Az ember az egyetlen állat, ami ……..

Az ember az egyetlen állat, ami ……..

A mondat befejezésének módozata elárulja, hogy ki mit gondol egyedi, csak ránk jellemző és meghatározó tulajdonságunknak. A szenvedés, az okok keresése, a művészet filozofikus gondolkodásra utal, a nyelv a számolás, az öntudat, a gondolkodás már inkább a tudósok észjárását tükrözi. Nehéz egyetlen dologra rámutatni, ami egyedüliként meghatározná ember mivoltunkat. Az egyediség mellett komoly fejtörést okozhat az, hogy a felmerülő jellemző vonásokat egymás után kimutatják más, sokszor kevésbé fejlettnek tartott állatfajoknál, a kultúra, a kommunikáció, az önfelismerés, a tárgyhasználat mind-mind erre a sorsra jutottak.

A következő és meglepő felvetés a mondat befejezésére a főzés. A tűz kontrollálása, a főzés megmagyarázhatja a nagy agyméretünket, az öntudatra ébredésünket, a munkamegosztás jelenségét is. Kulturális találmányként gondolunk rá elsősorban, de nem az, biológiai örökségünk része, mint a madarak fészke.

Kezdjük a régmúltban, majd kétmillió éves ősünk, a Homo erectus, akinek állkapcsa kisebb, mint elődeié, kisebb fogakkal és rövidebb bélrendszerrel rendelkezett. Felegyenesedve járt. Az antropolgusok régóta felvetették, hogy a húsevés fontos faktor volt a nagy agyméret elérésében, hiszen az nagy energiaigényű szerv, amit csupán növényevésből nehezen lehet fenntartani. Az állati eredetű táplálék mindig több energiát tartalmaz, mint a növényiek. Wrangham professzor erről az ősünkről azonban kimutatta, hogy a belső emésztő apparátusa nem volt képes a nyers hús emésztésére, amihez mellékesen erősebb állkapocs és fogazat is szükséges lett volna. A rövidebb bélrendszer pedig a növényevést, ennek emésztését zárta ki. Ehhez nagy gyomor, erősebb áll és fogazat kellett volna.

A tűz kézben tartása, ellenőrzése és az ételek megfőzése adhatja a kulcsot a fenti problémára. A megfőzött ételek könnyebben rághatóak, emészthetőek, nem igénylik az erős feldolgozást a gyomor előtt. Az emésztés metabolikusan energiaigényes folyamat, sok fajnál a mozgással összevethető az energiafelhasználásuk. A nyers növényeket alaposan meg kell rágni, szét kell morzsolni, hogy a bennük található kis energiát a gyomrunk segítségével kinyerjük. A főzés során megússzuk a rágás befektetését, a gorillák egész nap kénytelenek folyamatosan enni a növényeket, hogy fenn tudják tartani magukat. Kicsit ellentmondásosnak tűnik, de a főzés folyamán történő átalakulások során az ételekből több energiát tudunk kinyerni, mint nyersen. A kollagéneket a meleg tűz lebontja, a keményítőt alapvető cukrokká bontja, megspórolva nekünk ezeket az energiabefektetéseket. Az ételek textúrája is jobb lesz, egyesek édesebbek, vagy kevésbé toxikusak. Az állatkertben főtt étellel etetett főemlősök hamarabb elhíztak, mintha nyers ételeket fogyasztottak volna, ugyanannyi ételből több energiát tudtak kinyerni.

A több kinyerhető energia több időt adott nekünk, amit nem az étel megkeresésével, megrágásával és emésztésével tölthettünk, más tevékenységekre juthatott lehetőségünk. A nyers ételek kizárólagos fogyasztása manapság nagy divatját éli, de ez nem az igazi számunkra. A nyersek nem képesek a testsúlyukat normálisan fenntartani, a nők fele sajnos menstruációs problémákkal küszködik. Nagyon nehéz ezzel az étkezéssel az agyunk nagy energiaigényét normális keretek között fenntartani. Ahogy a tehenek a fű evésére adaptálódtak, mi emberek a főzésre.

Nagyon sok kicsi és nagyobb bizonyíték gyűlik a fenti elképzelés alátámasztására, a kontrollált tűz felhasználása akár 1 000 000 éve megjelenhetett, az íz és illat és textúra érzékelésünk, a preferenciánkat a nagy energiatartalmú, könnyen emészthető ételekre. Van benne valami.

 

Richard Wrangham: Catching fire: How cooking made us human