2024. december 18., szerda

Az expozíció ereje: Milyen kapcsolat van a menekültválság plakátjainak az impresszionizmus legkiemelkedőbb műveihez?

 


Egy napos  nyári  reggelen  egy zalai tanyán reggelizés közben a világtól nagyon távol, a mellettem lévő asztalnál a tanyán dolgozó emberek arról vitatkoznak, hogy itt vannak a szíriai menekültek és elveszik a munkájukat. Zavartan körülnéztem, kerestem őket, vagy inkább egy kamerát. Mibe csöppentem?

Ha vagy olyan szerencsés, hogy a zalai dombság rejtett kincsei helyett Washingtonban
jársz, akkor érdemes a nemzeti galériába barangolni egy kicsit, megnézni az impresszionizmus kiváló remekműveit és egy popcorn mellett elmélázni azon, hogy vajon miért éppen ezek a művek váltak ilyen ismertté?

Claude Monet ikonikus Japán hídja melyet gyerekek és felnőttek egyaránt felismernek, miközben néhány teremmel odébb egy Gustave Caillebotte nevezetű festő munkái sokkal kevesebb figyelmet kapnak.

 Vajon miért van az, hogy a két művész hasonló tehetsége ellenére Monet neve szinte mérföldkő a művészettörténetben, míg Caillebotte-é kevésbé ismert?

Az ismertség és az expozíció, kitettség magyarra átfordítva, inkább ferdítve, ereje nemcsak a művészetet befolyásolja, hanem áthatja a zene, a politika és a mindennapi élet területeit is. Röviden ha valamit többször látunk, akkor az ismerős lesz, és egy idő után, ha többször látjuk, akkor  azt nemcsak ismerősnek fogjuk tekinteni, hanem ez az ismerősség átfordul szeretetbe, az ismerőst jobban fogjuk kedvelni, ha szükséges azt fogjuk választani az újjal, az ismeretlennel szemben.


Az ismertségi torzítás a művészetben: Caillebotte és Monet esete

Gustave Caillebotte, a kevésbé ismert francia impresszionista, nem csupán a művészeti alkotásaival, hanem gyűjteményének posztumusz adományával is maradandó nyomot hagyott. Halála után a francia államra hagyta gyűjteményét, mely Monet, Renoir, Degas és más impresszionisták műveit tartalmazta. E művek kiállítása nemcsak az impresszionizmus elfogadását segítette elő, hanem megalapozta az úgynevezett „Caillebotte Hét” kánonját is. Ez a kánon azokat a festőket foglalja magában, akiknek művei gyakrabban szerepelnek könyvekben, kiállításokon és galériákban.

A Cornell Egyetem kutatásai bebizonyították, hogy az ismertségi faktor meghatározó szerepet játszik abban, mit tekintünk művészeti remekműnek. A képek minősége helyett az expozíció és az ismétlődő megjenések tettek egyes festőket „híressé”, míg mások alkotásai homályba vesztek.

Hogyan is történik egy ilyen vizsgálat?

James Cutting pszichológus a Cornell Egyetemen egy szokatlan kísérlettel bizonyította be az expozíció erejét. Első lépésként kétszáz hallgatót kért fel, hogy a nekik  párosával megmutatott impresszionista festményekből válasszák ki azt, amelyiket jobban kedvelik. A festmények egyik fele ismert alkotás volt, amelyek gyakran szerepeltek tankönyvekben, katalógusokban, a másik fele viszont kevésbé ismert mű. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók az esetek többségében az ismert műveket választották, ami arra utal, hogy a felismerhetőség növeli a tetszési indexet.

Cutting azonban egy második, még alaposabb kísérletet is elvégzett. Egy tanfolyamon belüli előadások során a kevésbé ismert festményeket tudatosan gyakrabban mutatta meg a hallgatóknak, mint a híresebbeket. A kurzus végén ismét arra kérte a diákokat, hogy válasszanak kedvenceket a festménypárok közül.

Az eredmény megdöbbentő volt: azok a kevésbé ismert festmények, amelyeket a diákok gyakrabban láttak az előadásokon, hirtelen sokkal népszerűbbé váltak, mint a korábban előnyben részesített híres művek.

Ez a kísérlet egyértelműen bemutatta, hogy az expozíció nemcsak felismerhetőbbé, hanem vonzóbbá is teszi az alkotásokat.

Az ismétlődő találkozások tehát meghatározó szerepet játszanak abban, hogy mit tartunk szépnek vagy értékesnek.

Magyar példák a kitettségi jelenségre

A magyar művészetben is megfigyelhető az expozíció ereje: azok a festők, akik gyakran szerepeltek kiállításokon vagy kaptak nemzetközi támogatást, idővel beépültek a kánonba, míg mások tehetségük ellenére kevésbé váltak ismertté.

  • Munkácsy Mihály: Nemzetközi hírnévét mecénásainak és a rendszeres kiállításoknak köszönhette, amelyek biztosították műveinek folyamatos expozícióját Európában és Amerikában.
  • Csontváry Kosztka Tivadar: Művészete halála után kapott figyelmet, amikor kiállításai évtizedekkel később hívták fel a figyelmet kivételességére.
  • Rippl-Rónai József: Nemzetközi ismertsége a francia Nabis csoporttal való kapcsolatának köszönhetően nőtt, de hazájában csak később ismerte el igazán a közönség.
  • Mednyánszky László: Művei kevésbé voltak jelen a galériákban és a kiállításokon, ami hozzájárult ahhoz, hogy neve nem emelkedett olyan magasra, mint kortársaié.
  • Gulácsy Lajos: Egyedi, álomszerű világa ellenére művészete sokáig csak szűk körben volt ismert, és csak a 20. század második felében kezdett nagyobb figyelmet kapni.

 A zenei marketing evolúciója

A modern zenei ipar is az expozíció erejére épít. A rádió és a televízió után ma már a Spotify, a TikTok és más közösségi média platformok dominálnak. Az algoritmusok által biztosított gyakori lejátszások megemelik egy dal ismertségét.

A HitPredictor egy online platform, amely segít azonosítani a potenciális slágereket. A rendszer olyan dalokat tesztel, amelyeket a résztvevők háromszor hallgatnak meg, majd pontoznak anélkül, hogy tudnák, ki az előadó. A dalok, amelyek elérik a 65 pontot, esélyesek a sikerre, míg a kimagaslóan teljesítők, mint Adele Hello című száma, már előre „biztos sikerként” kerülnek a piacra.

Ez a módszer megmutatja, hogy a dalok "fogóssága" csak részben felelős a sikerért.

 Az expozíció és a megfelelő promóció (marketing) elengedhetetlen a zenei sikerhez.



A gondolkodás könnyedsége, azaz a kognitív folyékonyság kulcsfontosságú a mindennapi döntéseinkben. Agyunk mint sok más dolog a természetben energiaminimumra törekszik, szereti az azonnal felismerhető mintákat, kevesebb időt, energiát tölthet így azok felismerésével, a jelentésük kibogozásával. Energiát takarít meg más feladatok elvégzéséhez.

A túlzottan ismétlődő minták azonban stagnáláshoz, hétköznapiasan unalomhoz vezethetnek, míg a diszfluencia – az új, kihívást jelentő tapasztalatok – kreativitásra ösztönöznek.


Az expozíció hatása a politikára, marketingre és a társadalomra

A politikában az expozíció legalább olyan fontos, mint a művészetben vagy a zenében. A jelöltek, politikai témák, lásd menekültválság, sikerességét gyakran az határozza meg, hogy mennyire képesek megjelenni a médiában és megszólítani a választókat. A modern politikai kampányok egyre inkább a marketingstratégiákra és az ismételt megjelenésekre építenek, hasonlóan a zenei piac slágerlistáinak logikájához.

Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya például szinte kizárólag az ingyenes médiamegjelenésekre épült. Provokatív nyilatkozatai és vitatható kijelentései folyamatos figyelmet kaptak a médiában, amelynek köszönhetően jelentősen csökkentette kampányának költségeit, miközben széles körű ismertségre tett szert.

 Ez az „expozíciós előny” lehetővé tette számára, hogy legyőzze azokat a jelölteket, akik jelentősen több pénzt költöttek hagyományos reklámokra.
A közösségi média megjelenésével a politikai expozíció egyre decentralizáltabbá vált. Míg korábban a televíziós megjelenések és az újságok dominálták a politikai kommunikációt, ma már bárki elérheti a választókat közösségi platformokon keresztül. Ez a folyamat azonban azzal a kockázattal jár, hogy az információk áradata elnyomja az alapos vitákat, és a figyelem a leglátványosabb, nem feltétlenül a legfontosabb üzenetekre irányul.

A marketing vonalon elidőzve egy kicsit még, a marketing az értékcsere területet jelöli ki egy cég életében. Egy árucikk, termék sikerességét a fizikai és pszichológiai elérhetőség határozza meg. Fizikailag amikor egy mosóporra, vagy egy üveg borra van szükségem, akkor látnom kell azt a boltban, tudnom kell, hogy hol találom azt. A cégek erős harcot vívnak, hogy a terméküket egy áruház legelérhetőbb helyén helyezze el az árusító.

 A pszichológiai elérhetőség az elménkben játszódik le, mennyire elérhető, milyen könnyen azonosítom, hogy mire van pontosan szükségem. Mosópor, akkor Ariel, hiszen ez jut azonnal eszembe. Ez egy jó márkanév, ami a rengeteg ismételt reklámjával, expoziciójával szinte beleéget egy könnyű elérhetőségi utat az agyamba.

 Mosópor egyenlő Ariel. A márkanevek erős huzalottságot okoznak, és ezért értékesek. Akinek kevesebb erőforrás jut, az elsősorban a fizikai elérhetőségéért harcol, és utána a pszichológiaiért. Bár utóbbi kifizetődőbb.

Két színtéren folyik a harc a figyelemért, fizikai és pszichológiain, és az expozició mindkettő esetben központi jelentőségű lehet.


A művészet, zene és politika változó kánonja
Az internet és a digitalizáció radikálisan átalakította a kultúra terjesztésének módját. Míg korábban a múzeumok, rádiók és televíziók voltak a „kapuőrök”, akik eldöntötték, mi kerülhet a közönség elé, ma már a decentralizált platformok, mint a Spotify, a YouTube vagy a TikTok, lehetőséget adnak az egyéni alkotóknak is az érvényesülésre. egyre inkább egy „hosszú farok” korszakban élünk, ahol a kis, ismeretlen előadók, termékek is érdekesek, elérik a piacokat.

Ez a demokratizálódás azonban nem szünteti meg az expozíció fontosságát. Az algoritmusok, amelyeket ezek a platformok használnak, ugyanúgy az ismertség és az előzetes expozíció alapján rangsorolnak tartalmakat. Így a kevésbé ismert alkotók számára továbbra is kihívást jelent, hogy áttörjenek a figyelemért folytatott versenyben.

Példák a változó kánonra

  • Az olyan művészek, mint Banksy, a hagyományos galériák helyett az utcát és a közösségi médiát választották műveik megjelenítésére, és így váltak világhírűvé.
  • A zenei világban Billie Eilish pályafutása példázza, hogy egy fiatal alkotó a közösségi média révén képes gyorsan globális ismertséget szerezni.

Egyensúlykeresés
Bár az expozíció fontos tényező a sikerben, nem helyettesítheti a minőséget. Az igazán maradandó művek és alkotók azok, akik az ismertségen túl tartalmi értékkel is rendelkeznek. Ugyanakkor a minőség nem tud érvényesülni expozíció nélkül, ami a kulturális piacok egyik legnagyobb paradoxona. Az emberek természetüknél fogva hajlamosak az ismerős dolgokhoz ragaszkodni, de az igazi értékek felfedezése gyakran az ismeretlen területeken rejlik. Ezért fontos, hogy tudatosan keressük az új élményeket, legyen szó egy kevésbé ismert művészeti kiállításról, egy ismeretlen zenei stílusról vagy új ötletek befogadásáról a mindennapi életben.


Az expozíció ereje mélyen áthatja a művészetet, a zenét, a politikát és a társadalmat. A visszatérő találkozások hatalma formálja az ízlésünket, és gyakran eldönti, mit tartunk fontosnak vagy értékesnek. Ugyanakkor az expozíció önmagában nem elegendő: a valódi értékek felfedezéséhez tudatosságra, kíváncsiságra és nyitottságra van szükség.

Cselekvésre ösztönzés: Gondoljuk végig, milyen alkotók, ötletek vagy lehetőségek mellett haladtunk el eddig figyelmetlenül, és tegyünk tudatos lépéseket, hogy teret adjunk az újdonságoknak az életünkben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése