Vásárlási szokásaink a múltban gyökereznek

Lehet, hogy Descartes tévedett abban az egy mondatában, amit mindenki ismer, klasszikusan gondolkodom, tehát vagyok helyett, a mai modern időszakunkban inkább a fogyasztok, tehát vagyok a megfelelőbb. Ha ez nem tetszik, akkor finomabban, a fogyasztásra, a vásárlásra gondolok, tehát vagyok. A legtöbb emberi lény a hétköznapjai folyamán több száz, egyes kivételes egyének akár több ezer, a fogyasztással kapcsolatos döntéseket hozz meg: Reggelizek, vagy ma hagyjam ezt ki? Mit vegyek fel a mai napra a kis kék virágos szoknyámat, vagy a szürke öltönyömet zöld nyakkendővel? Ebédre viselkedjem egészségesen és egyek egy tonhalas salátát, vagy inkább egy hatalmas, zsíros hamburgert? Közeledik a Valentin nap, mit vegyek a kedvesemnek, virágot vagy egy csokis édességet, esetleg vigyem el egy elegáns étterembe vacsorázni? Nemsokára itt van az unokaöcsém születésnapja, mit kellene neki venni, minek örülne a legjobban, egy újabb kis autónak, vagy már komolyodott annyit, hogy esetleg egy könyvet is kaphatna? Idén nyáron menjünk el a távol keletre nyaralni, vagy ehelyett inkább ezt a pénzt fektessünk gyermekeink egyetemi tanulmányaiba? A szomszédom a napokban cserélte le a régi Trabantját egy luxus Mercedesre, lehet, hogy eljött az idő és nekünk is új autóra kellene becserélnünk a régi Suzukinkat?

Első benyomásaink alapján a fenti példákban semmiféle közös pontot, gondolati szálat sem találhatunk, megvásárolandó tárgyakról, igénybe vett szolgáltatásokról, maradandó élményekről szólnak. Hagyományos árucikkeket, ételt, ruhákat, autókat vásárolunk, különféle szolgáltatásokat veszünk igénybe, unalmasnak hangzik így leírva is, de valami ősi ösztön, valamiféle rendező elv húzódik meg ezen szokásaink mögött.

Evolúciós hajtóerők

Próbáljuk meg a fenti felsorolásokat rendszerezni, megtalálni azt a rejtett szerkezetet, ami a régmúltunkban gyökerezik és még a mai modern körülményeink között is gyönyörűen működik[i]. Lássuk a négy lovas, a négy számunkra most kiemelt szerepet játszó modul közül az elsőt, a túlélési modult. A természetben az élőlényeket a szaporodás távoli célja mozgatja, de a mindennapokat túl kell élni, elegendő táplálékot kell szerezni és közben elkerülni a ránk vadászó ragadozók támadását. A legtöbb kutatás, amely az ételek fogyasztásával, a körülmények hatásával foglalkozik, ritkán helyezik ezt evolúciós keretbe, ritkán kérdeznek a végső, a múltunkban megjelenő nyomásokra, amelyek alakították ezeket a szokásainkat. Az ember az erőforrások időnkénti szegényességére például azzal próbált válaszolni, hogy a zsíros, cukros ételeket preferálja, és hihetetlen mennyiségeket képes elfogyasztani azokból, feladatokat generálva ezzel a jelenlegi orvostudománynak[ii]. Nem véletlen, hogy a 2008-as felmérések szerint, a világ legjobb étterem láncolata egy kulcsmomentumban azonosak: mindannyian zsíros és ízletes ételeket árulnak elfogadható áron[iii]. Valószínűleg véletlenszerűen bármelyik évet választhattam volna, mindenhol ez a tendencia, legyen zsíros, és vagy édes, ezzel bármikor képesek bármilyen ételből szinte bármennyit eladni. Az emberi szervezetben azonban más erők is működnek, igyekszünk elkerülni azt, hogy megmérgeződjünk az ételektől[iv], ezért szeretjük a változatos, sok különálló fogásból készült menüsorokat. Ezt az elvárásunkat az all you can it éttermek, egyél, amennyit szeretnél, rengeteg féle ételsorral igyekeznek sikeresen kihasználni. Mindezen iparkodások sajnos a népesség elhízásához vezettek, de természetesen a felelősséget magunkban is kell keresni, régmúltbeli ösztönök munkálkodnak bennünk, az élelmiszeripar csak kihasználja, kíméletlenül épít ezekre. A legtöbb említett témánk a kulturális hasonlóságokat emeli ki, mint közös, univerzális örökségünket, léteznek a különbségekre koncentráló irányvonalak is.

 Többször, több helyen felmerült már a kulináris eltérések evolúciós eredete, a melegebb éghajlatokon, ahol több a betegségeket okozó baktérium, ott például sokkal több fűszert alkalmaznak a szakácsok, mint egy ezekkel harcolva a bacik ellen. A húsételekre több borsot, paprikát szórnak, mint a zöldséges köretekre, mintha ösztönösen éreznék, hogy a bacik jobban kedvelik a húst, mint a karfiolt[v]. A világ különféle étel tabui is, mint kulturális adaptáció azon ételeket veszik célba, amelyek a legérzékenyebbek, leghamarabb indulnak romlásnak[vi].

Ha túléltem a növekedési szakaszomat, akkor itt az ideje, hogy párt találjak, és erre épül a következő hatalmas iparág. Az úgynevezett szaporodási modul hihetetlen energiákat, pénzt és vásárlást mozgat meg. Egy férfi egy drága autó előtt pózolva már növeli a vonzerejét a hölgyek szemében, pedig még meg sem szólalt, azt sem mondhatta, hogy igazából nem az ő tulajdona ez az autó, ő csak egy szegény egyetemi diák, aki egy kísérletben vesz részt[vii]. A vásárolt tárgyak, a szolgáltatások ebben a szektorban azt az univerzális ösztönünket igyekszik kihasználni, hogy a férfiak a fiatal, gyönyörű nőket szeretnék párjuknak választani, a nők pedig a magas státusszal bíró, anyagilag megalapozott férfiakat keresik[viii]. A plasztikai sebészek műtéteit 90%-ban hölgyeken végzik el, ugyanakkor a Ferrarik 90%-kát férfiak bitorolják a világon. Ezek egyfajta kiterjesztései a génjeinknek, egyfajta pózolás, fiatal, termékeny nő vagyok, én pedig gazdag férfi. A nők a kozmetikai szerek használatával igyekeznek a férfiak igényeinek megfelelni, szép vagyok, és fiatal, a férfiak pedig a drága órákkal, csillogó telefonokkal és csodálatos autókkal igyekeznek azt jelezni a nők irányába, hogy elég gazdag és tehetős vagyok, hogy eltartsalak téged és a csodás gyermekeinket, nem fogtok semmiben sem hiányt szenvedni. A pazarlás, a drága ajándékok, és a drága piros autó a pávakakas rikító farkával azonos funkciót lát el, akadályozza az életben, nem igazán hasznos, de a legtöbb pávatyúkot mégis leveszi a két lábáról[ix]. A magas sarkú cipők, a hihetetlen hatásos szemránckrémek mind mind a hölgyek szignáljainak részei, és nagyon szépen beleillenek az evolúciós elképzelésekbe[x]. A hosszú haj, az eltérő hajvágási stílusok szintén a hölgyek repertoárjának kulcsszereplői, a haj minősége az életkorral változik, a fiatal hölgyek szeretik a hosszú hajukkal megmutatni, hogy még milyen fiatalok, míg az idősebbek a rövidebb hajjal inkább már elkendőzni igyekeznek azt. A nők a fogamzó képességüket is képesek a figyelő férfiak tudomására hozni, a leginkább jelentős időszakukban több szexuális szignált használnak, több arcpirosítót, csinosabb és gyakran rövidebb szoknyákat viselnek[xi].

A tárgyalandó modulok közül az utolsó kettőre, a rokon és kölcsönösség nevet adhatjuk. Az emberek a fajok többségével azonosulva, a rokonait, gyermekeit minden módon támogatják, segíti, önzetlenül viselkednek velük[xii]. Az ajándékozás a legfeltűnőbb formája ennek, születésnapok, névnapok, gyermeknapok, karácsony húsvét, rengeteg alkalom arra, hogy a szeretteinket valamiféle figyelembe, támogatásban részesítsük. A rokonsági viszony az ajándék értékével egyenes arányú viszonyban van, minél távolabbi rokon valaki, annál kisebb értékű ajándékot kap. A baráti kapcsolatok fenntartása is időszakos ajándékokkal tartható fenn hosszabb időtávon, ennek speciális formája az esküvői ajándékozás, ahol a kölcsönösen meghívottak igyekeznek azonos értékű ajándékokkal megerősíteni a barátságot.

További példák

A mozifilmek, a televízió show műsorok, a dalok, a romantikus történetek és egyéb kulturális produktumok a fent vizsgáltakon kívül szintén szép betekintést engednek az emberi elme varázsos, és egyben előrehuzalozott világába. A népszerű együttesek dalainak szövegelemzése nyújtja a leghozzáférhetőbb példát a szaporodási modul ezen a területen lévő működésének. Hobbs és Gallup 2011-es elemzése feltárta[xiii], hogy a dalok 90%-a ezzel a rendszerrel hozható kapcsolatba, a nők és a férfi énekesek is az emberi univerzáléknak megfelelve adják elő a produkcióikat. A férfi énekesek a gazdagságukkal, a magas státuszukkal dicsekednek, az általuk említett márkák mind mind a magas státusszal köthetőek össze. Közben természetesen a gyönyörű nőket állítják a dalaik középpontjába. A női énekesek pedig a szépségük, egészségük állapotáról igyekeznek tájékoztatni, és közben hathatósan kerülik a züllőt, alacsony státusszal rendelkező úriembereket. Gottschall és társai 2004-es tanulmányukban[xiv] a népmesék elemzése során azonos mintázatot kaptak ezzel, a férfi és női választási preferenciákat illetően. Utóbbi elemzés is sok más hasonlóval tökéletesen alátámasztják, hogy a négy evolúciós modul, a túlélési, a szaporodási, a rokonsági és a kölcsönösségi, adja a társadalmi életünk alapját, bármerre nézzünk, ezeket mindenhol felfedezhetjük, hiába próbálja meg a kultúra ezeket álcázni, aki elég mélyre ás, az könnyedén besorolhatja azokat a nagy négyes egyikébe.

Praktikus ajánlás a mindennapokra

A szupermarketek a napi bevásárlások legfontosabb szereplői, már a belépéstől kezdve egy láthatatlan harc indul a figyelmünkért, vegyünk meg olyan dolgokat is, amelyek ezelőtt eszünkbe sem jutottak volna. Hiába gondoljuk, reméljük, hogy gyorsan és eredményesen megvesszük az alapvető, számunkra fontos ételeket, egy két nem várt termék is bekerül a kosarunkba. Minden érzékünket igyekeznek számunkra nem várt módon befolyásolni, a frissesség érzetét keltve kellemes kenyérillat terjeng a levegőben, a friss zöldségek a bejáratnál szintén ezt igyekeznek reklámozni és a sok színes gyümölcslé is támogatja ezt a benyomást. A drága, és minőségi árucikkek szemmagasságban helyezkednek el, az olcsó, tömegtermékekért le kell hajolni, vagy létrára kell emelkedni. A háttérben lejátszott zene is óriási hatással lehet ránk, a lassabb ritmusúak hatására mi vevők is lassabb ütemben sétálunk, potenciálisan többet nézelődünk, és több árucikket vásárolunk. A kóstoló pultok a kölcsönösségre építenek, ha kapok valamit azért általában adni is illik, ezért gyakrabban vásárolunk, ha bekaptunk valami kis falatot egy reklámkóstolás során. Mi a megoldás mindezen befolyásolási kísérletek ellen? A legegyszerűbb, ha vásárlási listát írunk, és viszonylag gyorsan, célratörően csak ezekhez a dolgokhoz ragaszkodva végigsiettünk a szupermarketen, nem árt az sem, ha közben a saját zenét hallgatunk, ami ilyenkor valami pörgős metálzene is lehet, bármennyire nem szeretjük azt[xv].

---

[i] Saad, G. (2006). Applying evolutionary psychology in understanding the Darwinian roots of consumption phenomena. Managerial and Decision Economics, 27, 189–201.

[ii] Saad, G. (2006). Blame our evolved gustatory preferences. Young Consumers, 7, 72–75.

[iii] Restaurants & Institutions (2008). Top 400 Restaurant Chains, 118 (10), p. 30.

[iv] Rozin, P. (2007). Food and eating. In S. Kitayama, & D. Cohen (Eds.), Handbook of cultural psychology (pp. 391–416). New York: Guilford Press

[v] Billing, J., & Sherman, P. W. (1998). Antimicrobial functions of spices: Why some like it hot. Quarterly Review of Biology, 73, 3–49

[vi] Saad, G. (2011). The consuming instinct: What juicy burgers, Ferraris, pornography, and gift giving reveal about human nature. Amherst, NY: Prometheus Books

[vii] Saad, G., & Vongas, J. G. (2009). The effect of conspicuous consumption on men's testosterone levels. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 110, 80–92

[viii] Buss, D. M. (1989). Sex differences in human mate preferences: Evolutionary hypotheses tested in 37 cultures. Behavioral and Brain Sciences, 12, 1–14.

[ix] Saad, G. (2007). The evolutionary bases of consumption. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum

[x] Russell, R. (2009). A sex difference in facial contrast and its exaggeration by cosmetics. Perception, 38, 1211–1219

[xi] Durante, K. M., Griskevicius, V., Hill, S. E., Perilloux, C., & Li, N. P. (2011). Ovulation, female competition, and product choice: Hormonal influences on consumer behavior. Journal of Consumer Research, 37, 921–934

[xii] Trivers, R. L. (1971). The evolution of reciprocal altruism. Quarterly Review of Biology, 46, 35–57.

[xiii] Hobbs, D. R., & Gallup, G. G., Jr. (2011). Songs as a medium for embedded reproductive messages. Evolutionary Psychology, 9, 390–416.

[xiv] Gottschall, J., Martin, J., Quish, H., & Rea, J. (2004). Sex differences in mate choice criteria are reflected in folktales from around the world and in historical European literature. Evolution and Human Behavior, 25, 102–112.

[xv] Melanie Mühl: 2017, How we eat with our eyes and think with our stomach The Experiment New York

A heavy metal ökológiája, avagy miért van több svéd metálzenekar, mint görög?

Tudna nekem valaki egy déli, melegebb éghajlatú országból származó metál banda nevét mondani, hol vannak a jó kis olasz, vagy görög thrash metált játszó zenekarai? És különben mi közöm van ehhez a témához, és hogy kerülhet egy evolúciós oldalra egy zenei ilyen kérdés, egy ilyen téma? Hmmm, jó kis kérdések, próbáljuk meg megválaszolni őket, és valahogy bele tuszkolni a blogomba.

Mesénk természetesen a múlt ködéből bontakozik ki, az embert a környezetéhez az élő- és élettelenhez történő adaptációk alakították, az egyik ilyen tulajdonságunk központi szerepet játszott az egymás mellett élésben, pontosítva: kerültük a beteg egyedeket, társainkat, de főleg a fertőzést hordozó idegeneket. Pszichológiai mechanizmusok léteznek az agyunkban, amelyek igyekeznek minket távol tartani a fertőzéseket okozó élőlényektől, vagy tárgyaktól, és ezek a távoltartó modulok bizony meghatározzák az idegenekkel szembeni tartózkodásunkat, az individualizmusainkat, a személyiségünket vagy éppen a demokratikus elveinket, kire mikor hogyan szavazunk a választások során. A parazita stressz-elmélet szerint csak a családunkat, a közeli ismerőseinket engedjük fizikai közelségbe hozzánk, hiszen velük együtt élünk, azonosak a parazitáink, míg a kívülállókat, az idegeneket nagyon nehezen fogadjuk be csoportunkba, gyakran nem is engedjük közel magunkhoz, a betegségeivel együtt maradjon csak távol tőlünk. Az elmélet alapján, a világnak azon helyein, ahol sokféle parazita él, ott az emberek kerülik az idegeneket, gyakran ellenségesek velük, csak a közvetlen ismerősökkel, családtagokkal tartják a kontaktust, velük beszélgetnek. Az elmélet további előrejelzése szerint azokon a helyeken, ahol nagyobb eséllyel kapunk el valamilyen fertőző betegséget, ott bizony az emberek kevésbé nyitottak nemcsak mások felé, de a különféle tapasztalatok, új élmények felé is. Óvatosabbak, nem keresik a világ megváltó terveket, megoldásokat, kevésbé kíváncsiak, és nem térnek el az általuk felállított normáktól. Ezeket a kapcsolatokat az utóbbi években szépen ki is mutatták.

Mi köze ennek a heavy metálhoz, a bandák elterjedtségéhez?

A metálzene eredetileg a 60-70-es évektől fejlődött a keményebb rockzenéből, ahonnan a gitárok és a dobok hangsúlyos szerepét megtartotta, a zene a szöveg mindig is provokatív volt, a háború, az erőszak ellen, a drogok és az alkohol mellett, gyakran pedig kultikus, misztikus témákat járt körül. Ahogy telt múlt az idő egyre több alfajtára tagolódott, thrash metál, power metál, death metál csak hogy néhányat említsünk meg. A metál zenét kedvelőket gyakran kívülállóként, deviánsként titulálják, gyakran a metál zenészeket, és a fanokat is alkohollal, drogokkal, lázadással antiszociálisként címezi a nagy közönség, az átlagemberek. Olyan mintha fertőző betegek lennének, és pontosan erről van szó.

A www.metal-archives.com adatait felhasználva 20000 együttest, 44 országból, elemezve és ezt összevetve az országokat sújtó fertőző betegségekkel a fentiek alapján megfogalmazódott összefüggést kapták a kutatók, azaz a délebbre elhelyezkedő, melegebb átlag hőmérsékletű országokban, ahol emiatt több a fertőz betegség, ott az emberek kevésbé toleránsak az átlagtól eltérő viselkedésektől, nem szeretik a kívülállókat, és a metál zenét sem nagyon túlzottan, és így kevesebb a banda is. Természetesen más faktorok is szerepet kaphatnak ebben, de olyan szép ez az elképzelés, hogy nem is igazán piszkálom meg az ellenvetéseket.

Vajon ahogy egyre melegebb lesz a Földön, sok állatfaj kipusztulása mellett a metálbandák is eltűnnek?

• Farid Pazhooh, Karlos Luna: Ecology of Musical Preference: the Relationship Between Pathogen Prevalence and the Number and Intensity of Metal Bands Evolutionary Psychological Science 17 February 2018

Néhány szó az egerekről

Az utóbbi néhány hétben vezető tudományos hírek szenzációja volt a különféle rákos betegségekből meggyógyuló egerek esete, ahol az egerek immunrendszerét stimulálva, azok természetes úton győzedelmeskedtek a betegségek felett. Hurrá, megvan, megnyertük a több évtizedes küzdelmet, megvan minden betegségek gyógyszere. Vagy mégsem? Mi a probléma a kutatás alapját adó egerekkel?

Vizsgáljuk meg egy picit evolúciós keretek között, hogy mennyire hasonlóak hozzánk ezek a pici rágcsálók, mennyire adnak előrejelzést, iránymutatást az emberi alkalmazások felé. Nagyon fontos kérdések ezek, mert az élettani, viselkedésbeli vizsgálataink zömét egereken teszteljük, rajtuk kezdjük el, de igazi, átfogó vizsgálat még nem készült arról, hogy ami az egereknél működött, az hogyan vált be az emberi alkalmazásokban, hiába is kerestem összefoglalót erről a témáról.

Törzsfejlődéstanilag közeli rokonaink, élettani folyamataink nagy részében is azonosak vagyunk, és nem elhanyagolható az sem, hogy könnyen és gyorsan szaporodnak laboratóriumokban, ideálisak ezekre a kísérletekre. A genomunk nagy százaléka is szoros egyezést mutat, bár a mai tudomány alapján ez nem mond sokat a két faj hasonlóságáról. Könnyedén előállíthatóak speciális egerek, gének kiütésével, megváltoztatásával, és ezek eredményeképpen speciális egereken vizsgálhatóak a betegségek, viselkedési zavarok. Gyakran azonban az egerek válasza egy adott hatásra nagyon eltérő lehet tőlünk emberektől az endosztatin nevezetű rák ellen is bevetett szer nagyon hatékony az egereknél, sokféle rákot gyógyít, míg nálunk nagyon korlátozott hatékonyságú. A rákkutatásban nagyon kevés gyógyszerjelölt jut el a klinikai fázis után a tényleges alkalmazásig, és javarészt a nem megfelelő állatmodellek alkalmazása áll a háttérben. Ismerünk rengeteg karcinogén vegyületet, amelyek az egereknél rákot okoz, az embernél teljesen veszélytelen és vice versa.

A legnyilvánvalóbb, szembetűnőbb különbség a nagyságbeli, az ember 2500x nagyobb az egereknél. A termet a fizikai nagyság alapvetően meghatározza a környezettel történő kapcsolatokat, az élelemszerzéshez, a ragadozók előli menekülési módokat, a lehetséges párválasztási metódusokat. A testi nagysággal arányosak az anyagcsere folyamatok, így a 30g-os egérke 7x gyorsabban dolgozz fel tápanyagokat, mint az ember a maga 70 kg-val. 

A különbségek anatómiai, élettani és biokémiai szinteken is megjelenek, az egereknek aktívabb szervei a vese és máj, kevésbé aktívak a csontjaik, több barna típusú zsírt raktároznak, ezt elsősorban a hőtermelésre használják, mint mi emberek. A sejtszinten nem csak a mitokondriumaink számában térünk el egymástól, de például a sejtmembránok másféle zsírsavakat tartalmaznak, az egerekében több például a DHA. A sejtjeik több reaktív oxigén, gyököket termelnek nálunk. Az élet történetünk, az élet folyamunk is alapvetően eltérő, a nőstény egerek már 6-8 hetes életkorukban ivarérettek, 20 napig vemhesek, és 5-8 utódnak adnak egyszerre életet. A laborban tartott kísérleti egerek még korábban érik el ezt a kort és több utódot ellenek meg. 3-4 évig élnek, a vad egerek érdekes módon csupán 1 évet élnek meg, ezután elpusztulnak. Habár az egerek is mindenevők, a vadonban elsősorban gabonaszemeken és a kalászon táplálkoznak, ez a nagy metsző fogaikon is látszik, ezekkel nehezebb egy jó adag steaket elfogyasztani. Velünk ellentétben C-vitamint képesek a szervezetükön belül előállítani, és az eltérő életmódunk miatt ők másféle mérgekkel találkoztak a törzsfejlődésük során, ezért tőlünk eltérően másféle méregtelenítő enzimjeik működnek. Ez a toxikológiai egéralapú vizsgálatok előre jelezhetőségét, az emberre történő alkalmazhatóságát, alapvetően megkérdőjelezi.

 Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a beleinkben élő mikrobák, amik, akik aktívan részt vállalnak a méregtelenítéseben, gyógyszereket is bontanak, szintén különböző összetételűek bennünk emberekben és az egerekben. Az egerek a szabadban éjszakai életmódot folytatnak, és zömében az orrukra támaszkodnak a környezetük feltérképezésében. Ezt a kiinduló fajt változtatták meg, hogy a labor körülmények között jól tartható, szelíd, nappal is aktív fajtát hozzanak létre. Olyan új fajtákat is létrehoztak, amiknél kifejezetten a rákos megbetegedéseket vizsgálják, de ezek mind a vad fajtáktól, mind pedig az embertől különböznek, a rákos betegségek pedig a kifejlődésükben, megjelenésükben, a gócok eredetében is eltérőek egymástól.

A labor állatok nagy százaléka egyébként rákos betegségben pusztul el, míg a vadon élő társaikkal ragadozók végeznek, vagy éhen halnak, megfagynak.

Az említett kutatásokban az immunrendszert aktiválják, és ez pusztítja el az egerekben az elfajult sejteket, azonban az egerek törzsfejlődésük során egészen más betegségekkel, bacikkal küzdöttek, mint mi emberek, ezért az immunrendszerük is erre van élesítve, eltérően az emberekétől. A gazda-patogén-mikrobiome hármas folyamatosan alakítja egymást és az immunrendszer ennek a hármasnak a lenyomata. Nagyon sokat köszönhettünk az egereknek az immunrendszer feltérképezésében, az MHC gének felfedésében, de nagyok a különbségek, az immunbetegségeik semmit nem mondanak, nem átválthatok az ember hasonló rendelleneségeihez, immunbetegségeihez képest. A genetikai hasonlóságok mellett hangsúlyos eltérések is megjelenek, a génhálózataink azonos számú géneket tartalmaznak, ezek azonban nagyon eltérő módon kapcsolódnak össze, másféle hálózatokat létrehozva ezáltal. Ezek a hálózatok a környezetükkel másféleképpen veszik fel a kapcsolatot, máshogy reagálnak, és a betegségeket is eltérő módon kezelik. Szisztematikus összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség, hogy pontosan képesek legyünk megmondani, hogy mire is használhatjuk ezeket a kis jószágokat.

 A régóta fennálló kétségek ellenére a kutatások továbbra is egerek közreműködésével folynak, legfeljebb a cikkek végén egy félmondatban megjegyzik, hogy további kísérletek szükségesek ahhoz, hogy az embernél, az emberre is alkalmazni lehessen ezt, azt.

Két pici megjegyzés még kikívánkozik belőlem a rákos megbetegedésekkel kapcsolatban. Miért nem a megelőzésbe fektettünk ekkora energiákat, pénzt, miért nem azt kutatjuk, hogy egyes természeti népeknél, törzseknél, vagy állatfajtáknál nem találni nyomát a ráknak, és ennek vajon mi lehet ennek az oka?

A másik felvetésem is hipotetikus, a Volvo autóval, annak biztonságosságával szoros párhuzamot vonhattunk. Sok éven keresztül ez volt a világ legbiztonságosabb autója, de vajon a vevők, akik ezt jól tudták, mire használták ezt a tudásukat. Gyorsabban mentek veszélyesebb útszakaszokon, hiszen egy nagyon biztonságos autóban ültek, nem eshet semmi bajuk. Nagyobb sebesség, több baleset lett az eredménye a biztonság növelésének.

Most, hogy a híradások szerint közeleg a rák elleni hatékony szerek kifejlesztése, mire használjuk ezt a tudásunkat?

Felhasznált irodalom:

Kolata G. Hope in the lab: a special report. A cautious awe greets drugs that eradicate tumors in mice. The New York Times. New York, 3 May 1998.

Waterston RH, Lindblad-Toh K, Birney E. et al. Initial sequencing and comparative analysis of the mouse genome. Nature 2002;420:520–62. [PubMed]

Fox JG, Barthold SW, Davisson MT, editors. , et al. (Eds.) The Mouse in Biomedical Research. Amsterdam: Elsevier, 2007.

Kerbel RS. What is the optimal rodent model for anti-tumor drug testing? Cancer Metastasis Rev 1999;17:301–4. [PubMed]

Adams DJ. The Valley of Death in anticancer drug development: a reassessment. Trends Pharmacol Sci 2012;33:173–80. [PMC free article] [PubMed]

Anisimov VN, Ukraintseva SV, Yashin AI. Cancer in rodents: does it tell us about cancer in humans? Nat Rev Cancer 2005;5:807–19. [PubMed]

Elsea SH, Lucas RE. The mousetrap: what we can learn when the mouse model does not mimic the human disease. Ilar J 2002;43:66–79. [PubMed]

Springer MS, Murphy WJ. Mammalian evolution and biomedicine: new views from phylogeny. Biol Rev Camb Philos Soc 2007;82:375–92. [PubMed]

Bonner JT. Why Size Matters. Princeton, NJ: Princeton University Press, 2006.

White CR, Seymour RS. Allometric scaling of mammalian metabolism. J Exp Biol 2005;208:1611–9. [PubMed]

Hulbert AJ. The links between membrane composition, metabolic rate and lifespan. Comp Biochem Physiol A Mol Integr Physiol 2008;150:196–203. [PubMed]

Berry RJ, Bronson FH. Life history and bioeconomy of the house mouse. Biol Rev Camb Philos Soc 1992;67:519–50. [PubMed]

Phelan JP, Rose MR. Why dietary restriction substantially increases longevity in animal models but won’t in humans. Age Res Rev 2005;4:339–50. [PubMed]

Martignoni M, Groothuis GM, de Kanter R. Species differences between mouse, rat, dog, monkey and human CYP-mediated drug metabolism, inhibition and induction. Expert Opin Drug Metab Toxicol 2006;2:875–94. [PubMed]

Olson H, Betton G, Robinson D. et al. Concordance of the toxicity of pharmaceuticals in humans and in animals. Regul Toxicol Pharmacol 2000;32:56–67. [PubMed]

Nguyen TL, Vieira-Silva S, Liston A. et al. How informative is the mouse for human gut microbiota research? Dis Model Mech 2015;8:1–16. [PMC free article] [PubMed]

Mestas J, Hughes CC. Of mice and not men: differences between mouse and human immunology. J Immunol 2004;172:2731–8. [PubMed]

Rangarajan A, Weinberg RA. Comparative biology of mouse versus human cells: modelling human cancer in mice. Nat Rev Cancer 2003;3:952–9. [PubMed]

 Frese KK, Tuveson DA. Maximizing mouse cancer models. Nat Rev Cancer 2007;7:645–58. [PubMed]

 Bolker J. Model organisms: there's more to life than rats and flies. Nature 2012;491:31–3. [PubMed]

 Khanna R, Burrows SR. Human immunology: a case for the ascent of non-furry immunology. Immunol Cell Biol 2011;89:330–1. [PubMed]

 Bailey M, Christoforidou Z, Lewis MC. The evolutionary basis for differences between the immune systems of man, mouse, pig and ruminants. Vet Immunol Immunopathol 2013;152:13–9. [PubMed]

Goh KI, Cusick ME, Valle D. et al. The human disease network. Proc Natl Acad Sci U S A 2007;104:8685–90. [PMC free article] [PubMed]

Kraja AT, Province MA, Huang P. et al. Trends in metabolic syndrome and gene networks in human and rodent models. Endocr Metab Immune Disord Drug Target 2008;8:198–207. [PubMed]

Ioannidis JP. Extrapolating from animals to humans. Sci Transl Med 2012;4:151ps15. [PubMed]

 Landis SC, Amara SG, Asadullah K. et al. A call for transparent reporting to optimize the predictive value of preclinical research. Nature 2012;490:187–91. [PMC free article] [PubMed]

Young NS. Mouse medicine and human biology. Semin Hematol 2013;50:88–91 [PubMed]