Harcolj vagy menekülj vagy  ájulj el?

Valószínűleg az élete folyamán minden ember megtapasztalja a teljes vagy esetenként a részleges eszméletvesztést, elájulást. A  kórházak sürgősségi osztályára  eszméletvesztéssel kerülnek a legtöbben, messze lekörözve az öngyilkos jelölteket, tűzben megsérülteket, láb és egyéb töréses betegeket. Mindannyian észleltünk már erős szédülést , amely egyértelműen előrejelzi az ájulást. Mi történik ilyenkor? Sajnos a szívünk az elsődleges oka ennek, ami így elsőre furán hangzik. Ezekben az esetekben a szív elégtelensége miatt nem képes megfelelő mennyiségű vért és oxigént szállítani a szervek felé, valamilyen stressz, támadás miatt, ezért agyunk, ami ezek nélkül nagyon hamar maradandó sérüléseket szenvedhet, úgy próbál védekezni, hogy kikapcsol, lezár. Amikor hirtelen felállunk, akkor is gyakran elszédülünk, egyszerűen azért, mert a gravitáció ellenében az agyunkba nem jut elég vér és oxigén, szerencsénkre nagyon rövid idő alatt helyre áll agyunk ellátottsága. Az előzőleg említett hirtelen felemelkedésen kívül mi okozhatja a szív nem megfelelő működési problémáit ? Mi az azonos ezekben a szituációkban, amikor elájulunk? Nagyon erős stresszhelyzet, érzelmileg telített állapotok állnak a háttérben.  Az apás szüléseknél az apukák gyakran bestresszelnek és esetenként el is ájulhatnak, a II. világháború után a halálhírt az érintett családokhoz a katonaság emberei vitték ki, akikkel egy nővérke is ment, mivel a hír hallatán a családtagok gyakran elájultak. A nővérke ammóniás sóval segített felébreszteni az ájultakat. A Jókai regényekből készült tévéfilmekben is gyakori esemény volt az érzelmileg túltelített esemény, levél utáni elájulás. Hogyan maradhatott fenn az evolúció során egy ilyen válaszreakció, amely egy traumás, stresszes helyzetre lekapcsolja testünket? Egyedileg csak nálunk embereknél, vagy esetleg az állatvilágban is elterjedt dologról van szó?

Az utóbbi kérdésre tudunk talán legkönnyebben válaszolni, igen. A kutya és macskatartók gyakran tapasztalhatták, hogy egy fárasztó nap után, vagy az állatorvosnál injekció beadásánál kedvencük elájult. Vajon a vadonban lehetséges ez. Csimpánzoknál vadonban dehidratált vagy erősen stresszelt helyzetben  eszméletlenül eldőltek. Charles Darwin is leírt hasonló jelenségeket.

Az inkvizició során az áldozatok a tortúra folyamán gyakran elájultak az erős stressz miatt

A jelenség élettanilag hasonlóan kezdődik mint a jól ismert harcolj vagy menekülj válasz,amikor is adrenalin kerül a véráramba, megnő a vérnyomás, a szív hevesebben ver stb. Az ájulás esetében a stresszes szituáció hatására adrenalin kerül a véráramba,  de ezután egészen más irányt vesznek az események, a vérnyomás csökken, a szív frekvencia szintén.Az agy érzékeli a csökkenő vérellátást és lekapcsolhatja teljesen magát,azonban ez nem minden állatnál és nem minden szituációban jut el ez a teljes eszméletvesztésig. Lehet-e  ennek túlélési értéke? Ismert jelenség az oposszum, vagy egy  közelebbi példa a macska hatására az egér néha hullának próbálja tettetni magát és ez sokszor beválik, hiszen a ragadozók gyakran otthagyják őket. A tapasztalatlan rókákat gyakran csapják be a kacsák ezzel a hulla vagyok trükkel, de a rókák idősebb, tapasztaltabb korukban már harapásokkal győződnek meg róla, hogy tényleg döglött kacsával van dolguk, vagy trükkössel. A háborús történelem nyüzsög azoktól az esetektől, amikor valakit nem öltek meg, mert úgy gondolták, hogy már halottak. Visszatérve az állatokhoz, az ájulásnak van egy nem várt mellékhatása, mégpedig a test feletti kontroll elvesztése, így gyakran az ájult egyedek maguk alá ürítenek, amelyet a ragadozók nagyon nem szeretnek, így ezzel újabb esélyt kapnak a megmenekülésre. Az embereknél is tanítják önvédelmi kurzusokon, támadás esetén a hányás, bevizelés elriaszthatja az erőszaktevőt. Az evolúciós múltunkból a legvalószínűbb előjelenség lehetett a halaknál megfigyelhető szívverés csökkentő védekezési módszer, hiszen a cápák, ráják különösen a szívverés során jelentkező elektromos impulzusokat észlelik. Így azok a halak , amelyek képesek adott helyzetben annyira lelassítani a szívfrekvenciájukat, hogy azokat a ragadozó kevésbé, vagy egyáltalábban ne érzékelhesse, azok túléltek és elterjedtek. 

