Mentális fáradtság, kreativitás

 

Mentális fáradtság, kreativitás

A mítoszt, miszerint agyunknak csak 10 százalékát használjuk, már többször is  átfogóan megcáfolták. Talán azért maradt fenn mégis, mert annyira sok ember számára nagyon vonzó azt hinni, hogy igazi zsenivé válhatsz, ha megtanulod bevonni azt a  szunnyadó 90 százalékot. A valóságban az agyad mindig be van kapcsolva, még akkor is, ha alszol, vagy egyáltalán nem gondolkodsz semmin, vagy ha azt hiszed, hogy nem gondolkodsz.

De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az agyad ugyanannyi energiát éget el álmodozás közben, mint amikor koncentrálsz valami fontos feladatra. Mindannyian megtapasztaltuk a mentális kimerültség érzését, miután egy trükkös, igazán nehéz problémára összpontosítottunk. A koncentrált gondolkodás minden bizonnyal kemény munkának tűnik, de mi az igazság.

Az agy minden bizonnyal egy energiára éhes szerv. Bár testsúlyunk körülbelül 2 százalékát teszi ki, a nyugalmi állapotban elégetett energia mintegy 20 százalékát használja fel, ezt már nagyon régóta tudjuk, legalábbis az agyunk működő tíz százaléka.

Ennek az energiának a nagy részét arra használja fel a neuronhálózatunk, hogy az elektromos töltés eltérő szintjeit a működés közben visszaállítsák alapállapotba – ez egy kiegyensúlyozatlan állapotot, amelyet vissza kell léptetni a startra, miután egy neuron kiadott egy jelet. Ehhez sok üzemanyagra van szükség.

Érdekes módon, amikor az energiafelhasználásról van szó, az agy nem tesz különbséget a hagyományosan "nehéznek" tekintett feladatok és az alapvető,  természetesebbek között. Ezt először az 1950-es években mutatták ki egy tanulmányban, amely kimutatta, hogy az agy metabolikus aktivitásának szintje figyelemre méltóan állandó, függetlenül attól, hogy a mentális aritmetikára koncentrálunk, vagy hagyjuk, hogy elménk elkalandozzon.

Az agyad erőforrásokat oszt el a különböző részeihez az elvégzett mentális tevékenységtől függően. De nyilvánvalóan kompromisszumok árán teheti ezt csak meg. Amikor egy mentálisan kihívást jelentő feladat iránti igény növekszik, fokozott anyagcserét látunk a feladatért felelős neuronokban. Ugyanakkor ennek megfelelő csökkenést láthattunk más agyterületeken .

Ha valahol dolgozok, energiát fogyasztok, akkor, ha adott energiával rendelkezem, akkor máshol csökkentenem kell az energiafogyasztásomat.

Egy novemberben publikált tanulmányban Lavie és munkatársai megmérték az álmodozásért felelős agyterület energiafelhasználását, és azt találták, hogy ez csökkent, amikor az önkéntesek olyan problémamegoldó feladatot hajtottak végre, amely koncentrált figyelmet igényelt.

Tehát a kemény gondolkodás több energiát éget el az érintett agyterületen, de ezt ellensúlyozza az agy más részein elért energiamegtakarítás.

Például egy önkontroll feladat során, amikor például a kezed jeges vízben tartása, ameddig csak lehet a feladat,  körülbelül 1 kalória glükózt éget el az agyad. Bár ez egy kis mennyiségű üzemanyag, az agyad nem így látja, folyamatosan aggódik a kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány miatt. Leginkább a kereslet jövője ami aggasztja, eltudja e látni a létfontosságú alapvető feladatait akkor is, ha ez a nem várt feladat továbbra is fennáll, és sok energiát igényel.  Ha az agy észleli a glükóz helyi elvezetését - az agyat tápláló cukrot -, akkor azt valami rossznak érzékeli. Ez okozza a kimerültség érzését hosszabb fókusz után.

 

Az álmodozásnak van egy sötét oldala is.

Az elme álmodozása növelheti a kreativitást és a memória konszolidációt, az emlékek rögzülését, de károsíthatja a mentális egészségét is.

 

A mentális fáradtsághoz kapcsolódó egyik molekula az adenozin, amely az adenozin-trifoszfát (ATP) bomlásterméke, amely az anyagcserében részt vevő kulcsfontosságú vegyület. "Amikor az agyad energiát használ fel, akkor közben  az ATP-t használ ehhez, amiből  adenozint termel, és szó szerint jelzi magának: Hé, most fáradt vagyok, ennek szó szerinti jelentése az agy nyelvén, fogy az ATP energiaforrásom, túl sok az adenozin az agyamban .

2022-es kutatások azt is feltárták, hogy  a több órán át tartó kemény gondolkodás a glutamát nevű vegyület – az idegsejtek által a jelátvitelhez használt fő molekula – felhalmozódásához is vezet az agyunkban. A glutamát túlterhelése potenciálisan káros, és úgy tűnik, hogy az agy megvédi magát azáltal, hogy elkerüli a további mentális edzést, ezért a mentális fáradtság érzését kelti.

Tehát egy kemény vizsga után az érzés, hogy az agyunk elégette  egy szuperszámítógép energiáját, valós, még akkor is, ha az agyad összességében kevés vagy semmilyen extra kalóriát nem használt fel. Lényegtelen, hogy koncentrációt igénylő feladatra vagy figyelemelterelésre fordítják-e.

A kreativitást igénylő feladatok sajnos az agyunk sok hálózatának egyszerre, közösségi munkáját kívánják meg, ezért a fókuszált kreativitás az agyunk működése szempontjából paradoxonnak tűnik. Nem véletlen szerintem, hogy ellazult állapotban, fürdés, vagy séta közben állnak össze egésszé a dolgok, oldunk meg régóta fennálló problémákat.

 Nincs fókuszált gondolkodás anélkül, hogy az agy ne kapcsolná ki a legtöbb, energiát fogyasztó agyterületet, amiről úgy gondolja nincs szüksége most rá. Itt szűnik meg agyi szinten a kreativitás létrejöttének lehetősége.

 Mindenki egyszerre lehet, legyen egy kicsit aktív, neurális szinten legalábbis. Ez a kreativitás alapja a neuronjaink szintjén.