A vízi-majom hipotézis ; a fülzsír szerepe  az embernél?

A címben említett elmélet szerint az emberi őseink valamikor nem régen, vizes környezetben éltek, ott vadásztak, úszkáltak. Ahhoz, hogy az emlős állatok sikeresen megéljenek egy ilyen élettérben néhány élettani tulajdonságuk a vizes közeghez kellett idomulnia. Ezeknek nyomait számtalan anatómiai és élettani megfigyeléssel alátámaszthatjuk A wikipédián kitűnő magyar összefoglalót olvashatok róla érdemes elolvasni.

 

 
 
 

A szárazföldön élő emlősöknek  nincs tudatos kontrolljuk a légzésük felett, míg a vízben élőknek és az embernek van, ezen belül a beszívott levegőmennyiség is hasonló a vízbe lemerülő élőlényekéhez. Az orrunk mintha erre lenne tervezve,tökéletesen útját állja a víz beáramlásának, így az nem jut be a tüdőnkbe, a testszőrzetünk is mintha az úszáshoz passzolna, és a bőr alatti zsírsejtjeink is inkább a vízi életmódot kedvelő állatfajtákra jellemző képet mutatja. Aki még több kapcsolatot akar megtudni az klikkeljen erre.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzimajom-elm%C3%A9let

Orvosi szempontból, talán sok betegségünket az akkori és a mostani életmódunk különbségei okozhatják. Vegyük az ízületi és vénás betegségeket először, legtöbbünk életének valamely szakaszán találkozik ízületi fájdalommal, csont ízületi gyulladással, esetleg visszértágulással. Ez a betegség csoport nem volt általános a vizes környezetben őseinknél, ahol a külső víznyomás mint ellenálló erő segített erősen és rugalmasan tartani az érfalakat. Sajnos mára ez megszűnt, e nélkül rideggé, könnyen ˝törhetővé˝ váltak, utat adva az említett fájdalmas betegségeknek.

Az asztma ismeretlen a majmoknál, míg a fókáknál a merülés közben a hörghurutjaikat összehúzzák, és ezzel imitálják az embereknél nagyon gyakori fulladásos , asztmára jellemző tünetcsoportot.

A modern kor gyermekének megkeserítője a rövidlátás, de ez is visszavezethető vízi majom őseinkre, hiszen ami rövidlátás a levegőben, az normálisnak tűnik egy más törésmutatóval jellemezhető közegben, jelen esetben a vízben.

A kövérség is szépen belesimul az elméleti keretbe, minden tengeri emlős vastagbőrű és tartalékokkal bőven megáldott, az elhízás vizes közegben kevésbé problematikus, mint a szárazon.

Elérkeztünk a fülzsírhoz. Testünkön néhány bemeneti nyílást találunk, ilyen-olyan céllal, de közös jellemzőjük, hogy a behatolni akaró mikroorganizmusok ellen, mindenhol speciális fegyverzettel, védelemmel vagyunk felszerelve. A vizes környezet különösen gazdag bacikban, így köszönet az evolúciónak a fülzsír sikeresen megakadályozza azt, hogy bekerüljenek. Továbbá ,mint tapasztaljuk, a hangokat jól vezeti, tehát bacik kinn, hangok benn.

M.J.B. Verhaegen: The aquatic ape theory and some common diseases, Medical Hypothesis 24,293-299.