Az Öböl-háborúban egy háborús övezet egyik szülészeti osztályán figyelték meg, hogy míg kint egész éjszaka szirénák szóltak, bombák repkedtek, addig benn három újszülöttnél a születés után a nagy zajban a szívverésük a normális 100-120-ról leesett 40-60 ra váratlanul, majd 2 perc múlva visszatért a normális tartományba.

Az előzőleg leírtak alapján meggyőzőnek hangzik a cím, így a harcolj vagy menekülj mellé belép a vagy ájulj el, tettesd magad hullának opció az erősen stresszes helyzetekre adandó válaszok közé, így ezeket a jelenségeket már mint természetes védekezési rendszerünk tagjaként vizsgálhatjuk.

Barbara Natterson Horowitz, Kathryn Bowers: Zoobiquity

Evolúciós parazitológia, avagy mi szerepük a patogén szervezeteknek a mai ember életében? I. rész

A történelem könyvek is tanúskodnak arról, hogy az emberiség múltjában a különböző fertőző betegségek, hogyan, milyen módon éltek velünk együtt. A középkori pestis, a szifilisz, az ismétlődő influenzajárványok, napjainkban pedig a malária. A halál, a szenvedés képei ugranak be azonnal a fentiekre asszociálva.Megpróbálok ezen egy kicsit változtatni, nézzük meg, hogy milyen váratlan helyeken bukkanhatunk a fertőző betegségek nyomaira a mai kor gyakorlatilag tiszta környezetében.
Az evolúciós parazitológia tárgya  a velünk régóta együtt élő kórokozó szervezetek ránk kifejtett hatását vizsgálja, átgondolva , hogy az együttélés folyamán milyen stratégiákkal próbáltuk egymást befolyásolni.

Paraziták és az ember életvezetési stratégiái

A különféle emberi populációk között jelentős eltérés mutatkozik a termékenységi mutatókban. Guégan és társai összehasonlító vizsgálatai alapján ezért részben a patogén eltérő eloszlása lehet a felelős. 150 ország adatait összegezve, ha mindent kiegyenlítettek ( a pénzügyi státuszt, földrajzi különbségeket, a kultúra befolyását) akkor a termékenység növekedésével a komolyabb fertőző betegségek elterjedtségének növekedését tapasztalhatjuk. A magas gyermekkori halálozást, amelyet a fertőzések okoznak, magasabb termékenységgel kompenzáljuk. Sajnos van egy fura következménye ennek, hiszen ahol küzdenek a malária, a kolera ellen ott sajnos a népesség termékenysége csökkenni fog, hiszen a gyermekek életben maradnak, így nem lesz szükség a kompenzációra.

Születési súly

Természetesen ez is változatos képet mutat a világ különböző részein. Az orvosok szerint ez főleg az anya tápanyag ellátottságától, stresszállapotától, dohányzási szokásaitól függ. Talán nemcsak ezektől. Egy nagyobb utód ellenállóbb a fertőzésekkel szemben, így azt várhatjuk, hogy erős kapcsolat van az átlagos születési súly és a helyi fertőző betegségek között. 89 ország elemzése alapján, ahol a fertőző patogének száma alatta marad egy bizonyos szintnek ott megnövekedett születési súlyokat mértek, természetesen mindent egyenlőnek véve.

Élettartam

Általánosan elmondható, hogy a férfiak 5 évvel hamarabb halnak meg a nőknél. Az okok nagyon szerteágazóak, de ami fontos az az, hogy mi férfiak hajlamosabbak vagyunk a fertőzésekre, hamarabb elkapjuk és nehezebben küzdünk meg velük. Ezt a különbséget már gyermekeken megfigyelték. Evolúciós megfontolásokat figyelembe véve, a férfiaknak a nőkért folytatott harcban a megnövekedett tesztoszteron hormon nagy segítséget jelent, ez azonban az immunrendszert elnyomja, nem engedi, hogy rendesen dolgozzon. A poligám mormonok között a XIX. században a magasabb státuszú férfiaknak ( magasabb tesztoszteron szint) több gyermekük volt, míg az átlagéletkoruk itt is a nők mögött kullogott.

Menstruáció

A havi ciklusuk végén sok állatfajban, az emberben is, egy vérzéssel járó kellemetlen jelenséget nevezzünk menstruációnak. Habár a közvetlen kiváltó okokat az orvostudomány ismeri, evolúciós jelentősége még vitatott. Profet 1983-ban úgy gondolta, hogy a menstruáció egyfajta védelmi funkciót jelent a nőnek, amely megakadályozza, hogy a férfi spermáival bejutó patogén kórokozók megtelepedjenek ott ahol nem kellene. Érdekes feltevés, de sajnos valószínüleg nem teljesen igaz, nem találtak kapcsolatot sok szexuális partnert használó fajok és a vérzésük nagysága között. Ha sok hímmel van kapcsolatom, akkor több patogént szedhettek fel, nagyobb vérzéssel ezeket eltávolíthatom. Nem biztos, de ne temessük még ezt a hipotézist.