavat képesek termelni, 60 évesen akár 30-40%-kal kevesebbet, is mint 20 éves korukban.[i] Miért nő náluk mégis a reflux betegség kialakulásának esélye? Jól megalapozott vizsgálatok egy irányba mutatnak, ha öregszel egyre nagyobb az esélyed arra, hogy refluxos legyél. Hogy is van ez, kevesebb gyomorsav mégis nagyobb valószínűséggel leszek beteg? Jonathan Wright gasztroenterológus szerint, a közel 30 éves pályafutása során a refluxos betegeket megvizsgálva a hivatalos és elterjedt nézetekkel ellentétben nem savtúltengést, hanem csökkentett savtermelést talált. Hohó. A fentiekhez még vállvetve hozzáteszi, hogy a betegeinek sósav sót és pepszint írt fel és ezzel közel az összes betegénél megszűntek a tünetek és a betegség is[ii].
A gyomorsav a helyszínen van, ő a gyilkos, de igazából ő csak egy bérgyilkos, az igazi felbujtók, a megbízók a háttérben maradnak, és onnan figyelnek. Abból, hogy a gyomorsav a nyelőcsövünkbe juthat és ott bizony komoly károkat okozhat, ebből nem következik egyenesen az, hogy ez azért történt, mert sok savunk van a gyomorban. A kettő esemény összekapcsolása között még óriási szakadék tátong.

Az igazi felelősök


Hogyan jut a tett helyszínére a bérgyilkos? A záróizomgyűrűn keresztül, ahol lefelé az ételek haladnak. A záróizomgyűrűnél az idegi irányítás megromlása lehet az egyik segítő, ezt azonban műtétileg vagy egyéb módon jól lehet kezelni, az esetek nagy százalékában nem erről van szó. Hogyan, minek a hatására nyílhat fel ez a fedő? Ha nem az irányítás, akkor bizony a két térfél közötti nyomáskülönbség a bűnös. A gyomorban nagyobb nyomás alakul ki és ez felnyomja a fedőt és közben savat és gyakran ételmaradékokat is felprésel a nyelőcsőbe. De mi az a mechanizmus, folyamat az emésztőrendszerünkben, ami képes gáztermelésre és ezzel együtt annyira megnövelni a nyomást, hogy az a refluxos állapothoz vezessen? A válasz egyszerű, a bennünk élő baktériumok.[iii] Itt kötődünk a kevés sav termeléshez, ugyanis gyomrunk savtartalmának egyik fő feladata az, hogy az ételekkel bekerülő bacikat elpusztítsa. A jól működő, normális gyomorsavas közegű gyomorban ezek 10-15 percig bírják, utána végük van, szétpukkannak. Ha viszont kevesebb gyomorsavunk van, esetleg még ezt a keveset savkötővel le is kötjük, akkor a baktériumok átvészelhetik ezt és a béltraktusba juthatnak, és ott esetenként túlburjánzanak. Nem elég nekik az, hogy bejutottak, mert ott meg is kell, hogy telepedjenek és kajára is szükségük van a továbbiakhoz. Minél több savmegkötőt szed a páciens, annál biztosabb, hogy rossz bacik jutnak át a gyomor védelmi vonalán. A folyamatban van még egy faktor, ez pedig a vékonybélben történik. A gyomorsav hatására lebontó enzimek termelődnek és ezek segítik a gyomor utáni fázisban az emésztést. Alacsony savtartalomnál, ami valójában a reflux igazi elindítója, a vékonybélben nem termelődik, nem jut elégséges lebontó enzim, és így rengeteg tápanyag jut tovább, feldolgozás nélkül a vastagbélbe, ahol a baktériumok örömmel üdvözlik azokat, és köszönik szépen. Az ételek összetevői közül a szénhidrátok a legjobb alapanyagok a mikrobáknak. Ha magas szénhidrát tartalmú az étkezésed és refluxra savmegkötő gyógyszert szedsz, akkor ezekkel elsősorban a bacikat táplálod. Ők pedig köszönik szépen, a cukrokból hidrogén gázt termelnek, ami túlnyomást hoz létre a gyomor felől és fellöki azt a bizonyos fedőt és az amúgy is alacsony savtartalomból még a nyelőcsőbe is kinyom egy adagot. Egy alma, vagy egy narancs cukortartalmából, ha a baktériumok emésztik meg teljesen, akkor közel 3-3,5 liter hidrogéngáz fejlődik[iv]. Ha a gyomorsavad elegendő és viszonylag kevés szénhidrátot fogyasztasz, akkor azt a vékonybél szépen lebontja és eljutatja a véráramodba, így nem jut a rossz baciknak, nem termelődik gáz, ami felemelné a fedőt és így nem alakul ki reflux.

