A kertben, az erdőben a tengerparton sétálva vagy egyéb vízparton szinte
azonnal érezhetjük a pszichés változásokat, szívverésünk lassul, megnyugszunk,
vérnyomásunk csökken, az esetleges gondjaink, problémáink megszűnnek egy időre.
A természettel történő kapcsolatunk pszichológiai hatását élvezzük minden hétvégén,
amikor kirándulunk a barátainkkal a közeli fás erdős helyeken, vagy a
nyaralások alkalmával a tengerparton üldögélve, miközben szemünk a távolba
réved. Ezek azonban rövid távú előnyök, a mindennapokba visszatérve, a
stresszes városi környezet egy-két nap alatt szertefoszlatja azt a nyugalmat és
frissességet, amit egy-egy ilyen kirándulás adott számunkra. A zöld, a természet
azonban hosszabb időtávon is rendkívüli dolgokat képes a testünkkel, lelkünkkel
tenni, számos tanulmány foglalkozik ezzel a témával: a kórházi betegek
gyorsabban gyógyulnak meg, ha egy kis zöld bokros, fás területet nézhetnek az
ágyukból, mintha csak a csupasz falat.
A japánoknál létezik egy különleges tűnő kis szokás, a
shinrin yoku, ami
szabad fordításban erdőfürdést jelenthet, aminek során a résztvevők
stresszhormon szintje csökken, a vérnyomásuk szintén, igazából egy jó kis
kirándulást takar ez a jelenség. Graham Rook szerint a levegőben, az erdő fáin,
kövein élő bacik bekerülhetnek az emberi testbe, ahol az immunrendszerünket
enyhén stimulálhatják, és ez okozza a sok megfigyelt pozitív hatást. Ennél az
elméletnél sokkal elfogadhatóbb és ésszerűbb az, hogy az erdőben a fák által
termelt kémiai anyagok enyhe mérgezést okoznak az embernél, és ez az
úgynevezett hormetikus hatás az immunrendszerünket egy kissé felébreszti, annak
egyes elemeit, útvonalait izgatja, és így a gyulladásos folyamatok normalizálódnak,
szépen gyorsan gyógyulnak a sebeink, csökken a testben a hosszantartó
gyulladásos folyamatok miatti krónikus betegségek kifejlődésének esélye.
Élt egyszer régen egy római uralkodó, aki rettenetesen
félt attól, hogy megmérgezik, ezért az udvari varázslója azt ajánlotta, hogy
naponta mérgezze magát kis mennyiségű arzénnal, és így a teste hozzászokik a
méreghez. Kis mennyiségben fogyasztott mérgező anyagok egészen másként hatnak
az emberi testre, mint ugyanezek nagy mennyiségben. A kis mennyiségek enyhe
stresszként stimulálják a szervezetünk enzimjeit, nagy mennyiségek teljesen
leállítják a működésüket. Ez a hormézis jelensége. Az erdő fái rengeteg
fitokemikáliákat gyártanak, polifenolokat, amelyek antioxidánsként hatnak, és emellett terpenoid vegyületeket, amelyek a fák védelmét
szolgálják az őt megtámadó izeltlábúak ellen. Az összes vegyület képes volt és
ma is az, bejutni az emberek testébe, belélegezzük, vagy elfogyasztjuk őket.
Nagy koncentrációban mérgezőek, kis koncentrációban, hosszú időn keresztül
fogyasztva kedvező élettani hatásúak.
Sétálva egy sűrű erdőben, és mélyeket lélegezve sokféle vegyület juthat be a tüdőnkbe, gyomrunkba és
fejti ki hatását ránk, emberekre. Azok, akik egész életükben fürdenek ezekben a
kémiai anyagokban, valójában folyamatosan mérgezik magukat és ettől lesznek
egészségesebbek.
Szép kis paradoxon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése