Mitől ember az ember, az álmodás funkciói

 

Az ókortól kezdődően minden kornak megvolt a saját jól elfogadott elmélete, elképzelése arról a jelenségről, amit az alvás során álmodásként megtapasztalunk. Az elképzelések részletes tárgyalása helyett közelítsünk egy kicsit praktikusan az álmokhoz. Ha megkérdezünk valakit a baráti körünkben, hogy szerinte miért álmodunk, mi a szerepe, mi a lehetséges funkciója az életünkben, akkor nagy valószínűséggel felmerül, hogy az életünk nagy problémáit segítheti megoldani az, ha éjszaka is agyunk ezzel foglalkozik, esetleg olyan agyterületeken találhat megoldást, ahol mi tudatosan nem lennénk képesek. Dement (1972) a hetvenes években 500 egyetemistával tesztelte azt, hogy egy adott intellektuális problémát képesek-e megoldani, vagy segíti-e az alvás, az álmodás a megoldást. Mindössze 1%-os sikeres megoldást kaptak a diákoktól. A következő húsz évben egyetlen kísérlet sem hozott elfogadható eredményt arra, hogy az álmodás segítene bármilyen feladat megoldásában.

Van e, kell, hogy legyen az álmainknak funkciója az emberi életünkben?

Nagyon nehéz bármilyen elképzelést cáfolni az álmokkal kapcsolatban. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy ennyire periodikusan ismétlődő élettani jelenségnek ne legyen szerepe az életfolyamatainkban, a fejlődésünkben. Ugyanakkor a megfigyelések szerint 11 éves életkor alatt nagyon ritka az, hogy valaki álmodjon az alvása során, lehetséges, hogy valamilyen agyi áramkörünk érése során keletkezik ez a lehetőség, hogy éjszaka álmodunk, újra éljük vagy átdolgozzuk életünk eseményeit? A felnőtt emberek 1% szenved egy kisebb neurológiai problémától, nem álmodnak, vagy legalábbis nem képesek beszámolni róla, ha felébresztjük őket REM fázisukból, ennek ellenére normális életet élnek, bármilyen hátrány nélkül. Ha ezeket figyelembe vesszük három elképzelés marad talpon az álmokkal kapcsolatban.

Az első és legcsábítóbb, bárcsak igaz lenne, a probléma megoldó funkció, ahogy fent már említettük ezt. Életünk, munkánk során gyakran szembesülünk megoldhatatlannak tűnő problémákkal, akadályokkal és ezeket feldolgozva éjszakánként megoldások jelennek meg a tudatalattinkban, hogy ez az éber állapotunkban rávezessen minket a megfelelő cselekvésre. Röviden ez lehet a folyamata. Intellektuális vagy személyes problémáink megoldását az álmaink folyamán. Nagy problémám több évtizede, hogy nem igazán emlékszem az álmaimra, sőt a statisztikák szerint az emberek 5-6 százaléka képes visszaemlékezni rájuk, és ha arra gondolunk, hogy 6-8 álmunk is lehet egy alkalommal, akkor bizony nagyon elvesztegetjük ezt a képességünket. A méltán híres anekdoták igyekeznek ezt a teóriát erősíteni, Kekulé önmagába harapó kígyója, ami a kémiában a gyűrű alakú benzolt hivatott jelképezni, vagy a híres Beatles szám, az Imagine is egy álomban, álomból született. Becsapós egy kicsit a képlet, mert ezekben az esetekben is az úgynevezett megoldás az ébrenlét során történt, az álomra való emlékezés, reflektálás folyamán, az álomból teljes megoldás nem érkezett még. 76 diákkal végeztettek el egy kísérletet, az első fázisban, leírták életük egy adott problémáját, lehetett az bármi, majd a következő héten álomnaplót kellett vezetniük, megfelelő irányítás mellett. A résztvevők fele álmodott visszaemlékezve az adott problémáról, és közülük kettő érezte úgy, hogy a megoldást az álmában találta meg. Mindkettő sikeresnek titulált kísérleti báránynak gyógyszerszedési problémái voltak, de a több gyógyszer beszedése, amit az álmaik sugalltak, igazából nem a probléma valódi megoldása volt.

 

Sokan úgy hiszik, hogy az érzelmi nehézségek, traumák feldolgozásában lehet feladata. Ezt a teóriát nagyon nehéz kísérletileg igazolni, hiszen etikailag elfogadhatatlan, hogy olyan érzelmi traumának tegyük ki az alanyokat, amelyeknek a pontos következményeiről nem tudunk semmit biztosan. A természetes esetek vizsgálata, a háborús területeken élők, a természeti katasztrófát szenvedők nem támasztják alá azt, hogy az esetről álmodás segített volna az érzelmi feldolgozásban. Amúgy is elgondolkodtató az a felvetés, hogy miért segít rajtam az, ha éjszaka még álmomban is folyamatosan az elszenvedett traumát játssza vissza az agyam, ha segíteni akarna, akkor inkább a zavaró képek elnyomásával, és kellemesebb képek, álmokkal kellene bombáznia az agyam.

 

Az evolúciós megközelítés, gondolkodás szerint, ha van funkciója, akkor az a túléléssel és/vagy a szaporodási sikerrel lehet kapcsolatban, hiszen csak ez a fontos, élni és szaporodni. Az ember néhány millió éve az afrikai szavannákon fejlődött a mai formájára, kívül-belül. Agyunk, testünk sok tulajdonsága, ténykedése az ott, akkor fellépő, ismétlődő problémák megoldására alakult ki. Ezek a mai környezetben is dolgoznak, de sok problémát okoznak mai környezetünk eltéréseivel, össze nem illésével. Kőkorszaki agyunk a szavannákon élő veszélyes állatokra van élesítve, a kígyók, a magasság ösztönösen riasztó számunkra, míg a modern kor igazi veszélyei, az autók, fegyverek hidegen hagynak minket. Hogyan illeszkedik ebbe a rendszerbe az álomtevékenység?

A végső válasz előtt egy kis álomfejtés paleolit módon. Az álmodás egy rendezett állapot, nem a véletlen terméke, egy komplex világot épít fel, ahol karakterek, események vannak, történek. Ha csupán az alvás agyi folyamatainak mellékterméke lenne, akkor káosz szerűen követnék egymást a nem összeillő képek, érzetek. Nem csupán rendezett, de szelektált is, a negatív események a döntőek. Az elemzett álmok 80%-a negatív, a maradék 20% volt csak pozitív kicsengésű. Snyder (1970) által elemzett 700 álom 2/3-a a félelemről, az idegességről és a haragról szólt, a negatív érzelmek az átvizsgált szakirodalomban valamilyen veszélyes szituációra és fenyegetésre utaltak. Az átélt érzelmek a régmúltban segítették az őseinket az őket ért veszélyes helyzetek gyors megoldásában, ha zörög a bokor, akkor az ijedtségem futásra ösztönöz. Lehet, hogy csak a szél volt, de mi van, ha oroszlán? Az agresszió is állandó része az álmainknak. Az álmainkban a támadók általában férfiak vagy meghatározott állatcsoportok tagjai, nők ritkán szerepelnek, mint agresszív ellenség. Miért? A paleolit őseink életének állandó fenyegetését ezek jelentették, nagy húsevők, vagy mérgező állatok, és természetesen más hordák férfi tagjai.

Álmaink valójában szimulációs játékok, ahol az életünket erőteljesen befolyásoló negatív eseményeket modellezni tudjuk, elemezni, és esetleg valamilyen általános megoldást, menekülést találni rájuk. A rendszer a szavannai élet nehézségeit tartalmazza, nincs a jelenkor igazi veszélyeire kalibrálva. A szörnyek, a nagy ragadozók, az idegen férfiak, ezek mind mind erről tanúskodnak, az álmainkból.

A természeti népek vizsgálat is ezt az elméletet támogatja, Gregor (1981) 385 álmot elemzett közép brazíliai Mechinaku indiánoknál, Achte és társai (1985) busmanoknál is az agressziót, a harcot, az erőszakot és természetesen a nagy állatok támadásától való félelmet, stresszt találták a jellemzőnek az esetek nagy hányadánál.

A gyermekek álmai kulcsszerepet játszanak, mert az ő álmaikat kezdetben még nem befolyásolhatja a kultúrájuk, a jelenlegi környezetük, ezért azt várnánk, hogy náluk is hasonló képet kapunk, mint a fenti leírtaknál.

Hall és Domhoff (1963,1964) 500 álomriportot elemzett, 2-12 éves gyermekektől, állati karakterek az esetek 30%-ban jelentek meg a 2-6 éveseknél, majd ez folyamatosan csökkent a korral, míg 10 éves korukban elérte a felnőttekre jellemző 5%-ot. További kutatások is hasonló értékeket mértek, sőt az állatfajták elemzése is fura kettősséget tárt fel. Eleinte a vadállatok dominálnak, kígyók, oroszlánok, medvék, tigris, azok, amelyekkel az éber állapotukban ritkán találkoznak, míg a háziasított állatok ritkábbak. Az életkorral ez megcserélődik, a vadállatok szerepe csökken, míg a macska, kutya mennyisége, jelentősége nő. A kislányok álmai több állatot tartalmaz, mint a fiúké. Sajnos az agresszió is jelentős, Hallék szerint az esetek nagy részénél az állatok, mint támadók szerepelnek ezekben az álomképekben. Levine (1991) 10 évesek álmainak elemzése során az esetek 2/3-nál problémás, negatív érzelmi töltésű eseményekről számolt be beduin nomád életet élők, izraeli és ír gyerekeknél. Ezek is általában vadállatok támadását, agresszióját jelentette.

A gyermekeknél és a vadászó gyűjtögető életet élők álmai is azonos szerepet játszanak, felkészítik őket a leendő környezetük veszélyeire, modellezik azokat, segítenek, előre jeleznek. A modern kor gyermekei nem biztos, hogy nyernek ebből a rendszerből, annak működéséből, de esetleg a következő néhány millió év alatt újrakalibrálhatjuk azt, és a jelenlegi környezetünk kihívásait könnyebben kezelhetjük, ha az éjszaka folyamán az álmaink támogatnak minket a küzdelemben.

 

Miről álmodik a lány? Valószínűleg vadállatok homályos képéről és a megmenekülésről.