Számtalan tanulmány demonstrálta azt, hogy zöld
környezetben, közel a természethez élve, a vizek, erdők mellett, az előnyös az
emberi egészséget, életvitelt tekintve, redukálja a halálozási rátát, csökkenti
a szívbetegségek gyakoriságát, a depresszív tüneteket, és növeli a szubjektív
jóllétet (1). A gyakori magyarázatok hátterében erre a jelenségre általában
pszichológiai jelenségeket sejtetnek munkálkodni, zöld, erdős képeket nézve,
vagy sétálva a közeli parkokban, erdőségekben azonnali élettani változásokat
lehet megfigyelni az emberi szervezeten. Ezeket már sokféle módon sikerült is
kimutatni, hordozható elektromos berendezésekkel (2), amelyek a vérnyomást,
egyéb szívfrekvenciákat mérhettünk, vagy éppen a nyálból vett mintából a fő stressz
hormon, a kortizol mennyiségét (3). Több mint harminc éves az egyik legelső
kísérlet a témában, itt kórházi betegek felgyógyulásának ideje gyorsult fel
azáltal, hogy a szobájukból zöld fákra, egy kis parkos területre láthattak rá
(4). Most további kettőt említenék csak meg,
mindkettő kutatásnak az a nagy erénye, hogy nagyszámú alany adatait vették
figyelembe. Az elsőben 250.000 holland lakos volt az alanya az összesítésnek,
akik városi és vidéki zöld környezetét felbecsülték, és annak egészségükre
történő hatását vizsgálva, az az eredményt kapták, hogy ahogy nő a zöldes
területek aránya a lakók 3 km-es körzetében, úgy egyre elégedettebbek és
egészségesebbek a résztvevők. Mindenféle zavaró tényezőt igyekeztek kiiktatni a
vizsgált hatás szempontjából, így a nemet, a kort, az iskolázottságot (5). Azonos
eredményt kaptak a sokat emlegetett brit kutatók is, náluk csupán 30.000
mintaszámmal, de ők már tovább osztották a távolságot és 20-50 km-es távokat is
bevettek a megfigyelésükbe. A tanulmányukban a tengerparttól mért távolságokkal
és azok egészségre történő hatásával foglalkoztak, szintén pozitív, megerősítő
hatást kaptak eredményül (6).
Az ember evolúciója során, ahogy az előző
részekből is láthattuk, erdős, szavannás és utána egy rövid ideig, vízparti
helyeken fejlődött ki. A ma élő természeti népek elterjedtsége jól illusztrálja
ezt a környezetet, és pszichológiánk, egész biológiai működésünk alapja ez a
szoros, mindennapi kapcsolat a természettel, azok elemeivel. A fentiekhez
társulnak még egyéb erősítő faktorok: a szociális kapcsolatok, a fizikai mozgás,
a napfény és így a közvetve a D-vitamintermelés is.
Ez mind szép és jó, de bizonytalanságok, kétségek
is felléphetnek a magyarázatok során. Lehetséges, hogy a városi életben, egy
kellemes kávézás, vagy mozizás a barátokkal szintén hasonló hatást ér el, itt
is létezik szociális interakció, napfény, esetleg még valamennyi mozgás is. Mi
különbözteti meg ezt a természetben tett sétától, zöld környezetben űzött
tevékenységektől, azok ránk tett hatásától? Létezik-e csupán az erdőkben, a fák
között mérhető hatás, ami különbözik a fenti, városi környezetben
előfordulótól? A másik fontos kérdés az az, hogy a legtöbb tanulmányban mért élettani,
pszichológiai változás, értem ezalatt a csökkenő vérnyomást, az alacsonyabb
kortizolszintet, a lassabb szívverést, ezeket összefoglalóan rövid távú
változásoknak hívom, hogyan lehet hosszú távú változásokká alakítani ezeket,
magyarán az egészségünk miért lesz tartósan jobb a természet közeli
tevékenységektől?
Az előnyök több összetevőből adódnak, egy
kifejlődött, pszichológiai szükségből, a fizikai mozgásból, a napfény és a
szociális interakciókból. Azt már talán nem kell tovább taglalnom, hogy az emberben
továbbélnek azok az ösztönzések, amelyek a hosszú evolúciós utunk során elkísértek
minket, szükségünk van arra a természeti közegünkre, ahol időnk nagy hányadát
töltöttük, ahol könnyen és biztosan eligazodtunk a múltunk során. A városi,
épített környezet új jelenség számunkra, rengeteg előnye mellett sajnos a
biológiai késztetéseinknek egyenlőre nem felel meg. Zsúfoltan, sok ismeretlen
emberrel kell együtt élnünk, zöld fás területektől, friss levegőtől, vizes
partoktól sokszor nagyon távol, vagy teljesen mellőzve ezeket telnek napjaink.
Jobban megértve és mélyebbre ásva felfedhetjük azokat a valódi, kézzelfogható
fizikai, kémiai hatásokat, amelyek a természetből fakadnak és felelősek a jobb
életminőségünkért, és ezeket talán beépíthetjük a városi ember mindennapjaiba
és segíthetünk ezzel, hogy enyhítsük azt a vágyát, hogy ismét az igazi emberi
természete szerint éljen egy egészen más környezetben. Ennek eléréséhez
feltétlenül szükséges, hogy legalább nagy vonalakban lássuk, tudjuk, hogy mik
azok a faktorok, amelyek a zöld természetben ott vannak, ezek okozzák a
tárgyalt hatásokat, és eltéréseket a mai ember és a paleo ember életvitelében.
A kiinduló pont
Három fontos elméleti keret létezik a jelenségek
megmagyarázására, az egyiket már érintettük, ezek a pszichológiai hatások, a nyugalom megjelenése, a szívritmus,
vérnyomás csökkenése. Ez az, amit mindenki azonnal érezhet, megtapasztalhat, ha
egy vagy két napra elhagyja a várost és valahol vidéken egy kis kirándulásos
hétvégét tölt el. A mindennapok problémái elfelejtődnek, már-már isteni
nyugalom szállja meg az embert ilyenkor. Egy igazi kutató, érdeklődő elmét
azonban ez az egy típusú magyarázat nem elégíthet ki, ennél több kell. Nem kell
különleges dolgokra gondolni, akkor, amikor a jelenség mögött meghúzódó okokat
keresgéljük: a természetben más a levegő, tisztább, oxigénben dúsabb, mint a
városi. A levegőben fellelhető gázok mellett nagyon sok minden apró, élő vagy élettelen dolog lebeghet,
így például Texas feletti levegőt vizsgálva 1800 különféle baktérium fajt
találtak, meglehetősen nagy számban, egy millió sejtet egy köbméter levegőben
(7). Vírusokat, fehérjéket, a növények által kibocsátott illékony
terpénvegyületeket, polifenolokat. Ezzel már bőséges alapanyagot kaptunk ahhoz,
hogy megvizsgáljuk ezek hatását az emberi szervezetre.
A jó öreg barát- higiénia hipotézis
A fejlett, nyugati világ városlakói között az
utóbbi években jelentősen megnőtt a krónikus gyulladásos alapú betegségek száma
és aránya a népesség körében. A hosszan tartó gyulladások hátterében az
immunrendszer elégtelen működése áll, az immunsejtek megtámadják a saját
szervezet sejtjeit, ezek az autoimmunbetegségek, vagy a gyomrunkba kerülő
ártatlan ételeket, baktériumokat, ezek allergiákhoz, vagy IBS-hez vezethetnek.
Az immunrendszer olyan, mint egy számítógép, amely születési programokat is
tartalmaz (genetika), de ha ez kellő időben nem kap megfelelő inputokat, akkor
nem képes ezeket a programjait futtatni. Ez történt és történik még ma is a
túlzásba vitt tisztaságmániás és mindent baktérium mentesítő társadalmainkban.
A kisgyermekek a felnövekedésük során egyre ritkábban találkoznak a múltban
velünk élő baktériumokkal, férgekkel, amelyek rendkívül fontosak lennének a
fejlődő immunrendszer szempontjából. Ők adják az inputot, rajtuk lehet tesztelni
a programokat, és megismerve őket, az ártatlan bacikat, a későbbi, felnőttkorunkban
már nem okoznának gondot, hiszen már testünk védelmi rendszerre ismeri őket,
kordában képes tartani azokat. Kiirtottuk őket a közvetlen környezetünkből, már
csak néhány élte túl a folyamatos antibiotikumos támadásainkat. Sajnos ennek mi
isszuk meg a levét, mert a nem megfelelően érett immunrendszerünk, ha a későbbi
életkorunkban nem képes felismerni egy szervezetünkbe kerülő baktériumról, vagy
idegen fehérjéről azt, hogy ez most hasznos, ártalmatlan, vagy ártalmas a
számunkra, ezeket megtámadja. Ennek az akciónak a részeleme a gyulladás. A
gyulladás jó, segíti az emberi testet, de ha tartósan fennmarad, akkor annak
következménye már nem kellemes nekünk: szívbetegségek, depresszió, atópiás
betegségek, allergiás rohamok következnek. A városi környezetünkben
teljeségében hiányoznak azok az organizmusok, amelyek az evolúciónk során végig
kisértek bennünket, velük együtt alakultunk: bélférgek, bolhák, tetvek, sokféle
vírus, baktérium, amik rajtunk, bennünk éltek. A legfőbb forrásuk a történetünk
során a környezetünk volt, a levegő, a növényzet, a termőföld, és a velünk élő
fajtársaink, egyéb állatfajok (8).
Ilkka Hanski a helsinki egyetemről, és munkatársai
nemrégiben elkészült tanulmányukban 118 finn gyermek bőrének baktérium
összetételét vizsgálták meg. A gyermekek változatos környezetből jöttek: a modern
városból, kis falvakból, és a magányos farmokról. Az úgynevezett
gammaproteobactériumok voltak azok az egysejtűek, amelyek változatosabb
összetételben jelentek meg azokon a gyerekeken, akik kevésbé voltak érzékenyek,
atópiás, allergiás tüneteket nem mutattak. Az említett bacik miatt a gyerekekben
magas gyulladás gátló IL-10 szintet mértek, ami az allergiás gyerekekből
teljesen hiányzott. Ez a védő baktérium általánosan elterjedt a természetben, a
növényeken, polleneken, és a termőföldben is gyakori. A városi élettérbe
költözve elveszítették a kapcsolatukat ezekkel a jótékony hatású kis
barátaikkal (9).
A kutya 30.000 éve él az ember közelében, és
kimutathatóan együtt fejlődtünk a kutyák mikrobáival, az egy háztartásban
kutyákkal együtt élők és azok lakása sokkal változatosabb és nagyobb számú
mikrobákat tartalmaz, mint a nem kutyatartók, és erről már tudjuk, hogy ez védő
hatású az allergiák ellen (10). A városi élet önmagában a pszichés betegségek
számát is növeli a vidékihez képest, a fenti mikrobák változatosságának és
számának drasztikus csökkentésével (11). Pusztán azáltal, hogy egy kevésbé
fejlett országból emigrálsz egy gazdagabb és tisztább, kevesebb
mikroorganizmusokat tartalmazó környezetbe, már ezzel növeled az esélyét annak,
hogy valamilyen krónikus betegségben szenvedj, autoimmun, IBS, depresszió,
allergiák. A Svédországba örökbe fogadott fejletlen országok gyermekeinél (12),
vagy az USA-ba, a mexikói gyermekek esetében egyértelműen kimutatták ezt a
jelenséget (13).
Az épített városi életterünk, az épületek jóval
kevésbé változatos mikrobakörnyezetet jelentenek, és ezt látom én a fő
problémának. Régen az épületeink sárból, növényi részekből álltak, ma csak
steril építőanyagok alkotják azokat. A jelenleg elérhető tanulmányok egy
irányba mutatnak, kevésbé diverz és alacsonyabb számú baktériumkörnyezet vesz
minket körül, mint ahogy az elmúlt százezer évek során éltük mindennapjainkat.
Ez sajnos sebezhetővé tesz minket, az immunrendszerünk mai, modern kori kialakulása,
egyéni fejlődése már nem arravaló, amire szükségünk volt, lenne. Nem képes
elkülöníteni az ártalmas és ártalmatlan a testünkbe bejutó anyagokat, ezért
gyakran riadót fúj, amikor nem kellene, és amikor baj van, akkor meg nem
mozdul. Miért segít az, ha sok időt töltünk a szabadban, a tengerparton, a
barátainkkal? Nem nehéz választ kapni erre a kérdésre, a zöld, fás környezetünk
tartalmazza azokat a láthatatlan élőlényeket, amelyekkel együtt éltünk a
múltban, a barátaink szintén olyan baktériumokat hordozhatnak, amit ha
megosztanak velünk, akkor ezzel változatosabb lehet a bőrünk ökológiája. A
szabadban eltöltött napsütéses órák alatt a D-vitamin termelésünk fokozódik, és
a NO mennyisége is nő, ezek pedig az immunrendszer működését segítik.
A higiénia hipotézis a biofilia hipotézis
legfontosabb eleme, ami képes megmagyarázni azt, hogy hosszabb távon, a természet
közelében eltöltött időnek miért van nagy szerepe az egészségünk
fenntartásában. A pszichés okok mellé hozzáadhatjuk a kis mikrobák
immunrendszert befolyásoló hatását.
Na, mi
található még az erdei levegőben, ami nem élőlény?
Biogén, kémiai molekulák
Az erdő élő tagjai másodlagos kémiai vegyületeket
termelnek, amelyek néha hasznosak az embernek, lásd a polifenolok,
antioxidánsok nagy és elterjedt mennyiségét, amit az utóbbi időkben egyre
nagyobb szerepet kap az egészséges életmódban. Ezeket főleg a gyümölcsök,
zöldségek tartalmazzák, átlagosan 2-3mg/g mennyiségben (14). A témánk
szempontjából fontosabbak és kevésbé ismertek az illékony vegyületek, a
terpének, pinének, a D-limon és egyéb furcsa nevű molekulák. Sétálva egy
fenyőerdőben azonnal érezzük azoknak összetéveszthetetlen aromáját, illatát a
légkörben. Nagy mennyiségben az emberi testbe jutva legtöbb esetben allergiás,
toxikus hatást produkálnak, de az, ami minket egy erdei séta során elérhet, az
a másik végleten, az az alig érzékelhető mennyiségeknél található. Evolúciónk
során ezzel a kis mennyiségű biogén produktumokkal fejlődtünk, és ezek hatása a
kezdetleges mérgezőből a kedvező, eltűrt majd az egészséges, elengedhetetlenül
szükséges számunkra irányba változott. Ez az úgynevezett hormetikus hatás,
alacsony koncentrációban bizonyos anyagok kedvező élettani hatással bírnak, míg
nagy mennyiségben mérgezőek. Mára már a kutatások egyértelműen alátámasztották
ezen vegyületek gyulladáscsökkentő, kardiovaszkuláris, anti-diabétesz,
neurológiai és rákellenes hatásukat is, és megtalálták az emberi testben azokat
a sejtszintű folyamatokat, amelyek felelnek ezekért. Nem véletlen ezen tudás
ismerete után, hogy az évezredek óta használt aromaterápiák hatásossága és
elterjedtsége is ezzel alátámasztást nyerhet a tudomány által. Az sem meglepő,
hogy a természetes környezetben végzett sportolás során a nagyobb légzés és
szívműködés hatására több hasznos molekula jut a tüdőnkön keresztül a testünkbe
és fejti ki a hatását (15). Köszönjük.
Egy kis összefoglalás
A kis írásomban arra próbáltam meg rámutatni, hogy
a természetes környezetünkben végzett tevékenységek, sétálás, sportolás,
kertészkedés hogyan járulhat hozzá, ahhoz hogy a régmúltunknak megfelelően
éljünk és élvezzük azokat a hatásokat, amelyek még ott vannak, ránk várnak,
csupán az utóbbi pár ezer éve mintha elfelejtettük volna őket. A természeti
népek körében a fenti betegségek szinte teljesen hiányoznak, ami nem pusztán az
étkezésüknek, és mozgékonyságuknak köszönhető, hanem a környezetük láthatatlan
összetevőinek is: a baciknak, vírusoknak és az erdők fáinak, azok illékony
molekuláinak. A városi környezet tervezése és megépítése során talán már
figyelembe veszik ezeket a faktorokat, de addig is marad számunkra a hétvégék
szabadban töltött órái.
(1)
Mitchell R et
al Effect of exposure natural environment on health inequalities: an
observational population study Lancet,
372, 2008 1655-60.
(2)
Aspinall P et
al The urban brain: Analysing outdoor activity with mobile EEG British J Sport Med, 2013,
(3)
Bum Jin Park
et al The psysiological effects of Shinrin-yoku: evidence from field
experiments in 24 forest across Japan Environ
Health Prev Med 2010, 18-26.
(4)
Roger S.
Ulrich View through a window may influence recovery from surgery Science 1984, 224, 420-421.
(5)
Jolanda Mass
et al Green space, urbanity, and health: how strong is the relation? J Epidemol Community Health 2006, 60,
587-592.
(6)
Benedict W.
Wheeler et al Does living by the coast improve health and wellbeing? Health and Place 2012, 1198-1201.
(7)
Brodie EL et al Urban aerosols hrbor diverse
and dynamic bacterial populations PNAS,
2007, 104, 299-304.
(8)
Graham A.
Rook Regulation of the immune system by biodiversity from natural environment:
An ecosystem service essential to health PNAS,
2013, 46, 18360-18367.
(9)
Ilkka Hanski
et al Environmental biodiversity, human microbiota, and allergy are
interrelated PNAS, 2012, 21,
8334-8339.
(10)Fujimura KE et al Man best friends? The effect of
pet ownership on house dust microbial community J Allergy Clin Immunol 2010. 126, 410-413.
(11) Peen J et al The current status of urban-rural
differencies in psychiatric disorders Acta
Psychiatr Scand 2010, 121, 84-93.
(12) Hjern A et al Age of adoption, ethnicity and
atopic disorder : a study of internationally adopted young men in Sweden Pediatr Allergy Immunol 1999. 101-106.
(13)Eltderiawi K et al Associations of doctor
diagnosed asthma with immigration status , age at immigration and lenght of
residence int he USA in a sample of Mexican American School Children in Chicago
J Asthma 2009, 46, 796-802.
(14) Del Rio et al Dietary poliphenolics in human
health: structures, bioavailability, and evidence of protective effects against
chronic diseases Antiox Redox Signal 2013, 18, 1818-1892.
(15)Michael N. Moore Do airborne biogenic chemicals
interact with the PI3K/Akt/mTOR cell signalling pathway to benefit human health
and wellbeing in rural and coastal environments? Environmental Research 2015, 140, 65-75.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése