Hogyan alakíthatja át a mesterséges intelligencia az emberi evolúciót?

 

Míg a mesterséges intelligenciáról szóló közbeszéd gyakran drámai forgatókönyvek felé hajlik – a szuperintelligens gépek vagy isteni státuszba emelik az emberiséget, vagy kihalásunkat idézik elő –, egy új tanulmány azt sugallja, hogy talán inkább egy árnyaltabb történet alakíthatja a kapcsolatunkat. Robert C. Brooks, az Új-Dél-Wales-i Egyetem kutatója szerint az AI fajunkra gyakorolt legmélyebb hatása számtalan apró napi interakción keresztül történhet, amelyek fokozatosan alakíthatják az emberi evolúciót.

Az 1990-es években drasztikus szakadás alakult ki a mesterséges intelligencia fejlesztési közösségében. Az egyik oldalon a szimbolikus MI-tábor tagjai álltak, akik arra összpontosítottak, hogy az emberi intelligenciát elemi alkotóelemeire bontsák, és ezt a tudásukat felhasználják arra, hogy megpróbálják átitatni az AI-rendszereket a legbecsesebb képességeinkkel: érveléssel, nyelvvel, problémamegoldással és logikával. A másik tábor a viselkedési AI tábor tagjai, akiket Rodney Brooks robotikus vezetett az MIT-ről, úgy vélték, hogy a szimbolikus megközelítés kudarcra van ítélve, mert "soha nem fogjuk megérteni, hogyan kell lebontani az emberi szintű intelligenciát, amíg nem ismerjük meg  az egyszerűbb szintű intelligenciákat".

Brooks érvelése részben az evolúción alapult: évmilliárdokba telt, mire az élet egyszerűen érzékelni tudta környezetét és reagálni rá, további ötszázmillió évnyi bütykölés kellett ahhoz, hogy az agy jó legyen a motoros készségekben és a navigációban.

Ennek illusztrálására egy vegyünk egy metaforát :Tegyük fel, hogy az 1890-es években járunk. A repülés a tudományos, mérnöki és kockázatitőke-körök csillogó témája volt. Mi lenne, ha egy rakás kutatót csodálatos módon egy időgép átszállít az 1990-es évekbe néhány órára. Sok órát töltenek egy kereskedelmi utasszállító Boeing 747 utasterében egy átlagos járaton. Visszatérve az 1890-es évekbe, felpezsdültek, tudván, hogy az elképzelésük  nagy léptékben lehetséges. Azonnal munkához láttak, hogy lemásolják a látottakat. Nagy előrehaladást érnek el a döntött ülések, dupla ablakok tervezésében. Azzal, hogy megpróbálták kihagyni az egyszerű repülőgépeket, és közvetlenül megépíteni egy 747-est, azt kockáztatták, hogy teljesen félreértik a repülőgépek működésének alapelveit (a döntött ülések, a pásztázott ablakok és a műanyagok mindenfelé, amelyekre összpontosítani kell). Brooks úgy vélte, hogy az emberi intelligencia visszafejtésének gyakorlata ugyanettől a problémától szenved.

Jobb megközelítés lehet fokozatosan kiépíteni az alapvető rendszerek képességeit, és ez bejött, a mesterséges intelligencia rengeteget tanult és fejlődött ezzel az alulról építkező hozzáállással.

 Más szóval, ahogy az evolúció tette az intelligenciával, egyszerű aggyal indulni, és onnan hozzáadni a komplexitást.

 Az AI sokat köszönhet az emberi intelligencia evolúciójának, erre építve sikerült az legnagyobb problémáit megoldani és eljutni a mai állapotig. Ma azonban a fagyi visszanyal helyzetben találjuk magunkat, az AI alakíthatja az emberi intelligenciánkat, az ember viselkedésében, sőt talán a biológiai evolúciónkban is meghatározó szerepet játszhat, és itt most nem egyedüli módon a génszerkesztésre gondolok.

A The Quarterly Review of Biology folyóiratban megjelent tanulmány megkérdőjelezi a mesterséges intelligenciáról és az emberi evolúcióról szóló hagyományos narratívákat, a nagy epikus változások helyett, arra kell összpontosítanunk, hogy az AI hogyan befolyásolja az egyes emberek életét vagy halálát, párosodását, sikeres szaporodását és utódainak nevelését.

Az ökológiai keret: A mesterséges intelligencia megértése környezetünk részeként

Brooks azt javasolja, hogy a mesterséges intelligenciát ökológiai lencsén keresztül vizsgáljuk, azt sugallva, hogy ezeket a technológiákat az emberiség környezetének részeként tekintjük, hasonlóan ahhoz, ahogy más fajok a környezetükre reagálva fejlődnek.

Az ember és a mesterséges intelligencia közötti interakció talán legelterjedtebb példája a közösségi média platformjaiból, és a figyelemfelkeltő alkalmazásokból származik. Brooks meggyőző párhuzamot von e technológiák és a biológiai paraziták között. "Ahelyett, hogy vérüket szívnák, vagy ellopnák a tápanyagaikat, időnket és figyelmünket igénylik" - írja. Ezek a digitális paraziták szelekciós nyomást gyakorolhatnak a viselkedésünkre.

A közösségi média platformjait parazitának gondolhatja. Kezdetben hasznos módszereket kínáltak a kapcsolattartásra (kölcsönösség), de annyira megragadták a figyelmünket, hogy sok felhasználónak már nincs ideje  az ember-ember társadalmi interakciókra és az alvásra (parazitizmus).

A közösségi média, és az idő- és figyelemparazitizmus más formái kihasználhatnak bizonyos emberi személyiségtípusokat és bizonyos genetikai sebezhetőséggel rendelkező embereket (pl. depresszióra való hajlam).

A tanulmány egyik provokatívabb javaslata arra vonatkozik, hogy az MI-rendszerek hogyan versenyezhetnek az emberekkel az erőforrásokért, különösen az energiáért.

 Ahogy Brooks elmagyarázza, a hatalmas energiaigény a kriptovaluta  bányászat során, az AI-modellek betanítása és az adatfeldolgozás versenyt teremthet a korlátozott erőforrásokért.

 Ez az evolúciót olyan emberek felé terelheti, akik olyan környezetben vagy erőforrásokkal tudnak boldogulni, amelyek kevésbé alkalmasak az energiaéhes AI-rendszerek számára, vissza a barlangba, tűzzel füteni.

A kognitív forradalom: az agy evolúciója és az AI

Fajunk agymérete drámai növekedést tapasztalt egészen a közelmúltig – valahol 35 000 és 3000 évvel ezelőtti időszakban.

Aztán meglepő módon az emberi agy zsugorodni kezdett.

"Ez a csökkenés már javában zajlott 5000-3000 évvel ezelőtt, és a mai napig a csökkenés ütemét az előző növekedés 50-szeresére becsülik" - jegyzi meg Brooks.

Az emberi agy működtetése közismerten drága, becslések szerint a felnőtt test által elégetett teljes energia 20% -át emészti fel, annak ellenére, hogy a testtömegnek csak körülbelül 2% -át teszi ki.

Ez a magas energiaköltség az agy méretét az evolúciós változások potenciális célpontjává teszi, különösen azért, mert egyre inkább támaszkodunk az AI-ra a kognitív feladatokhoz, a memóriában, a számításokban és más kognitív feladatokban, így csökkenhet a szelektív nyomás a jelenlegi agyméret fenntartása érdekében.

 Ez nem feltétlenül jelent csökkent intelligenciát – ahogy őseink agyának zsugorodása is egybeesett a növekvő kulturális és technológiai kifinomultsággal.

A nagy agy energiaigénye túlmutat az egyéni anyagcserén. A magzati agy kivételes energiaigényt támaszt az anyákkal szemben a terhesség késői szakaszában, korlátozva az emberi terhesség időtartamát. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a nagy magzati fejek jelentős kockázatot jelentenek mind az anya, mind a baba számára, így ezt a kockázatot is csökkentheti az AI. Látható, hogy az előzőleg említett energia és annak kinyerése, felhasználása egy megbúvó szál a történetünkben.

 

Az intimitás forradalma: AI és emberi kapcsolatok

A mesterséges intimitás – olyan technológiák, amelyek utánozzák társas viselkedésünket, például barátkozást és intim kapcsolatok kialakítását – az AI fejlődésének egyik legmeghökkentőbb területe.

A cikk lenyűgöző betekintést nyújt abba, hogy az AI hogyan befolyásolhatja az emberi kapcsolatokat. Manapság az kapcsolat építés "eredendően algoritmikus" folyamat, amely magában foglalja az "önfeltárás fokozódását". Az MI-rendszerek egyre ügyesebben reprodukálják ezeket a folyamatokat digitális társakon keresztül.

Vegyük például a "virtuális barátok" térnyerését – ezek az AI-csevegőrobotok, amelyeket arra terveztek, hogy beszélgetést folytassanak és kapcsolatokat építsenek ki a felhasználókkal. Bár ezek ártalmatlan szórakozásnak tűnhetnek, befolyásolhatják, hogy az emberek hogyan fejlesztik szociális készségeiket a való életben, alakítanak ki kapcsolatokat és végül választanak társat.

Egyes felhasználók már erős érzelmi kötődésről számolnak be AI-társaik iránt, és ahogy ezek a technológiák egyre kifinomultabbá válnak, egyre inkább versenyezhetnek az emberi kapcsolatokkal az időnkért és figyelmünkért.

A társkereső alkalmazások jelentik az egyik legközvetlenebb módját annak, hogy az AI befolyásolja az emberi párzási mintákat, ezek a rendszerek már megváltoztatják az emberek potenciális társakkal való találkozásának módját, az amerikai felnőttek mintegy 30% -a számolt be arról, hogy használt társkereső alkalmazást.

 A párválasztásnak ez a változása mélyreható következményekkel járhat arra vonatkozóan, hogy mely tulajdonságok öröklődnek át a jövő generációira.

Ha ezek a technológiák túlnyomórészt egyedülálló férfiakat vonzanak, akkor csökkenhet a verseny az emberi párzási piacokon, ami potenciálisan a szexuális attitűdök és viselkedés megváltozásához vezethet. Ezzel szemben, ha elsősorban nőket vonnak be, akkor a férfiak versengése fokozódhat, esetleg a dominanciával és a versengéssel kapcsolatos tulajdonságok szelektálódásával.

Aggasztó arra jutni a tanulmány olvasása során, hogy ha az AI társak elkezdik kielégíteni az érzelmi és intim szükségleteket, amelyeket hagyományosan az emberi kapcsolatokon keresztül elégítenek ki, akkor csökkent motivációt tapasztalhatunk az emberi párok kötődésére és szaporodására.

Ha a hiperstimuláló alkalmazások jelenléte hajlamos elhomályosítani az interperszonális szex örömét és vonzerejét, akkor születési arányok drasztikus eltolódását érezhetjük meg.

A genetikai forradalom: mesterséges intelligenciával támogatott emberi fejlődés

A mesterséges intelligencia már most is átalakítja a genetikai szűrést és a termékenységi kezeléseket, azáltal, hogy az AI javítja a genetikai adatok elemzését, segítve a betegségek kockázatának azonosítását és az IVF sikerességi arányának optimalizálását.

A tanulmány azonban figyelmeztet a lehetséges nem kívánt hatásokra. Bizonyos betegséget okozó génekkel szembeni szelekció akaratlanul is eltávolíthatja az "antagonisztikus pleiotrópia" miatti előnyös tulajdonságokat - ahol a gének különböző életszakaszokban különböző hatásokkal rendelkeznek.

Brooks az APOE-ε4 gén példáját használja, amellyel növekszik Alzheimer-kór kockázata idősebb életkorban, de úgy tűnik, hogy kognitív előnyökkel jár a fiatalok számára. Kettős hatása van ugyanannak a génnek, amelyek időben jelenhetnek meg.

Előretekintve a tanulmány azt sugallja, hogy az AI kifinomultabb lehetőségeket tehet lehetővé a géntechnológia, a génkölcsönhatások jobb elemzésével és a genetikai eredmények jobb előrejelzésével.

Hangsúlyozza azonban, hogy a genetikai kölcsönhatások összetettsége kihívást jelent és potenciálisan kockázatossá teszi az emberi evolúció pontos ellenőrzését.

Kulturális evolúció és az AI interfész

Az evolúciós biológia "vörös királynő hipotézisére" támaszkodva - ahol a fajoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell, hogy megőrizzék ökológiai helyzetüket - a tanulmány azt sugallja, hogy az emberek hasonló dinamikába léphetnek az AI rendszerekkel. Ez folyamatos szelekciós nyomást gyakorolhat azokra a tulajdonságokra, amelyek segítenek az embereknek versenyképesek maradni egy mesterséges intelligenciában gazdag világban.

Például az emberek már fejlesztik a "lopakodó viseletet", hogy megakadályozzák arcfelismerő rendszerek működését, hasonlóan ahhoz, ahogy az állatok álcázást fejlesztenek ki, hogy elkerüljék a ragadozókat.

A mesterséges intelligencia befolyásolhatja az emberi önháziasítást is – azt a folyamatot, amelynek során az emberek idővel kevésbé agresszívvá és együttműködőbbé váltak.

 A mesterséges intelligencián alapuló megfigyelőrendszerek megnehezíthetik a csoportok számára a despotikus vezetők elleni szervezkedést, potenciálisan gyengítve a szelektív nyomást, amely történelmileg az együttműködőbb egyéneknek kedvezett.

 Ezzel szemben az AI segíthet a társadalmi normák érvényesítésében és az erőszakos viselkedés csökkentésében, potenciálisan felgyorsítva az önháziasítást.

Egy teljesen új világ áll előttünk

Fontos azonban kiemelni, hogy ezek az evolúciós változások valószínűleg kicsik és fokozatosak lesznek, sok generáción keresztül következnek be, gyakorlatilag észrevehetetlenül, egyszer csak ott találjuk magunkat.

A mesterséges intelligencia Nem eredendően jó vagy rossz az emberi evolúció szempontjából, hanem inkább egy új környezeti tényező, amely elkerülhetetlenül befolyásolja fajunk fejlődését.

 Ahogy őseink az éghajlat, az élelmiszerek elérhetősége és a társadalmi szervezet változásaira reagálva fejlődtek, a jövő generációi is fejlődni fognak az egyre inkább mesterséges intelligenciában gazdag környezetre válaszul.

A mesterséges intelligencia fejlődésével szakértők figyelmeztettek az emberi kihalás lehetőségéről, szinte minden héten hallani egy utópikus emberiség vége jóslatot. Hogy ez pontosan hogyan valósulhat meg, az természetesen  spekuláció kérdése, de nem nehéz belátni, hogy az intelligens robotok többet építhetnek magukból, javíthatnának saját

Egy másik felismerés az, hogy az evolúció fokozatos, ezt láthattuk a bevezetőben is, a mesterséges intelligencia is fokozatos lépéseken keresztül alakulhatott ki.  Ezt láthatjuk a főbb múltbeli  evolúciós innovációkban, például a többsejtűség evolúciójában. A Föld történelmének nagy hányadában az élet főleg egysejtű szervezetekből állt.
 

A környezeti feltételek nem voltak alkalmasak a nagy többsejtű szervezetek számára az alacsony oxigénszint miatt. Azonban még akkor is, amikor a környezet barátságosabbá vált, a világ nem hirtelen vált egy  vörösfenyőkkel, bálnákkal és emberekkel teli komplex ökoszisztémává. Egy komplex szerkezet, például egy fa vagy egy emlős építése megköveteli számos alap képesség, beleértve a bonyolult génszabályozó hálózatokat és az adhézió és kommunikáció sejtmechanizmusainak felépülését.

A változásokat az egyének nem fogják észlelni, egyszer csak az emberiség ott találja magát, hogy....

 

Az expozíció ereje: Milyen kapcsolat van a menekültválság plakátjainak az impresszionizmus legkiemelkedőbb műveihez?

 

---

Egy napos  nyári  reggelen  egy zalai tanyán reggelizés közben a világtól nagyon távol, a mellettem lévő asztalnál a tanyán dolgozó emberek arról vitatkoznak, hogy itt vannak a szíriai menekültek és elveszik a munkájukat. Zavartan körülnéztem, kerestem őket, vagy inkább egy kamerát. Mibe csöppentem?

Ha vagy olyan szerencsés, hogy a zalai dombság rejtett kincsei helyett Washingtonban
jársz, akkor érdemes a nemzeti galériába barangolni egy kicsit, megnézni az impresszionizmus kiváló remekműveit és egy popcorn mellett elmélázni azon, hogy vajon miért éppen ezek a művek váltak ilyen ismertté?

Claude Monet ikonikus Japán hídja melyet gyerekek és felnőttek egyaránt felismernek, miközben néhány teremmel odébb egy Gustave Caillebotte nevezetű festő munkái sokkal kevesebb figyelmet kapnak.

 Vajon miért van az, hogy a két művész hasonló tehetsége ellenére Monet neve szinte mérföldkő a művészettörténetben, míg Caillebotte-é kevésbé ismert?

Az ismertség és az expozíció, kitettség magyarra átfordítva, inkább ferdítve, ereje nemcsak a művészetet befolyásolja, hanem áthatja a zene, a politika és a mindennapi élet területeit is. Röviden ha valamit többször látunk, akkor az ismerős lesz, és egy idő után, ha többször látjuk, akkor  azt nemcsak ismerősnek fogjuk tekinteni, hanem ez az ismerősség átfordul szeretetbe, az ismerőst jobban fogjuk kedvelni, ha szükséges azt fogjuk választani az újjal, az ismeretlennel szemben.

---

Az ismertségi torzítás a művészetben: Caillebotte és Monet esete

Gustave Caillebotte, a kevésbé ismert francia impresszionista, nem csupán a művészeti alkotásaival, hanem gyűjteményének posztumusz adományával is maradandó nyomot hagyott. Halála után a francia államra hagyta gyűjteményét, mely Monet, Renoir, Degas és más impresszionisták műveit tartalmazta. E művek kiállítása nemcsak az impresszionizmus elfogadását segítette elő, hanem megalapozta az úgynevezett „Caillebotte Hét” kánonját is. Ez a kánon azokat a festőket foglalja magában, akiknek művei gyakrabban szerepelnek könyvekben, kiállításokon és galériákban.

A Cornell Egyetem kutatásai bebizonyították, hogy az ismertségi faktor meghatározó szerepet játszik abban, mit tekintünk művészeti remekműnek. A képek minősége helyett az expozíció és az ismétlődő megjenések tettek egyes festőket „híressé”, míg mások alkotásai homályba vesztek.

Hogyan is történik egy ilyen vizsgálat?

James Cutting pszichológus a Cornell Egyetemen egy szokatlan kísérlettel bizonyította be az expozíció erejét. Első lépésként kétszáz hallgatót kért fel, hogy a nekik  párosával megmutatott impresszionista festményekből válasszák ki azt, amelyiket jobban kedvelik. A festmények egyik fele ismert alkotás volt, amelyek gyakran szerepeltek tankönyvekben, katalógusokban, a másik fele viszont kevésbé ismert mű. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók az esetek többségében az ismert műveket választották, ami arra utal, hogy a felismerhetőség növeli a tetszési indexet.

Cutting azonban egy második, még alaposabb kísérletet is elvégzett. Egy tanfolyamon belüli előadások során a kevésbé ismert festményeket tudatosan gyakrabban mutatta meg a hallgatóknak, mint a híresebbeket. A kurzus végén ismét arra kérte a diákokat, hogy válasszanak kedvenceket a festménypárok közül.

Az eredmény megdöbbentő volt: azok a kevésbé ismert festmények, amelyeket a diákok gyakrabban láttak az előadásokon, hirtelen sokkal népszerűbbé váltak, mint a korábban előnyben részesített híres művek.

Ez a kísérlet egyértelműen bemutatta, hogy az expozíció nemcsak felismerhetőbbé, hanem vonzóbbá is teszi az alkotásokat.

Az ismétlődő találkozások tehát meghatározó szerepet játszanak abban, hogy mit tartunk szépnek vagy értékesnek.

Magyar példák a kitettségi jelenségre

A magyar művészetben is megfigyelhető az expozíció ereje: azok a festők, akik gyakran szerepeltek kiállításokon vagy kaptak nemzetközi támogatást, idővel beépültek a kánonba, míg mások tehetségük ellenére kevésbé váltak ismertté.

• Munkácsy Mihály: Nemzetközi hírnévét mecénásainak és a rendszeres kiállításoknak köszönhette, amelyek biztosították műveinek folyamatos expozícióját Európában és Amerikában.
• 
  Csontváry Kosztka Tivadar: Művészete halála után kapott figyelmet, amikor kiállításai évtizedekkel később hívták fel a figyelmet kivételességére.
• Rippl-Rónai József: Nemzetközi ismertsége a francia Nabis csoporttal való kapcsolatának köszönhetően nőtt, de hazájában csak később ismerte el igazán a közönség.
• Mednyánszky László: Művei kevésbé voltak jelen a galériákban és a kiállításokon, ami hozzájárult ahhoz, hogy neve nem emelkedett olyan magasra, mint kortársaié.
• Gulácsy Lajos: Egyedi, álomszerű világa ellenére művészete sokáig csak szűk körben volt ismert, és csak a 20. század második felében kezdett nagyobb figyelmet kapni.

---

 A zenei marketing evolúciója

A modern zenei ipar is az expozíció erejére épít. A rádió és a televízió után ma már a Spotify, a TikTok és más közösségi média platformok dominálnak. Az algoritmusok által biztosított gyakori lejátszások megemelik egy dal ismertségét.

A HitPredictor egy online platform, amely segít azonosítani a potenciális slágereket. A rendszer olyan dalokat tesztel, amelyeket a résztvevők háromszor hallgatnak meg, majd pontoznak anélkül, hogy tudnák, ki az előadó. A dalok, amelyek elérik a 65 pontot, esélyesek a sikerre, míg a kimagaslóan teljesítők, mint Adele Hello című száma, már előre „biztos sikerként” kerülnek a piacra.

Ez a módszer megmutatja, hogy a dalok "fogóssága" csak részben felelős a sikerért.

 Az expozíció és a megfelelő promóció (marketing) elengedhetetlen a zenei sikerhez.

---

A gondolkodás könnyedsége, azaz a kognitív folyékonyság kulcsfontosságú a mindennapi döntéseinkben. Agyunk mint sok más dolog a természetben energiaminimumra törekszik, szereti az azonnal felismerhető mintákat, kevesebb időt, energiát tölthet így azok felismerésével, a jelentésük kibogozásával. Energiát takarít meg más feladatok elvégzéséhez.

A túlzottan ismétlődő minták azonban stagnáláshoz, hétköznapiasan unalomhoz vezethetnek, míg a diszfluencia – az új, kihívást jelentő tapasztalatok – kreativitásra ösztönöznek.

---

Az expozíció hatása a politikára, marketingre és a társadalomra

A politikában az expozíció legalább olyan fontos, mint a művészetben vagy a zenében. A jelöltek, politikai témák, lásd menekültválság, sikerességét gyakran az határozza meg, hogy mennyire képesek megjelenni a médiában és megszólítani a választókat. A modern politikai kampányok egyre inkább a marketingstratégiákra és az ismételt megjelenésekre építenek, hasonlóan a zenei piac slágerlistáinak logikájához.

Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampánya például szinte kizárólag az ingyenes médiamegjelenésekre épült. Provokatív nyilatkozatai és vitatható kijelentései folyamatos figyelmet kaptak a médiában, amelynek köszönhetően jelentősen csökkentette kampányának költségeit, miközben széles körű ismertségre tett szert.

 Ez az „expozíciós előny” lehetővé tette számára, hogy legyőzze azokat a jelölteket, akik jelentősen több pénzt költöttek hagyományos reklámokra.
A közösségi média megjelenésével a politikai expozíció egyre decentralizáltabbá vált. Míg korábban a televíziós megjelenések és az újságok dominálták a politikai kommunikációt, ma már bárki elérheti a választókat közösségi platformokon keresztül. Ez a folyamat azonban azzal a kockázattal jár, hogy az információk áradata elnyomja az alapos vitákat, és a figyelem a leglátványosabb, nem feltétlenül a legfontosabb üzenetekre irányul.

A marketing vonalon elidőzve egy kicsit még, a marketing az értékcsere területet jelöli ki egy cég életében. Egy árucikk, termék sikerességét a fizikai és pszichológiai elérhetőség határozza meg. Fizikailag amikor egy mosóporra, vagy egy üveg borra van szükségem, akkor látnom kell azt a boltban, tudnom kell, hogy hol találom azt. A cégek erős harcot vívnak, hogy a terméküket egy áruház legelérhetőbb helyén helyezze el az árusító.

 A pszichológiai elérhetőség az elménkben játszódik le, mennyire elérhető, milyen könnyen azonosítom, hogy mire van pontosan szükségem. Mosópor, akkor Ariel, hiszen ez jut azonnal eszembe. Ez egy jó márkanév, ami a rengeteg ismételt reklámjával, expoziciójával szinte beleéget egy könnyű elérhetőségi utat az agyamba.

 Mosópor egyenlő Ariel. A márkanevek erős huzalottságot okoznak, és ezért értékesek. Akinek kevesebb erőforrás jut, az elsősorban a fizikai elérhetőségéért harcol, és utána a pszichológiaiért. Bár utóbbi kifizetődőbb.

Két színtéren folyik a harc a figyelemért, fizikai és pszichológiain, és az expozició mindkettő esetben központi jelentőségű lehet.

---

A művészet, zene és politika változó kánonja
Az internet és a digitalizáció radikálisan átalakította a kultúra terjesztésének módját. Míg korábban a múzeumok, rádiók és televíziók voltak a „kapuőrök”, akik eldöntötték, mi kerülhet a közönség elé, ma már a decentralizált platformok, mint a Spotify, a YouTube vagy a TikTok, lehetőséget adnak az egyéni alkotóknak is az érvényesülésre. egyre inkább egy „hosszú farok” korszakban élünk, ahol a kis, ismeretlen előadók, termékek is érdekesek, elérik a piacokat.

Ez a demokratizálódás azonban nem szünteti meg az expozíció fontosságát. Az algoritmusok, amelyeket ezek a platformok használnak, ugyanúgy az ismertség és az előzetes expozíció alapján rangsorolnak tartalmakat. Így a kevésbé ismert alkotók számára továbbra is kihívást jelent, hogy áttörjenek a figyelemért folytatott versenyben.

Példák a változó kánonra

• Az olyan művészek, mint Banksy, a hagyományos galériák helyett az utcát és a közösségi médiát választották műveik megjelenítésére, és így váltak világhírűvé.
• A zenei világban Billie Eilish pályafutása példázza, hogy egy fiatal alkotó a közösségi média révén képes gyorsan globális ismertséget szerezni.

---

Egyensúlykeresés
Bár az expozíció fontos tényező a sikerben, nem helyettesítheti a minőséget. Az igazán maradandó művek és alkotók azok, akik az ismertségen túl tartalmi értékkel is rendelkeznek. Ugyanakkor a minőség nem tud érvényesülni expozíció nélkül, ami a kulturális piacok egyik legnagyobb paradoxona. Az emberek természetüknél fogva hajlamosak az ismerős dolgokhoz ragaszkodni, de az igazi értékek felfedezése gyakran az ismeretlen területeken rejlik. Ezért fontos, hogy tudatosan keressük az új élményeket, legyen szó egy kevésbé ismert művészeti kiállításról, egy ismeretlen zenei stílusról vagy új ötletek befogadásáról a mindennapi életben.

---

Az expozíció ereje mélyen áthatja a művészetet, a zenét, a politikát és a társadalmat. A visszatérő találkozások hatalma formálja az ízlésünket, és gyakran eldönti, mit tartunk fontosnak vagy értékesnek. Ugyanakkor az expozíció önmagában nem elegendő: a valódi értékek felfedezéséhez tudatosságra, kíváncsiságra és nyitottságra van szükség.

Cselekvésre ösztönzés: Gondoljuk végig, milyen alkotók, ötletek vagy lehetőségek mellett haladtunk el eddig figyelmetlenül, és tegyünk tudatos lépéseket, hogy teret adjunk az újdonságoknak az életünkben.

A Mikrobiom Hatása az Emberi Viselkedésre és Egészségre

 

 

Időnként ha időm engedi újra előveszek egy egy témát, és megvizsgálom, hogy az eletelt időszakban hová jutott a tudomány. Leporolom magamat és a témát. Ma egy ilyen leporolás termékét osztom meg.

 

A mikrobiom, az emberi test belsejében élő több millió mikroorganizmus közössége, egyre növekvő figyelmet kap a tudományos közösség részéről. Ezek a kis élőlények, melyek között baktériumok, vírusok, gombák és egyéb mikrobák találhatók, kulcsszerepet játszanak az állatok  egészségének és a viselkedésnek szabályozásában. Ahogy a kutatók mélyebben belemerülnek a mikrobiom tanulmányozásába, új és meglepő felfedezésekre bukkannak, amelyek feltárják, hogy ezek a mikrobák hogyan befolyásolják a gazdaszervezetet.

 A felfedezések során kiderült, hogy az élet apró dolgai lehetnek a legnagyobb hatással ránk.

A kutatások szerint a mikrobiom nem csupán az emésztést befolyásolja, hanem szerepet játszik a viselkedés és az érzelmi állapot alakításában is. Gondoljunk bele mit jelenthet ez nagy általánosságban: lehetséges, hogy a reggeli rossz hangulatunkat nem csak a kávé hiánya okozza, hanem a bélbaktériumok napkezdési rutinja is, nehezen ébrednek, nem aludtak eleget, vagy másnaposak. Talán még a legjobb főnökünk is elismerné, hogy a belső mikrobiális csapatunk az igazi hangulatfelelős.

 

Johnson és Foster (2018) kutatásai kimutatták, hogy a mikrobiom jelentős hatást gyakorolhat az érzelmekre és a társas viselkedésre. Ezek a mikrobák neurotranszmittereket termelhetnek, amelyek befolyásolják a hangulatot és a szociális viselkedést, így szoros kapcsolatban állnak az agy működésével.

 Ha belegondolunk, talán a legújabb társasági sikerünk mögött a mikrobiomunk áll, amely titokban összejátszik az agyunkkal, hogy a legjobb formánkat hozzuk.

Egyes kutatók, mint például Sarkar és munkatársai (2020), úgy vélik, hogy a mikrobiom hozzájárulhat a társadalmi viselkedés evolúciójához, azáltal, hogy segíti a mikrobiális információ átadását a csoport tagjai között. Ez különösen érdekes lehet a közösségi média világában, ahol a „vírusos” tartalom fogalma új jelentést nyerhet – lehet, hogy a következő mémünket valójában a bélflóránk ihlette?

Az érzelemvilágunk és a mikrobiom közötti kapcsolat egy új megvilágításba helyezheti a jól ismert mondást, hogy „az vagy, amit megeszel”. Lehetséges, hogy a stresszkezelési technikáink finomhangolása érdekében először a bélflóránkat kellene megismernünk, hiszen ezek az apró organizmusok képesek lehetnek befolyásolni az érzelmi válaszainkat.

Foster és McVey Neufeld (2013) kutatásai azt mutatják, hogy a mikrobiom összetétele szoros kapcsolatban állhat a szorongás és a depresszió mértékével. Bizonyos probiotikumok fogyasztása például csökkentheti a stressz tüneteit, ami új irányt adhat a mentális egészség kezelésének.

Azonban, ahogy a mondás tartja, a nevetés a legjobb gyógyszer – és talán a bélbaktériumaink is így gondolják.

Egy másik érdekes vizsgálat szerint az emberek, akik joghurtot fogyasztanak, kevésbé hajlamosak a stresszre, és jobb hangulatúak lehetnek (Tillisch et al., 2013). Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a mikrobiom és az érzelmek közötti kapcsolat szorosabb, mint korábban gondoltuk, és talán a napi joghurtunk többet tehet értünk, mint eddig hittük. Nincs szükségünk buta vicces macskás videókra, elég egy joghurt löket a bélbaciknak és már vigyorgunk is. De milyen legyen, meggyes vagy sima?

A mikrobiom hatása az intellektuális képességekre egyre inkább előtérbe kerül, és úgy tűnik, hogy a bélbaktériumok befolyásolhatják a memóriánkat és a tanulási képességeinket is. Lehetséges, hogy az iskolai teljesítményünket nemcsak a genetika határozza meg, hanem azok az apró mikroorganizmusok is, amelyek a bélrendszerünkben élnek?

 

Gareau és munkatársai (2011) kutatásai szerint a bélflóra összetétele befolyásolhatja a kognitív funkciókat és a memóriát. Az egészséges bélflóra hozzájárulhat a jobb kognitív teljesítményhez és a magasabb IQ-hoz (Liang et al., 2022). Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a jövőben talán a „zseniális” ötleteinket nemcsak az elménknek, hanem a bélflóránknak is köszönhetjük.

A kutatók azt is vizsgálják, hogy a mikrobiom hogyan befolyásolhatja a kognitív funkciókat és a tanulási képességeket. Egyes tanulmányok, mint például Lu és munkatársai (2018), azt sejtetik, hogy a bélbaktériumok összetétele már korai életszakaszban hatással lehet az agy fejlődésére és a későbbi intellektuális teljesítményre.

 Ha legközelebb valaki „agytrösztöt” említ, csak gondolj bele, hogy a bélflórád lehet az igazi titkos fegyvered a tanulásban és a munkában.

A mikrobiom szerepe a szociális viselkedés kialakításában is kiemelkedő kutatási terület. Egyes vizsgálatok, amelyeket Vuong és munkatársai (2017) végeztek, arra utalnak, hogy a mikrobiom összetétele befolyásolhatja az egyének szociális viselkedését és kommunikációs készségeit.

Az emberek esetében is izgalmas lehetőségeket kínál a mikrobiom szociális viselkedésre gyakorolt hatásának vizsgálata. Lehetséges, hogy a bélflóra változásai hozzájárulhatnak az introvertált és extrovertált viselkedés kialakulásához, így új dimenziót nyitva meg a személyiségpszichológia terén. Tovább gondolva, lehetséges hogy egy buliban a sikerünk titka a bélflóránk összetételében rejlik. Talán egy nap olyan probiotikus étrendet követhetünk majd, amely segít felszabadítani a belső „partiarcunkat”, aki csak arra várt, hogy a megfelelő mikrobiális összetevő kibontakoztathassa.

A mikrobiom és az emberi viselkedés közötti kapcsolat kutatása ugyan még gyerekcipőben jár, de az eddigi eredmények már most izgalmas és talán humoros betekintést nyújtanak a mikrobák világába. Ezek a kutatások nemcsak az emberi egészség és viselkedés megértéséhez járulnak hozzá, hanem új perspektívákat is nyitnak a társadalmi kapcsolatok és az érzelmi jólét területén.

 

A jövőben további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy mélyebben megértsük, hogyan manipulálhatják a mikrobiom lakói a gazdaszervezet viselkedését. Ahogy egyre több információhoz jutunk, talán eljön az idő, amikor a mikrobiom terápiák ugyanolyan természetesek lesznek, mint a napi vitaminok fogyasztása. Mindezek mellett, talán egy nap majd a bélflóránk összetételét is figyelembe vesszük, amikor társas eseményekre készülünk, hiszen ezek a mikrobák lehetnek a legjobb partnereink a társasági életben.

 

1. Johnson, K. V. A., & Foster, K. R. (2018). Why Does the Microbiome Affect Behaviour? *Nature Reviews Microbiology*, 16(10), 647–655. doi:10.1038/s41579-018-0014-3

2. Lyte, M. (2013). Microbial Endocrinology in the Microbiome-Gut-Brain Axis: How Bacterial Production and Utilization of Neurochemicals Influence Behavior. *PLoS Pathogens*, 9(11), e1003726. doi:10.1371/journal.ppat.1003726

3. Sarkar, A., et al. (2020). The Microbiome in Psychology and Cognitive Neuroscience. *Trends in Cognitive Sciences*, 24(8), 537–549. doi:10.1016/j.tics.2020.04.011

4. Vuong, H. E., et al. (2017). The Microbiome and Host Behavior. *Annual Review of Neuroscience*, 40, 21–49. doi:10.1146/annurev-neuro-072116-031347

5. Lu, J., et al. (2018). Effects of Intestinal Microbiota on Brain Development in Humanized Gnotobiotic Mice. *Scientific Reports*, 8(1), 5443. doi:10.1038/s41598-018-23692-w

6. Messaoudi, M., et al. (2011). Beneficial Psychological Effects of a Probiotic Formulation (Lactobacillus helveticus R0052 and Bifidobacterium longum R0175) in Healthy Human Volunteers. *Gut Microbes*, 2(4), 256-261. doi:10.4161/gmic.2.4.16108

7. Bailey, M. T., et al. (2011). Exposure to a Social Stressor Alters the Structure of the Intestinal Microbiota: Implications for Stressor-Induced Immunomodulation. *Brain, Behavior, and Immunity*, 25(3), 397-407. doi:10.1016/j.bbi.2010.10.023

8. Tillisch, K., et al. (2013). Consumption of Fermented Milk Product with Probiotic Modulates Brain Activity. *Gastroenterology*, 144(7), 1394-1401. doi:10.1053/j.gastro.2013.02.043

9. Foster, J. A., & McVey Neufeld, K. A. (2013). Gut–brain axis: How the Microbiome Influences Anxiety and Depression. *Trends in Neurosciences*, 36(5), 305-312. doi:10.1016/j.tins.2013.01.005

10. Steenbergen, L., et al. (2015). Probiotics and Prebiotic Fiber Improve Memory and Emotional Well-being in Healthy Volunteers: A Randomized, Double-blind, Placebo-controlled, Parallel Study. *Frontiers in Psychology*, 6, 1086. doi:10.3389/fpsyg.2015.01086