A sok millió éves evolúciós fejlődésünk során szép lassan
megtanultuk, hogy mit jelent vadászni, bogyókat gyűjteni, azokat feldolgozni,
megfőzni, a ragadozók ellen védekezni, kunyhókat építeni, gyermeket hordozni,
és mindezt szépen képesek vagyunk a következő nemzedék tagjainak megtanítani
is. Ettől vagyunk mi sikeres faj, a tudásunkat gyorsan és hatékonyan tudjuk
közölni a fajtársainkkal.
Szerencsére a mai Földünkön, mint élő kövületek élnek
azok a természeti népek, akik kiváló példáját mutatják annak, hogy hogyan
élhettünk sok-sok évvel ezelőtt. 20-50 fős csoportokban vándorolnak, követik az
állatokat, és megjegyzik a növények évszakos változásait. A csoportjaikban
mindenki egyenlőnek számít, nagy vagyonokat nem képesek felhalmozni, az
ételeiket megosztják a csoporton, bandán belül, és a fontos döntéseiket együtt,
közösen hozzák meg, nincs főnök náluk. A nyugati ember számára nagyon egyszerű
életet élnek, igazából nem is kell sokat tanulniuk az élethez, mert egész nap
vadásznak, gyűjtenek és alszanak, gondoljuk a karosszékünkben hátradőlve. Mi
sem áll távolabb ettől az elképzeléstől, az életük nagyon intenzív és
tudásközpontú, hiszen náluk nem létezik a ránk jellemző specializáció,
munkamegosztás, te kenyeret sütsz, én edényeket árulok. Náluk mindenkinek mindent
meg kell tanulnia. A vadászathoz a nyomolvasást, az eszközök elkészítését, azok
hatékony használatát, a nőknek a környezetükben fellelhető összes ehető
gyümölcs, gyökér nevét, érését, feldolgozását, ezenkívül a kunyhók építéséhez a
nyersanyaglelőhelyek elhelyezkedését, az építés sorrendjét, a tűz csiholását,
és az ételek főzését is el kell sajátítani a sikeres túléléshez. Kaplan H.S. és
társai (2000) elemzése szerint ezeknek a módszereknek a megtanulása,
kikísérletezése lehetett az a hajtóerő, ami kiemelte az emberiséget a
majomszerű őseink élete közül. A
felnőttek nem tanítják direkt úton, módon a gyermekeiket, hagyják, hogy ők
saját maguk találják meg azt a módszert, ahogy a nekik a legjobb, az idősek
hagyják szabadon játszani a gyermekeket. Senki nem mondja meg nekik, de senki
másnak sem, hogy mit kellene csinálnia, minden ember az idejével saját maga
rendelkezik, ha akar, elmegy vadászni, ha pedig otthon szeretne lenni, akkor
otthon marad. Ez az autonómia jellemzi szinte az összes megvizsgált népet, és
ezt természetesen kiterjesztik a gyermekeikre is, a felnőttek nem irányítják
őket, nem mondják meg azt, hogy mit csináljanak, hagyják, hogy saját maguk
jöjjenek rá az élet fontos dolgaira.
A parakáknál nincs lefekvési idő (Gosso Y.
et al 2005), addig maradnak ébren, amíg bírják, a venezuali Yequanaknál
(Liedloff J.1977) nincs olyan hogy én gyermekem, te gyermeked, mindenki
érdekli, hogy mi van a gyermekekkel, de nem befolyásolják azok tanulását. A
gyerekek a napjuk nagy részét látó és vagy hallótávolságon belül töltik az
anyjuk közelében, általában négy éves koruktól kezdődően, és egész nap szabadon
játszhatnak az idősebbek társaságában, komoly munkát nem várnak tőlük,
készülnek a felnőtt életükre.
A vadászó gyűjtögető törzsek, bandák gyermekei sohasem
izoláltan töltik a napjaikat, idejük nagy részét felnőttek körében, azok
közelében töltik, megfigyelik a viselkedésüket, a történeteiket hallgatják, és
sokszor vitáznak is velük. Zenélnek, táncolnak, olyan mintha játékokat
játszanak, fára másznak, a közeli folyókban úsznak, egész napjukat játékosan
töltik, és közben ellesik, megtanulják azokat a fogásokat, amelyek a felnőtt
életük sikerességét befolyásolják, mind szociális, mind pedig fizikai téren. Az
erdőben csatangolva szívesen csatlakoznak a felnőttekhez, segítenek, nekik
tűzet gyújtani, főzni és enni is. Leírtak olyan esetet, hogy egy pici kis halat
kellett egy felnőttnek nyolc gyerek között elosztania ebédre. A fiatal fiúk
apró nyilakkal és íjjal kisebb állatokra vadásznak, majd ahogy nőnek, velük növekszik
a használt íjuk is, és a vadászott eledel nagysága is..
Az antropológiai leírásokból láthatjuk, hogy két fő
szempont, amit kiemelhetünk a gyermekeikkel történő viszonyból, az első az a formális instrukciók hiánya, nagyon
kevés direkt tanítás létezik náluk, szinte soha nem mutatják meg azt, hogy ezt
így kell csinálni, ez az útja ennek. Ahogy egy !Kung mondás is tartja, mindenki
saját magát tanítja (J. Gary Bernhard 1988). Az idősebbek sokszor el is
zárkóznak, ezt nem lehet megmutatni, ez így nem tanulható, ezt magadnak kell
kitalálni. Ebbe beletartoznak a veszélyes vágószerszámokkal, és a tűzzel
történő ismerkedések is, az egészen kis gyermekeket is hagyják szabadon
használni ezeket az eszközöket, hogy a saját bőrükön fogják megtapasztalni
azokat a határokat, amelyek szükségesek a biztonságos használatukhoz. Nem
használnak tiltó kifejezéseket, most óvatosan fiam, mert megégeted magad,
szabadon kísérletezhetnek a gyerekeik. A fentiekben már érintettük a másik
meghatározó vonását a népek viselkedésében, ez pedig az, hogy a gyermekek a
felnőttek napi aktivitásait, az életük
fenntartásához szükséges tevékenységeket másolják, utánozzák a napi
játékaik folyamán.
Hogyan képzeljük el ezek után a jövő iskoláit?
A vadászó gyűjtögető népek leírása alapján, azokat szépen
összedolgozva lássuk, hogy mire jutunk.
Az öntanulás a
játékon és a felfedező viselkedésen keresztül a központi eleme a hatékony és
sikeres tanulásnak, és ez rengeteg nem strukturált szabad időt jelentene, ahol
senki nem mondja meg azt, hogy mit kellene csinálni. Néhány felnőtt azért jelen
lehetne, és segítheti a gyermekeket elérni a céljaikat, de nem igazán
befolyásolni őket. Nem elég a szabadság, hely is kell, mégpedig nagy szabad
területek, fákkal, tavakkal, ha lehetséges, ahol szabadon lehet csatangolni és
felfedezni a természet elemeinek szépségét.
A vegyes életkorú
gyerekcsoportok kialakítása lenne a következő központi elem, nem jó a
szegregált, életkor szerinti szétválasztása a gyermekeinknek. A kisebbek az
idősebbektől tanulhatnak meg olvasni, játszani, éles eszközöket biztonságosan
használni, míg az idősebbek a fiatalabbakkal való törődést, a nevelés elemeit
sajátíthatják el a vegyes csoportokban (Peter Gray 2013).
A felnőttek nem határolódnának el ettől a csoporttól
teljes egészében, a természeti népeknél is részt vesznek a napi játékaikban,
hol segítenek, támogatják a gyermekeiket, hol csupán a többi felnőttel
beszélgetnek, vagy éppen történetek mesélnek, és ezt megfigyelve rengeteg modellt
adhatnak a gyermekeik későbbi kompetens felnőtt életükhöz.
A vadászó népek gyermekei szabadon hozzáférnek a
felnőttek veszélyes eszközeikhez, késekhez, nyilakhoz, egyedül a mérgektől
tartják őket távol. Nyilvánvalóan a mi kultúránk meghatározó eszközeihez is
ugyanolyan szabad hozzáférést kell biztosítanunk számukra, bízzunk bennük, ne
féljünk a kezükbe adni a laptopjainkat.
Az igazi intellektuális fejlődés akkor mehet végbe, ha az
elképzelések, teóriák szabadon áramolhatnak, a gyermekektől a felnőttek felé és
vissza is, anélkül hogy túlzottan kritizálnánk azokat. Mindenről bármikor lehet
beszélni, vitatkozni, semmit sem kell megjegyezni, és nem kell egy dolgozat
formájában számot adni a tudásunkról.
A természeti népek demokratikusak, nincs főnök, a közösség
dönt a fontos dolgaikban, adjunk lehetőséget a gyermekeink kezébe, és ezzel
megtanulják azt, hogy milyen jó dolog, ha az őt érintő dolgokba beleszólása
lehet.
A jövő iskolája
Ez mind nagyon szép, de ugye mi nem vagyunk ilyen
népcsoport, a mi modern világunkban más kihívásokkal kell szembenéznie egy
fejlődő gyermeknek, egy kompetens felnőttnek, ezért a fenti vázolt életmód
semmiképpen nem illeszthető a mi világunkhoz. Vagy mégis? Olvasni, írni és
számolni tanulunk, mert a kultúránkban ezek az alapvető ismeretek, képességek,
amikre a többi tudás alapozható, ezek teljesen új dolgok, ezer éve még nem
léteztek. A fenti szempontokat, perspektívát figyelembe véve el tudunk képzelni
egy iskolát, ami illeszkedik a gyermekek pszichikai, biológiai fejlődéséhez, igazodik
az ő belső motivációjukhoz, kíváncsiságukra építve ugyanolyan eredményes,
sikeres felnőtteké válhatnak, mint ami szükséges az iparosodott világunkban.
Lássuk, milyen további elemei lehetnének ennek az iskolának. 4-5 éves
életkortól lehetne ide beiratkozni, mindenféle képességtesztek, vizsgálatok
elvégzése nélkül. 140-150 iskolás tanulót 10-15 tanár vezetne a tanítási
napokon, amelyek 2-3 épületben, és a szabadban történhetnének a foglalkozások.
Az osztálytermekben számítógépek, könyvek, táblák, minden, ami a mai
iskoláinkban is megtalálható, lennének szabad felhasználásra, tornaterem,
esetleg egy tó lehetne még a tanulási környezet része. A gyerekek vegyes
életkorú csoportokban maguk döntenének arról, hogy mit szeretnének aznap
csinálni, mivel foglakozzanak, olvasni tanuljanak, vagy egy számítógépes
játékkal játszanak, esetleg a tó élővilágát vizsgálják meg, ez szabadon
választott. Bízzunk a gyermekeinkben. Szabadon játszanak, nem emelve nagy
korlátokat a tevékenységeik elé. Nagyon földtől elrugaszkodottnak tűnik ez a
futurisztikus iskola típus, de őszintén be kell vallanom egy kissé ferdítettem,
mert ez nem a képzelet műve, ez közel 50 éve létező iskolatípus. A világon már
több mint 40 ilyen iskola létezik, ahonnan a kikerülő gyermekek teljes értékű tagjai
a társadalomnak, semmilyen elképzelhető hátránnyal nem rendelkeznek amiatt,
hogy itt tanultak, sőt (Gray P. 2013).
Sudbury Valley School a neve, és eredetileg Massachusetts államban kell keresni őket, de ma már Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Dániában is működő iskoláik találhatóak.
A gyermekek a külső, a családjuk, a társadalom
elvárásaitól mentesen meg kell, hogy keressék azokat a belső értékeket,
amelyeket el akarnak érni, és el is érnek, állítólag ez a legnehezebb része az
átállásuknak a mai modernnek tartott iskola szerkezetről a fentire.
J. Gary Bernhard:
Primates in the Classroom: An Evolutionary Perspective on Children's Education
1988. University of Massachusetts Press.
Kaplan H.S. et al
:A theory of Human Life History Evolution: Diet, Intelligence, and longevity Evolutionary Anthropology 156-183 2000.
Gosso Y. et al: Play
in hunter-gatherer societies In Pellegrini AD et al: The nature of play: great
apes and humans Guilford 213-253. 2005.
Liedloff J.:
The continuum concept Knopf 1977.
Gray P :
Free to learn Basic Books 2013.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése