Hogyan alakíthatja át a mesterséges intelligencia az emberi evolúciót?

 

Míg a mesterséges intelligenciáról szóló közbeszéd gyakran drámai forgatókönyvek felé hajlik – a szuperintelligens gépek vagy isteni státuszba emelik az emberiséget, vagy kihalásunkat idézik elő –, egy új tanulmány azt sugallja, hogy talán inkább egy árnyaltabb történet alakíthatja a kapcsolatunkat. Robert C. Brooks, az Új-Dél-Wales-i Egyetem kutatója szerint az AI fajunkra gyakorolt legmélyebb hatása számtalan apró napi interakción keresztül történhet, amelyek fokozatosan alakíthatják az emberi evolúciót.

Az 1990-es években drasztikus szakadás alakult ki a mesterséges intelligencia fejlesztési közösségében. Az egyik oldalon a szimbolikus MI-tábor tagjai álltak, akik arra összpontosítottak, hogy az emberi intelligenciát elemi alkotóelemeire bontsák, és ezt a tudásukat felhasználják arra, hogy megpróbálják átitatni az AI-rendszereket a legbecsesebb képességeinkkel: érveléssel, nyelvvel, problémamegoldással és logikával. A másik tábor a viselkedési AI tábor tagjai, akiket Rodney Brooks robotikus vezetett az MIT-ről, úgy vélték, hogy a szimbolikus megközelítés kudarcra van ítélve, mert "soha nem fogjuk megérteni, hogyan kell lebontani az emberi szintű intelligenciát, amíg nem ismerjük meg  az egyszerűbb szintű intelligenciákat".

Brooks érvelése részben az evolúción alapult: évmilliárdokba telt, mire az élet egyszerűen érzékelni tudta környezetét és reagálni rá, további ötszázmillió évnyi bütykölés kellett ahhoz, hogy az agy jó legyen a motoros készségekben és a navigációban.

Ennek illusztrálására egy vegyünk egy metaforát :Tegyük fel, hogy az 1890-es években járunk. A repülés a tudományos, mérnöki és kockázatitőke-körök csillogó témája volt. Mi lenne, ha egy rakás kutatót csodálatos módon egy időgép átszállít az 1990-es évekbe néhány órára. Sok órát töltenek egy kereskedelmi utasszállító Boeing 747 utasterében egy átlagos járaton. Visszatérve az 1890-es évekbe, felpezsdültek, tudván, hogy az elképzelésük  nagy léptékben lehetséges. Azonnal munkához láttak, hogy lemásolják a látottakat. Nagy előrehaladást érnek el a döntött ülések, dupla ablakok tervezésében. Azzal, hogy megpróbálták kihagyni az egyszerű repülőgépeket, és közvetlenül megépíteni egy 747-est, azt kockáztatták, hogy teljesen félreértik a repülőgépek működésének alapelveit (a döntött ülések, a pásztázott ablakok és a műanyagok mindenfelé, amelyekre összpontosítani kell). Brooks úgy vélte, hogy az emberi intelligencia visszafejtésének gyakorlata ugyanettől a problémától szenved.

Jobb megközelítés lehet fokozatosan kiépíteni az alapvető rendszerek képességeit, és ez bejött, a mesterséges intelligencia rengeteget tanult és fejlődött ezzel az alulról építkező hozzáállással.

 Más szóval, ahogy az evolúció tette az intelligenciával, egyszerű aggyal indulni, és onnan hozzáadni a komplexitást.

 Az AI sokat köszönhet az emberi intelligencia evolúciójának, erre építve sikerült az legnagyobb problémáit megoldani és eljutni a mai állapotig. Ma azonban a fagyi visszanyal helyzetben találjuk magunkat, az AI alakíthatja az emberi intelligenciánkat, az ember viselkedésében, sőt talán a biológiai evolúciónkban is meghatározó szerepet játszhat, és itt most nem egyedüli módon a génszerkesztésre gondolok.

A The Quarterly Review of Biology folyóiratban megjelent tanulmány megkérdőjelezi a mesterséges intelligenciáról és az emberi evolúcióról szóló hagyományos narratívákat, a nagy epikus változások helyett, arra kell összpontosítanunk, hogy az AI hogyan befolyásolja az egyes emberek életét vagy halálát, párosodását, sikeres szaporodását és utódainak nevelését.

Az ökológiai keret: A mesterséges intelligencia megértése környezetünk részeként

Brooks azt javasolja, hogy a mesterséges intelligenciát ökológiai lencsén keresztül vizsgáljuk, azt sugallva, hogy ezeket a technológiákat az emberiség környezetének részeként tekintjük, hasonlóan ahhoz, ahogy más fajok a környezetükre reagálva fejlődnek.

Az ember és a mesterséges intelligencia közötti interakció talán legelterjedtebb példája a közösségi média platformjaiból, és a figyelemfelkeltő alkalmazásokból származik. Brooks meggyőző párhuzamot von e technológiák és a biológiai paraziták között. "Ahelyett, hogy vérüket szívnák, vagy ellopnák a tápanyagaikat, időnket és figyelmünket igénylik" - írja. Ezek a digitális paraziták szelekciós nyomást gyakorolhatnak a viselkedésünkre.

A közösségi média platformjait parazitának gondolhatja. Kezdetben hasznos módszereket kínáltak a kapcsolattartásra (kölcsönösség), de annyira megragadták a figyelmünket, hogy sok felhasználónak már nincs ideje  az ember-ember társadalmi interakciókra és az alvásra (parazitizmus).

A közösségi média, és az idő- és figyelemparazitizmus más formái kihasználhatnak bizonyos emberi személyiségtípusokat és bizonyos genetikai sebezhetőséggel rendelkező embereket (pl. depresszióra való hajlam).

A tanulmány egyik provokatívabb javaslata arra vonatkozik, hogy az MI-rendszerek hogyan versenyezhetnek az emberekkel az erőforrásokért, különösen az energiáért.

 Ahogy Brooks elmagyarázza, a hatalmas energiaigény a kriptovaluta  bányászat során, az AI-modellek betanítása és az adatfeldolgozás versenyt teremthet a korlátozott erőforrásokért.

 Ez az evolúciót olyan emberek felé terelheti, akik olyan környezetben vagy erőforrásokkal tudnak boldogulni, amelyek kevésbé alkalmasak az energiaéhes AI-rendszerek számára, vissza a barlangba, tűzzel füteni.

A kognitív forradalom: az agy evolúciója és az AI

Fajunk agymérete drámai növekedést tapasztalt egészen a közelmúltig – valahol 35 000 és 3000 évvel ezelőtti időszakban.

Aztán meglepő módon az emberi agy zsugorodni kezdett.

"Ez a csökkenés már javában zajlott 5000-3000 évvel ezelőtt, és a mai napig a csökkenés ütemét az előző növekedés 50-szeresére becsülik" - jegyzi meg Brooks.

Az emberi agy működtetése közismerten drága, becslések szerint a felnőtt test által elégetett teljes energia 20% -át emészti fel, annak ellenére, hogy a testtömegnek csak körülbelül 2% -át teszi ki.

Ez a magas energiaköltség az agy méretét az evolúciós változások potenciális célpontjává teszi, különösen azért, mert egyre inkább támaszkodunk az AI-ra a kognitív feladatokhoz, a memóriában, a számításokban és más kognitív feladatokban, így csökkenhet a szelektív nyomás a jelenlegi agyméret fenntartása érdekében.

 Ez nem feltétlenül jelent csökkent intelligenciát – ahogy őseink agyának zsugorodása is egybeesett a növekvő kulturális és technológiai kifinomultsággal.

A nagy agy energiaigénye túlmutat az egyéni anyagcserén. A magzati agy kivételes energiaigényt támaszt az anyákkal szemben a terhesség késői szakaszában, korlátozva az emberi terhesség időtartamát. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a nagy magzati fejek jelentős kockázatot jelentenek mind az anya, mind a baba számára, így ezt a kockázatot is csökkentheti az AI. Látható, hogy az előzőleg említett energia és annak kinyerése, felhasználása egy megbúvó szál a történetünkben.

 

Az intimitás forradalma: AI és emberi kapcsolatok

A mesterséges intimitás – olyan technológiák, amelyek utánozzák társas viselkedésünket, például barátkozást és intim kapcsolatok kialakítását – az AI fejlődésének egyik legmeghökkentőbb területe.

A cikk lenyűgöző betekintést nyújt abba, hogy az AI hogyan befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat. Manapság az kapcsolat építés "eredendően algoritmikus" folyamat, amely magában foglalja az "önfeltárás fokozódását". Az MI-rendszerek egyre ügyesebben reprodukálják ezeket a folyamatokat digitális társakon keresztül.

Vegyük például a "virtuális barátok" térnyerését – ezek az AI-csevegőrobotok, amelyeket arra terveztek, hogy beszélgetést folytassanak és kapcsolatokat építsenek ki a felhasználókkal. Bár ezek ártalmatlan szórakozásnak tűnhetnek, befolyásolhatják, hogy az emberek hogyan fejlesztik szociális készségeiket a való életben, alakítanak ki kapcsolatokat és végül választanak társat.

Egyes felhasználók már erős érzelmi kötődésről számolnak be AI-társaik iránt, és ahogy ezek a technológiák egyre kifinomultabbá válnak, egyre inkább versenyezhetnek az emberi kapcsolatokkal az időnkért és figyelmünkért.

A társkereső alkalmazások jelentik az egyik legközvetlenebb módját annak, hogy az AI befolyásolja az emberi párzási mintákat, ezek a rendszerek már megváltoztatják az emberek potenciális társakkal való találkozásának módját, az amerikai felnőttek mintegy 30% -a számolt be arról, hogy használt társkereső alkalmazást.

 A párválasztásnak ez a változása mélyreható következményekkel járhat arra vonatkozóan, hogy mely tulajdonságok öröklődnek át a jövő generációira.

Ha ezek a technológiák túlnyomórészt egyedülálló férfiakat vonzanak, akkor csökkenhet a verseny az emberi párzási piacokon, ami potenciálisan a szexuális attitűdök és viselkedés megváltozásához vezethet. Ezzel szemben, ha elsősorban nőket vonnak be, akkor a férfiak versengése fokozódhat, esetleg a dominanciával és a versengéssel kapcsolatos tulajdonságok szelektálódásával.

Aggasztó arra jutni a tanulmány olvasása során, hogy ha az AI társak elkezdik kielégíteni az érzelmi és intim szükségleteket, amelyeket hagyományosan az emberi kapcsolatokon keresztül elégítenek ki, akkor csökkent motivációt tapasztalhatunk az emberi párok kötődésére és szaporodására.

Ha a hiperstimuláló alkalmazások jelenléte hajlamos elhomályosítani az interperszonális szex örömét és vonzerejét, akkor születési arányok drasztikus eltolódását érezhetjük meg.

A genetikai forradalom: mesterséges intelligenciával támogatott emberi fejlődés

A mesterséges intelligencia már most is átalakítja a genetikai szűrést és a termékenységi kezeléseket, azáltal, hogy az AI javítja a genetikai adatok elemzését, segítve a betegségek kockázatának azonosítását és az IVF sikerességi arányának optimalizálását.

A tanulmány azonban figyelmeztet a lehetséges nem kívánt hatásokra. Bizonyos betegséget okozó génekkel szembeni szelekció akaratlanul is eltávolíthatja az "antagonisztikus pleiotrópia" miatti előnyös tulajdonságokat - ahol a gének különböző életszakaszokban különböző hatásokkal rendelkeznek.

Brooks az APOE-ε4 gén példáját használja, amellyel növekszik Alzheimer-kór kockázata idősebb életkorban, de úgy tűnik, hogy kognitív előnyökkel jár a fiatalok számára. Kettős hatása van ugyanannak a génnek, amelyek időben jelenhetnek meg.

Előretekintve a tanulmány azt sugallja, hogy az AI kifinomultabb lehetőségeket tehet lehetővé a géntechnológia, a génkölcsönhatások jobb elemzésével és a genetikai eredmények jobb előrejelzésével.

Hangsúlyozza azonban, hogy a genetikai kölcsönhatások összetettsége kihívást jelent és potenciálisan kockázatossá teszi az emberi evolúció pontos ellenőrzését.

Kulturális evolúció és az AI interfész

Az evolúciós biológia "vörös királynő hipotézisére" támaszkodva - ahol a fajoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell, hogy megőrizzék ökológiai helyzetüket - a tanulmány azt sugallja, hogy az emberek hasonló dinamikába léphetnek az AI rendszerekkel. Ez folyamatos szelekciós nyomást gyakorolhat azokra a tulajdonságokra, amelyek segítenek az embereknek versenyképesek maradni egy mesterséges intelligenciában gazdag világban.

Például az emberek már fejlesztik a "lopakodó viseletet", hogy megakadályozzák arcfelismerő rendszerek működését, hasonlóan ahhoz, ahogy az állatok álcázást fejlesztenek ki, hogy elkerüljék a ragadozókat.

A mesterséges intelligencia befolyásolhatja az emberi önháziasítást is – azt a folyamatot, amelynek során az emberek idővel kevésbé agresszívvá és együttműködőbbé váltak.

 A mesterséges intelligencián alapuló megfigyelőrendszerek megnehezíthetik a csoportok számára a despotikus vezetők elleni szervezkedést, potenciálisan gyengítve a szelektív nyomást, amely történelmileg az együttműködőbb egyéneknek kedvezett.

 Ezzel szemben az AI segíthet a társadalmi normák érvényesítésében és az erőszakos viselkedés csökkentésében, potenciálisan felgyorsítva az önháziasítást.

Egy teljesen új világ áll előttünk

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek az evolúciós változások valószínűleg kicsik és fokozatosak lesznek, sok generáción keresztül következnek be, gyakorlatilag észrevehetetlenül, egyszer csak ott találjuk magunkat.

A mesterséges intelligencia Nem eredendően jó vagy rossz az emberi evolúció szempontjából, hanem inkább egy új környezeti tényező, amely elkerülhetetlenül befolyásolja fajunk fejlődését.

 Ahogy őseink az éghajlat, az élelmiszerek elérhetősége és a társadalmi szervezet változásaira reagálva fejlődtek, a jövő generációi is fejlődni fognak az egyre inkább mesterséges intelligenciában gazdag környezetre válaszul.

A mesterséges intelligencia fejlődésével szakértők figyelmeztettek az emberi kihalás lehetőségéről, szinte minden héten hallani egy utópikus emberiség vége jóslatot. Hogy ez pontosan hogyan valósulhat meg, az természetesen  spekuláció kérdése, de nem nehéz belátni, hogy az intelligens robotok többet építhetnek magukból, javíthatnának saját

Egy másik felismerés az, hogy az evolúció fokozatos, ezt láthattuk a bevezetőben is, a mesterséges intelligencia is fokozatos lépéseken keresztül alakulhatott ki.  Ezt láthatjuk a főbb múltbeli  evolúciós innovációkban, például a többsejtűség evolúciójában. A Föld történelmének nagy hányadában az élet főleg egysejtű szervezetekből állt.
 

A környezeti feltételek nem voltak alkalmasak a nagy többsejtű szervezetek számára az alacsony oxigénszint miatt. Azonban még akkor is, amikor a környezet barátságosabbá vált, a világ nem hirtelen vált egy  vörösfenyőkkel, bálnákkal és emberekkel teli komplex ökoszisztémává. Egy komplex szerkezet, például egy fa vagy egy emlős építése megköveteli számos alap képesség, beleértve a bonyolult génszabályozó hálózatokat és az adhézió és kommunikáció sejtmechanizmusainak felépülését.

A változásokat az egyének nem fogják észlelni, egyszer csak az emberiség ott találja magát, hogy....