Orvosi érdekességek, tévhitek

A legnagyobb tiszteletem és elismerésem az gyógyító és orvosló szakmának, nélkülük a legtöbb ma élő ember nem lenne itt, nem élne évtizedekig, nem lenne egészséges, fit. Minden szakmának, szakmában vannak kritikusai, érdeklődői, akik ha jól teszik fel a sokszor kényes kérdéseiket, akkor komoly választ, esetlegesen változtatásokat tudnak elérni, gondolkodásbeli és reményeik szerint később viselkedés és módszertani változtatásokat is. Találtam néhány nagyon érdekes és elgondolkodtató jelenséget, amiről szerintem az orvosi szakmában dolgozó többsége sem tud, ezeket szeretném megosztani mostanság.

Mandulaműtétek

A mandulaműtéteket az orvosok ajánlására végzik el általában fiatal korban, hogy ezzel csökkentsék a később, idősebb korban a torok és egyéb légúti fertőzések miatti komplikációkat. Az elmúlt 70 év leggyakoribb műtétjéről van szó. Az elterjedtségének ellenére semmiféle szigorú tudományos kritérium nem áll rendelkezésre, hogy mikor és miért kell alkalmazni. Bizonyítékok nélkül feltételezik az orvosok, hogy a mandulák haszon nélküli szervek, csupán csökevények lennének. Az evolúcióban viszonylag kevés hasztalan szervről beszélhetünk, a természet megpróbál mindennel valamit kezdeni, sokáig a vakbélről is ezt feltételezték, míg manapság már a hasznosságát hangsúlyozzák. Egy kis óvóhelynek tartják, ahol a bélrendszer baktériumai megbújhatnak, és ha valamilyen támadás miatt kiirtódik a bélflóra nagy része, akkor a vakbélből újra telepedhet az. Visszatérve a mandulákhoz, nagyon sokan nőttünk fel nélkülük, de ez nem azt jelenti, hogy semmi hasznuk. Kéz és láb nélkül is képesek emberek teljes életet élni, de attól még szeretnék használni azokat. A mandulagyulladások fontos részét képezik a testünk immunrendszerének tanulási folyamatában, amelynek hatását csak a későbbi időszakban élvezhetjük. Ezen a helyen találkoznak és ismerkednek a kórokozók és a fejlődő ember immunsejtjei, itt tanulják meg, hogy mik lehetnek, hogyan néznek ki a testünket folyamatosan bombázó mikrobák. A másik nem bizonyított feltételezés szerint, ha egy szervet eltávolítunk a légutakból, ahol gyakori fertőzések lesznek, akkor ezzel csökkentjük a fertőzések valószínűségét. A fennálló orvosi feltételezés szerint a mandulaműtétek kockázat nélküli beavatkozások. Ez sem igaz. A műtétet altatásban végzik, amiben 1:20000 az esélye hogy valami komoly, gyakran végzetes komplikációja történik. Nekem ez nem tűnik elfogadható aránynak, minden 20000-ik esetben meghal a gyermek egy olyan műtétben, amit nem kellene elvégezni rajta.

Az infarktus utáni kezelés

Már az 50-es években, ha valaki súlyos trombózison, infarktuson esett át, annak az orvosa 6 hétig tartó szigorú ágyban fekvést rendelt el. Nem fotelban ülést, csakis az ágyban fekvés a jó, sőt ha forogni akart valaki, annak csak segédlettel engedték azt. Az etetést is csak segéderővel, nővéri, vagy és családi szolgálattal lehetett csak véghezvinni. Úgy tűnik, hogy a törött lábra alkalmazott módszereket és ajánlásokat átvitték a szívbetegekre is. Az ágyban fekvés csökkenti a szívfrekvenciát, és a vérnyomást is, így a szív pihenhet és regenerálódhat. Nem meglepő módon ezt semmiféle tudományos vizsgálat nem támasztja alá, sőt mintha az ellenkezője lenne igaz, a mozdulatlanságra ítélt szervezet ezt stresszként éli meg és ennek megfelelően reagálhat. Bernard Lown még fiatal orvosként megkérdőjelezte a fentieket és megpróbálta áttörni a fennálló rendet és azt javasolta, hogy a betegeket már másnap vigyék haza, és ha lehet, ültessék őket. Nem engedélyezték, néhány havi küzdelem után mégis sikerült elérni, hogy kipróbálják a módszert és lám lám bevált. A betegek hamarabb gyógyultak, a segítő személyzet terheltsége is megszűnt, hiszen engedték, hogy mozogjon legalább a székben, egyen segítség nélkül. Az elhalálozások aránya a felére csökkent ezáltal. Az emberi test, még ha sérült is nem arra van tervezve, hogy mozdulatlanul feküdjön és tétlenül várja a gyógyulást. Kisebb intenzitással, de folytatja az életét az, aki sérült, fáradt, kimerült vagy beteg.

