Kétféle emberfajta létezik,
sokféle átmeneti formában a szélsőséges esetek között. Vannak a rejtvényemberek
és vannak a rejtélyemberek.
Mindig is irigykedve figyeltem a
környezetemben azokat a fura mókusokat, akik egy kis keresztrejtvény fölé
hajolva bűvölik a ceruzájukat és villámgyors sebességgel töltik a sorokat,
oszlopokat, olyan kérdésekre adva választ, amelyekre sem akkor, sem pedig azóta
nem tudom a választ. Kirekesztve éreztem magam, a tudás, a készségek olyan
tárházából, amibe sehogyan sem voltam képes bepillantani, belépni. Ez a
rejtvények birodalma, az egyértelmű kérdések és az egyértelmű, határozottan
csak egy választ elfogadó dolgok világa. Melyik a leghosszabb folyója a …., hol
terül el…., mi az.
Rejtélyembernek születtünk
A kisgyermekemmel történő kapcsolatom során
sokat tanultam tőle, és megtaláltam, felfedeztem egy másik világot: a rejtélyek
világát. A kisgyermekek nem sokat tudnak a világról, vannak feltevéseik, de a
beszéd előtt, számukra nem léteznek rejtvények, nincsen számukra egyértelmű
válasz a feltett kérdéseikre, csupa rejtély veszi körül őket. Állandóan
kísérleteznek, megvizsgálják környezetük életetlen és élő tárgyait és
ellenőrzik, hogy az építőkockák szét és egyberakhatóak, mindenféle sérülés
nélkül, de a macska farka nem választható le az elejétől, a tárgyak leesnek, de
ha apa visszaadja a leesett tárgyat, akkor ezt újra és újra ellenőrizni tudom:
hogy tényleg leesik újra? Minden meglepő és új, és rejtélyes. Ahogy növekszik egy
gyermek, akik mi magunk is voltunk, elkezd beszélni, a világ dolgai rendszerbe
rendeződnek, elkezdődik a kérdezés időszaka, megjelenek a rejtvények is, az
egyválaszos kérdések. Szerencsére ezt még nem érzik a gyerekek, bátran kérdeznek
tovább, apu mi ez? Kígyó. De miért?
Internet versus könyvtár
Aztán ezt is kinőjük, mint a
ruháinkat, és elköteleződünk, a könnyebb oldalra, a rejtvények világába.
Elmúlnak a miért és hogyan kérdések, és válaszkeresések, maradnak, a mi, mit mekkora,
honnan kérdések. Emlékszem még 10-15 évesen, ha valamit meg akartam tudni,
akkor hosszas könyvtári kutakodás után jutottam el a célig és közben rengeteg
más is felkeltette a figyelmemet, ami sajnos ma is így működik, sok minden mást
is felfedezek közben és terelődik a figyelmem, oszlik az energiám.
Akkoriban még nem volt internet,
a rejtvényes kérdéseimre a választ nem volt egyszerű megtalálni, de közben sok
minden mást megtanultam. Ma már ez nem így megy, ha a gyermeked meg akarja
tudni, hogy melyik a leggyorsabb, leghosszabb állat a Földön, az interneten
nagyon gyorsan megtalálja a választ. Közben a puszta tényen kívül semmit nem
tud meg, nem tanul meg az állatról, a világról. Érdekesebb és nehezebb
valószínűleg megtalálni a második, vagy harmadik legnagyobb, leggyorsabb
állatot az interneten. Ahogy egy keleti bölcs mondta: az út számít, nem a cél.
Az internet egy nagyon fontos dologban hasonlít az pénzhez, mindenki maga döntheti
el, hogy mire használja fel, ha rendelkezik vele. Az internetet nem kizárólagosan
rejtvények megoldására használható, hanem a régi könyvtárakhoz hasonlóan, a
rejtélyek, a fogósabb kérdések megválaszolásához is, a kereső ember habitusa,
kedélye dönti el, hogy mit keres.
Agyi rendszereink
.jpg)
Az agyunk kétféle módon, kétféle
léptékben képes az őt ért impulzusokra válaszolni, van egy gyors, érzelmi alapú
döntés és létezik egy lassabb, racionálisabb énünk is. Ha megéhezzünk, és a
közelben gyorsan elfogyasztható energiabombák, chipsek, édességek tanyáznak,
akkor a gyors és nem minden esetben helyes döntést hozzuk, gyorsan belakunk
velük. Nem gondolunk a néhány év múlva lerakodó zsírpárnákra, egyéb
betegségekre. Érzelmi alapon döntünk, sok vásárlásunk is ilyen. Ugyanakkor a
fontosabb, életünket meghatározó kérdésekben a lassabb, megfontoltabb
rendszerünk dolgozik, milyen kocsit vegyünk, hol éljünk és kivel, mikor szüljünk,
stb.. A két rendszer sokszor zavarja egymást, nem engedve a másikat és annak
előnyeit működni, ezért sok döntésünk utólag már nem látszik, olyan tökéletesnek,
mint akkor volt. Ezt most miért és hogyan került ide? A gyors válaszok azonnal
születnek az egyszerű kérdésekre, mit együnk, hol aludjunk, ezek az élet kis
rejtvényei, a gyors agyi áramköreink ezekre érzékenyek, ezekre reagálnak, míg
az élet nagy kérdéseinek megválaszolásával a lassú agyi rendszer működése van
szinkronban. A mai világ emberének fő jellemzője az azonnali döntés, a
racionális ellenvetések mellőzése, a gyors kielégülés. Előttünk áll a
rejtvényember. Nehezebb és munkaigényesebb egy komolyabb kérdésre megtalálni a
választ, ez sokszor emberpróbáló, a lassabb analitikusabb gondolkodási
köreinket veheti igénybe, de talán érdemesebb ezzel tölteni időnket. Gondoljunk
a címben szereplő személyekre, történetekre. Agatha Christie kitűnő író, akinek
a regényei pompás jellemrajzokkal szolgálnak, érdekfeszítőek és egy rejtvény,
egy gyilkosság körül történek az események és általában az olvasó megnyugvására, a végén kiderül
a titok. Igazából az olvasót ezután már nem igazán foglalkoztatja a mű, kész,
megvan a gyilkos. De mi az, ami már több száz éve vonz fiatalt és öreget, hogy
megfejtsék (H)Amleth titkait?Amleth sztori
Sokáig nem tudtam, hogy
Shakespeare a legtöbb drámájának történetét lopta, sőt nagyon sok párbeszéd,
monológ egy az egyben plagizálásnak neveznénk manapság, ami az ő korának
elfogadott módszere volt, ha valami tetszik, akkor használd. Amleth egy
középkori északi történet, amiben a hős még gyermek, amikor megéli, hogy apját
annak öccse megöli, nem titokban mérgezi meg, hanem mindenki szeme láttára. Az
akkori bosszúval átszőtt világban a gyilkos tarthatott a gyermek bosszújától,
ha az felnő, ezért Amlethnek az őrültet kell játszania, hogy ezzel átvészelje a
gyermekkorát. Sikerül is tervét végrehajtania, de előtte évekig őrültként
kezelték, gúnyolták, kínozták. Felnőve bevégezte a tervét és apja halálát
sikeresen megbosszulta, majd ezután királlyá koronázták. A shakespeare-i Hamlet
már felnőttként éli meg ugyanazt a helyzetet, mégis őrültséget szimulál és
évekig vár a bosszúval. Miért? Rengeteg miért kérdése van mindenkinek és a
válaszok nem egyszerűek, összetettebbek és meg kell dolgozni értük.
42
A két rendszer, a kétféle kérdés
csoportra adott válaszok a humor forrásai is, gondoljunk csak a Galaxis
útikalauz mindentudó számítógépére, aki az élet, a világmindenség monumentális
végső rejtélyes kérdésére, a rejtvényekre jellemző, egyszerű választ adja: 42.
Nem 43, 42.
Miért?