Harcolj vagy menekülj vagy  ájulj el?

Valószínűleg az élete folyamán minden ember megtapasztalja a teljes vagy esetenként a részleges eszméletvesztést, elájulást. A  kórházak sürgősségi osztályára  eszméletvesztéssel kerülnek a legtöbben, messze lekörözve az öngyilkos jelölteket, tűzben megsérülteket, láb és egyéb töréses betegeket. Mindannyian észleltünk már erős szédülést , amely egyértelműen előrejelzi az ájulást. Mi történik ilyenkor? Sajnos a szívünk az elsődleges oka ennek, ami így elsőre furán hangzik. Ezekben az esetekben a szív elégtelensége miatt nem képes megfelelő mennyiségű vért és oxigént szállítani a szervek felé, valamilyen stressz, támadás miatt, ezért agyunk, ami ezek nélkül nagyon hamar maradandó sérüléseket szenvedhet, úgy próbál védekezni, hogy kikapcsol, lezár. Amikor hirtelen felállunk, akkor is gyakran elszédülünk, egyszerűen azért, mert a gravitáció ellenében az agyunkba nem jut elég vér és oxigén, szerencsénkre nagyon rövid idő alatt helyre áll agyunk ellátottsága. Az előzőleg említett hirtelen felemelkedésen kívül mi okozhatja a szív nem megfelelő működési problémáit ? Mi az azonos ezekben a szituációkban, amikor elájulunk? Nagyon erős stresszhelyzet, érzelmileg telített állapotok állnak a háttérben.  Az apás szüléseknél az apukák gyakran bestresszelnek és esetenként el is ájulhatnak, a II. világháború után a halálhírt az érintett családokhoz a katonaság emberei vitték ki, akikkel egy nővérke is ment, mivel a hír hallatán a családtagok gyakran elájultak. A nővérke ammóniás sóval segített felébreszteni az ájultakat. A Jókai regényekből készült tévéfilmekben is gyakori esemény volt az érzelmileg túltelített esemény, levél utáni elájulás. Hogyan maradhatott fenn az evolúció során egy ilyen válaszreakció, amely egy traumás, stresszes helyzetre lekapcsolja testünket? Egyedileg csak nálunk embereknél, vagy esetleg az állatvilágban is elterjedt dologról van szó?

Az utóbbi kérdésre tudunk talán legkönnyebben válaszolni, igen. A kutya és macskatartók gyakran tapasztalhatták, hogy egy fárasztó nap után, vagy az állatorvosnál injekció beadásánál kedvencük elájult. Vajon a vadonban lehetséges ez. Csimpánzoknál vadonban dehidratált vagy erősen stresszelt helyzetben  eszméletlenül eldőltek. Charles Darwin is leírt hasonló jelenségeket.

Az inkvizició során az áldozatok a tortúra folyamán gyakran elájultak az erős stressz miatt

A jelenség élettanilag hasonlóan kezdődik mint a jól ismert harcolj vagy menekülj válasz,amikor is adrenalin kerül a véráramba, megnő a vérnyomás, a szív hevesebben ver stb. Az ájulás esetében a stresszes szituáció hatására adrenalin kerül a véráramba,  de ezután egészen más irányt vesznek az események, a vérnyomás csökken, a szív frekvencia szintén.Az agy érzékeli a csökkenő vérellátást és lekapcsolhatja teljesen magát,azonban ez nem minden állatnál és nem minden szituációban jut el ez a teljes eszméletvesztésig. Lehet-e  ennek túlélési értéke? Ismert jelenség az oposszum, vagy egy  közelebbi példa a macska hatására az egér néha hullának próbálja tettetni magát és ez sokszor beválik, hiszen a ragadozók gyakran otthagyják őket. A tapasztalatlan rókákat gyakran csapják be a kacsák ezzel a hulla vagyok trükkel, de a rókák idősebb, tapasztaltabb korukban már harapásokkal győződnek meg róla, hogy tényleg döglött kacsával van dolguk, vagy trükkössel. A háborús történelem nyüzsög azoktól az esetektől, amikor valakit nem öltek meg, mert úgy gondolták, hogy már halottak. Visszatérve az állatokhoz, az ájulásnak van egy nem várt mellékhatása, mégpedig a test feletti kontroll elvesztése, így gyakran az ájult egyedek maguk alá ürítenek, amelyet a ragadozók nagyon nem szeretnek, így ezzel újabb esélyt kapnak a megmenekülésre. Az embereknél is tanítják önvédelmi kurzusokon, támadás esetén a hányás, bevizelés elriaszthatja az erőszaktevőt. Az evolúciós múltunkból a legvalószínűbb előjelenség lehetett a halaknál megfigyelhető szívverés csökkentő védekezési módszer, hiszen a cápák, ráják különösen a szívverés során jelentkező elektromos impulzusokat észlelik. Így azok a halak , amelyek képesek adott helyzetben annyira lelassítani a szívfrekvenciájukat, hogy azokat a ragadozó kevésbé, vagy egyáltalábban ne érzékelhesse, azok túléltek és elterjedtek. 

Az Öböl-háborúban egy háborús övezet egyik szülészeti osztályán figyelték meg, hogy míg kint egész éjszaka szirénák szóltak, bombák repkedtek, addig benn három újszülöttnél a születés után a nagy zajban a szívverésük a normális 100-120-ról leesett 40-60 ra váratlanul, majd 2 perc múlva visszatért a normális tartományba.

Az előzőleg leírtak alapján meggyőzőnek hangzik a cím, így a harcolj vagy menekülj mellé belép a vagy ájulj el, tettesd magad hullának opció az erősen stresszes helyzetekre adandó válaszok közé, így ezeket a jelenségeket már mint természetes védekezési rendszerünk tagjaként vizsgálhatjuk.

Barbara Natterson Horowitz, Kathryn Bowers: Zoobiquity