A vastagbél -és végbél rák

A műtét, kemoterápia után következik a besugárzás, ez az általános protokoll már évtizedek óta a kezelésre a nyugati országokban. A sugárzás megnöveli a várható élettartamot. 2000-ig azonban nem történt olyan összehasonlító vizsgálat, amely igazolná a fenti feltevést. Egy csapat tudós az adott évben 700 rákos páciens két csoportba osztott és az egyiket kemoterápiával, a másikat kemoterápia után még besugárzással is kezeltek. Semmiféle túlélési, gyógyulási folyamatot nem erősített a sugárterápia, a halálozás ugyanakkora volt a két csoportban. Természetesen a kísérletben résztvevő száma nem volt megfelelő, de erős kétségeket ébreszthetett volna az orvosi szakmában, de nem ez történt.

Hasnyálmirigy rák eltávolítás

A legrosszabb fajtájú betegség, a túlélési esélyek nagyon alacsonyak. Szintén 700 beteg alkotta a vizsgálati csoportot, közülük 118-nak kivágták a rákos részeket a hasnyálmirigyéből, a csoportból 7 élte túl több mint 5 évvel a műtétet. A műtét maga is nagyon érzékeny és veszélyes, a betegek 10%-a a műtétet követő 30 napon belül elhalálozott. Pontosabb statisztikai elemzések kellenének, hogy szükség van-e erre az önmagában is veszélyes beavatkozásra, vagy sem, az 5 évnél tovább élők száma kevés, a gyógyulás nagyon ritka, és sajnos az operáció veszélyessége is magas.

Prosztata rák

Az urológusok egyöntetűen állítják, hogy minél korábban diagnosztizálják az elváltozást, annál hamarabb kezdődhet el a kezelés és így nő a pozitív kimenetelek, gyógyulások száma. Jogos és elterjedt nézet, de valóban így van? 2009-ben publikáltak egy 76000 férfit követő vizsgálat eredményét. Két csoportba osztva őket, az egyiket 4 és 6 évente megvizsgáltak alaposan, a másik csoportban nem történt semmiféle orvosi vizsgálat 1993 és 2001 közötti években. Sajnos ebben az időszakban is történtek prosztata rák miatti halálozások mindkét csoportban. Az előzetes feltevések alapján azt várhatnánk, hogy az ellenőrzött csoport férfi tagjainak jobb kilátásaik lehettek, mint a másikba kerülteknek. A kontroll csoportból 44-en haltak meg, míg a követett, vizsgált csoportban 50 haláleset történt. Nem jelentős különbség, de nem ezt várták a kutatók sem. Azt gondolnánk, hogy mindegy, de egy fontos különbség azért akadt. A vizsgálatok során sok pozitívnak ítélt férfit, akik valószínűleg nem voltak betegek, a protokoll szerint hormonálisan kezeltek, ami erekciós problémákat okoznak.

Nem vagyok orvos, csak egy érdeklődő, nem szeretnék senkit semmire sem buzdítani, csak kritikai gondolkodásra hívnám fel a figyelmet, rólunk van szó, ha valamilyen betegségem van, akkor a jelenlegi legjobb tudásunk szeretném, ha gyógyítanának, és azt hiszem a legtöbb orvosnak nincs ideje arra, hogy szakcikkeket olvasson és tájékozódjon.

Bernard Lown: The Lost Art of Healing: Practicing Compassion in Medicine Ballantine Books; 1 Reprint edition (February 2, 1999)

Heinz-Uwe Hobohm: Healing heat Books On Demand; 1st edition (2013)