A
Vatikáni iratok, ajánlások szerint a boldoggá, vagy szentté avatás
kezdeményezését a meghatározott egyén halála után öt évvel lehet megkezdeni, és
nagyon szigorú szabályok szerinti elbírálás során nyerhető el a kívánt eredmény.
Mi, halandók, most ha lehetséges még az életünk során szeretnénk elnyerni egy
magasabb státuszt, és ezért merjünk álmodni és váljunk Istenné. A vallási
iratok, könyvek, katekizmusok első vizsgálatunkra nem adnak kézzelfogható
ajánlásokat arra nézve, hogy hogyan válhatunk mi is Istené, milyen egyértelmű
tulajdonságokkal bír egy Isten, ami megkülönbözteti őket a halandó emberek
tömegeitől. Összehasonlítva a fő vallásaink Isteneit és azok történeteit már
közelebb juthattunk ahhoz, hogy egy minimális kritérium rendszert állítsunk fel
arra, hogy ma mit, kit nevezhetünk Istennek és annak milyen megkülönböztethető
jegyei léteznek. Ha ezeket lefektettük, akkor már jó előrejelzéseket tehettünk
ránk nézve, hogy mit kellene még tennünk azért, hogy elérhessük ezt az
állapotot.
Várakozásainkkal
ellentétes tulajdonságokkal bírjon:
A fejlődéspszichológusok már régóta megismertették velünk, azokat az érdekes
fejleményeket magunkról, hogy bizonyos fajta elvárásokkal, elképzelésekkel rendelkezünk.
A tárgyakkal, azok mozgásaival, az élőlényekkel kapcsolatosan a születésünktől
kezdve bizonyos elvárásaink vannak, a tárgyaink egyszerre nem lehetnek egy
helyen és egy időben, ha valami nyugalomban van, akkor az csak valamilyen más
tárgy, vagy élőlény mozdíthat ki ebből az állapotából. A tárgyak önmaguktól nem
kettőződnek meg, nem tűnnek el az éterbe. Ez a normálisnak mondott világunk
fizikai és részben biológiai tulajdonságainak egyszerű leképezése. Ha ezektől
eltérő dolgot észlelnek a kis gyermekek, azaz nem várt esemény történik, arra
azonnal oda kapják a fejüket és hosszasan nézik, vizsgálják az esetet. A várt
esetekben unalmasan tekingetnek körbe. Az Istenünknek meg kell szegnie az
elvárásainkat, azaz láthatatlannak, halhatatlanak kell lennie, a fizikai és
élővilágunk által támasztott elvárásokat meg kell, hogy törje valamilyen módon.
Hétköznapi emberi tulajdonságokkal nem válhatunk Istenné, valamire szükségünk
van, ami emlékezetes és jól elválaszt minket az átlagtól. Természetesen több
olyan tulajdonsággal is bírhat egy istenség, ami a várakozásinkkal ellentétes,
lehet egyszerre láthatatlan és halhatatlan, és közben a teste készülhet vasból,
utazhat az időben, stb. Megjegyezném azonban, hogy a több néha kevesebb, minél
több ilyen jellemzője van egy istennek, annál inkább veszélyben van az
elfogadhatósága. Legyen most elég ennyi nekünk, minimálisan egy várakozásainkat
megdöntő, felborító, ránk egyáltalán nem jellemző tulajdonsággal bírjanak, és
már Istennek nevezhetjük őket.
Szándékkal
rendelkezzen: egy paradicsom, egy könyv, ami
mondjuk nem látható, teljesíti az első pontot, de érezhetően ettől még nem lesz
Isteni. Szándékosságot is feltételeznünk kell az ágensünknél, a cselekvéseit
irányító belső állapotokat, szándékot, akaratot.
Stratégiai
információval rendelkezzen: A mindennapi életünkről,
az emberek világáról, ki kivel milyen kapcsolatban van, hogyan működnek ebben a
világban a dolgok, ezeket ismerje. Ha nem tud ezekről, akkor nem képes bármit
is befolyásolni, kvázi, mint Isten nem képes megtelepedni a halandók körében,
az agyunkban. Ha nincs semmiféle kötődése, elképzelése a világunkról, akkor nem
képes azt irányítani, a maga képére alakítani.
Akciók:
a tudását felhasználva akciókat is kell vezessen, bele kell tudnia avatkozni a
híveinek a világába, hatással kell lennie arra a közösségre, ahol ő vezető
Isten szeretne lenni.
Megerősítő
viselkedésre buzdítás: ha Istenként akarunk
huzamosabb ideig létezni egy közösségben, akkor feltétlenül előreláthatóan, és
ismételten is megbízhatóan kell működnünk. Ha valamit büntetünk, akkor azt
minden esetben meg kell tennünk, nincsenek kivételek, a hívőinket igyekezünk
motiválni a szerintünk megfelelő viselkedésre.
Öt
pici kis kritérium és már is elindulhatunk az örökkévalóság mezejére. Lássuk,
hogy másoknak hogyan sikerült, vagy miért nem lettek Istenné, holott majdnem
minden stimmelt.
Esettanulmány
1: Télapó
Képes
repülni, habár csak segítséggel, szándékkal, belső indíttatással viselkedik,
pontos információkkal rendelkezik arról, hogy ki hogyan viselkedett, rossz
voltál vagy egész évben jó, ajándékokat hozz az év meghatározott időpontjában,
tehát előrejelezhetően reagál, és az utolsó kritériumnak is megfelel, hiszen a
gyerekek sütivel és tejjel várják, ezeket szereti. Valami mégsem stimmel, a
Télapóra nem Istenként tekintünk, az egyik vagy esetleg több általunk
felállított szabálynak mégsem felel meg maradéktalanul. Az első, általunk
részletesen tárgyalt elvárásoknak nem felel meg teljes egészében, igazából a
szántját húzó rénszarvasok repülnek, ő maga képtelen rá. Egyetemistákat
kérdeztek meg a Télapóról és ők sem voltak képesek egyetlen olyan
tulajdonsággal felöltöztetni, ami eltért volna a való világot irányító erőktől.
Ezek után hiába rendelkezik a világunkról fontos információkkal, hiába képes
akciókkal mintegy lenyomatát hagyni a gyermekeink kognitív világában, sajnos
Istenként elbukott már az első szabályunknál.
Esettanulmány
2: Kockásfülű nyúl
Na,
a télapóval ellenkezően, ő nem bukik el az első lépésben, hiszen megvan az a
képessége, a fülével képes repülni, ami az elvárásainkkal nem egyezik.
Önmagában nem a repüléssel, hanem azzal a típusúval amit ő űz, azzal lépi át a
fizikai világunk elfogadhatóságát. Szándékkal és az információkkal is
rendelkezik, tehát képes akciókra, azonban ezeket csak egy elképzelt
rajzfilmbeli világban képes végrehajtani. Ez pedig sajnálatunkra kizárja az
Istenek köréből, nem csak őt, hanem az összes rajz és filmbeli szereplőt is,
szegény Harry Potter sem kivétel. Habár ha jobban belegondolunk, azért ezen
szereplők némelyike hatással lehet a valódi világunkra, de ez egy más történet.
Esettanulmány
3: Obama elnök (vagy bármelyik ország vezető politikusa):
Az
általunk lefektetett, nem túl szigorú kritériumok legelső és úgy tűnik,
legbehatárolóbbjának nem felelnek meg, azaz az elvárásainknak teljesen megfelelően
működnek, nem halhatatlanok, nem képesek szilárd tárgyakon áthatolni. Az
emberekről többé-kevésbé fontos információkkal bírnak, ezt figyelembe véve
cselekednek, a valódi világunkra vannak hatással, és a híveiket is kellőképpen
motiválják, bizonyos jól meghatározott viselkedésekre. Nincs április elseje, de
megkockáztatom, hogy egyes politikusok kivételesen megfelelhetnek az egyes
szabályunknak is, egészen váratlan és ésszel fel nem fogható cselekvéseikkel,
de azt hiszem, ez már messzire vinne a témánktól.
Remélem
a fenti esetek alapján mindenki képes lesz eldönteni magáról, hogy mi hiányzik
ahhoz, hogy valódi Isteni lénnyé alakulhasson át.