A paleolit gyermek III.rész: álomfejtés, avagy holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?

Az ókortól kezdődően minden kornak megvolt a saját jól elfogadott elmélete, elképzelése arról a jelenségről, amit az alvás során álmodásként megtapasztalunk. Az elképzelések részletes tárgyalása helyett közelítsünk egy kicsit praktikusan az álmokhoz. Ha megkérdezünk valakit a baráti körünkben, hogy szerinte miért álmodunk, mi a szerepe, mi a lehetséges funkciója az életünkben, akkor nagy valószínűséggel felmerül, hogy az életünk nagy problémáit segítheti megoldani az, ha éjszaka is agyunk ezzel foglalkozik, esetleg olyan agyterületeken találhat megoldást, ahol mi tudatosan nem lennénk képesek. Dement (1972) a hetvenes években 500 egyetemistával tesztelték azt, hogy egy adott intellektuális problémát képesek-e megoldani, vagy segíti-e az alvás, álmodás a megoldást. Mindössze 1%-os sikeres megoldást kaptak a diákoktól. A következő húsz évben egy olyan kísérlet sem hozott elfogadható eredményt arra, hogy az álmodás segítene bármilyen feladat megoldásában.

Sokan úgy hiszik, hogy az érzelmi nehézségeket, traumák feldolgozásában lehet feladata. Ezt a teóriát nagyon nehéz kísérletileg végrehajtani, hiszen etikailag elfogadhatatlan, hogy olyan érzelmi traumának kitegyük az alanyokat, amelyeknek a pontos következményeiről nem tudunk semmit biztosan. A természetes esetek vizsgálata, a háborús területeken élők, a természeti katasztrófát szenvedők nem támasztják alá azt, hogy az esetről álmodás segített volna az érzelmi feldolgozásban. Amúgy is elgondolkodtató az a felvetés, hogy miért segít rajtam az, ha éjszaka még álmomban is folyamatosan az elszenvedett traumát játssza vissza az agyam, ha segíteni akarna, akkor inkább a zavaró képek elnyomásával, és kellemesebb képek, álmokkal kellene bombáznia az agyam.

Az evolúciós megközelítés, gondolkodás szerint, ha van funkciója, akkor az a túléléssel és vagy a szaporodási sikerrel lehet kapcsolatban, hiszen csak ez a fontos, élni és szaporodni. Az ember néhány millió éve az afrikai szavannákon fejlődött a mai formájára, kívül-belül. Agyunk, testünk sok tulajdonsága, ténykedése az ott, akkor fellépő, ismétlődő problémák megoldására alakult ki. Ezek a mai környezetben is dolgoznak, de sok problémát okoznak mai környezetünk eltéréseivel, össze nem illésével. Kőkorszaki agyunk a szavannákon élő veszélyes állatokra van élesítve, a kígyók, a magasság ösztönösen riasztó számunkra, míg a modern kor igazi veszélyei, az autók, fegyverek hidegen hagynak minket. Hogyan illeszkedik ebbe a rendszerbe az álomtevékenység?

A végső válasz előtt egy kis álomfejtés paleolit módon. Az álmodás egy rendezett állapot, nem a véletlen terméke, egy komplex világot épít fel, ahol karakterek, események vannak, történnek. Ha csupán az alvás agyi folyamatainak mellékterméke lenne, akkor káoszszerűen követnék egymást a nem összeillő képek, érzetek. Nem csupán rendezett, de szelektált is, a negatív események a döntőek. Az elemzett álmok 80%-a negatív, a maradék 20% volt csak pozitív kicsengésű. Snyder (1970) által elemzett 700 álom 2/3-a a félelemről, az idegességről és a haragról szólt, az negatív érzelmek az átvizsgált szakirodalomban valamilyen veszélyes szituációra és fenyegetésre utalt. Az átélt érzelmek a régmúltban segítették az őseinket az őket ért veszélyes helyzetek gyors megoldásában, ha zörög a bokor, akkor az ijedtségem futásra ösztönöz. Lehet, hogy csak a szél volt, de mi van, ha oroszlán? Az agresszió is állandó része az álmainknak. Az álmainkban a támadók általában férfiak vagy meghatározott állatcsoportok tagjai, nők ritkán szerepelnek, mint agresszív ellenség. Miért? A paleolit őseink életének állandó fenyegetését ezek jelentették, nagy húsevők, vagy mérgező állatok, és természetesen más hordák férfi tagjai.

