Évről
évre nő a rákos megbetegedések száma az egyre öregedő népesség körében, és
ennek ellenére a halálozási aránya csökkenő tendenciát mutat az iparosodott
országok lakóinak körében[i].
Az 1971-ben meghirdetett háború a rák ellen úgy nézz ki elérte a kitűzött
célokat, vagy mégsem? Gondoljunk csak arra, hogy jelenleg minden harmadik-negyedik
ember az élete során találkozik ezzel a betegséggel, és sajnos az orvoslás az
elmúlt évtizedekben sem jutott közelebb, hogy a már kialakult, kifejlődött
rákos gócokkal megküzdjön. Néhány harcot megnyertünk, de a háború folytatódik
és nem állunk valami fényesen. Evolúciós gondolkodási keretrendszereinkkel
hogyan kezelhetjük a rák kérdését, milyen új megközelítésekkel segíthettünk az
ellene folyó küzdelemben?
Öt evolúciós jelenség a
rák megértéséhez
A
legizgalmasabb és meglepőbb felfedezés az utóbbi idők rákkutatásából az, hogy a
rák nem egyetlen elváltozott testi sejt klónozásából keletkező sejtburjánzás. Az
igazság az, az, hogy egy rákos sejtcsoport heterogén,
nagyon különféle sejtek együtteséből áll, ami messzemenő következményekkel
jár a jelenlegi kezelésekkel kapcsolatban.
A
második megfigyelés alapján a rák aktív kapcsolatban létezik a környezetével,
és ez a kötelék meghatározza azt, hogy milyen gyorsan növekszik, vagy lassul le
a terjeszkedése.
A
harmadik elv alapján a ráksejt csoportok egymással is együttműködő és versengő
kapcsolatot létesítenek, a viselkedéses ökológia alapelveit alkalmazhatjuk az együttes
viselkedésükre.
A
természetes szelekció alapján, ez a negyedik elvünk, racionálisan érthető, hogy
a lehetőségekhez képest valójában a rák egy nagyon ritka esemény.
Az
ötödik rendező alapelvünk megpróbálja osztályozni és ezáltal rendszerezni, hogy
miért milyen okokból jelenik meg mégis a rák.
Első
pillantásra nem tűnik ez egy túl érdekes kezelési keretnek, de mint látni
fogjuk ezek után a közgondolkodásunkban is remélhetőleg átalakulhat a rákról
már régóta élő elképzelés, és talán ennél fontosabb, hogy új terápiák
jelenhetnek meg a fenti irányelvek alkalmazásával.
Heterogén sejtek
A
régi elképzelések szerint egy defektív sejt kontroll nélküli szaporodása,
klónozása, kontroll nélküli osztódása során keletkezik a rákos sejtcsoport. Az
igazság azonban az, hogy különféle tulajdonságokkal, mutációkkal, epigenetikai
lenyomattal rendelkeznek ugyanazon csoporton belüli sejtek. Ez pedig, a
heterogenitás nem pusztán elméleti megállapítás, hanem nagyon fontos
előrejelzője a sejtcsoport további fejlődésének, és így a gazdaszervezetnek is,
a Barrett esophagusban a különféle sejtek száma az egyetlen olyan faktor, ami
előrejelzi a betegség végső kimenetelét[ii].
Az
emberi elnevezésekből is következtethettünk arra, hogy a rákok minden fajtája
külön betegség az érintett szervünknek megfelelően, létezik tüdőrák, vagy
mellrák, ezeknek semmi közük egymáshoz, és mindegyiknek különálló kezelési
procedúrája, gyógyszerei vannak. Mára megváltozóban ez a statikus kép, a rákos
burjánzások alapvető szinten rengeteg azonosságban osztoznak egymással, például
mindegyikre igaz, hogy a sejt ciklusaik kontrollja hibásan működik [iii].
A régebbi elképzelésekkel felhagyva talán érdemesebb a rákot egynek tekinteni,
és ennek a különféle megjelenési formáját láthatjuk, a különféle szerveinkben
megjelenni az adott környezethez idomulva. Mire használhatjuk ezt a tudásunkat
az érdekességén kívül?
A rákgyógyítás nagyon hasonlóan a baktériumok elleni
küzdelemhez, küszködik a gyógyszerekkel szembeni rezisztens sejtcsoportok kialakulásával,
és a betegség nagyon gyors kiújulásával. A gyógyszereknek ellenálló
ráksejt csoportok sajnos már a kezelés megkezdése előtt ott vannak a heterogén
sejtcsoportban, és a drasztikus, maximális dózisú, pusztítsunk el minden
ráksejtet hozzáállás miatt, ahol általában már mérgező mennyiségű drogokat
használnak az orvosok, az érzékeny sejtek elpusztulnak, a sejtcsoport nagysága
csökken, de az ellenállók hirtelen elszaporodnak, hiszen nincsenek
versenytársak, szabad a pálya [iv].
Az
egyik lehetséges megoldás neve Adaptív Terápia. Ebben az esetben a kezelés
célja nem a teljes kipusztítás, inkább egyfajta kordában tartása a betegségnek.
A heterogén sejtcsoport együtt növekszik, egyik sejtcsoportot sem engedik a
többiek, hogy a kárukra az esetleg elterjedjen. Ha ezt az egész csoportot
kezeljük jóval kisebb adag gyógyszerrel, akkor nem alakul ki rezisztencia az
adott szerrel szemben. Természetesen a rákos sejtcsoport növekszik, elérve egy határozott
nagyságot emeljük a gyógyszeradagot, de sohasem a mérgező maximálisan eltűrhető
dózisig, a teljes kiirtási mennyiségig. A megemelt mennyiségű szer hatására
elpusztul a sejtek nagy része, de a heterogenitás fennmarad, és nem egyetlen
sejtcsoport lesz az uralkodó, ami ellen már nincs megfelelő gyógyszerünk. Ahogy
lecsökkent a sejtcsoport nagysága, a gyógyszeradagot is le lehet csökkenteni.
Ezzel a metódussal a rákos betegség nem szűnik meg, de szépen kezelhető, és a
páciens élete normális mederben tartható. Egereken már sikeresen tesztelték ezt
a megközelítési módot[v].
Egy
másik kezelési lehetőség lehet, a kettős kötődés elmélet nevet kapta. Érdekes
és hasznos analógia lehet egy ragadozó bevezetése egy élőhelyre, ahol elterjedt
egy élőlény, amit szeretnénk eltávolítani. Ha egy baglyot terjesztünk el, hogy
bizonyos rágcsálók eltűnjenek, egyes egerek sikeresen elbújnak a baglyok elől a
sűrű bozótosban, és ők lehetnek a túlélők. Mi lenne, ha ezután viszont ezekre
az egerekre egy másik ragadozót, egy kígyóféleséget vetnénk be? Gyakran
együttesen vezetik be a kettőt, de a modellszámítások szerint sokkal
hatékonyabb, ha egymás után alkalmazzuk őket. Először az egyik gyógyszert, majd
ha erre elpusztulnak az érzékeny sejtek, akkor az ellenállókra be lehet vetni a
második szert, a kígyót. Antonia és társai (2006) már sikeresen alkalmazták kis
sejtű tüdőrákos pácienseknél az immunterápia és kemoterápia fenti
megközelítését, és a 29 beteg 62%-a mutatott teljes vagy részleges javulást[vi].
A rák és környezete
A
sejteknek, a hibásan működésűeknek is, elengedhetetlenül szükséges tápanyagok,
oxigén felvétele, és a metabolikus végtermékeik elszállítása. A
mikrokörnyezetük alapvetően meghatározza, hogyan, miként képesek fejlődni, mi
lesz belőlük, ha megnőnek. Amint változás áll be a környezetben, a rákos sejtek
ennek megfelelően válaszolnak, kevés a táplálék, akkor szunnyadó, szinte alvó
állapotba kerülnek, megvárva a kedvező körülményeket [vii].
Ha oxigénhiányos környezetet alakítunk ki, azt gondolva, hogy ez elpusztíthatja
őket, akkor a rákos sejtek válasza erre, az hogy megpróbálnak elvándorolni,
áttéteket képezni és máshol elterjedni az emberi szervezetben. Az elváltozott
sejtek az őt ért inzultusokra válaszlépéseken kívül sokkal többre képesek,
aktívan megváltoztatják környezetüket, hasonlóan az emberhez, olyan irányba,
ami segítheti az életüket [viii].
A sokféle változás közül most a metabolizmusuk során keletkező savakkal
említeném meg. A környezetük a keletkező savak miatt alacsonyabb pH-jú, ez
kedvezőtlen az immunsejtek számára, támogatja a sejtburjánzást, szelektálja a
sejteket, előnyben részesíti azokat, amelyek ellenállnak a programozott
sejthalálnak. A beavatkozási lehetőségek célpontja lehet ez, nátrium-hidrogénkarbonát
vagy nátrium citrát, esetleg diuretikumok szedése, amelyek megakadályozhatják a
rákos sejtek savtermelését[ix].
A sejtek együttműködése
és versengése
A
sejtek egy csoportja a vérellátást próbálja meg kialakítani, a másik csoport a
környező sejteket próbálja pusztítani, és így együtt dolgoznak a rákos
csoportjukért. Abban a pillanatban azonban, ahogy a körülmények megváltoznak,
például csökken a glükóz vagy az elérhető oxigén mennyisége megszakad ez a nagy
összetartás és egyes sejtcsoportok az elpusztulás helyett megpróbálnak
elvándorolni olyan helyekre, ahol sikeresen megtelepedhetnek[x].
A rák egy ritka esemény
Az
egysejtű szervezeteket nem fenyegeti a rák, ellenben a többsejtűek alapvető
problémája az, hogy a sok együttműködő sejtet hogyan lehet a közös célokért
folyamatosan egyben tartani, és nem engedni egyet sem, hogy a saját szakállára
osztódjon, elterjedjen. Ennek fenntartása nem könnyű feladat, az egysejtűek 3.7
milliárd éve élnek a Földön, de további 3 milliárd kellett az evolúciónak arra,
hogy az első többsejtűek kifejlődjenek. Miért volt ilyen sok időre szüksége?
Talán a többsejtűek egyben tartására és a lehetséges csalók visszatartása miatt.
Minél nagyobb egy élőlény, annál többféle sejtje és számszerűleg is több sejtje
van, mint a kisebbeknek, és így ezeket hatékonyabban kell ellenőriznie. A
nagyobb állatokban ezen megállapítás szerint többször kellene rákos
burjánzásoknak történnie, de nem ez a helyzet, ez az úgynevezett Peto-paradoxon.
A nagyobb állatok, elefántok, bálnák hatékonyabb ellenőrző rendszerekkel
rendelkeznének, mint a kisebb állatok? Egyelőre nem tudjuk biztosan, de több
megoldás is létezik a Peto-paradoxonra, sajnos ezeket most nem érintjük. A nagyszámú
sejtek alkotta szervezetekben sokkal több lehetőség adódik a rák kifejlődésére,
ehhez képest elenyésző esetben alakul ki. Valójában egy ritka esemény a rák
náluk, valószínűleg az élőlények rengeteg biológiai rendszerrel rendelkeznek az
elhárításukra. Ezeknek az összehasonlító elemzése talán újabb eszközöket adhat
a kezünkbe a lehetséges terápiák bővítésének céljából [xi].
A rák megjelenésének
evolúciós okai
A
természetes szelekció nem képes eltávolítani azokat a géneket, amelyek érzékennyé
tesz minket az elváltozásokra. Az ember a gondolkodási sémái miatt nehezen
fogadja el, hogy nincs különösebb oka annak, hogy ő most beteg lett, jól
táplálkoztam, sokat mozogtam, nem stresszeltem, mégis halálos beteg lettem. Nincs
mindig egyenes és egyértelmű válasz ezekre az állapotokra.
Az
egyensúlyi magyarázó keretekben történő okoskodás szerint, ha szorosabb sejtes
ellenőrzés alatt lenne a sejtosztódás, akkor csökkenhetne a rákos elfajulások
száma, de cserébe a sebgyógyulás sebessége csökkenne, és sokáig tartana egy
élettani szervünket érő trauma helyreállítása. Ha az immunrendszer agresszívebb
lenne, és minden rákos sejtet elkapna, akkor ez a rendszer hasonlóan léphetne
fel a normális sejtekkel szemben is, és az autoimmunbetegségek elterjedtsége
nőne drasztikusan. Valamit valamiért.
Az
össze-nem-illésről sokat és sokfelé írtunk már, a jelenlegi környezetünk nem
felel meg az evolúciónk során tapasztaltakkal. A környezeti változásokat a
testünk és annak élettani rendszerei nem képesek követni, és az ebből adódó eltérés
okozza a betegségeink nagy részét. Többet voltunk napon, kevesebb finomított
cukrot ettünk, többet mozogtunk a múltunkban, a mai környezetben viszont ezek
nem fontosak számunkra, a kettő eredőjeként cukorbetegségben szenvedünk, fáj a
hátunk és nem termelünk elég D-vitamint. A rákos megbetegedések egy része is
ebbe a csoportba sorolhatóak, a nők megnövekedett számú menstruációs ciklusuk
miatt (100 helyett akár 400 is megélnek) nagyobb hormonális hatásoknak vannak
kitéve és ez a petefészek, és mellrákok okozója lehet [xii].
Az
okok felismerése a megelőzést segíthetik, próbáljunk meg a jelenlegi, modern
környezetünkben is, ha lehetséges a paleo életmód elvei szerint élni, az
étkezésekkel, a napozással, a mindennapi mozgással felvértezve elkerülhetjük
azokat az eseteket, amelyekért az életmódunk okolható.
[i] Howlader
et al :SEER Cancer Statistics Review 1975-2009. 2012
[ii] Maley
C.C. et al: Genetic clonal diversity predicts progression to esophageal
adenocarcinoma Nat.Gen. 2006. 468-473.
[iii]
Henry H. Heng: The genomic landscape of cancers 69-83. In: Beata Ujvari et al:
Ecology and evolution of cancer Academic Press 2017.
[iv]
Robert A. Gatenby et al: Applying tools from from evolutionary biology to
cancer research 193-203. In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution of
cancer Academic Press 2017.
[v] Robert
A. Gatenby et al: Applying tools from from evolutionary biology to cancer
research 193-203. In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution of cancer
Academic Press 2017.
[vi] Antonia
S.J. et al: Combination of p53 cancer vaccine with chemotherapy in patients with
extensive stage small cell lung cancer Clin.Cancer Res. 2006. 878-887.
[vii]
Ole Ammerpohl et al: Dormancy: An evolutionary key phenomenon in cancer
development 236-243. In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution of cancer
Academic Press 2017.
[viii]
Arig I.H. et al: Coevolution of tumor cell and their microenvironment: Niche
constrution in cancer 111-119. . In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution
of cancer Academic Press 2017.
[ix]
Arig I.H. et al: Coevolution of tumor cell and their microenvironment: Niche
constrution in cancer 111-119. . In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution
of cancer Academic Press 2017.
[x]
Randolph M. Nesse: Introduction Five evolutionary principles for understanding
cancer xv-xx. In: Beata Ujvari et al: Ecology and evolution of cancer Academic
Press 2017.
[xi] Aktipis
C.A. et al: Cancer across the tree of life cooperation and cheating in
multicellurarity Phil. Trans. R. Soc B. 2015. 370
[xii]
Strassmann B.I.: The biology of menstruation in Homo sapiens total lifetime
menses, fecundity and nonsyncchrony in natural fertility population Curr.
Anthropol. 1997. 123-129.
Koszonom.Remek iras.A megoldas viszont meg varat magara.
VálaszTörlés