Az erőszakos tőkés réce esete avagy mi a szösz az a spermiumversengés?

 

A hím tőkés réce a párzási időszakban ha kiválasztott párját egy idegen hím társaságában találja, kvázi inflangranti, elkergeti az idegen hímet, majd megerőszakolja kedvesét. Why?

 Az állatvilág nagy részében a hímek versengenek, harcolnak egymással a nőstényekért, erre a harcra fejlesztettek ki változatos fegyvereket, agancsokat, szúró vágó eszközöket. A győztesé az esély, hogy spermiumaival megtermékenyítse a nőstényt, azonban a spermák a nősténybe juttatásával nincs vége a hímek közötti küzdelmeknek. Mi van ha a győztes hím nem figyel, egy másik nősténnyel van elfoglalva és közben egy másik hím közösül a főnők nőstényével. Ebben az esetben egyidejűleg több hím megtermékenyítő anyaga van jelen egy nőstény testében. Verseny alakul ki közöttük a petesejtekért. Ez azonban újabb teret enged a harcnak, fegyverek, viselkedési , kémiai eszközökkel törekszenek a spermiumok egymást lenyomni. Mennyire elterjedt ez az állatvilágban, az emberrel mi a helyzet, a nőstények csak passzívan a spermaharc terepét biztosítják, vagy beleszólnak a versenybe? Sok sok kérdés, kezdjük a rovarokkal.

 

 

 Hihetetlen méretű, formájú hímivarszervek jellemzik őket, kampókkal, horgokkal , amelyek tökéletes eszközök arra, hogy a nőstény testéből eltávolítsák az előző hím spermáit. Ezek az anatómiai segédeszközök a párviadalban, de vannak más élettani taktikák is a kelléktárban. Az összes lepke hímjében kétféle spermium, kaszt létezik, az egyik a genetikai örökitőanyagot hordozó és egy másik, amelynek a feladata az ellenséges spermák gátlása, akár kamikaze önfeláldozással is. Van e ezeknek bármiféle jelentősége ránk emberekre nézve?

Mint láttuk a spermiumvetélkedésről akkor beszélhetünk, ha egy nő rövid időn belül több férfitől kap spermát. A spermák átlagosan 3-5 napig élnek, így a férfiaknak ezen időn belül kell, hogy bejutassák spermiumaikat a nőbe .Régen ezt nem tartották nagyon valószínű esetnek, de újabb adatokból az derül ki, hogy a megkérdezett nők közel felének volt szexuális kapcsolata egy időben két férfival. 30%-uk vallotta be, hogy 3-5 napon belül mindkettő férfival közösült. Egy másik felmérésben 3000 közösülés felett járó nők 60%-nak volt egy napon belül két férfival viszonya. A tanulmány szerzőinek becslése szerint a lakosság hölgyeinek 10%-a vehet részt kettős párzásban, így ezzel jó alapot teremtve a spermaversengésnek.

A férfiak pénisze része és fontos eszköze ennek a harcnak. Hogyan? Az első a méret, mert minél nagyobb annál mélyebbre tudja juttatni a spermáit a női ivarjáratba. De mi van az alakkal? Az is alkalmas arra, hogy az esetleges rivális férfi anyagát eltávolítsa. A hímvessző és az fej közötti barázda segítségével a sperma a makk mögé kerülhet és a ritmikus mozgás következtében kikerülhet a női testből. Gumiszerű anyagból többféle műpéniszt és vaginát készítettek az élelmes kutatók és összehasonlították spermaeltávolító képességüket. Az említett barázdát nem tartalmazó a spermák egy harmadát, míg a valódi péniszt utánzó modell a 90%-át volt eltávolítani.

A másik jelentős stratégiai eszköz lehet az eltérő spermakasztok jelenléte, amely egyértelműen jelen van az embernél, régebben ezt deformációnak gondolták, ma egyre inkább a verseny eszközének. Vannak torlaszolók és rombolók a megtermékenyítők mellett. Az elsők típusban lévők a női ivarjáratot barikádozzák el a későn érkezők elől, a rombolók kémiai harcot folytatnak a más férfiból származó kalandorokkal. Ezek a élettani, anatómiai sajátságok megmagyarázhatók és alátámasztják a spermiumversengés jelenlétét az embernél.

Zeuszról, a főistenről mindenkinek a kujonkódásai  jutnak eszébe, egyszer a gyönyörű Alkménét környékezte meg a hölgy férjének alakjában, és ebből született Héráklesz, de Alkméné még azon éjszakán szeretkezett a férjével is, így ebből a spermacsomagból  született Héráklesz fél(iker)testvére Iphiklész. Vajon született e a Földön ehhez hasonlón ikerpár a valóm életben? Nem tudni.

Végül a hím tőkés réce egyszerűen a spermáinak gyors bejuttatásával próbálja felvenni a versenyt az idegen hímével szemben.

 

A vízi-majom hipotézis ; a fülzsír szerepe  az embernél?

A címben említett elmélet szerint az emberi őseink valamikor nem régen, vizes környezetben éltek, ott vadásztak, úszkáltak. Ahhoz, hogy az emlős állatok sikeresen megéljenek egy ilyen élettérben néhány élettani tulajdonságuk a vizes közeghez kellett idomulnia. Ezeknek nyomait számtalan anatómiai és élettani megfigyeléssel alátámaszthatjuk A wikipédián kitűnő magyar összefoglalót olvashatok róla érdemes elolvasni.

 

 
 
 

A szárazföldön élő emlősöknek  nincs tudatos kontrolljuk a légzésük felett, míg a vízben élőknek és az embernek van, ezen belül a beszívott levegőmennyiség is hasonló a vízbe lemerülő élőlényekéhez. Az orrunk mintha erre lenne tervezve,tökéletesen útját állja a víz beáramlásának, így az nem jut be a tüdőnkbe, a testszőrzetünk is mintha az úszáshoz passzolna, és a bőr alatti zsírsejtjeink is inkább a vízi életmódot kedvelő állatfajtákra jellemző képet mutatja. Aki még több kapcsolatot akar megtudni az klikkeljen erre.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let

Orvosi szempontból, talán sok betegségünket az akkori és a mostani életmódunk különbségei okozhatják. Vegyük az ízületi és vénás betegségeket először, legtöbbünk életének valamely szakaszán találkozik ízületi fájdalommal, csont ízületi gyulladással, esetleg visszértágulással. Ez a betegség csoport nem volt általános a vizes környezetben őseinknél, ahol a külső víznyomás mint ellenálló erő segített erősen és rugalmasan tartani az érfalakat. Sajnos mára ez megszűnt, e nélkül rideggé, könnyen ˝törhetővé˝ váltak, utat adva az említett fájdalmas betegségeknek.

Az asztma ismeretlen a majmoknál, míg a fókáknál a merülés közben a hörghurutjaikat összehúzzák, és ezzel imitálják az embereknél nagyon gyakori fulladásos , asztmára jellemző tünetcsoportot.

A modern kor gyermekének megkeserítője a rövidlátás, de ez is visszavezethető vízi majom őseinkre, hiszen ami rövidlátás a levegőben, az normálisnak tűnik egy más törésmutatóval jellemezhető közegben, jelen esetben a vízben.

A kövérség is szépen belesimul az elméleti keretbe, minden tengeri emlős vastagbőrű és tartalékokkal bőven megáldott, az elhízás vizes közegben kevésbé problematikus, mint a szárazon.

Elérkeztünk a fülzsírhoz. Testünkön néhány bemeneti nyílást találunk, ilyen-olyan céllal, de közös jellemzőjük, hogy a behatolni akaró mikroorganizmusok ellen, mindenhol speciális fegyverzettel, védelemmel vagyunk felszerelve. A vizes környezet különösen gazdag bacikban, így köszönet az evolúciónak a fülzsír sikeresen megakadályozza azt, hogy bekerüljenek. Továbbá ,mint tapasztaljuk, a hangokat jól vezeti, tehát bacik kinn, hangok benn.

M.J.B. Verhaegen: The aquatic ape theory and some common diseases, Medical Hypothesis 24,293-299.