Álmaink valójában szimulációs játékok, ahol az életünket erőteljesen befolyásoló negatív eseményeket modellezni tudjuk, elemezni, és esetleg valamilyen általános megoldást, menekülést találni rájuk. A rendszer a szavannai élet nehézségeit tartalmazza, nincs a jelenkor igazi veszélyeire kalibrálva. A szörnyek, a nagy ragadozók, az idegen férfiak, ezek mind mind erről tanúskodnak álmainkból.

A természeti népek vizsgálat is ezt támogatja, Gregor (1981) 385 álmot elemzett közép brazíliai Mechinaku indiánoknál, Achte és társai (1985) busmanoknál is az agressziót, a harcot, az erőszakot és természetesen a nagy állatok támadásától való félelmet, stresszt találták a jellemzőnek az esetek nagy hányadánál.

A gyermekek álmai kulcsszerepet játszanak, mert az ő álmaikat kezdetben még nem befolyásolhatja a kultúrájuk, a jelenlegi környezetük, ezért azt várnánk, hogy náluk is hasonló képet kapunk, mint a fenti leírtaknál.

Hall és Domhoff (1963,1964) 500 álomriportot elemzett, 2-12 éves gyermekektől, állati karakterek az esetek 30%-ban jelent meg a 2-6 éveseknél, majd ez folyamatosan csökkent a korral, míg 10éves korukban elérte a felnőttekre jellemző 5%-ot. További kutatások is hasonló értékeket mértek, sőt az állatfajták elemzése is fura kettőséget tárt fel. Eleinte a vadállatok dominálnak, kígyók, oroszlánok, medvék, tigris, azok, amelyekkel az éber állapotukban ritkán találkoznak, míg a háziasított állatok ritkábbak. Az életkorral ez megcserélődik, a vadállatok szerepe csökken, míg a macska, kutya mennyisége, jelentősége nő. A kislányok álmai több állatot tartalmaz, mint a fiúké. Sajnos az agresszió is jelentős, Hallék szerint az esetek nagy részénél az állatok, mint támadók szerepelnek ezekben az álomképekben. Levine (1991) 10 évesek álmainak elemzése során az esetek 2/3-nál problémás, negatív érzelmi töltésű eseményekről számolt be beduin nomád életet élők, izraeli és ír gyerekeknél. Ezek is általában vadállatok támadását, agresszióját jelentette.

A gyermekeknél és a vadászó gyűjtögető életet élők álmai is azonos szerepet játszanak, felkészítik őket a leendő környezetük veszélyeire, modellezik azokat, segítenek, előre jeleznek. A modern kor gyermekei nem biztos, hogy nyernek ebből a rendszerből, annak működéséből, de esetleg a következő néhány millió év alatt újrakalibrálhatjuk azt és a jelenlegi környezetünk kihívásait könnyebben kezelhetjük, ha az éjszak a folyamán az álmaink támogatnak minket a küzdelemben.

Miről álmodik a lány, hát valószínűleg vadállatok homályos képéről és menekülésről.

Antii Revonsuo: The reinterpretation of dreams: an evolutionary hypothesis of the function of dreaming BEHAVIORAL AND BRAIN SCIENCES 2000, 877-1121.

Dement W.C.: Some must watch while some must sleep Norton.

Snyder F.: The phenomenology of dreaming in The psychodynamic implications of physiological studies on dreams

Gregor T.(1981): A content analysis of Mechinaku dreams Ethos 9:353-390.

Achte K et al:(1985):A study of the dreams of a group of bushmen Psychiatria Fennica suppl S26-S33.

Hall C.S and Domhoff G.W(1963).:Agression in dreams. International Journal of Social Psychiatry 259-267.

Hall C.S and Domhoff G.W(1964).:Friendliness in dreams Journal of Social Psychology 309-314.

Levine J.R.:(1991) The role of culture in the representation of conflict in dreams. A comprasion of Beduin,Irish and Israeli children. Journal of Cross—Cultural Psychology 472-490.

A paleolit gyermek II.rész: együttalvásról és a gyermek elalvásának segítéséről

A fiatal házaspár első gyermekét viszi haza, estefelé egy kicsit tanácstalanul állnak az újszülött felett, mi legyen, hol aludjon, velünk vagy az apa által nagy nehezen összerakott kiságyában? Hívjuk fel anyádékat és kérdezzük meg. A 70-es évektől elterjedt és megkérdőjelezhetetlen volt, hogy a gyermeknek külön kell aludnia, az önállóságot korán kellene megtanulnia, ha pedig sír, akkor hagyni kell, hogy saját magát altassa ezzel el. Az éjszaka folyamán, ha felébredne, akkor a sok sírástól saját magát elaltatva, egyre hosszabbakat alszik majd, míg eljön a szülői Kánaán: az egész éjszakás alvás. Az együttalvás elleni érvek voltak még, hogy a hirtelen csecsemő halál szindróma okozója is lehet, ugyanakkor Freud után szabadon az együttalvás a pszichoszexuális fejlődést is komolyan zavarhatja. A 90-es évektől azonban más szelek kezdtek fújni, szerencsénkre. McKenna és társai szerint az egész koncepciót át kell gondolni, újratervezés következett. Ők antropológusként ismerték, tudták, hogy a természeti népeknél, a főemlős rokonaiknál szinte kizárólagosan az együtt, egymás közvetlen közelében történő alvás az elterjedt, a nyugati különalvás az, ami szokatlan. A megvizsgált 127 kultúrák 80%-ban az együttalvás a meghatározó, az esetek több mint a felében pedig a közös ágyban együttalvás a jellemző, mert mindkettőt az egy szobában és az azonos ágyban is együttalvásnak nevezzük.

Ashley Montagu szerint ideje korán születtünk, a nagy fejünk, ha tovább nőne az anyaméhben, akkor természetes úton már nem tudnánk megszületni, nem férnénk át a szülőcsatornán. A főemlős rokonainkkal összehasonlítva minket, körülbelül 21 hónaposan kellene megszületnünk, hogy azt a fejlettségi állapotot mutassuk, mint ők a születésükkor. Ennek nagyon fontos következménye az, hogy a csecsemő a megszületése után gyakorlatilag a következő hosszú hónapokig még ugyanazt a törődést, közelséget, test-test kontaktust igényli, mintha még odabenn lenne. Az első hónapok még a benti időszak kiterjesztésének kell lennie. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor minden egyszerűbb és érthetőbb lesz. Az együttalvás csupáncsak az egész napos közeli kontaktus, szoptatás folytatása az éjszakában. A vadászó gyűjtögetőknél, vagy az állatvilág tagjainál is, ha egy csecsemő éjszakára magára marad, annak nem lesz sok további éjszakája, a ragadozók vagy a hideg, esetleg az éhség gyorsan végeznek a gyenge és magányos kölykökkel.

Ezeket figyelembe véve nagyon furcsa, és paradox, hogy emberek milliói nőttek fel anélkül, hogy a természetes szükségleteik ki lettek volna maradéktalanul elégítve a kezdeti időszakukban.

Az említett hirtelen halál szindrómát vizsgálva nem nagy csodálkozásunkra az derült ki, hogy a legnagyobb rizikófaktora a különalvás plusz a hason alvás. Az anya ilyenkor nem képes és nem tudja ellenőrizni, hogy milyen mélyen és hogyan alszik gyermek. Fontos szempont az is, hogy a normális légzés kialakulásában is van egy kritikus időszak, ha nem megy az agyi átállás zökkenőmentesen és hason fekszik a gyermek, külön szobában, akkor baj lehet belőle. Hála a fenti kutatók felismerésének, manapság már a háton alvást javasolják, de az együttalvás még mindig fekete hattyú. Az együttalvás előnyei között a gyakoribb evés, a megnövekedett szívritmus, és testhőmérséklet, és kevesebb mélyalvás is szerepel, ami az első hónapokban fontos a gyermeknél.

Az külön alvás melletti érvként szokták felhozni, hogy így alakul ki az egészséges, felnőttkori alvási viselkedés. Sajnos a statisztika más mond, a jelenlegi amerikai felnőtt lakosság 60%-nak alvásproblémái vannak, hasonló lehet a magyar helyzet is. A kivételek azok a kultúrák ahol az együttalvás 3-4 éves korig természetes, ezekben az esetekben ismeretetlen az idősebbek között az, hogy problémásan aludnának.

Még nagyon sok érdekes megfigyelés, kapcsolat van az együttalvó anya csecsemő és a későbbi személyiségjegyek között, de erről majd máskor, most néhány evolúciós tanács a napi rutin, az alvás normális menetének kialakításához, hangsúlyozva, hogy ezek nem újak, és tudományosan is alátámasztottak:

Az aktivitás, a szociális kapcsolatok a fontosak: az anya és a gyermekének aktivitása kerüljön szinkronba, napközben az anya, ha fent van és mozog, igyekezzen ezt akkor tenni, ha a gyermek is hasonlóan éber. Este, ha lehet, ne menjünk futni, sportolni, mert ezzel azt az üzenetet közvetítjük, akár hormonálisan, az anyatejen keresztül, hogy megint aktív időszak következik. Este relaxálva, nyugodtan, ha lehetséges csendben végezzük a gyermek körüli teendőket.

Éjszakai felébredés: Az éjszakai etetés folyamán a mozgást szintén tartsuk a minimumon, kevés zajjal, és ha lehet, ne forgassuk a gyermeket, az egyéb stimuláló babusgatásokat is minimalizáljuk, nehogy jelzésnek vegye a gyermek és teljesen felébredjen.

A fényviszonyok racionalizálása: A fény az újszülöttnél még nem kardinális jelzője a nappal éjszaka váltakozásának, de segíti őket, hiszen már tudjuk, hogy éjjel többet alszanak már az első naptól kezdve. A koraszülött osztályon a nappal éjszaka viszonyoknak megfelelő világítást alkalmaztak, és ők hamarabb megszokták a 24 órás ciklust. A védőnők ajánlása, hogy a csecsemőt a délelőtti órákban tegyük ki a napra is ezt szolgálja, az erős természetes fény segíti a belső órájuk kalibrálását, ők éjszaka jobban aludtak a délelőtti fénykúra után. Az este a lefekvés körülményei, ha megoldhatóak, akkor a kinti fényviszonyokat tükrözzék, gyenge, halvány, lemenő napnak megfelelő fényviszonyok, ne a harsány nagy, esetleg a tévétől villogó fény jellemezze.

Masszázs: 10 napos csecsemőket két héten keresztül masszázzsal kényeztették, és ezután sokkal fejlettebb alvásciklus jellemezte őket, bár a hatás létezik, még tudományos magyarázat hiányában további megerősítő kutatások kellenének.

Az anyatej szerepe: az esti anyatej egy kicsit más összetételű, mint a napközbeni. Az anya napi ritmusának, belső órájának hatására az anyatejben egy aminosav a triptofán mennyisége változik. Ebből a molekulából a szervezetben alakul ki az előzőleg már említett melatonin hormon, és amikor a gyermek az esti evésével többet fogyaszt ebből, akkor hamarabb alszik el. Tápszeres csecsemők ételébe különböző mennyiségeket kevertek ebből az aminosavból, akkor azt találták, hogy akik este nagyobb dózist kaptak, jobban és gyorsan elaludtak. Így már létezik esti tápszer is.

A DHA is segíthet: ez egy zsírsav, elsősorban a halolaj tartalmazza, nagy mennyiségben, a gyermeki agy fejlődésében központi szerepe van. Az anyukák, akik terhességük alatt több halat fogyasztottak, nagyobb koncentrációt lehetett a vérükből kimutatni a DHA-ból, azoknak nyugodtabb, többet alvó gyermekük lett. A DHA az anyatej alkotóeleme is, de ha tápszeres a gyermek, akkor keressük a DHA tartalmúakat.

Sokszor teszik fel a kérdést az ismeretlen ismerősök, na, már átalussza az éjszakát a gyermeketek?

Nem, de nagyon jól alszunk együtt egy ágyban.

McKenna JJ, Ball HL, and Gettler LT. 2007. Mother-infant cosleeping, breastfeeding and sudden infant death syndrome: what biological anthropology has discovered about normal infant sleep and pediatric sleep medicine. Am J Phys Anthropol. Suppl 45:133-61.

Ashley Montagu: Touching: The Human Significance of the Skin William Morrow Paperbacks; 3 edition

Wenda Trevathan: Ancient Bodies, Modern Lives: How Evolution Has Shaped Women's Health Oxford University Press

A paleolit gyermek: az alvásról I.rész 

Sorozatom első részében az újszülöttek alvásának jártam utána, remélhetőleg némileg tiszta képet mutatva ezzel arról, hogy mi a természetes, évmilliók alatt kifejlődött alvásrendszer, az hogyan alakul a születés utáni első néhány hétben és az esetleges alvás problémákat hogyan tudjuk mi okos felnőttek kezelni. A szülés utáni első időszakban a gyermek átlagosan 16-18 órát aludhat naponta, de természetesen nagyon nagy szórásokat mutathat, egyesek 9 órával is beérik, másoknak a 19 is kevés, nem kell aggódni, itt még nincs rendszer, egy hónapos korukban áll be egy stabilabb 14-15 órás időszakra. Eleinte a napszakoknak nincs igazán szerepe ebben, inkább a teli has irányítja azt. 2-3 hónaposan a gyomorról az alvás ébrenlét ciklust már a fényviszonyok váltakozása, éjjel-nappal, vezérli. De ne siessünk, az újszülöttekről hamar megtanulják a szülei, hogy más ciklusban alszik, mint mi felnőttek, viszonylag könnyen felébredhet közben, 30 perctől 4 óráig tarthat egy egy alvása. A felnőttekre 90 perces alvásciklusok jellemzőek, miközben van egy olyan időszak, amikor könnyedén felébredhettünk, a környezetben található fenyegető faktoroktól függően. Ez a része az alvásnak nagyon ősi, az első emlősök is a ragadozó fenyegetettségre egy riasztó rendszerrel készültek, 1,5 óránként az alvásban bekapcsoltak az érzékszervek, a környezet et pásztázva, felmérték az esetleges szokatlan zajokat, és ha szükséges volt, akkor ébresztették az egyént. A kis gyermeknél 50 perces alvásciklusok követik egymást, ebből minimum 25 percet egy aktív alvásnak nevezett állapotban vannak, amiből hozzánk hasonlóan könnyedén felébrednek, a maradék időt egy mélyebb fázisban töltik, amit egy lassabb, ritmikusabb légzés, kevés mozgás jellemzi. Egy védtelen, az anyjától teljes mértékben függő élőlénynek életbevágóan fontos, hogy maga mellett tudja a biztonság és élelemforrását, és ezt gyakran ellenőrizze is. Egyes kutatók szerint az újszülöttek az alvásuk akár 70-75%-át is az aktív alvásban töltik, míg a felnőttek alvásidejük 20% töltik a hasonló, REM fázisban.

Az alvás meghatározó faktorai

A terhesség időszakában az anya élettani folyamatai határozták meg a magzat alvását, ha az anya szívverése gyorsult, akkor aktív, ha lelassult, akkor valószínűleg alszik. Az anya hormonjai az alváshormon a melatonin átmegy a méhlepényen keresztül, és ez meghatározza a születendő gyermek belső óráját. A születéssel azonban egy probléma lép fel ebben a jól működő rendszerben, az csecsemő nem termel még melatonint, így még nem alakul ki nála az első időszakban a belső órája. Kénytelen ezért a környezet jeleire figyelni, az első hetekben ez az ételt jelenti. Ha jóllaktam, akkor alszom, ha éhes vagyok, akkor felébredek és enni akarok. Mivel az anyatej egy híg, energiatartalmát nézve alacsonynak számít, ezért gyakran kell a csecsemőnek enni, ezért gyakran ébren van, és enni akar. Nincs és ne is keressünk rendszert ebben. 12 hetesen elkezdődik a melatonin hormon termelése, de ez még nem elegendő, a kortizol nevezetű molekula is szükséges a normális, a fény-sötét váltakozását követő ciklus, belső óra normális kialakulásához. Ez 3-5 hónaposan kezdi meg működését, ettől az időszaktól várhatjuk, hogy az éjszakában már lesznek akár 5 órás egyhuzamban eltöltött alvás fázisok. Természetesen a kezdeti időszaktól létezik nappal éjszaka megkülönböztetés a csecsemőknél, hiszen mérhetően kimutatták német és japán alanyoknál, hogy éjszaka azért többet alszanak, mint a nappali órákban. Egy új környezetbe kerülő lénynek fontos, hogy a környezet jeleit és tulajdonságait figyelembe véve alakítsa életét.

Az alvás fázisai

A továbbiak megértése szempontjából, nézzük meg röviden milyen fázisai vannak az alvásunknak. A mélyalvás és a REM a legfontosabbak, a REM-ben álmodunk, ebből könnyedén felébredünk, az izmok elernyedt állapotban vannak, a szem mozog. Ez egy az alvásciklusban később bekövetkező állapot, a csecsemők azonnal az ennek megfelelő aktív alvás állapotába kerülnek és alvásuk második, kisebbik felében jutnak a mélyalvásba, ahogy már említettük. Ebből nehezebben ébreszthetők fel. Ezután vagy felébrednek, vagy egy következő ciklusba kerülnek. A felnőttekre jellemző 90-100 perces ciklust az iskoláskorukra, 6-7 évesen érik el.

Egy kicsit a természeti népekről

A természeti népek vizsgálata közelebb vihet minket ahhoz, hogy hogyan alakult ki a természetes szülőség, és mit jelent ez az alvásban. A vadászó-gyűjtögető csoportoknál a gyermek mindig valakinek a közelségében aludt el, a napi hordozás közben, vagy a közös ágyban az anyával. Az együttalvás a szülőkkel a világ népcsoportjainak 90%-ában meghatározó jelenség, de erről majd legközelebb. Balin a gyermek 3 éves koráig az anyán alszik el, azután hogy egész nap hordozták, nem babakocsiban tologatva. A maya bébik is 2-3 éves korukig az anyával alszanak, és éjszaka természetesen kiszolgálják magukat és esznek.

A következő részben az együttalvást, továbbá gyakorlati tanácsokat olvashattok az alvásproblémák, a normális alvásciklus kialakításáról.

Anders TF. 1979. Night-waking in infants during the first year of life. Pediatrics 63: 860-864.

Freudigman KA and Thoman EB. 1998. Infants' earliest sleep/wake organization differs as a function of delivery mode. Dev Psychobiol. 32(4):293-303.

Iglowstein I, Jenni OG, Molinari L, Largo RH. 2003. Sleep duration from infancy to adolescence: Reference values and generational trends. Pediatrics 111(2): 302-307.

Harrison Y. 2004. The relationship between daytime exposure to light and night-time sleep in 6-12-week-old infants. J Sleep Res. 13(4):345-52.

Heraghty JL, Hilliard TN, Henderson AJ, and Fleming PJ. 2008. The physiology of sleep in infants. Arch Dis Child. 2008 Nov;93(11):982-5.

KKennaway DJ, Goble FC and Stamp GE. 1996. Factors influencing the development of melatonin rhythmicity in humans. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, Vol 81, 1525-1532

Lohr B, Siegmund R. 1999. Ultradian and circadian rhythms of sleep-wake and food-intake behavior during early infancy. Chonobiology international 16(2): 129-148.

McNamara F, Lijowska AS, and Thach BT. 2002. Spontaneous arousal activity in infants during NREM and REM sleep. J Physiol 538: 263-269.

Mirmiran M, Maas YG, Ariagno RL. 2003. Development of fetal and neonatal sleep and circadian rhythms. Sleep Med Rev. 7(4):321-34.

Sadeh A, Dark I, and Vohr BR. 1996. Newborns' sleep-wake patterns: the role of maternal, delivery and infant factors. Early Hum Dev. 44(2):113-26

Siegel JM. 2005. Functional implications of sleep development. PLoS Biology 3(5): 756-758.

Touchette E, Dionne G, Forget-Dubois N, Petit D, Pérusse D, Falissard B, Tremblay RE, Boivin M, and Montplaisir JY. 2013. Genetic and environmental influences on daytime and nighttime sleep duration in early childhood. Pediatrics 131(6):e1874-80.

Kocsis Richárd