Gondolatébresztő: papagájhalak, korallzátonyok és egyéb állatfajták

David Bellwood megőrült a halakért, fiatal tinédzserként már hatalmas akváriumban a korallhalakat tanulmányozta egy észak angliai kisvárosban, nagyon messze a legközelebbi igazi korallzátonytól. Manapság közel húsz éve foglalkozik  a papagájhalakkal , nem véletlenül, hihetetlenül érdekes dolgokra képesek , mindenekelőtt ők a fő támaszai a koralloknak, nagy mennyiségű algát képesek felfalni, amellyel segítik a korallok örökös harcát e növények ellen.

 

 Vagy alga vagy korall, nem bírják egymást elviselni. A papagájhalak a korallok pártján állnak és elősegítik annak fejlődését és elterjedését, azzal, hogy mint egy fűnyíró lenyesik az algákat. További megkülönböztető tulajdonságuk az, hogy képesek a környezeti feltételek megváltozásának hatására nemet váltani, ha a csoport domináns hím hala elpusztul, akkor a csapat legnagyobb nősténye képes hímmé alakulni néhány nap alatt.

 

Ha ez nem lenne elegendő furcsaság, még van egy, esténként hálósapkát sző, átlátszó selyemsapit, amely olyan büdös feromonnal von be, hogy az elriasztja a ragadozó halakat. Mindhárom felsorolt tulajdonságuk már önmagában elegendő lenne, hogy ennek szentelje magát egy tudós, Davidet azonban az első érdekelte, hiszen a mai korban a korallzátonyok pusztulásának lehettünk tanúi, és ha a felépülésüket bármivel elősegíthetjük akkor közelebb kerülhettünk az óceánok leggazdagabb élőhelyeinek megtartásához. A fűnyírás kritikusan fontos a korallok egészségének fenntartásához, a felesleges algák eltávolítása segíti, hogy nehogy egy algák által uralt terep alakuljon ki, hiszen ott a korallok nem tudnak élni. David és kutatócsapata kíváncsi volt, mihez kezdenek a papagájhalak, ha elburjánzott, hosszúra nőtt algamezővel találkoznak, ezért mesterségesen létrehoztak egy ilyet, és kamerákkal felszerelték őket. Egy terített büféasztal várta a halakat. A kutatók várták őket, és csak vártak, vártak…Nemcsak a papagájhalak, hanem egyéb növénylegelő halfajták sem jelentek meg a svédasztalos dőzsölésre. Az elkövetkező hetekben az algák kissé megnyúltak egyéb nem történt, míg egy nap megjelent egy denevérhalnak nevezet egyén és nekilátott az alganyírásnak.

 

 A kutatók megdöbbentek ezen a kis fekete halfélén, hiszen erről tudták, hogy elsősorban gerinctelenekkel táplálkozik, nem növényevő, ezelőtt még nem figyelték meg, hogy valaha algát evett volna. Davidék az alábbi módon magyarázták az esetet, a papagájhalak csak az egészséges, nem nagyon algás korallokat tartják rendben, ha azonban az algásodás elér, majd meghalad egy kritikus pontot, akkor ők már nem képesek azt rendben tartani, jöhet a denevérhal csapat. Ha a fű már nagyon magas és gazos akkor a fűnyírás mit sem ér, sövényvágóra van szükségünk. Vajon a természetben, vagy a társadalomban milyen hasonló rendszerek lehetnek?   

 

Andrew Zolli,Ann Marie Healy:  Resilience: Why Things Bounce Back