Joe T. éppen
hogy elhagyta az autómosót, amikor elkezdett rosszul lenni, enyhe hányinger,
szédülés fogta el vezetés közben. Rettenetesen, és megállíthatatlanul izzadt,
hiába kapcsolta be a légkondit a kocsiban. Gyakorlati emberként ismerték, két
gyermek apja, és nem igazán szokott pánikolni, ha valami problémája akadt. Egy
óra elteltével hazaérkezett, és azonnal hívta a feleségét, közben visszaindult
a kórházba, ahová már mentővel jutott csak be, mert útközben elájult. A
kórházban magához tért egy percre és szinte azonnal elájult, szívmegállás, kék
kód. A filmsorozatokból már tudjuk ez mit jelent, mindenféle eszközök,
újraélesztés, gyógyszerek jelenek meg azonnal és heroikus munka kezdődik a
beteg életben tartásáért. A szívmegállás, az test oxigénellátottsága miatt nem
tarthat sokáig, különben az agyban, egyéb szervekben maradandó károsodások
miatt az esetleges visszatérő páciens később már nem tud felépülni, nem képes
teljes életet élni.
Teltek a percek,
minden változás nélkül, 15 perc, húsz perc, majd harminc is eltelt, közben körülbelül
ezer szívmasszást és 6-7 elektromos sokkot is kapott Joe. Negyven perc,
régebben ez már biztosan kisebb nagyobb agyi léziókkal, sérülésekkel járt
volna. Végre egy kis pulzust kezdtek érezni az orvosok, nagyon halványan. A
legfontosabb ilyen esetekben, hogy megtalálják, hogy mi okozhatta ezt a
szívmegállást, ezért a vérébe azonnal jelzőfestéket injekcióztak és keresték a
baj forrását. Sajnos a katéterezés során újra megállt a szíve újabb 15 percre,
de ebből is sikeresen visszahozták, ami most már azt jelentette, hogy már
kétszer halt meg, közben, szerencsére megtalálták a szívmegállás okát. A
következő 24 órában hibernálták, a testét lehűtötték, hogy megakadályozzák, hogy
a szervei, elsősorban az agya további sérüléseket ne szenvedjen. Azóta tíz év
telt el, és Joe teljes életet él, mindenféle károsodás nélkül.
Az
egyiptomiaknak egyszerű elképzelésük volt a végről, a légzésed leállt, a
barátaid, szeretteid búcsút intettek, az orrodon keresztül kiszedték az agyadat,
és valamikor reményeik szerint találkozni fogtok a túlvilágon. Jelenleg nem
ilyen egyszerű a helyzet, például a Földön nincs mindenki által egyöntetűen
elfogadott definíciója a halálnak, az egyik országban halottnak nyilvánítanak,
a szomszédban azonos körülmények között még nem mondanák ezt rólad. A mostani,
tudományos kutatások szerint a halál nem egy az időnek egy adott pillanatában,
hanem egy hetekig tartó folyamat. Ma már egy több órája halott testből nyert
agysejteket simán újraélesztenek, mindenféle sérülés nélkül.
A huszadik századig azt tekintették halottnak,
aki nem lélegzik és nincs pulzusa, ezt bonyolította a lélegeztető gépek
megjelenése, ami fenntartotta a légzést egy másképpen halott testben. A transzplantált
szervek is tovább éltek, jobb fizikai formában voltak, ha egy mesterségesen
lélegezettet testből operálták ki. 1980-as évektől az agyhalál, vagy egyes
funkciók teljes elhalása, megszűnése lett a szívmegállás mellett a halottság
jellemzője. Régen eléggé furcsa eszközöket és módszereket alkalmaztak a
halottság fokmérésére, kampókat dugtak illetlen helyekre, vagy a mellbimbókat
csavargatták, szerencsére a fejlődés itt sem állt meg, ma a szemek fényre
történő reagálása, ez az agytörzs funkcióját igyekszik jelezni, vagy a légzést
vizsgálják, esetenként EEG-vel az agyműködés, az elektromos aktívitás fennállását.
Az amerikai neurológiai akadémia szerint eddig senkinek sem sikerült még teljesen
ép aggyal felépülni egy ilyen visszatérésből.
Brian Edlow egy kórházban fedezte fel, hogy
azok a személyek, akik kómában vegetálnak, és semmiféle jelét nem mutatják a tudatosságnak,
még ők is képesek válaszolni a kutatók által feltett kérdésekre. Igaz, hogy ezt
egy MRI készülékben teszik meg. Megkérték őket, hogy szorítsák össze a jobb
kezüket, és meglepő módon a megfelelő agyi területen, az összehúzás parancsa
megjelent, még ha igazi izommozgás nem is történt.
Már elkezdtem
taglalni, de tovább hangsúlyoznám, hogy a halál egy folyamat, szerencsénkre, és
nem egy végleges pillanat, ahonnan nincs visszatérés. Az izmok, és a bőr még
hetek múlva is képes agyi irányítás nélkül élni, bőven az illető elhunyta után,
sőt gének százai kapcsolnak be az illető halála után akár 24 órával is a
testében, a sejtjeiben, megérezve az oxigén hiányát. A test nem tudja, hogy
halott, megpróbálja életben tartani minden kis darabkáját, még a temetés után
is akár. Nyilvánvaló, hogy az agyunk lekapcsolása, megállása visszafordíthatatlan,
nem de?
Mindenki tudja már az amerikai filmekből, hogy
néhány perc után az agy oxigénellátottsága csökken és a sejtek elhalnak, visszafordíthatatlan
sérüléseket szenvednek, többé nem működnek megfelelően, a feladataikat nem
képesek ellátni. Zvonimir Vrselja és munkatársai egy több órája, pontosan 4,
elpusztult malacból kivették az agyát, és egy véráramoltatós készüléket kapcsoltak
rá, a vér átjárta az agyat és két óra múlva, a frankeinstein malac, illetve
annak agya, az élet jeleit mutatta, a sejtek elkezdtek metabolizálni, a
neuronok válaszoltak az elektromos ingerlésekre, és a sejtek kommunikáltak
egymással, hat órával a halál beállta után. Működhet ez az embernél is? Véletlen
balesetet szenvedett embereknél hasonlót figyeltek meg azoknál, akik fagyott
tóba estek, bizonyára az alacsony hőmérséklet segíthetett, több időt hagyva az
orvosoknak, hogy újjáélesszék a pácienst. A halál végül is kémiai reakciók folyamata,
aminek a sebessége függ a környezet hőmérsékletétől, alacsonyabb hőfokon
lassabb minden folyamat. Hogyan lehet utánozni egy fagyott jelenséget? A hűtés
az egyik faktor, a másik a vér kicserélése sóoldatra, ez kering a páciens
testében vér helyett, amíg megtalálják és rendbe rakják a problémás szerveket, kijavítják
azokat, majd a lecsapolt vérükkel szép lassan visszamelegítik a testet.
Hol a határ, a
bevezetőben Joe kb 1 óráig i volt teljes szívmegállásban, az agya oxigén
nélkül, és ez nem egy kiragadott, egyedi példa szeretett volna lenni, inkább
egy általános állapot, leírás. Mennyi idő után lehetséges még valakit
visszahozni az életbe, két óra, négy nap, vagy hónapok?
A
defibrillátorok nélkül egy szívmegállás perceken belüli halálhoz vezetett a
múltban, ma a modern eszközökkel, a test hűtésével akár órákat is tölthet a
beteg abban az állapotban, ahonnan 10-20 éve még nem volt visszaút. Másként
festene most az Egyenesen át című film, ahol orvostan hallgatók kísérleteztek a
halállal, kíváncsiak voltak arra mi van odaát. Vajon mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése