A paleolit gyermek IV.rész: a szabad játékról és a jelenlegi elkeserítő helyzetről

8-10 éve történt, hogy meglátogattam a szülőfalumat és kellemes hétvégi délutánon egy szomorú dolgot tapasztaltam. A gyermekkoromban a délutánjainkat a lakótelepek közötti zöld területeken töltöttük, fociztunk, kergetőztünk, sárkányt eregettünk. Akkoriban 8-10 füves különálló placcon annyi gyerek mozgott, hogy gyakran nem jutott hely, ha nem időben indultunk. Ma nem ez a helyzet, a grundokat benőtte a gaz, nem játszott senki azokon. A gaz magasságából úgy ítéltem meg, hogy nem egyedi esetet figyeltem meg, hanem egy általános tendenciát, a gyerekek manapság mással töltik az idejüket. De mivel?

Dorothy G. Singer és munkatársai 16 nemzet anyukáit kérdezte ki és követte több éven keresztül, arról hogy gyermekeik mivel töltik a szabadidejüket. Az anyukák bevallása szerint gyermekeik az idejük 80%-kát tévénézéssel töltik, sajnos ez az alsó határ: Indiában 88%-át, míg a vietnami gyerekek akár 91%-át is a tévé előtt töltik. Emellé jön természetesen az internet világa, a különböző video és komputeres játékok. Nem csoda ezek után, hogy a természet visszaveszi a nem használt területeket. Ez egy önerősítő, pozitív visszacsatolású folyamatnak tűnik, hiszen egy idő után, ha a gyermekek játszani szeretnének, már esetleg nem lesz hol. További körülmények, faktorok is hozzájárulnak a fenti folyamathoz, a szülők gyermekük összes idejét igyekeznek szerintük hasznosan beosztani, edzések, egyéb foglalkozások, tanfolyamok garmadája. A gyermeknek nem marad ideje erre a fontos, a fejlődése szempontjából meghatározó dologra, a szabad játékra. A szabad játék laza definíciója szerint cél nélküli, a játék belső szabályai által a körülmények szerint alakuló, a szülői befolyástól mentes vegyes korú gyermekek együttes tevékenysége. A másik jelentős tényező a szülők aggódása, a félelem a balesetektől vagy az esetleges gyermekzaklatóktól, az adatokból azonban úgy tűnik, hogy ezek elszigetelt és egyre ritkább esetek, de sajnos a média ezekkel is annyit foglalkozik, hogy sokkal gyakoribbnak tűnik.

A szabad, gyermeki játék drasztikus csökkenése mellett az utóbbi években megnőtt a pszichés gyermeki, majd később felnőttkori problémák: több ország adatait elemezve Twenge és munkatársai szerint az idegesség a depresszió drasztikusan nőtt, az öngyilkos fiatalok aránya 1950-2005 közötti időszakban négyszeresére nőtt az USA-ban (15 év alattiak), csökkent a személyek önkontrollja és megnőtt a narcisztikus, önimádó, magukat sérthetetlen hősöknek tartó egyének száma. Mindenféle figyelemhiányos, túl aktív, szemtelen, verekedős gyermek jelent meg.

Elképzelhető, hogy a szabad játék csökkenése és a különböző viselkedéses problémák kapcsolatban vannak egymással?

Számomra elfogadhatónak magyarázatot szintén Twengéék nyújtják: abból indulnak ki, hogy általánosan az embereket, gyerekeket kétféle motivációs síkon lehet kezelni, vannak a külső és a belső jutalmak. Gyermekkorban a játék önmaga jutalma, nincs külső cél, díj, amit megkapunk, ha szépen játszunk. A külső jutalmak világa a versenyekkel jön el, az iskolai tanulmányai és a sport világával. Láthatjuk, hogy mi jelenti a növekvő problémák forrását: ha hiányzik a belső jutalmazó rendszer alapjait biztosító szabad játék, akkor ennek hiányában, egy külsőkben gazdag világba lép a gyermek, ahol könnyen elveszítheti önmagát, hiszen a külső nyomásoknak, szülőknek, tanároknak kell megfelelni, az ottani szabályok szerint.

Miért és miben segít a szabad játék?

Kialakítja a gyermek érdeklődési körét, és alkalmasságát, képességeit. A gyermeki játék világában kialakuló problémákra kitalálja az ott és akkor megfelelő megoldást, ha el akarja érni a játékban megfogalmazott céljait. Megtanul dönteni, és láthatja annak következményeit is.

Az előzőek alapján a döntések során az önkontroll szintjét is alakítja, mindent nem érhet el, a többiek is ott vannak, az ő igényeit is figyelembe kell vennie. Ha az idegesség és depressziós állapot kapcsolatban van az események személyes kontrolljának csökkenésével, akkor ez a dolgok, a történések ellenőrzése fontos a későbbi kóros esetek kialakulásával szemben. A gyermeki játék világában a gyermekek döntik el mit és hogyan akarnak megtenni, nekik kell meg találni a megoldásokat azokra a problémákra, amik itt megjelennek. Saját maguk kontrollálják életüket, alakítják szociális és természeti környezetüket.

A gyermekek megtanulják szabályozni az érzelmeiket. A gyermeki játék megfigyelés során találták azt az érdekes dolgot, hogy a játszók igyekeznek a játékot egy kissé félelmetessé tenni, éppen annyira, amit még kezelni tudnak, ami nem izgalmas, félelmetes, az unalmas. Ha valami egy kicsit félelmes az izgalmas, abból tanulhatunk. Ezenkívül a szociális játékokban természetes megjelenhetnek a konfliktusok, a kooperációk, amiknek fenntartásához alapvetőek az érzelmek, az érzelmi világ kialakítása és folyamatos fejlődése.

A barátságok kialakulásának időszaka is ez a korszak. Megtanuljuk, hogy egyenrangúnak tekintsünk mindenkit.

Vannak szerencsére pozitív tendenciák jelek is, indikátorok, az említett Singer tanulmányban a megkérdezett anyukák gyermekei, akik a TV-zés mellet a többiekkel játszottak, ezt élvezték a legjobban. Ezt erősítette meg Csikszentmihályi kutatása is, akik csipogóval láttak el gyermekeket és az véletlenszerűen a nap folyamán jelzett nekik, és akkor le kellett írniuk, hogy éppen mit csinálnak, milyen boldognak érzik magukat. Természetesen a többi gyermekkel együtt játszás közben érezték magukat a legjobban.

Legközelebb a természeti népek gyermekeinek játékszokásait vesszük górcső alá.

Dorothy G. Singer et al: Childrens pastimes and play in sixteen nations: Is free play declining? American Journal of Play 2009, 283-312.

Twenge et al:Birth cohort increases in psychopatology among young americans 1938-2007, Clinical Psychology Review 2010, 145-54.

Mihaly Csikszentmihalyi et al: Happiness in everyday life: The uses of experience sampling Journal of Happiness Studies 2003, 185-199.

Peter Gray : The decline of play and the rise of psychopatology in children and adolescent American Journal of Play 2011, 443-463.