További elkövetők és következmények



A kialakult nem éppen kedvező állapotot tovább tetézi egy mindenki által ismert kis belső kórokozónk, a Helicobacter[v], ami majdnem mindenkiben ott tenyészik és képes elnyomni a gyomor savtermelését. Ez egy ördögi körnek tűnik, ha alacsony a savtartalmad, akkor gyomorégésed, refluxod lehet, ezt kezeled savmegkötőkkel, akkor bizony növeled az esélyed a Helicobacter fertőzésre, sőt ennek a bacinak az elterjedését is támogatod ezzel, és mindez oda vezet, hogy a betegséged súlyosbodik, krónikussá, állandóvá válik. A védelmi vonal gyengülése, a savmegkötők szedése további más fertőző betegségek lehetőségét növelheti: a Salmonella, a Listeria, a Pneumonia, a TBC[vi]. Ha ez még nem lenne elég a szörnyűségekből, akkor egy picit még fokozzuk, és utána majd jöhet a feloldozó megoldás.

Ahogy a fentiekben hangsúlyoztam a folyamat alapján az alacsony, visszafogott savtermelés áll, ezt kapcsolatba hozták számtalan komoly betegséggel, nem csak a most tárgyalt reflux és gyomorégéssel:

gyomorrák[vii]
allergiák
asztma[viii]
depresszió
bőrbetegségek, ekcéma, acne
epekő kialakulása
autoimmun betegségek[ix]
irritábilis bél szindróma[x]
hepatitis
1-es típusú cukorbetegség


Megoldások


Elég erős kis csapat. Most, hogy megismertük az ellenséget, azt gondolom látható és nem lesz meglepő, hogy milyen úton, módon leszünk képesek közbeavatkozni savmegkötő gyógyszerek nélkül és visszafordítani a káros folyamatokat.

1.       Csökkentsük azokat a faktorokat, amelyek a baktériumok szaporodását fokozzák.
2.       Az alacsony savtartalmat növeljük meg és pótoljuk a hiányzó enzimeket is.
3.       A jó baktériumok arányát növeljük, mert ezek segítenek a rosszak kordában tartásában.

A magas szénhidrát tartalmú étkezés kedvez a rossz baciknak, így a Helicobacternek is, próbáljuk meg ezt lecserélni és alacsony szénhidrátúvá (paleo, GAPS, low FODMAP) tenni étkezéseinket. Kevés tanulmányt végezetek még ebben a témában, de azok mind pozitívan megerősítették ezt[xi]. Különösen az egyszerű cukrok közül a gyümölcscukrot és emellett a mesterséges édesítőket emelném ki, amiket ha lehetséges csökkentsünk minimálisra. A legtöbb prebiotikum fruktóz alapú oligoszacharidokat tartalmaz, és ezek a gáztermelő mikrobáknak tökéletes étel, ezért ezeket nem ajánlanám.

Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, akkor az orvosunkat megkérhetjük, hogy nézzük meg pontosan azt, hogy gyomrunk mennyi savat termel, egy kis szondával ezt könnyedén végrevihetjük. A cikk elején említett Wright professzor az eseteinek 90%-nál alacsony értéket talált és mesterségesen pótolt savval tökéletesen helyrehozta a refluxos betegeit. Nálunk betain hidrokloridnak hívják azt a készítményt, ami a sósav pótlásra használunk, és ez emellett pepszint is tartalmaz, ez az az enzim, ami segíti a tápanyagok lebontását. Több vitaminbolt is árulja elfogadható áron, ezekkel próbálkoznék. Fontos, hogy aki kortikoszteroidokat, vagy egyéb gyulladás gátlókat szed, az beszéljen orvosával, mert a két készítmény együtt sajnos problémákat okozhat.

 A tüneteket csillapíthatják a savas konyhai készítményeink, almaecet, citromlé, de ezek mellett nincs pepszin, így ezek csak átmeneti enyhülést hozhatnak. Az étkezéseink alatt igyekezünk minél kevesebb folyadékot inni, mert ez is hígítja az amúgy is kevés savval rendelkező gyomrunkat. A gyomorsav hatására sok ásványi anyag, vitamin kerül a testünkbe, ha évekig savmegkötőt szedtünk, akkor ezen tápanyagok mennyisége alacsony lehet, ezért igyekezzünk ezeket pótolni: B12, folsav, kalcium, vas és a cink.
Végül a jó bacik támogatásáról. IBS-ben, Crohn betegségben és egyéb emésztési problémákban a probiotikumok segítettek. Az antibiotikumos kúrákat is probiotikumokkal együtt folytassuk le. A kapszulák sajnos viszonylag kevés baktériumot tartalmaznak, ezért keressük a természetes forrásokat, olyan erjesztett ételeket, zöldésgeket, amelyek megfelelő baktérium pótlást biztosítanak számunkra. Ilyenek például a savanyú káposztalé, vagy a kombucha tea. A paleoország oldalán rengeteg jó receptet találunk ezekre.[xii]

Zárógondolat


Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de a reflux és a gyomorégés esetében kiszúrja az ember szemét az, hogy a dolgok valódi állása szerint könnyedén kezelhető, gyógyítható elváltozásról van szó, ugyanakkor a jelenlegi orvostudomány és gyógyszergyártó vállalatok nem érdekeltek ebben, ezért a savmegkötőket és egyéb gyógyszereket pumpálnak a népességbe, hogy azokat akár több évtizedig szedjék, látható javulás nélkül. Sajnálatos. De ha már tudjuk, hogy mi a valódi oka, az alacsony savtermelés, akkor ennek megfelelően léphetünk fel, hiszen mégis csak az egészségünk a tét.

Felhasznált irodalom:




Krasinski et al:Fundic atrophic gastritis in an elderly population. Effect on hemoglobin and several serum nutritional indicators. J Am Geriatr Soc. 1986 Nov;34(11):800-6.

[ii] Jonathan Wright :Why Stomach Acid Is Good for You: Natural Relief from Heartburn, Indigestion, Reflux and GERD

[iii] Norm Robillard :Heartburn Cured: The Low Carb Miracle

[v] El Omar et al:Helicobacter pylori infection and chronic gastric acid hyposecretion Gastroenterology. 1997 Jul;113(1):15-24.

[vi] Jennifer Leonard et al:Systematic Review of the Risk of Enteric Infectionin Patients Taking Acid Suppression Am J Gastroenterol 2007;102:2047–2056.

[vii] James W. Freston et al:Effects of hypochlorhydria and hypergastrinemia on structure and function of gastrointestinal cells Digestive Diseases and Sciences February 1995, Volume 40, Issue 2 Supplement, pp 50S-62S

[viii] Stephen J,. Sontag et al:  Gastroesophageal reflux and asthma, GI Motility online (2006) doi:10.1038/gimo47
Published 16 May 2006

[ix] K Henriksson et al: Gastrin, gastric acid secretion, and gastric microflora in patients with rheumatoid arthritis Ann Rheum Dis 1986;45:475-483 doi:10.1136/ard.45.6.475

[x] Mark Pimentel: Evaluating a Bacterial Hypothesis in IBS Using a Modification of Koch’s Postulates: Part 1 Am J Gastroenterol 2010; 105:718–721; doi:10.1038/ajg.2009.678

[xi] Yancy WS et al: Improvement of gastroesophageal reflux disease after initiation of a low-carbohydrate diet: five brief case reports. Altern Ther Health Med. 2001 Nov-Dec;7(6):120, 116-9.

Gregory L. Austin et al: A Very Low-Carbohydrate Diet Improves Gastroesophageal Reflux and Its Symptoms  Digestive Diseases and Sciences August 2006, Volume 51, Issue 8, pp 1307-1312

1 megjegyzés:

  1. Annyit még hozzátennék, hogy az orvosok által felírt savmegkötők bázisos pH-val rendelkeznek. A bázis a gyomorsavval sót képez és a képződő túl sok só felszívódva az epében epekövet a vesékben pedig vesekövet növeszt. Tehát még nagyobb bajt csinál, mint ha nem szedne semmit!

    VálaszTörlés