Fekália transzplantáció, avagy a bélflóra fontossága az egészséges életben

Ebben az időszakban már elég
sokat tudtunk a bennünk élő mikroorganizmusokról, tudásunk fő forrása
egyrészről a középkorhoz hasonlóan a hullák gyomrának, belének vizsgálatából,
de a kutatások eredményességének egy másik fő forrása az élő emberek bélsár mintáinak
alapos elemzése adta. Az ürítés során a bélsárral a baktériumok jó része is
távozik, vélhetőleg megfelelő képet adva ezzel a bennünk élők összetételéről.
A fenti módszer adta azt a
lehetőséget, hogy egy „beteg gyomrú”, rossz bélflóra összetételű egyént esetleg
egy egészséges ember bacijaival lehetne gyógyítani. De honnan juthatunk ilyen
bacikhoz, hiszen nem igazán tudunk a belekből, a gyomorból műtéti beavatkozások
igénybe vétele nélkül használható mintát nyerni? Bizony bizony a fekáliák adják
a megoldást. Egy bélsár részt alaposan szűrve, szagtalanítva, kapszulázva
alkalmazható szert nyerhettünk nagyon sokféle betegség kezelésére. A mai napon
is rengeteg probiotikus készítmény létezik a piacon, amelyeket az antibiotikumos
kezelések, gyomorbántalmak esetére ajánlanak, sőt az orvosok felírnak. Sajnos
ezekben csupán néhány baci faj van, az emberek pedig eléggé változatos képet
mutatnak a bélflóra összetételében. Sőt mivel az alapozást a szülés során és
utána édesanyánktól kapjuk, ezért a rokoni kapcsolatban lévő személyek
bélflórája hasonlóbb, mint két véletlenszerűn kiválasztott ember. Az emberek
életmódja, étkezésük természetesen erősen befolyásolja a mikroorganizmusok
dinamikáját.
A beteg nyugdíjas hősünk
bélflórájának helyreállítására tehát egy saját vagy rokon bélsár mintáját
kellett fogyasztható állapotba hozni és ezzel megpróbálni a kezelést. A lánya megpróbált
segíteni, de sajnos a kettőjük flórájának (valójában fauna) akkora különbség
mutatkozott, hogy nem volt eredményes a fekália transzplantáció. A saját
mintájából viszont sikeresen újra benépesítették a beleit, és azóta ezzel a
módszerrel és természetesen antibiotikummal a kiújuló fertőzését sikeresen
kordában tartják.
1958-ban jelent meg az első
ajánlás a módszer alkalmazására, de 2009-ig nem nagyon történt az ügyben előrelépés.
2011-ben az első klinikai próbáknál tartunk, sőt az első randomizált,
kontrollos kísérleteken is túl vagyunk, ahol a Clostridium difficile nevezetű kórokozó ellen a csoport fele
antibiotikumot, míg a másik fele még szűrt, előkészített bélsár kapszulákat
kapott. Utóbbi csoport hihetetlen 90%-os javulást mutatott, így ezzel elnyerte
a címet, hogy komolyabban is foglalkozzanak a módszerrel és ennek más
betegségek kezelésének vizsgálatára. Megjelentek az első a spermabankokhoz
hasonló bélsár bankok, ahol egészséges emberek fekáliáit gyűjtik és feldolgozzák,
tárolják és a fenti kísérletekhez anyagot szolgáltatnak, bízva a későbbi üzleti
sikerekben.
A természetben létezik ennek
előzménye, de nem ilyen szándékkal, a legközelebbi rokonaink a csimpánzok is a
testükön hordozzák kicsinyeiket és azok, ha ürítenek, nem kímélik a szülőt,
akinek viszont a bundájának tisztántartása elsődleges dolog, ezért elfogyasztja
a kicsinyének ürítményét. Az egerek, patkányok is elfogyasztják, de ők a szaga
miatt, ami a ragadozókat oda vonzaná a fészkükhöz.
Más-más célből, de van, sokszor
életmentő oka a fekália elfogyasztásának, jövőnkben pedig az egyik legfontosabb
medicinája lehet az egyre növekvő számú emberiségnek.
Felhasznált irodalom:
Robert Martin:How we do it
Mark B. Smith et al: How to
regulate faecal transplants Nature, 2014,feb.20, vol 506, 290-291.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése