Randomisták, egy új vallás születése

 

George Anson nyolc hadihajóval szerette volna Dél Amerikát körbe hajózni, körülbelül fél év időtávlatban gondolkodott, amikor 1740-ben 1854 matrózzal elindultak. Négy évvel később már csak 188 voltak életben és egyetlen egy hajóval tértek vissza, mi történt a fedélzeten, mitől halt meg több mint 1500 ember, amikor semmiféle hadi ütközetben nem vettek részt az utazásuk során? Hat hónap simán eltelt haláleset nélkül, utána viszont mindennapos lett, eleinte szép temetéssel búcsúztak az elhunytaktól, később az életben maradók annyira legyengültek, hogy képtelenek voltak a tengerbe hajítani a bajtársaikat, ezért mindenki, ahol kilehelte a lelkét ott is maradt a hajón.

Utólag könnyű okosnak lenni természetesen, nem nehéz kitalálni a történelmi ismereteink birtokában, hogy skorbutban, C-vitamin hiányban szenvedtek a matrózok a túlzottan egyoldalú étkezések miatt. A kötőszöveteket általánosan leromboló betegség miatt, hamar begyulladtak a fogak körüli ínyek, a lehelet szörnyű lett, a lábak duzzadtak, nehezen csak nagy fájdalmak közepette voltak képesek mozogni, és általában belső vérzések következtében néhány nap alatt meghaltak az érintettek. A hajózás hőskorszakában közel kétmillió ember vesztette életét skorbut miatt, ez egyes becslések szerint jóval több mint a tengeri csatákban, hatalmas viharokban meghaltak száma. Vasco de Gama a legénységének a felét, Magelán a két harmadát veszítette el skorbutban.

Akárcsak a mai internetes világban, akkoriban is mindenkinek saját elképzelése volt, van mindenről, így a skorbut okairól is, és annak esetleges gyógyítási lehetőségeiről. Az orvosdoktorok a hagyományos vonalon maradva bort, gyömbért vagy éppen sót ajánlottak a tengeri utazásokra. A hatásosságuk kétséges volt, és ezt nem is bizonyíthatták jobban, mint a hazatérők szegényes és megcsappant mennyisége.

 

James Lind egy hajón szolgált orvosként, és egy kivételes kísérletet hajtott végre: 20 előrehaladott skorbutban szenvedő betegen hatféle módszert, lehetséges gyógymódot tesztelt. Az első csoport naponta egy kis almabort, a második néhány milliliternyi kénsavat, a harmadik ecetsavat, a negyedik sós tengervizet, az ötödik egy keveréket kapott, amiben szerecsendió, fokhagyma, mustármag, retek és perui balzsam volt. A hatodik csoport két narancsot és egy citromot kapott. A kezeléstől eltekintve minden csoport tagjai azonos ételeket és italokat fogyasztottak. Lind szavaival élve, a legnagyobb eredményt a citrusos gyümölcsös csoport tagjainál figyelhették meg, ők egy hét savanyú kúra után gyógyultnak tekinthetőek lettek. Hogy került kénsav a kísérletek sorába? A Brit Tengerészet ajánlata volt ez a kezelés skorbutos betegek esetére abban a korszakban.

 Lind módszere működött, annak ellenére, hogy nem igazán tudta a magyarázatot a citrom varázslatos és egyben egyszerű csodájára. A következő negyven évben még tengerészek ezrei haltak meg hosszú utazásokon skorbutban, mellőzve ezt az egyszerű módszert, de ez egy másik történet.

A random, többcsoportos tesztelések prototípusával ismerkedhettünk meg az előzőekben. A mostani időszakig az orvostudomány használta szinte kizárólag a módszereinek, a gyógyszereinek a tesztelésére. Az újabb forradalom, aminek tanúi lehetünk, hogy a metódus, a mögöttes szándék elterjedtek olyan területeken, ahol a képzelet sem jár, a társadalomtudományok, a politika, a gazdaság sorra jelentkezik olyan problémákkal, amit egyszerűen egy random kísérlettel el lehet dönteni. Komoly kérdésekről, évszázados vitákról lebben fel az igazság, oldódik meg pikk pakk, gyakran az elvárásainkkal ütköző, nem várt eredményt adva. Nézzünk néhány területet és példát a randomisták mai működésére.

Orvostudomány: álműtétek

A gyógyszerek tesztelése evidensnek tűnik a hatvanas évektől indulóan, de a fizikai beavatkozások, az operációk, a műtétek hasonló randomszerű vizsgálatai teljesen új terület. Lehetséges, hogy az elvégzett műtétek jelentős hányadáról kiderülhet, hogy hatástalan? Kmmmm, igen. A krónikus ízületi gyulladás kezelésére egy pici kis műtétet végeznek évente emberek millióin, hogy csökkentsék a fájdalmaikat. Houstonban néhány sebész elvégezte a random kísérleteiket a műtéttel kapcsolatban, betegek egyik felét a hagyományos módon megoperálták, a másik felén azonban csak a külső vágást imitálták, tehát áloperálták őket és kíváncsian várták a fejleményeket. Sajnos igazi random műtét nem létezik még, mert az orvosok ebben az esetben is pontosan tudták mikor kin milyen beavatkozás történt.

Két évvel a műtétek után mindkét csoport hasonló mértékű fájdalomról és kézmozgásról számolt be.  Nagyon úgy tűnik, hogy a placebo effektus a műtétek világában is kitűnően működik. Mellkasi fájdalmakat is pici műtétekkel kezeltek, de mint erről is kiderítették, hogy feleslegesen, mert nem igazán hatásos. Annak ellenére, hogy évente több tízezer műtétet hajtanak végre, nagyon kevés a bizonyíték arra nézve, hogy ezek közül mi hatásos és mi placebo. Szintén éves viszonylatban több ezer gerincfúziót végeznek a sebészek hátfájásos betegek tüneteinek enyhítésére, közben pedig randomista orvosok kimutatták róla, hogy nem hatékonyabb, mint egy intenzív rehabilitációs torna. A Lind-jelenség újra színre lép, lásd skorbut, és ennek tudatában továbbra is végzik ezeket a műtéteket. Vajon meddig?

Oktatás

A legérzékenyebb emberi területre is vessünk egy pillantást, hátha okosabbak leszünk. 1967-ben Joan Cooney nem éppen hagyományos módon elkezdett tervezni egy TV showt gyerekeknek. Összehozott egy tervező csapatot egy gyermekpszichológussal, és megszületett a Sesame Street. Az igazi újítás azonban nem ez volt, hanem az, hogy már az első évben több randomizált kísérletet is végeztek a leendő műsorok és annak hatásának tesztelésére. Szerencsétlenül ezek a próbálkozások nem voltak túl sikeresek, az amerikai gyerekek közel harmada nézte az epizódokat minden héten, nem iagzán lehetett random csoportokat kialakítani. A következő évben sikerült egy kontrollcsoportos összehasonlítást végezni, és ekkor tudtak igazából elindulni, az alaphelyzetben azok akik nézték és azok akik nem, azonos kognítiv szintről indultak, a sorozat nem hatott rájuk még. És ez óriási sorozatot és sikert indított el.

Az elkövetkező ötven évben drámai átalakulások sorozata történhetett, köszönhetően az összehasonlító random kísérleteknek. Hogyan történik egy ilyen vizsgálat, kísérlet ? Egy műsorban szerették volna, ha a gyerekek megtanulják, hogy mire való a szemük, a kezük és a többi testrészük. Egy teszt csoportnak Grover mutatta ezt be egy kislányon, Chelsean, míg egy másik videón Elmo Mona Lisán vezette be a gyerekeket a szemük, szájuk világába. Grover jobban megragadta a kisebbek figyelmét, interaktívabb volt, a festmény túl elvont volt még a kicsiknek, ezért maradt az élőképes bemutatás a műsorban.

 Az, hogy igazából mi működik mi nem az oktatásban nehéz kérdés, sokszor a Lind-effektus, mint utóhatás, a negatív eredmény után is fennmarad. A rengeteg elvégzett randomista vizsgálatból egyetlen egyet szeretnék megosztani most itt, akit érdekel annak szívesen küldök bővebb irodalmat szemezgetni.

Az USA-ban az utóbbi időszakban közel 1 milliárd dollárt áldoztak egy nagyon kecsegtető iskola utáni programsorozatra, ahol a diákok az iskolai órák után még további 4-5 órát töltöttek ismert vezetőkkel, sportolókkal, művészekkel, megismerkedtek az adott sport vagy művészeti irányzattal. Az elgondolás szép volt, az eredmények elsőre az elvártaknak megfelelőek voltak: akik részt vettek az előkészítőben azok motíváltabbak, okosabbak és felkészültebbek lettek a társaiknál. Volt azonban egy kis bökkenő, a kutatók azt feltételezték, hogy a gyermekek egyáltalán nem fejlődnek az adott időszakban, és azt sem vették figyelembe, hogy hogyan viselkednek az iskolán kívül, után. És ami nagyobb probléma lehetett, hogy nem volt randomizált, szétválasztott csoportos összehasonlítás. Amint korrigálták a felmerülő akadályokat, hogy helyes következtetést vonjanak le a milliárd dolláros kísérletből, már árnyaltabb képet kaptak a diákokról. Akik a délutáni programokban részt vettek, sajnos sokkal több problémás szituációba kerültek, a szülőket többször kellett az iskolába hívni, verekedések, dúlakodások jellemezték a fiatalokat.

Az előzőleg felmutatott előnyök egyike sem jelent meg, nem lettek okosabbak, nem lettek érettebbek, felkészültebbek a programban nem résztvevő társaiknál. A Lind-effektus is ismét fellépett, az emberek nem engedik el az elsőre jónak tűnő ötleteket, szerintük működik, valami az elemzésekben nem okés. Arnold Schwarzenegger személyesen lobbizott a program folytatásáért, képtelen volt elfogadni, hogy a program többet árt, nemcsak pénzügyileg sikertelen, de a gyerekek szempontjából sem mutat semmiféle előnyöket. Ez történik ha valamilyen elképzelést, ötletet a hétköznapi gondolkodásunk eszközeivel ítélünk meg.