Fekália transzplantáció, avagy a bélflóra fontossága az egészséges életben
Pár éve olvastam egy amerikai
nyugdíjas férfiemberről, aki egy fertőzés következtében veszélyes állapotba
került, fájdalmai mellett folyamatos hasmenés miatt, és a fertőzést
antibiotikummal kezelve a gyomrának és a beleinek bélflóra összetétele is
drasztikusan megváltozott. A hasznos bacik száma csökkent, a veszélyesebb
fajoké pedig növekedett. Életben maradásához gyakorlatilag állandó jelleggel antibiotikumokat
kellett szednie, sőt az eredeti fertőzés is gyakran kiújult, tovább súlyosbítva
az idős ember állapotát.
Ebben az időszakban már elég
sokat tudtunk a bennünk élő mikroorganizmusokról, tudásunk fő forrása
egyrészről a középkorhoz hasonlóan a hullák gyomrának, belének vizsgálatából,
de a kutatások eredményességének egy másik fő forrása az élő emberek bélsár mintáinak
alapos elemzése adta. Az ürítés során a bélsárral a baktériumok jó része is
távozik, vélhetőleg megfelelő képet adva ezzel a bennünk élők összetételéről.
A fenti módszer adta azt a
lehetőséget, hogy egy „beteg gyomrú”, rossz bélflóra összetételű egyént esetleg
egy egészséges ember bacijaival lehetne gyógyítani. De honnan juthatunk ilyen
bacikhoz, hiszen nem igazán tudunk a belekből, a gyomorból műtéti beavatkozások
igénybe vétele nélkül használható mintát nyerni? Bizony bizony a fekáliák adják
a megoldást. Egy bélsár részt alaposan szűrve, szagtalanítva, kapszulázva
alkalmazható szert nyerhettünk nagyon sokféle betegség kezelésére. A mai napon
is rengeteg probiotikus készítmény létezik a piacon, amelyeket az antibiotikumos
kezelések, gyomorbántalmak esetére ajánlanak, sőt az orvosok felírnak. Sajnos
ezekben csupán néhány baci faj van, az emberek pedig eléggé változatos képet
mutatnak a bélflóra összetételében. Sőt mivel az alapozást a szülés során és
utána édesanyánktól kapjuk, ezért a rokoni kapcsolatban lévő személyek
bélflórája hasonlóbb, mint két véletlenszerűn kiválasztott ember. Az emberek
életmódja, étkezésük természetesen erősen befolyásolja a mikroorganizmusok
dinamikáját.
A beteg nyugdíjas hősünk
bélflórájának helyreállítására tehát egy saját vagy rokon bélsár mintáját
kellett fogyasztható állapotba hozni és ezzel megpróbálni a kezelést. A lánya megpróbált
segíteni, de sajnos a kettőjük flórájának (valójában fauna) akkora különbség
mutatkozott, hogy nem volt eredményes a fekália transzplantáció. A saját
mintájából viszont sikeresen újra benépesítették a beleit, és azóta ezzel a
módszerrel és természetesen antibiotikummal a kiújuló fertőzését sikeresen
kordában tartják.
1958-ban jelent meg az első
ajánlás a módszer alkalmazására, de 2009-ig nem nagyon történt az ügyben előrelépés.
2011-ben az első klinikai próbáknál tartunk, sőt az első randomizált,
kontrollos kísérleteken is túl vagyunk, ahol a Clostridium difficile nevezetű kórokozó ellen a csoport fele
antibiotikumot, míg a másik fele még szűrt, előkészített bélsár kapszulákat
kapott. Utóbbi csoport hihetetlen 90%-os javulást mutatott, így ezzel elnyerte
a címet, hogy komolyabban is foglalkozzanak a módszerrel és ennek más
betegségek kezelésének vizsgálatára. Megjelentek az első a spermabankokhoz
hasonló bélsár bankok, ahol egészséges emberek fekáliáit gyűjtik és feldolgozzák,
tárolják és a fenti kísérletekhez anyagot szolgáltatnak, bízva a későbbi üzleti
sikerekben.
A természetben létezik ennek
előzménye, de nem ilyen szándékkal, a legközelebbi rokonaink a csimpánzok is a
testükön hordozzák kicsinyeiket és azok, ha ürítenek, nem kímélik a szülőt,
akinek viszont a bundájának tisztántartása elsődleges dolog, ezért elfogyasztja
a kicsinyének ürítményét. Az egerek, patkányok is elfogyasztják, de ők a szaga
miatt, ami a ragadozókat oda vonzaná a fészkükhöz.
Más-más célből, de van, sokszor
életmentő oka a fekália elfogyasztásának, jövőnkben pedig az egyik legfontosabb
medicinája lehet az egyre növekvő számú emberiségnek.
Felhasznált irodalom:
Robert Martin:How we do it
Mark B. Smith et al: How to
regulate faecal transplants Nature, 2014,feb.20, vol 506, 290-291.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése