Egy napos nyári reggelen egy zalai tanyán reggelizés közben a világtól
nagyon távol, a mellettem lévő asztalnál a tanyán dolgozó emberek arról
vitatkoznak, hogy itt vannak a szíriai menekültek és elveszik a munkájukat.
Zavartan körülnéztem, kerestem őket, vagy inkább egy kamerát. Mibe csöppentem?
Ha vagy olyan
szerencsés, hogy a zalai dombság rejtett kincsei helyett Washingtonban
jársz,
akkor érdemes a nemzeti galériába barangolni egy kicsit, megnézni az
impresszionizmus kiváló remekműveit és egy popcorn mellett elmélázni azon, hogy
vajon miért éppen ezek a művek váltak ilyen ismertté?
Claude Monet
ikonikus Japán hídja melyet gyerekek és felnőttek egyaránt felismernek,
miközben néhány teremmel odébb egy Gustave Caillebotte nevezetű festő munkái
sokkal kevesebb figyelmet kapnak.
Az ismertség és
az expozíció, kitettség magyarra átfordítva, inkább ferdítve, ereje nemcsak a
művészetet befolyásolja, hanem áthatja a zene, a politika és a mindennapi élet
területeit is. Röviden ha valamit többször látunk, akkor az ismerős lesz, és egy
idő után, ha többször látjuk, akkor azt nemcsak
ismerősnek fogjuk tekinteni, hanem ez az ismerősség átfordul szeretetbe, az
ismerőst jobban fogjuk kedvelni, ha szükséges azt fogjuk választani az újjal,
az ismeretlennel szemben.
Az ismertségi
torzítás a művészetben: Caillebotte és Monet esete
Gustave
Caillebotte, a kevésbé ismert francia impresszionista, nem csupán a művészeti
alkotásaival, hanem gyűjteményének posztumusz adományával is maradandó nyomot
hagyott. Halála után a francia államra hagyta gyűjteményét, mely Monet, Renoir,
Degas és más impresszionisták műveit tartalmazta. E művek kiállítása nemcsak az
impresszionizmus elfogadását segítette elő, hanem megalapozta az úgynevezett
„Caillebotte Hét” kánonját is. Ez a kánon azokat a festőket foglalja magában,
akiknek művei gyakrabban szerepelnek könyvekben, kiállításokon és galériákban.
A Cornell
Egyetem kutatásai bebizonyították, hogy az ismertségi faktor meghatározó
szerepet játszik abban, mit tekintünk művészeti remekműnek. A képek minősége
helyett az expozíció és az ismétlődő megjenések tettek egyes festőket
„híressé”, míg mások alkotásai homályba vesztek.
Hogyan is
történik egy ilyen vizsgálat?
James Cutting
pszichológus a Cornell Egyetemen egy szokatlan kísérlettel bizonyította be az
expozíció erejét. Első lépésként kétszáz hallgatót kért fel, hogy a nekik párosával megmutatott impresszionista
festményekből válasszák ki azt, amelyiket jobban kedvelik. A festmények egyik
fele ismert alkotás volt, amelyek gyakran szerepeltek tankönyvekben, katalógusokban,
a másik fele viszont kevésbé ismert mű. Az eredmények azt mutatták, hogy a
hallgatók az esetek többségében az ismert műveket választották, ami arra
utal, hogy a felismerhetőség növeli a tetszési indexet.
Cutting azonban
egy második, még alaposabb kísérletet is elvégzett. Egy tanfolyamon belüli
előadások során a kevésbé ismert festményeket tudatosan gyakrabban mutatta meg
a hallgatóknak, mint a híresebbeket. A kurzus végén ismét arra kérte a
diákokat, hogy válasszanak kedvenceket a festménypárok közül.
Az eredmény
megdöbbentő volt: azok a kevésbé ismert festmények, amelyeket a diákok
gyakrabban láttak az előadásokon, hirtelen sokkal népszerűbbé váltak, mint a
korábban előnyben részesített híres művek.
Ez a kísérlet
egyértelműen bemutatta, hogy az expozíció nemcsak felismerhetőbbé, hanem
vonzóbbá is teszi az alkotásokat.
Az
ismétlődő
találkozások tehát meghatározó szerepet játszanak abban, hogy mit
tartunk szépnek
vagy értékesnek.
Magyar példák
a kitettségi jelenségre
A magyar
művészetben is megfigyelhető az expozíció ereje: azok a festők, akik gyakran
szerepeltek kiállításokon vagy kaptak nemzetközi támogatást, idővel beépültek a
kánonba, míg mások tehetségük ellenére kevésbé váltak ismertté.
- Munkácsy Mihály: Nemzetközi hírnévét
mecénásainak és a rendszeres kiállításoknak köszönhette, amelyek
biztosították műveinek folyamatos expozícióját Európában és Amerikában.
- Csontváry Kosztka Tivadar: Művészete halála
után kapott figyelmet, amikor kiállításai évtizedekkel később hívták fel a
figyelmet kivételességére.
- Rippl-Rónai József: Nemzetközi ismertsége a
francia Nabis csoporttal való kapcsolatának köszönhetően nőtt, de
hazájában csak később ismerte el igazán a közönség.
- Mednyánszky László: Művei kevésbé voltak
jelen a galériákban és a kiállításokon, ami hozzájárult ahhoz, hogy neve
nem emelkedett olyan magasra, mint kortársaié.
- Gulácsy Lajos: Egyedi, álomszerű világa
ellenére művészete sokáig csak szűk körben volt ismert, és csak a 20.
század második felében kezdett nagyobb figyelmet kapni.
A modern zenei
ipar is az expozíció erejére épít. A rádió és a televízió után ma már a
Spotify, a TikTok és más közösségi média platformok dominálnak. Az algoritmusok
által biztosított gyakori lejátszások megemelik egy dal ismertségét.
A HitPredictor
egy online platform, amely segít azonosítani a potenciális slágereket. A
rendszer olyan dalokat tesztel, amelyeket a résztvevők háromszor hallgatnak
meg, majd pontoznak anélkül, hogy tudnák, ki az előadó. A dalok, amelyek elérik
a 65 pontot, esélyesek a sikerre, míg a kimagaslóan teljesítők, mint Adele Hello
című száma, már előre „biztos sikerként” kerülnek a piacra.
Ez a módszer
megmutatja, hogy a dalok "fogóssága" csak részben felelős a sikerért.
Az expozíció és a megfelelő promóció (marketing)
elengedhetetlen a zenei sikerhez.
A túlzottan
ismétlődő minták azonban stagnáláshoz, hétköznapiasan unalomhoz vezethetnek,
míg a diszfluencia – az új, kihívást jelentő tapasztalatok – kreativitásra
ösztönöznek.
Az expozíció
hatása a politikára, marketingre és a társadalomra
A politikában az
expozíció legalább olyan fontos, mint a művészetben vagy a zenében. A jelöltek,
politikai témák, lásd menekültválság, sikerességét gyakran az határozza meg,
hogy mennyire képesek megjelenni a médiában és megszólítani a választókat. A
modern politikai kampányok egyre inkább a marketingstratégiákra és az ismételt
megjelenésekre építenek, hasonlóan a zenei piac slágerlistáinak logikájához.
Donald Trump
2016-os elnökválasztási kampánya például szinte kizárólag az ingyenes
médiamegjelenésekre épült. Provokatív nyilatkozatai és vitatható kijelentései
folyamatos figyelmet kaptak a médiában, amelynek köszönhetően jelentősen
csökkentette kampányának költségeit, miközben széles körű ismertségre tett
szert.
Ez az „expozíciós előny” lehetővé tette
számára, hogy legyőzze azokat a jelölteket, akik jelentősen több pénzt
költöttek hagyományos reklámokra.
A közösségi média megjelenésével a politikai expozíció egyre decentralizáltabbá
vált. Míg korábban a televíziós megjelenések és az újságok dominálták a
politikai kommunikációt, ma már bárki elérheti a választókat közösségi
platformokon keresztül. Ez a folyamat azonban azzal a kockázattal jár, hogy az
információk áradata elnyomja az alapos vitákat, és a figyelem a leglátványosabb,
nem feltétlenül a legfontosabb üzenetekre irányul.
A marketing
vonalon elidőzve egy kicsit még, a marketing az értékcsere területet jelöli ki egy
cég életében. Egy árucikk, termék sikerességét a fizikai és pszichológiai
elérhetőség határozza meg. Fizikailag amikor egy mosóporra, vagy egy üveg borra
van szükségem, akkor látnom kell azt a boltban, tudnom kell, hogy hol találom
azt. A cégek erős harcot vívnak, hogy a terméküket egy áruház legelérhetőbb
helyén helyezze el az árusító.
A pszichológiai elérhetőség az elménkben
játszódik le, mennyire elérhető, milyen könnyen azonosítom, hogy mire van
pontosan szükségem. Mosópor, akkor Ariel, hiszen ez jut azonnal eszembe. Ez egy
jó márkanév, ami a rengeteg ismételt reklámjával, expoziciójával szinte
beleéget egy könnyű elérhetőségi utat az agyamba.
Mosópor egyenlő Ariel. A márkanevek erős
huzalottságot okoznak, és ezért értékesek. Akinek kevesebb erőforrás jut, az
elsősorban a fizikai elérhetőségéért harcol, és utána a pszichológiaiért. Bár
utóbbi kifizetődőbb.
Két színtéren
folyik a harc a figyelemért, fizikai és pszichológiain, és az expozició
mindkettő esetben központi jelentőségű lehet.
A művészet, zene
és politika változó kánonja
Az internet és a digitalizáció radikálisan átalakította a kultúra
terjesztésének módját. Míg korábban a múzeumok, rádiók és televíziók voltak a
„kapuőrök”, akik eldöntötték, mi kerülhet a közönség elé, ma már a
decentralizált platformok, mint a Spotify, a YouTube vagy a TikTok, lehetőséget
adnak az egyéni alkotóknak is az érvényesülésre. egyre inkább egy „hosszú farok”
korszakban élünk, ahol a kis, ismeretlen előadók, termékek is érdekesek, elérik
a piacokat.
Ez a
demokratizálódás azonban nem szünteti meg az expozíció fontosságát. Az
algoritmusok, amelyeket ezek a platformok használnak, ugyanúgy az ismertség és
az előzetes expozíció alapján rangsorolnak tartalmakat. Így a kevésbé ismert
alkotók számára továbbra is kihívást jelent, hogy áttörjenek a figyelemért
folytatott versenyben.
Példák a
változó kánonra
- Az olyan művészek, mint Banksy, a hagyományos
galériák helyett az utcát és a közösségi médiát választották műveik
megjelenítésére, és így váltak világhírűvé.
- A zenei világban Billie Eilish pályafutása
példázza, hogy egy fiatal alkotó a közösségi média révén képes gyorsan
globális ismertséget szerezni.
Egyensúlykeresés
Bár az expozíció fontos tényező a sikerben, nem helyettesítheti a minőséget. Az
igazán maradandó művek és alkotók azok, akik az ismertségen túl tartalmi
értékkel is rendelkeznek. Ugyanakkor a minőség nem tud érvényesülni expozíció
nélkül, ami a kulturális piacok egyik legnagyobb paradoxona. Az emberek természetüknél fogva hajlamosak az ismerős dolgokhoz ragaszkodni, de
az igazi értékek felfedezése gyakran az ismeretlen területeken rejlik. Ezért
fontos, hogy tudatosan keressük az új élményeket, legyen szó egy kevésbé ismert
művészeti kiállításról, egy ismeretlen zenei stílusról vagy új ötletek
befogadásáról a mindennapi életben.
Az expozíció
ereje mélyen áthatja a művészetet, a zenét, a politikát és a társadalmat. A
visszatérő találkozások hatalma formálja az ízlésünket, és gyakran eldönti, mit
tartunk fontosnak vagy értékesnek. Ugyanakkor az expozíció önmagában nem
elegendő: a valódi értékek felfedezéséhez tudatosságra, kíváncsiságra és
nyitottságra van szükség.