A paleolit gyermek IV.rész: a szabad játékról és a jelenlegi elkeserítő
helyzetről
8-10 éve történt, hogy
meglátogattam a szülőfalumat és kellemes hétvégi délutánon egy szomorú dolgot
tapasztaltam. A gyermekkoromban a délutánjainkat a lakótelepek közötti zöld területeken
töltöttük, fociztunk, kergetőztünk, sárkányt eregettünk. Akkoriban 8-10 füves
különálló placcon annyi gyerek mozgott, hogy gyakran nem jutott hely, ha nem
időben indultunk. Ma nem ez a helyzet, a grundokat benőtte a gaz, nem játszott
senki azokon. A gaz magasságából úgy ítéltem meg, hogy nem egyedi esetet
figyeltem meg, hanem egy általános tendenciát, a gyerekek manapság mással
töltik az idejüket. De mivel?
Dorothy G. Singer és munkatársai
16 nemzet anyukáit kérdezte ki és követte több éven keresztül, arról hogy
gyermekeik mivel töltik a szabadidejüket. Az anyukák bevallása szerint
gyermekeik az idejük 80%-kát tévénézéssel töltik, sajnos ez az alsó határ:
Indiában 88%-át, míg a vietnami gyerekek akár 91%-át is a tévé előtt töltik.
Emellé jön természetesen az internet világa, a különböző video és komputeres
játékok. Nem csoda ezek után, hogy a természet visszaveszi a nem használt
területeket. Ez egy önerősítő, pozitív visszacsatolású folyamatnak tűnik,
hiszen egy idő után, ha a gyermekek játszani szeretnének, már esetleg nem lesz
hol. További körülmények, faktorok is hozzájárulnak a fenti folyamathoz, a
szülők gyermekük összes idejét igyekeznek szerintük hasznosan beosztani,
edzések, egyéb foglalkozások, tanfolyamok garmadája. A gyermeknek nem marad
ideje erre a fontos, a fejlődése szempontjából meghatározó dologra, a szabad
játékra. A szabad játék laza definíciója szerint cél nélküli, a játék belső
szabályai által a körülmények szerint alakuló, a szülői befolyástól mentes
vegyes korú gyermekek együttes tevékenysége. A másik jelentős tényező a szülők
aggódása, a félelem a balesetektől vagy az esetleges gyermekzaklatóktól, az
adatokból azonban úgy tűnik, hogy ezek elszigetelt és egyre ritkább esetek, de
sajnos a média ezekkel is annyit foglalkozik, hogy sokkal gyakoribbnak tűnik.
A szabad, gyermeki játék
drasztikus csökkenése mellett az utóbbi években megnőtt a pszichés gyermeki, majd
később felnőttkori problémák: több ország adatait elemezve Twenge és
munkatársai szerint az idegesség a depresszió drasztikusan nőtt, az öngyilkos
fiatalok aránya 1950-2005 közötti időszakban négyszeresére nőtt az USA-ban (15
év alattiak), csökkent a személyek önkontrollja és megnőtt a narcisztikus, önimádó,
magukat sérthetetlen hősöknek tartó egyének száma. Mindenféle figyelemhiányos, túl
aktív, szemtelen, verekedős gyermek jelent meg.
Elképzelhető, hogy a szabad játék
csökkenése és a különböző viselkedéses problémák kapcsolatban vannak egymással?
Számomra elfogadhatónak magyarázatot
szintén Twengéék nyújtják: abból indulnak ki, hogy általánosan az embereket,
gyerekeket kétféle motivációs síkon lehet kezelni, vannak a külső és a belső
jutalmak. Gyermekkorban a játék önmaga jutalma, nincs külső cél, díj, amit megkapunk,
ha szépen játszunk. A külső jutalmak világa a versenyekkel jön el, az iskolai
tanulmányai és a sport világával. Láthatjuk, hogy mi jelenti a növekvő
problémák forrását: ha hiányzik a belső jutalmazó rendszer alapjait biztosító
szabad játék, akkor ennek hiányában, egy külsőkben gazdag világba lép a
gyermek, ahol könnyen elveszítheti önmagát, hiszen a külső nyomásoknak,
szülőknek, tanároknak kell megfelelni, az ottani szabályok szerint.
Miért és miben segít a szabad
játék?
Kialakítja a gyermek érdeklődési
körét, és alkalmasságát, képességeit. A gyermeki játék világában kialakuló
problémákra kitalálja az ott és akkor megfelelő megoldást, ha el akarja érni a
játékban megfogalmazott céljait. Megtanul dönteni, és láthatja annak következményeit
is.
Az előzőek alapján a döntések
során az önkontroll szintjét is alakítja, mindent nem érhet el, a többiek is
ott vannak, az ő igényeit is figyelembe kell vennie. Ha az idegesség és
depressziós állapot kapcsolatban van az események személyes kontrolljának csökkenésével,
akkor ez a dolgok, a történések ellenőrzése fontos a későbbi kóros esetek kialakulásával
szemben. A gyermeki játék világában a gyermekek döntik el mit és hogyan akarnak
megtenni, nekik kell meg találni a megoldásokat azokra a problémákra, amik itt
megjelennek. Saját maguk kontrollálják életüket, alakítják szociális és
természeti környezetüket.
A gyermekek megtanulják szabályozni
az érzelmeiket. A gyermeki játék megfigyelés során találták azt az érdekes
dolgot, hogy a játszók igyekeznek a játékot egy kissé félelmetessé tenni, éppen
annyira, amit még kezelni tudnak, ami nem izgalmas, félelmetes, az unalmas. Ha
valami egy kicsit félelmes az izgalmas, abból tanulhatunk. Ezenkívül a
szociális játékokban természetes megjelenhetnek a konfliktusok, a kooperációk,
amiknek fenntartásához alapvetőek az érzelmek, az érzelmi világ kialakítása és
folyamatos fejlődése.
A barátságok kialakulásának
időszaka is ez a korszak. Megtanuljuk, hogy egyenrangúnak tekintsünk mindenkit.
Vannak szerencsére pozitív
tendenciák jelek is, indikátorok, az említett Singer tanulmányban a
megkérdezett anyukák gyermekei, akik a TV-zés mellet a többiekkel játszottak,
ezt élvezték a legjobban. Ezt erősítette meg Csikszentmihályi kutatása is, akik
csipogóval láttak el gyermekeket és az véletlenszerűen a nap folyamán jelzett
nekik, és akkor le kellett írniuk, hogy éppen mit csinálnak, milyen boldognak
érzik magukat. Természetesen a többi gyermekkel együtt játszás közben érezték
magukat a legjobban.
Legközelebb a természeti népek
gyermekeinek játékszokásait vesszük górcső alá.
Dorothy G. Singer et al:
Childrens pastimes and play in sixteen nations: Is free play declining? American Journal of Play 2009, 283-312.
Twenge et al:Birth cohort increases
in psychopatology among young americans 1938-2007, Clinical Psychology Review 2010,
145-54.
Mihaly Csikszentmihalyi et al:
Happiness in everyday life: The uses of experience sampling Journal of Happiness Studies 2003, 185-199.
Peter Gray : The decline of play
and the rise of psychopatology in children and adolescent American Journal of Play 2011,
443-463.