Valljuk be őszintén, nyugati kultúránk, az anyák
kultúrája, az ő szerepük a családban, a gyermeknevelésben, fejlődésében
megkérdőjelezhetetlenül kiemelkedő, de adódik a kérdés: mit tudunk az apák
hasonló, családban, a gyermekük életében betöltött szerepéről? A gyermek
egészséges életében, agyi, kognitív fejlődésében, szociális érzékenységében
vajon az apukák milyen szerepet játszanak? Az apák pusztán a létfenntartást, a
biztonságos anyagi hátteret biztosítják a család működéséhez, vagy másban is
kiemelkedő szerepet játszanak? Már a paleolit korban élő őseinkről komoly
tudósok azt feltételezték, hogy a férfi vadászott és a hússal járult hozzá a
gyermekének fejlődéséhez, semmi mással. Milyen környezeti, szociális és mindenekelőtt
biológiai faktorok határozzák meg azt, hogy kiből, mikor, milyen apa lesz és ez
az apa-gyermek viszony, mennyire kölcsönös, milyen hatással van a született
gyermek az apukára, annak pszichés és egészségügyi állapotára?
Az apai gondoskodás az állatvilágban
Nem egy gyakori jelenségről van szó, megjelenik a rovarok
egyes csoportjánál, a hüllőknél, a nyílméreg békáknál, a csikóhalnál, de ezen
ritka esetekkel együtt létezik egy olyan csoport az állatvilágban, ahol a fajok
90%--nál a hím aktívan segít az utódok felnevelésében, ezek pedig a madarak[i].
Tovább közelítve az emberhez a törzsfejlődési fán, a legtöbb hasonlóságot a
csimpánzokkal és bonobókkal kellene találnunk, hiszen ők a legközelebbi
rokonaink, kisebb testűek nálunk, és ha egy szóval kellene válaszolni arra,
hogy a hímek gondját viselik-e az utódaiknak, akkor nem, nem viselik[ii].
A lehangoló kép ellenére kellemes meglepetésként az embernél egészen más kép
fogad minket.
A vadászó-gyűjtögető népek apái
Egy apaságról szóló cikkben, ahol a fő téma a
vadászó-gyűjtögető népek világa, az első helyen kell, hogy szerepeljenek az
Akák. A Kongó környékén élő, kistermetű népről van szó, az utolsó igazi
vadászó-gyűjtögető törzs. Barry Hewlett[iii] több
mint 35 évet töltött közöttük és egy remek könyvben adta közre tapasztalatait
Igazi vadászók, idejük 57%-át ezzel töltik, vörös disznókra és elefántokra
vadásznak, emellett 27%-ban gyűjtögetnek, és a maradék időben a közeli
gazdaságokban segítenek. Ez az alacsony termetű, kongói nép, a férfiak napközben
akár az idejük 22%-ban is hordozhatják gyermeküket, amikor az anyukák éppen
mással vannak elfoglalva, például a hálóval elejtett vadak megölésével. Ekkor
kizárólag az apákkal töltik idejüket, ami az ébrenlét 47%-át is kiteheti. Mi
mindent kezdhetnének a mi társadalmunk nőtagjai ezzel a rengeteg plusz idővel?
Halkan megjegyezném, hogy a Svéd apukák hasonló arányban töltik idejüket a
gyermekeikkel, tehát nem egy elrugaszkodott teljesíthetetlen elvárás ez. Közben
a férfiak főznek, a táborhelyet rendbe rakják és törődnek a gyermekükkel.
Igazi, virgonc játékokat azonban nem játszanak, a megfigyelt 268 órában,
egyetlen egyszer játszottak csak velük. Ehelyett, a közeli, egész napos
kapcsolat miatt, a szeretet, a gyengédség jeleit sokkal inkább megfigyelték az
apukákon. Nincs szükségük a játékra, ahhoz hogy felvegyék gyermekükkel a
kapcsolatot, hiszen a napjuk nagy részét együtt töltik, nem úgy, mint a nyugati
világunk apukái, akik bizony gyakran egész nap a családtól távol dolgoznak. A
környezetük és az életvitelük, biológiájuk és ezek egymásra hatása képes
megmagyarázni ezt a kiemelkedően magas apai gondoskodást, hiszen az Aka család
tagjai minden idejüket szinte együtt töltik, az anya és apa együtt készíti el a
vadászhálóit, ezeket együtt használják, és mivel a táborhelyen általában
hiányzik az anya rokonsága, akire rá lehetne bízni a csöppségeket, ezért a
férfiak veszik fel ezt a szerepet. Nincs kijelölt szabadidejük, amit önállóan a
családtól távol töltenek, ami a mi társadalmunkat a gyermek eljövetele után is
erősen jellemzi, ehelyett együtt töltik minden idejüket. Azt hiszem, van még
mit tanulnunk. Az Akákról általánosan elmondható, hogy kitűnő apukák, de azért
erősen változatos képet mutatnak ők is a törzsön belül, hiszen van olyan Aka
szülő, aki csupán 2%-ban hordoz, míg mások 20%-ban, tehát nagy a változatosság
ebben a tekintetben is.
Születés előtti apai hatások
Az 1960-as években Gladys Friedler[iv]
nőstény patkányokon vizsgálta a morfin hatását, és most már számunkra nem
meglepően azt találta, hogy a morfinon tartott nőstények kölykeinek fejlődése
bizony elmarad a normálistól. Csavart egyet a kísérleteken, és hím patkányokat
injekciózott be morfinnal, majd utána ezeket a hímeket normális nőstényekkel
pároztatta. A közkeletű hiedelemmel ellenkezőleg azt találta, hogy ezek a
kölykök is alacsony súllyal, és bizony egyéb fejletlenségekkel születtek.
Sajnos, mint a legtöbb érdekes és a fővonalbeli kutatástól eltérő eredményeket
produkáló kísérlet, ezeket az eredményeket is kétkedve fogadták, és feledésbe
is merültek mostanáig.
Egy svédországi kisközségben, Överkalixban pontos
adatokat vezettek az évi termésmennyiségektől kezdve a gyermekszületésekig
mindenről[v]. A
jobb terméshozamú években az emberek sokat ehettek, kevés volt közöttük az
igazán vékony, sovány ember, míg a szegényesebb időszakban ellenkezőleg, sokan
lefogytak, kevesebb étel jutott az asztalokra. A nagyapák-unokák kapcsolatot
kerestek, és találtak is a kutatók, mégpedig, azok az unokák, akiknek a
nagypapáik tinédzserkoruk végén éppen éheztek, soványabbak voltak, azoknak az
unokáik bizony tovább éltek, nem szenvedtek szívbetegségektől és a
diabétesztől, míg azok, akik a bőség idejében váltak felnőtté, az ő unokáik
bizony elszenvedték ezeket, és hamarabb haltak meg. Az unokák élethosszát a
nagyapák pubertás előtti, 8-12 év közötti időszakuk ellátottsága befolyásolta.
Dél- Kelet-Ázsiában és Polinéziában elterjedt szokás a
bételdió rágcsálás, ami nitrózaminokat tartalmaz, és erről mostanában mutatták
ki, hogy a férfiak, akik gyakran és nagyobb mennyiséget fogyasztanak, élnek
ezzel, azok gyermekeinél a metabolikus szindróma kialakulása nagyobb
valószínűségű, mint a diót nem fogyasztó férfiaknál[vi].
Marcus ME. Pembrey[vii] 166
brit férfi dohányzási szokásából vont le messzemenő következtetést, azok, akik
11 éves kor előtt kezdtek el dohányozni, azoknak a fiaik 9 évesen elhízottak
voltak, sokkal inkább, mint azok a fiúk, akiknek az apjuk később kezdett el
dohányozni. Ez kizárólag apa fiú kapcsolat, a lányokra nincs hatással. Azt is
jól tudjuk már, hogy a terhesség alatt az anyukák, akik elhízottak, azoknak a
gyermekük hasonló veszélynek van kitéve, azaz nagy eséllyel ő is elhízhat az
élete során. Most már hasonlót mondhatunk az apákról is, és azt is, hogy kövér
apuka és kövér anyuka sokkal valószínűbben okozhatja a gyermekük elhízását,
mint ha csak az egyik szülő lenne elhízva. A dohányzás mellet a férfiak
alkoholfogyasztásáról is kiderült, hogy a születési súlyt csökkenti a
gyermekeiknél, hiperaktivitást, csökkent kognitív képességeket okoz, kizárólag akkor,
ha a gyermek biológiai apja az, aki iszik a fogantatás előtt[viii].
A morfinhoz hasonlóan egyéb drogok, gyógyszerek, mérgek, így a kokain, a
ciklofoszfamidok, az ólom hozzácsatolhatóak az alkohol és a dohány
csoportjához, mindannyian viselkedési és/vagy fejlődési elmaradásokat okoznak a
megfogantatás előtt, közben[ix].
A fogantatás előtti szakaszban a férfiak éhezése, alacsony kalória bevitele
összefüggésbe hozható az utód későbbi elhízásával[x], a
szívbetegségekkel[xi],
és a rák egyes fajtáival is[xii].
A folátról hím egereken már sikeresen bizonyították, hogy
a spermiumok epigenomját, a DNS metilezési profilját megváltoztatja[xiii].
Erről, a folátról, már régóta tudjuk, hogy a várandós nőknek a testi raktárakat
fel kell töltenie ebből a molekulából, hogy a magzat fejlődéséhez elegendő
mennyiségű álljon készenlétben. A férfiak folátszintjéről és ennek esetleges
hasonló hatásáról még nem készült átfogó tanulmány, de nem csodálkoznék, ha a
közel jövőben már a férfiak is ajánlatos lenne, ha feltöltenék a fogantatás
előtti testüket foláttal.
A
gyermek nyelvi fejlődése és az apa szerepe
A 60-70-es években elterjedt nézetek szerint az apának,
mint modellnek van szerepe a gyermekek felnövésében, megmutatja, hogy milyenek
a nemi szerepek a felnőtt társadalomban, gyerekek így kellene viselkedni, ha
férfi vagy. Megtanítja a fiainak, hogy mit jelent férfinak lenni, mi a
szerepünk a családok, a haza védelmében. Néhány kétkedő kutató kíváncsi volt az
eredményre, és nem nagy meglepetésükre nem találtak semmiféle kapcsolatot az
apa és fia férfias viselkedése között, ezt a témát szépen dolgozza fel egy
mostani film Az élet fája, ajánlom mindenki figyelmébe. Miért akarnának a fiúk
az apjukra hasonlítani? A kapcsolat fontos apa és fia közt, de annak melegsége
és közelsége az, ami befolyásolja a gyermek fejlődését. Nagyon fontos a későbbi
szociális kapcsolataiban a megfelelő viselkedés, a társak érzelmeinek pontos
felismerése, és az empatikus válasz ezekre a problémás helyzetekre. Ebben is
segítenek az apák. Miben még, hát a nyelv, a beszéd fejlődésében. Az anyák
szerepe elvitathatatlan, de úgy tűnik, az apák szerepe ebben mintha egy kissé
nagyobb lenne, mint az anyáké, ami nagyon furcsa, hiszen az anyák szinte egész
nap a gyermekkel vannak, és együtt tanulják, fejlesztik a beszéd és nyelvi
érzékét a gyermeknek. Az apák azonban másképp és máshogy beszélnek, általában
az együtt töltött játékban több szót és más kifejezéseket használnak, mint a
megszokott otthoni, anyai környezetben használtak. Az apák gyakran használnak
nem ismerős, idegen kifejezéseket, amelyek nem hasonlóak az anyák nyelvéhez,
gyakrabban kérdeznek és kérik meg gyermeküket, hogy próbálja meg elmondani
gondolatatit másképpen, fogalmazza azokat át[xiv].
Az apák szinte csak este vesznek részt a gyermekekkel közös játékban, ez mindig
az újjal, az ismeretlennel jár, az apák mindenekelőtt, mint játszótársak
szerepelnek a kisgyermekek világában, ez a tevékenység mindig egy különleges
alkalom, nem várt kalandokkal[1].
[1]Tamis-LeMonda
C.S.: Conceptualizing Fathers’ Roles:
Playmates and More Human Development 2004;47:220–227
[iv] Gladys Friedler: Paternal
Exposures: Impact on Reproductive and Developmental Outcomes. An Overview. Pharmacology Biochemistry and Behavior
55(1996) 691-700.
[v] Bygren L.O. et al.:Longevity determined by paternal ancestors nutrition during their slow
growth period Acta Biotheoretica 2001,
53-59.
[vi] Chen et al : Transgenerational
effects of betel-quid chewing ont he development of the metabolic syndrome int
he Keelung Community-based Integrated SCREENING Program Am. J.Clin. Nutr. 2006, 688-692.
[vii] Marcus E. Pembrey et al: Sex specific, male line transgenerational responses in humans European Journal of Human Genetics
2006., 159-166.
[viii] Tarter et al:
Adolescent sons of alcoholics: neuropsychological and personality characteristics
Alcohol Cli. Exp.Res. 1984, 216-222.
[ix] Hales and Robaire:
Paternal exposure to drugs and environmental chemicals effects on progeny
outcome J. Androl. 2001, 927-936.
[x] Rosenboom et al:
Blood pressure in adults after prenatal exposure to famine J. Hypertens 1999, 325-330.
[xi] Painter et al:
Early onset of coronary artery disease after prenatal exposure to the Dutch
famine Am.J.Clin.Nutr. 2006b,
322-327.
[xii] Painter et al:A
possible link between prenatal exposure to famine and breast cancer: a preliminary
study Am.J.Hum.Bio. 2006a, 853-856.
[xiii] Lambrot et al:
Low parental dietary folate alters the mouse sperm epigenome and is associated
with negative pregnancy outcomes. Nat.Commun.
2013, 2889.
[xiv] Tomasello M et al:
Young children's conversations with their mothers and
fathers: differences in breakdown and repair. J Child Lang.
1990 Feb;17(1):115-30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése