Kőkorszaki agyunk és a munka világa
Egy amerikai
éjszakai showban adták elő azt az elképzelt állásinterjút, ahol az ősember
szemben ült egy másik törzs három tagjával egy lehetséges átjelentkezéssel
kapcsolatban.
Mihez ért, mit
csinál jelenleg? hangzik el az első kérdés.
Vadász
vagyok-jön a rövid, de velős válasz.
A csapatunkban
rengeteg vadász van- válaszol a bizottság női tagja.
De én
gyűjtögetni is tudok.
Igazán, tehát te
egy vadászó gyűjtögető vagy inkább egy gyűjtögető vadász?
A mai modern
időszakban sok mindenhez érteni kell.
Az ősi időkben a
mai elnevezésű munka nem létezett, ahogy a csimpánzok sem dolgoznak fizetésért,
az ősember sem volt munkavállaló, a szó mai, szoros értelmében. A törzs, a
csoport minden tagja egyformán kereste az élelmet, feldolgozta azt, ha kellett,
tüzet gyújtott, táplálta, vigyázott arra, a gyerekekre nem pusztán a szüleik
vigyáztak, hanem az egész törzs minden tagja részt vett a felnevelésükben.
Amint az alapvető szükségleteket kielégítették, jöhetett a mesélés, a tánc, az
ének és egyéb társas rituálék. Akkoriban nem volt különbség a magánélet és a
munkás élet között, nem voltak főnökök, nem voltak szakmák, nem volt fizetés,
szabadság vagy jutalom.
A tudósok sokáig
abban a hitben éltek, hogy az ősi életmód nagyon brutális lehetett, ahol
naponta alig került valami a gyomrokba, állandó éhínség, harc, erőszak
jellemezte az őseinket. Az 1960-as évektől radikálisan megváltozott ez a kép, a
megvizsgált természeti népek kényelmesen, éhségtől, harcoktól, betegségektől
mentes idilli életmódot folytatnak valójában. Egy törzs tagja napi egy két órát
tölt a saját alapvető igényeinek kielégítésével, hihetetlen sokféle élelmet
nagyon rövid idő alatt képesek összeszedni, kivéve a több napos vadászatokat, az
!Kungok például hetente 20 órát töltenek élelemszerzéssel, a fennmaradó órákat
a szociális kapcsolataik fenntartásával, ápolásával töltik.
Homo universalis
A korai ősembert
nyugodt szívvel nevezhetnénk Homo
universalisnak, hiszen hasonlóan a mai természeti népekhez, nem létezett
náluk specializáció. A férfiak idejük nagy részében vadásztak, védték a
csoportjukat, a nők pedig magokat, gyökereket, érett gyümölcsöt gyűjtöttek,
vigyáztak a gyermekeikre, de ezek a tevékenységek átfedtek, ha kellett a
férfiak keresgéltek, vagy hordozták a síró gyermeküket. Mindenki értett
mindenhez, csak így lehetett életben maradni. A mindennapi keresgélésük,
tevékenységük az éjszakai alvóhelyük környékén történt, nem utaztak hosszú
kilométereket a zsúfolt sztrádákon, kivéve természetesen a férfiak kimerítő
vadászatát, nem volt fizikai vagy pszichológia különbség a munka és az élet
között ahogyan ma ez élesen jelentkezik. A törzsünk, az életünk tagjai,
barátaink, élettársaink, rokonaink vettek körül minket, nem létezett a munka
eltérő világa ebben a tekintetben sem, ahol sem igazán barátok, sem rokonok
csoportjai között töltjük életünk több mint egyharmadát.
A mezőgazdaság
felfedezésével indult el az a folyamat, amely során a keletkező szociális munkafülkéket
kezdték betölteni az emberek, és egyre kevesebb dologhoz értett egyre több
ember. Katonák, vezetők, írnokok, építőmunkások, halászok külön kasztja és ezeken
belül további tagozódások, különféle beosztások jelezték, hogy elhagytuk az
édeni, természetközeli életmódunkat és valami új kezdődött. Minél komplexebb,
bonyolultabb lett a társadalom, annál több szakmára, speciális tudásra lett
szüksége az önmaga fenntartására. A növekvő munkamennyiség és a növekvő
emberiség számára szükségessé váltak az iskolák, oktatási műhelyek megjelenése,
a pénz feltalálása. A történelem következő jelentős fejezete az ipari
forradalommal indul, megjelenik a gyár, ahol a munkáskezek nap nap után
ugyanazt az unalmas tevékenységet végezték akár egész életükben. A dolgozók
hiper-specializációjának végeredménye egy nagyon szűk kis területhez értő
kisember, aki teljesen elvesztette kapcsolatát a természettel, a saját
lehetőségeivel.
Össsze-nem illések
A primitív,
kőkorszaki agyunk igyekszik a testünket olyan irányban vezetni, irányítani,
hogy a számára fontos túlélés és szaporodás kettős fő szabálya ne sérüljön. A
több millió éves természeti élet és annak kihívásai egészen más dolgokat
kívántak meg tőle, mint az, amit a mai munkakörnyezetünk támaszt irányunkban,
és ez gyakran rossz döntésekhez, állandó stresszhez, betegségekhez vezetett.
Lássunk néhányat ezek közül.
A törzsi életben
nem nagyon vannak főnökök, állandó vezetők, akiknek minden utasítását követni
kellene. A természeti népek körében a vezetők, ha léteznek, sokéves kemény munkával
szerzik meg a többiek bizalmát és válhatnak vezetővé, ezért nagyon nehéz
elfogadnunk a jelenlegi helyzetet. Egy ismeretlen ember van fölöttünk, akiről
sokszor nem tudni hogyan, miért került ebbe a pozícióba. Ne csodálkozzunk, hogy
nem nagyon vagyunk motiváltak a munkavégzésre, reggel kilencre megérkezünk a
munkahelyünkre és alig várjuk, hogy elindulhassunk hazafelé délután.
A munka és
magánélet közötti választóvonal a 19. századig nem okozott nagy gondot, mivel a
két dolog nem különbözött, a munka-élet mérleg a 70-es évektől került a
középpontba, és azóta is életünk e körül forog. Túl sok munka mellett kevés jut
a család, a magánélet számára. Agyunk ősi huzalozását erősen igénybe veszi ez az
egy napunkon belüli jelentős változás a fizikai, élettani rendszereinkben. A
szavannán a rokonság, a család együtt töltötte a napjait, ma bemegyünk a
munkahelyünkre, ahol vadidegenekkel töltjük életünk harmadát, felét. Az össze
nem illés akkor keletkezik, amikor kőkorszaki agyunk az idegeneket elkezdi
családtagként, közeli társként észlelni, hiszen az időmet csak azokkal töltöm
huzamosabban együtt, akik hozzám tartoznak. Könnyen születnek munkahelyi
szerelmek, esnek meg afférok pontosan emiatt. Az agyunk nem képes élesen
elkülöníteni a munka és magánéletet. Az emberek ¾ későn ér haza a munkából,
nagy hányaduk nagyon fáradt a sok döntési helyzettől a napi munkája során,
amikkel szembekerül, és 50%-uk úgy érzi, nagyon kevés időt tölt otthon a
szeretteivel. Ejtsünk néhány szót a munkahelyi stresszről általánosan. Egy szavannai
életmód is rendkívüli módokon lehet stresszes, vadállatok támadhatnak meg, tűz
üthet ki, vagy eltörhetem a bokámat egy esés során. Ezek mind az élet adott
pillanatában jelennek meg, akkor testünket kortizol árasztja el, és a megfelelő
válaszlépésre ösztökélik a testünket. Egy nap egyszer, kétszer. A modern
munkahelyeken azonban sokkal több ismeretlen probléma merülhet fel, a környező
ismeretlen emberekkel, a bal lábbal kelt főnökkel, vagy éppen a
számítógépünkkel gyűlik meg a bajunk, gyakran ezek folyamatosan stresszt
indukálnak, kortizolban úsznak a belső szerveink egész nap. Az eredmény: kiégés
a legjobb esetben, komolyabb esetekben az egészségünk látja a kárát: gyomorfekély,
vagy szívbetegségek formájában. A legszélsőségesebb esetekben halálos végkimenetele
is előfordulhat a munkahelyi stressznek, évente amerikai statisztikák szerint
500-600 ember öngyilkossági esete történik munkahelyen, valószínűleg
összefüggésben a munkájukkal. Japánban külön kifejezésük is van erre a
jelenségre, a karosi, ami szó
szerinti fordításban a túl sok munka miatti halált jelent.
A dolgozók
rengeteg fizikai problémától szenvedhetnek, hiszen túl sok időt töltenek
autóban ülve, utána a munkahelyeken kényelmetlen székekben terpeszkedünk, a
régmúltban ez elképzelhetetlen volt, egész nap valamilyen mozgásforma
jellemezte őseinket, ritkán ültek tétlenül órákig. Mindenféle tanulmány
vizsgálata alapján ma már biztosan állíthatjuk, hogy a mozgás növeli a
kreativitást, a munkahelyi produktivitást, könnyebben tanulunk edzés után, és
jobb döntéseket hozzunk. Már napi harminc perc kerékpározás mérhető növekedést
okoz a kreativitásban összehasonlítva az autóvezetéssel, ennek a hatása még
órákig fennáll a mozgás után. Nehéz üzleti döntések is könnyebben mennek, ha
közben mozgunk, az aktív vállalati dolgozók akár 30%-kal kevesebb hibát
vétenek, mint a főleg ülő munkát végző társaik.
Megoldások
A szervezetekkel
foglalkozó tudós emberek szerint a szervezeteket motivált emberek önálló
munkája teszi sikeressé, a kollektív ambíció sokkal nagyobb hajtóerő, mint a
vezetők által irányított tervezett, majd mi megmondjuk ki mit csináljon típusú
vezetés. A dolgozók minden termelési szinten jobban szeretik, és emiatt
produktívabbak is, ha aktívan eldönthetik, mit hogyan csinálnak, a főnök néha
segítsen, jelölje ki a célokat, a megoldást, a munkafolyamatot, annak
beosztását bízza a dolgozóra. A vállalati struktúra jelenlegi formája egy
háromszögre hasonlít, legfelső szinten ül az igazgató, lejjebb a középvezetők,
és legalul a dolgozók. Kőkorszaki agyunk egy laposabb, szinte mindenki egy
szinten lévő elrendezésre van beállva, ahol mindenki ismer mindenkit. Agyunk
külső, neocortex rétegének nagysága alapján 100-150 emberrel tarthatunk fenn
tartós kapcsolatot, ennél többel nem igazán vagyunk képesek megbirkózni.
Bill
Gore és felesége 1958 óta épített fel egy céget, ahol jelenleg tízezren
dolgoznak, ami meglepő, vezetők, igazgatók nélkül dolgoznak, és nem is címkézik
a munkájukat, ha az egyik részleg eléri a 100-150 fős létszámot, akkor új
helyet kapnak, leválnak a központról és végzik tovább a munkájukat. Mindenki a
személyes kapcsolataival, és a szociális interakcióival foglalkozik. Minden
csoportban létezik egy vezető, akit a munkatársak választanak ki maguk közül,
nem pedig az igazgató nevez ki, vagy kívülről emel a többiek fölé.
A
rokonszelekció, és az általunk leírt ősi élet alapján egy rokoni kapcsolatban
lévők együtt töltötték napjaikat, megbíztak egymásban, és nem igazán voltak
titkaik egymás előtt. Hollandiában 180 ezer családi vállalkozás adja az ország
GDP-jének 40%-át. Néhány tanulmány szerint ezek a kis családi vállalkozások
könnyebben megbirkóznak a pénzügyi krízisekkel, mint a nagyobb vállalatok.
A munkájukkal
elégedettebb, boldogabb dolgozók felé tett első lépés az otthoni munkavégzés
engedélyezése, ami hazánkban is egyre gyakoribb. Szerintem ez még inkább
összezavarja a munka és magánélet relációt. Egyedül vagyunk általában, tehát
szociálisan izoláltan, hiányoznak azok a környezeti jelek, hogy mikor kell
szünetet tartani, kávé vagy ebédszünet következik. Ha ezek hiányoznak az otthon
munkát végzők többet, és tovább dolgoznak, mint amúgy tennék. Óvatosan az első
pillantásra nagyszerűnek tűnő ötletekkel, kőkorszaki agyunk az általa már
bejáratott módszerekkel szeret dolgozni, ha valami változik, azt már
stresszként éli meg.
Felhasznált
irodalom:
Ronald Giphart:
-Mismatch 2018 Robinson
Colarelli
S.M.etal: The biological foundations of organizational behavior Chicago
University Press 2015
Dunbar R: Grooming,
gossip, and the evolution of language Faber and Faber 1996.
Saad G et al:
Evolutionary psychology in business science Springer 2011.
Sapolsky R.M.:
Why zebras dont get ulcers? Freeman 1994.