Az elektromos autózás, az elektromos autó a jövő, kétségek nélkül a világunk letette a voksát mellette, de a jövő még nem dőlt el teljesen, győzzük kivárni, hogy 30 év múlva elektromos vagy hidrogén hajtja majd az autóinkat. 2004-ben alapították a Tesla Motorst a szilikon völgyben, egy olyan környezetben amikor még sokan azt gondolták nem túl jó ötlet, nincs, nem jött el még itt ennek az ideje. A befeketések ebben az iparágban nem kecsegetettek túl sok jóval, a fejlesztők, az innovátorok folyamatos pénzszűkében dolgoztak, a fejlesztések akadoztak, senki sem akart további pénzeket ölni ezekbe az elképzelésekbe, minden nagyobb autógyártó kivárt. 2008-ban megjelent az első Roadster 110.000 dollárért, drágán, de bizonyítva, hogy igenis meg lehet építeni ezeket az autókat, van piaci igény is rájuk, csak elhatározás kérdése.
Ezek az autók
lítium-ionos akkumulátorokkal működtek, ahogy a laptopjaink is, sok laptop
energiaforrását pakolták be egy autóba, és ezzel akár már 200 km-t is képes
volt megtenni. Ezzel egy régi elfogadhatósági akadályt, vevői kifogást lépett
át, ki lehetett menni vele egy autópályára és ott biztosan képes volt megtenni
100-150 km-t. Jól nézet ki, bár ezzel nyilvánvalóan lehet vitatkozni, de
mindenesetre elérte a célját, az öko-gondolkodású gazdagoknak adott egy
játékszert. George Clooney, Matt Damon, vagy például Larry Page ezek közé az
emberek közé sorolta magát, mert büszkén feszítettek az új Teslájukkal. A
marketing része a Teslának ezzel hosszú időre megoldódni látszott. A gazdagok
viszonylag kicsi és válogatós piacnak felelnek meg, ebből nem lehet igazából
megélni, a továbbiakban a kevésbé tehetős rétegek megcélzásával lehetséges az
igazi áttörés a cég számára, meg is jelentek a következő típusok, jóval
olcsóbban már. A többi autógyártó is beállt a sorba, megjelentek az első Nissanok,
BMW-k ebben az újnak mondott kategóriában.
Valójában mennyire számít új elképzelésnek az elektromos autó?