Papírból elem?
A papír nem szereti a vizet, általában nem sok jó dolog
születik a kettő kombinációjából, gondoljunk a kávéval leöntött kinyomtatott
dolgozatokra. Pfuj. De van, ahol szerencsés a kettőjük találkozása, ennek
járunk most utána.
Elektromos eszközeink felépítése végtelenül egyszerű,
kábelek, képernyők és valamilyen áramforrás, elemek, akkumulátorok alkotják.
Ezek jórészt műanyagok és fémek jól meghatározott elegyéből állnak, ezekből
készülnek. Az elhasználásuk nyilvánvalóan rendkívüli hulladék termeléssel jár,
amivel, ami ellen minden magára adó jelenlegi cég erős erőfeszítéseket tesz,
hogy ez minél kevesebb vagy esetleg visszaforgatható legyen valamilyen
formában. Sajnos léteznek azok, amelyek azonban még most a jelenlegi technológiai
helyzetünkben nem megoldottak. Léteznek egyszer használatos eszközök,
szenzorok, amelyek a kukában végzik életútjukat és ezek gyakran kis
áramforrásokat is tartalmaznak, és ezek jelentik jelenleg az egyik legnagyobb
környezeti terhelést. Senkit nem izgat, érdekel, hogy hol végzik ezek az
elemek, hová kerülnek.
Talán erre is megoldást jelenthet egy svájci
kutatólabor fejlesztése, egy víz aktivált papír elemről van szó, ami
környezetbarát anyagokból készült. Az áramforrás hagyományos anyagok felhasználásával
építették, de a csomagolása ettől eltér. A kémiai alapú áramforrások anódból,
katódból és egy vezetőképességgel rendelkező oldatból állnak, műanyag és fém
anyagúak. A svájci kutatócsoport egy papírra nyomtatót anód és katód alapon
működik, a papír át van itatva sós vízzel, és ez látja el az elem elektrolit
oldalát. A grafit adja az anódot, míg cink a katód részt, ezek nyomtatása
nagyon nem triviális, ez igazából a találmány központi eleme, ez a motor, ami
hajtja. Természetesen a papír ki van szárítva, így alapállapotban nem működik, amint
azonban egy pár csepp vizet kap, akkor már a papír azt felszívja, a sós víz
összeköti az elem két felét és lám megtörténik a csoda. 20 másodpercet várni
kell és aktív az elem. 1,2 V áramra képes, addig amíg ki nem szárad a papír.
Újra nedvesítve már csupán 0,5 V-ra volt képes, de azt több mint egy óráig. Egy
ébresztőórával demonstrálták az elképzelésük működését, de ennél azért többet
képzelnek mögé, a jövőbe. Diagnosztikus tesztek, környezeti szenzorok lebegnek
a lehetséges hasznosítási szemük előtt.
Remek kis ötlet, szerintem több van benne, mint elsőre
látszik.