A
mai orvosi rendelőkben a következő párbeszéd a naponta akár több milliószor
(globálisan) is elhangozhat, sajnálatosan ugyanazzal a végeredménnyel:
-Kedves
anyuka, a gyermekének, ha jól megvizsgálom, folyik az orra, enyhén gyulladt a
mandulája, hőemelkedése van, és valószínűleg ezért olyan kis bágyadt,
fáradékony.
-Mi
lehet a megoldás, mi a betegsége doktor úr?
-
A friss tanulmányok szerint az esetek 80%-ban valamilyen picike kis vírus a
probléma okozója, ha erre valamiféle antibiotikumot írok fel, akkor jó eséllyel
az teljesen hatástalan lesz, hiszen a vírusokra nem hatnak az antibiotikumok.
Tudja asszonyom az orvostudomány egyik nagy felfedezése és varázsgyógyszerre
volt a penicillin, de azóta eltelt közel 50 év, mára ezek az antibiotikumok
okozzák a legtöbb fejtörést az orvoslásban. Biztosan hallott már ön is a
rezisztens, ellenálló bacikról?
-
Megértem doktor úr, sokat hallani most ezekről a problémákról, de mi van, ha a
lányomnak valamilyen bakteriális fertőzése van, és a maradék 20 százalékba esik
bele. A közösség számomra azt jelenti, hogy a mások gyermekei, viszont most az
én gyermekem beteg.
-
Igaza van, és ha nem is használ az antibiotikum, mert nagy valószínűség szerint
vírusos betegsége van a lányának, akkor sincs nagy baj, mert nem is árt az
antibiotikum, legfeljebb megeszik két joghurtot, hogy a bélflórája visszajöjjön
és kész.
A
XX. század legnagyobb felfedezései között előkelő helyezést foglalnak el az
antibiotikumok és azok fejlesztése. Ezekkel a szerekkel képesek lettünk egyik
napról a másikra gyógyíthatatlan betegségek kezelésére, és a közreműködésük
nélkül ma nem lennének biztonságos műtéteink, kemoterápiánk, vagy nem lenne
lehetséges a szerveink transzplantációja. Egyes becslések szerint a világszerte
gyártott antibiotikumok mennyisége 100 és 200 ezer tonna közé esik[i],
amiből közel a felét az állatgyógyászatban használják, ez az érték az európai
országokra értendő, az USA-ban ez közel 70%-ka. Az emberi gyógyászatban évente
70 milliárd adag antibiotikum fogy, a közel 7 milliárdos népességgel számolva,
minden egyes földlakóra, legyen az férfi, nő vagy gyermek, évi 10 adag juthat.
A fejlett, nyugati országokban szerencsére ennél kevesebbet fogyasztunk, itt
közel 1 adag jut minden évben 1 emberre, ami nem is tűnik olyan soknak. A
fiatalkorú gyermekeinket védtelenebbnek tartjuk a nyugati világrészben, az ő
értékük valamivel több, ők a két éves életkoruk befejezéséig átlagban 3 teljes
antibiotikumos kúrán vannak már túl. Mi ezzel a probléma, a rezisztens,
antibiotikumoknak ellenálló baktériumfajok kialakulásán kívül?
Szuperorganizmusok vagyunk
Minden
élőlénynek a Földünkön sajátos, rá jellemző mikrobaközössége van, a testén
kívül, a bőrén, de legtöbb esetben a testének egy jól meghatározott belső
részében élnek. Szoros metabolikus interakcióban adnak
és vesznek, a gazdájukkal üzletelnek. A génjeinket mindkét szülőnktől
örököljük, a bennünk élő mikrobáinkat viszont anyánktól kapjuk a születésünk folyamatában.
A kezdeti mikroba összetételünk nem hasonlít a felnőttekére, azt 3 éves
életkorunkban érjük el. Az első három év
egy ember életében más élettani szempontból is a legfontosabb, ebben az
időszakban fejlődik ki az immunrendszerünk, a testünket irányító metabolikus
folyamataink, és az agyunk érése, növekedése is ekkor a legnagyobb arányú.
Kritikus időszak az emberi fejlődésben [ii].
Szerencsénkre nem vagyunk teljesen magunkra és a génjeinkre utalva ebben, a
bennünk élő mikrobák segítenek emberré válnunk. Az immunrendszerünket
megtanítják arra, hogy az képes legyen megkülönböztetni a testünk saját és nem
saját sejtjeit egymástól, a csecsemők ebben az időszakban állítják be a metabolikus
rendszereiket, amelyek a további életünk testi energia és tápanyag ellátásáért
felelősek. Ha nagy hatékonysággal képes raktárakat képezni, akkor egy éhezési
időszakot könnyebben vészelhet át, ha viszont könnyebben épít izmokat, akkor
ezekkel gyorsabban, és hamarabb fogja meg a napi betevőt. Szociális lényként az
agyi hálózataink fejlődése, normális menete szintén elengedhetetlen kelléke a
későbbi sikeres életünknek és szaporodásunknak, és ebben is meghatározó szerepe
lehet a mikrobáinknak[iii].
Látható,
hogy ebben a kritikus időszakban a normális baktérium közösségünk fontos
fejlődési információkkal látják el a növekvő emberi testet, és azt hiszem, nem
mondok meglepő dolgot azzal, hogy ha valamiért megbolygatjuk, beleszólunk ebbe
az éppen csak kialakult kapcsolatba, akkor annak gyermekeink jólléte, egészsége
látja a kárát, ők szenvedik el a következményeket. Az antibiotikumos kezelések
pontosan ezt a kényes helyzetet rúgják fel, és nem várt irányba tolhatják el a
mikroba közösségünk eredeti összetételét, ez a változás kihat a saját
fejlődésünkre, a fent említett immun, metabolikus és kognitív fejlődési
vonalunkat eltérítve, más irányt vesz a növekedésünk[iv].
Antibiotikumok és a bacik
Az
antibiotikumokat speciálisan egy problémát, egy betegséget okozó baktérium
ellen szerették volna bevetni, ez azonban nagyon ritka eset, legtöbbször széles
spektrumú szerekről van szó, azaz sok jó baktérium is áldozatul esik egy
kezelésnek. Van e bármilyen ismert hosszú távú hatása egy antibiotikumos
kezelésnek? A válaszért először az állattartók, a farmerek körébe kell utaznunk.
Közel 70 éve, az antibiotikumok korszakának elindulásától tudják már az
állattartók, hogy kis mennyiségű antibiotikum viszonylag hosszabb ideig szedve
növeli az állataik súlyát, nagyobbra nőnek az így tartott haszonállataink[v]. A
teheneink, a halaink a csirkék, és pulykákra is igaz ez. A legfontosabb
megfigyelés, ami most a számunkra kiemelendő, hogy minél fiatalabb életkorban
kezdik el az adagolást, annál nagyobb hatást érhetnek el. Az idősebb, már nem
fejlődő egyeden a hatás elenyésző, a fiataloknál létezik az a kritikus időszak,
amikor a legnagyobb változást képesek ezek az antibiotikumok okozni. Honnan
tudjuk, hogy az antibiotikumok most tárgyalandó hatásait a bennünk élő
baktériumok összetételének megváltozásával érik el, és nem valamiféle más belső
szervünk, mondjuk a májunk működésének megváltoztatásával?
1963-ban már
elvégeztek egy kísérletet, amit sajnos azóta elfeledtek, és itt már választ
kaptak erre a kérdésre[vi]. Két csirkecsapatot neveltek fel azonos körülmények között, az egyik, a hagyományosnak,
normálisnak mondható, a másik csirkecsoport tagjai azonban mikrobamentesek
voltak születésük óta. A két csoportot további két alcsoportra osztották, és az
egyik felük antibiotikumos kúrában részesült, míg a másik kimaradt ebből. Ahogy
várták, a normális csirkék antibiotikummal etetett csoport tagjai nagyobbra
nőttek, mint a normális, de nem antibiotikumosok. A meglepetés akkor érte a
kutatókat, amikor a mikrobamentes csoportoknál nem találtak különbséget a két
csirkecsapat tagjainak nagysága között. Az antibiotikumnak nem volt célpontja,
nem változtatta meg a mikroba összetételt és így nem okozott látható változást
a csirkéknél. A csirkéktől messze az út az emberig, de egereken is hasonló
hatást találtak. Az antibiotikumok megváltoztatják a bennünk élő mikrobáink
összetételét, és ha ez a változás a mi testünk fejlődésének kritikus időszakára
esik, amikor a mikrobáink is szervesen részt vállalnak ebben, akkor a
metabolikus, immun és kognitív fejlődésünk kisiklik a normális menetéből. Az eredmény: különféle, újabban megjelent
betegségek.
Antibiotikumok és az elhízás
Remek
kis epidemiológiai tanulmányok találtak kapcsolatot a korai, különösen az
életük első hat hónapjában, antibiotikum szedése és az elhízással kapcsolatban.
Az Egyesült Királyságban 11.000[vii]
, Finnországban 12.000[viii]
az USA-ban pedig 64.000 gyermek[ix]
bevonásával készült tanulmányok alapján egy egyértelmű egyenes arányosságot
találtak, minél több antibiotikumos kezelés, annál nagyobb valószínűséggel
elhízott állapot jön létre. Természetesen egyértelmű ok-okozati összefüggést
egyik esetben sem állíthatunk teljes bizonyossággal, de a kapcsolat
mindenképpen létezik. Sokat olvastunk már arról is, hogy a császármetszéssel
született gyermekek kezdeti bélflórája az anyuka bőrére, és a közvetlen környezetében
található bacikra hasonlít. Ebben az esetben is azt találták, hogy ezen
gyermekek 1.34x valószínűbben[x]
voltak túlsúlyosabbak, mint a normális módon született gyermekek. A háttérben
itt is az eltérő mikroba közösség munkálkodása rejtőzik. Az elsődleges probléma
a metabolikus betegségeknél mindig az elhízás, ebből később 2-es típusú
cukorbetegség következik szinte egyenes úton.
Immunbetegségek, skizofrénia kapcsolata az antibiotikumokkal
Egy
2011-es dán tanulmány szerint, ahol a gyermekeket 9 évig követték, a Crohn
betegség valószínűsége minden egyes kúrával, az első hat hónap folyamán, akár
18%-kal is nőhet. Az asztmás állapotban a beteg légzőútjai átmenetileg
beszűkülnek, ehhez a jelenlegi legújabb és legnagyobb, közel 500.000 gyermek
adatai alapján készült tanulmány szerint az antibiotikumoknak nincs közvetlenül
köze, de.. Az asztmás állapotot gyakran összekeverhetik egyes orvosok légúti
fertőzésekkel és erre antibiotikumokat írnak fel, és ezek a kezelések gyakran
összezavarják a kutatókat.
A
helyzetünk nagyon egyszerű, a fentiekben lefektettünk egy elképzelést arról,
hogy az életünk első időszakában megzavart beleinkben élő mikroba közösség
kémiai szerekkel történő megváltoztatása miatt immunbetegségek sorozata léphet
fel a későbbi életünkben. Akármilyen immunrendszer alapú betegséget könnyedén
összeköthetünk a korai antibiotikum használattal: cölikália betegség[xi],
kicsi, közel 30.000-es mintával készült tanulmány megerősíti a pozitív összefüggést,
IBD [xii] érdekes
helyzetben van, hiszen egy dán hatalmas közel 3.000.000 mintán végzett elemzés
egyértelműen megerősíti az antibiotikumok káros hatását a gyermekeinkre,
ugyanakkor pedig a felnőttkori IBD-t, Crohn betegséget ugyanezekkel az antibiotikumokkal
próbáljuk kezelni, nem túl sok sikerrel. A betegségek sorát nyugodtan lehetne
folytatni, allergiák, 1-es típusú cukorbetegség, mindenhol felmerül az
antibiotikumok lehetséges okozati hatása.
2016-as
szintén dán tanulmányban sikerült már a felnőtt korban szedett antibiotikumok
és a skizofrénia, a kedélyhullámzások között kapcsolatot találni. Nem
csodálkoznék azon, ha további elménket érintő betegségekről derülne ki, hogy
közük lehet az életünk korai szakaszában kúraszerűen fogyasztott antibiotikumokhoz,
hiszen jelenlegi tudásunk alapján a bélrendszerünk közel 100 millió idegsejtet
tartalmaz, rengeteg közvetítő anyagot állít elő, a szerotonin 80%-át például,
és folyamatos kommunikációban van az agyunkkal.
Megoldás
A
bevezetésben lezajlott párbeszéd remélem kibővül azzal az egyre szilárdabb
meggyőződésünkkel, hogy rengeteg, később kialakuló betegségünket erősen
befolyásolja az a tény, hogy a kritikus fejlődési időszakunkban, az első
életéveinkben, mikor és mennyi antibiotikum kerül a szervezetünkbe. A döntés a
szülők és egyben az orvosok kezében van, hogy együtt, a most már egyre növekvő
kockázatokkal számolva eldöntsék, hogy mennyire szükséges az az antibiotikumos
kezelés az adott esetben.
[i] T. P.
Van Boeckel et al., Global antibiotic consumption 2000 to 2010: an analysis of
national pharmaceutical sales data. The Lancet. Infectious diseases 14, 742
(Aug, 2014).
[ii] Rodney Dietert PhD: The Human Superorganism:
How the Microbiome Is Revolutionizing the Pursuit of a Healthy Life Dutton; 1
edition (July 12, 2016)
[iii] Martin
J. Blaser: Missing Microbes: How the Overuse of Antibiotics Is Fueling Our
Modern Plagues Picador; Reprint edition
(February 3, 2015)
[iv] L. M.
Cox et al., Altering the intestinal microbiota during a critical developmental
window has lasting metabolic consequences. Cell 158, 705 (Aug 14, 2014).
[v] W.
Visek, The Mode of Growth Promotion by Antibiotics. Journal of Animal Science
46, 1447 (1978).
[vi] M.E.
Coates et al: A comprasion of the growth of chicks int he Gustafsson germ free
apparatus and in a conventional environment, with and without dietary
sipplements of penicillin British Journal of Nutrition 1963. 141-150.
[vii] Azad
et al Infant antibiotic exposure and the development of childhood overweight
and central adiposity Int J Obes 2014, 1290-1298
[viii] Saari
A et al Antibiotic exposure in infancy and risk of being overweight int he
first 24 months of life Pediatrics 2015, 617-626
[ix] Bailey
L.C et al Association of antibiotics in infancy with early childhood obesity
JAMA Pediatr 2014, 1063-1069
[x] ( Kuhle
S et a Association between caesarean section and childhood obesity: a
systematic review and meta analyis Obes Rev 2015, 295-303.
[xi] Mårild
K et al Antibiotic exposure and the development of coeliac disease: a
nationwide case-control study BMC Gastroenterol. 2013 Jul 8;13:109.),
[xii] Hviid et al Antibiotic use and IBD in
childhood Gut 2011 49-54, J.K. Triantafillidis et al The role of antibiotics in
inflammatory bowel disease ANNALS OF GASTROENTEROLOGY 2008, 21(1):17-26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése