2001-ben Kanadában a legnagyobb
tél közepén történt egymástól nem messze két nagyon hasonló eset. Az elsőben
egy tizenhárom hónapos kislány, míg szülei az igazak álmát aludták, ő valahogy
kikerült a fagyos márciusi éjszakába, egy szál kis pólóban. A szülei 4 óra
múlva találtak rá, teljesen fagyott állapotban, a szíve már legalább két órája
nem vert, a bőre annyira fagyott volt, hogy a sürgősségi osztályon nem tudták
tűvel átszúrni. A felmelegítése után a szíve azonnal elindult és maradandó károsodás
nélkül megúszta a dolgot. Az agya, a fontos szervei órákig nem jutottak
megfelelő oxigén és egyéb tápanyagokhoz.
A másik esetben egy két éves
fiúcska veszett el egy ugyancsak fagyos éjszakán, akinek a testhőmérséklete 18
fok alá süllyedt mikorra megtalálták, de ő is megúszta komolyabb sérülés
nélkül.
Hogyan lehetséges mindez, amikor
azt tanuljuk, hogy az agy gyakorlatilag néhány percig bírja oxigén nélkül és
utána már komoly sérülések keletkeznek és kihatnak az esetleges trauma után az
áldozatban?
Érdekes párhuzam, hogy amikor
újszülött patkánycsemetéket műteni kell valamilyen okból kifolyólag, akkor az
altatásukhoz nem étert, kloroformot használnak, hanem egyszerűen a nyakukat
jeges vízbe mártják, és ez elegendő, hogy azonnal mély álomba, egy kis
hibernált állapotba kerüljenek, és a felmelegítés után gyakorlatilag sérülés
nélkül élik tovább életüket. Ez a hatás csak a kis állatok első néhány hetében
érhető el, később már nem reagálnak így. Az ember csecsemők is a szülés során
gyakran kerülnek hipoxiás, oxigénhiányos állapotba és a hormonális hatásoknak köszönhetően
legtöbbször túlélik.
A természetben az élőlények a
hideg behatások ellen többszörös és jól működő élettani hatásokkal képesek azt
ellensúlyozni, míg a meleggel kevésbé tudnak mit kezdeni. Visszakanyarodva a
fenti esetekre, az oxigénhiány fellépésekor, fulladás, víz alá merülés, a
szervezet lehűtése nagyon jó adaptációnak tűnik, a sejtekben a folyamatok,
enzimek lelassulnak, kevesebb oxigén is elégséges, és ezt a téli álmot alvó,
hibernálódó állatok akár hónapokig képesek fenntartani. Alacsonyabb hőmérséklet
alacsony metabolizmus, túlélést jelenthet bizonyos körülmények között.
Az orvostudomány ezt a fenti
hatást már felismerték és az agyi stroke esetén igyekeznek ezt kihasználni,
ekkor az agyi sejteket ellátó érrendszerben fellépő eldugulás vagy egyéb miatt
fellépő vér és ezáltali oxigénhiány katasztrofális hatásokkal járhat. Ha
azonban időben lehűtik a kérdéses területet, akkor lelassulnak ezek a
folyamatok ,és ezzel a plusz idővel az orvosok képesek segíteni és akár tényleges
károsodás nélkül megúszhatja az esetet a beteg.
A lehűtés által elérhető jótékony
beavatkozások egy következő fázisba értek a mostani időkben. Egy amerikai
kórházban a sürgősségi osztályon minden hónapban kezelnek olyan súlyos
eseteket, ahol súlyos vérzések miatt sok vért veszítenek és egyéb olyan
sérüléseik vannak, amivel a túlélési esélyeik 7%-ra esnek. Elkeserítő, de a
legtöbb esetben az idő nagyon fontos szempont lenne, de ez nem ált
rendelkezésükre mostanáig. Előzetesen malacokon tesztelt módszerrel, a sérült
ember vérét teljesen lecsapolják és sóoldatra cserélik. Ezzel a keringetett és
hűtött oldattal nagyon hamar le tudják a testhőmérsékletüket csökkenteni, 15
perc alatt 10 fok alá mennek. Gyakorlatilag ezután elvégzik a műtéteket, amelyek
szükségesek, ezután a vért visszapumpálják és a szívet, ha nem indul el
magától, újraindítják. A malacok hasonló körülmények után minden fizikai és
kognitív funkciójuk megfelelően elindult és működött. A közeljövőben 10
páciensen szeretnék tesztelni a metódust és összehasonlítani 10 hasonló, de a
hagyományos módon kezeltekkel.
Íme, egy nagyon jó példa arra,
hogy a természetből ellesett élettani, viselkedésbeli megfigyelést hogyan
használhatunk akár reménytelenek tűnő esetekben is.
Mark S. Blumberg : Body Heat
New Scientist 2014, march 29.