A vámpírok új korszaka

Az elkövetkező 100 évben a vámpírság teljesen új szakasza következhet be, nem a médiában, az irodalomban, a filmben, hanem a való életben, mégpedig a tudományos vámpírság. A vérszívó élősködők eddig csupán a képzeletünkben élő szerzettek voltak, akiknek a legfontosabb és egyben legvonzóbb tulajdonságuk az örökélet és az ezzel járó hihetetlen bölcsesség, tudás volt. Kicsit kellemetlenebb, hogy ezt csak macerásan, egy fiatal emberpéldány vérének ilyen olyan módon történő lecsapolásával és elfogyasztásával tudták elérni.

 Jonny Depp éjsötét árnyék című filmjének alapján azonban már a vámpírok sincsenek biztonságban: a pszichiátere megpróbálja megcsapolni és a vérét felhasználni, hogy ezzel ő is elérhesse a vágyott örök életet. Fontos megemlíteni, hogy ez az örök élet fiatal életet jelent, nem pedig az öregedésben nem megálló, folyamatosan romló állapotot. A vámpírlegendák központi kulcseleme a vér, mit mond erről a tudomány?

Az 1950-es évek New Yorkjában egy orvos összekötött, a vérrendszerükön keresztül egy fiatal és egy öreg kísérleti egeret, és az öreg egér a fiatal társának vérétől lám csak fittebben érezte magát, az izmai és a kognitív funkciói is javultak. 2005-ig nem igazán szenteltek figyelmet a fenti kísérletnek, ekkor megismételték szintén egereken és az idősebb egér a fiatal vértől hamarabb és teljesebb gyógyulást mutatott az őt ért izomsérülésből. Sajnos a fiatal vérdonor egérke az öreg vértől gyorsabban érte el a nem kívánatos véget, állapota az öregekre jellemző lett, csupán egy vértranszfúziótól.

 Amy Wagers és csapata 2012-ben tovább erősítette a fiatal vér gyógyító hatását, szintén egereken a szív problémák is visszafordíthatók és javíthatóak lettek ezzel a módszerrel. A megnagyobbodott és hipertrófiás szív néhány hét alatt az eredeti és egészséges formáját vette fel és vígan élt. Öreg állat fiatal vér.

A feltételezett jótékony hatások felelőse egy GDF11-nek nevezett molekula, aminek mennyisége az öregedéssel arányban csökken, ha ezt idős egerekbe injekciózták, utána megnőtt az érnövekedések és az őssejtek száma a kísérleti állatok agyában. Mind a fizikai erőállapotuk mind pedig a gondolkodási rendszereik állapota is sokat javult.

És az ember?

Fiatal emberpéldányok vérplazmáját öreg egerekbe jutatva hasonló eredményekről számoltak be, gyakorlatilag az összes testi szervben, a májtól az izmokig a szívben jótékony, fiatalító hatást észleltek a kutatók. A következő lépésben viszonylag egyszerű körülmények között idősebb embereknek, akiknél fontos a vérátömlesztés, azoknak megpróbálnak fiatal egészséges emberek vérét adni és megfigyelni, elkülöníteni a hatásokat, mellékhatásokat, zavaró tényezőket. Természetesen az otthoni kipróbálástól, vérívástól óvnak a tudósok, hiszen pontosan tudni kell a vércsoportokat, az esetleges betegségeket, amik a vérben előfordulhatnak stb.

Az első, átgondolt kipróbálása a módszernek mostanában lesz, idős, Alzheimeres betegek egy csoportjánál vizsgálják meg az várhatóan jótékony hatást.

Abban minden a területen dolgozó tudós egyetért, hogy a feltételezett fiatalító hatásért nem valószínű, hogy egyetlen molekula lenne felelős, megindul tehát a vér tartalmának ilyen szempontból történő feltérképezése, megtalálni az örök, fiatal élet molekuláját.

 Nagyon remélem, hogy ezt pontosan sikerül a jövőben megtalálni és ezután mesterségesen előállítani, mert ha nem akkor elözönlenek minket a gazdag, de idős, esetleg beteg vámpírok, akik mind fiatal, egészséges egyedek vérére vadásznak.

A fiatalság mellett az egészség is nagyon fontos szempont, és ebben az esetben is nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe a kutatók, a krónikus betegségek, a különféle rákos, daganatos elváltozások gyógyírre is lehet a vér. A kemoterápia alkalmazásának egyik nem kívánatos mellékhatása bizonyos izmok elvesztése, leépülése, és ez az egyik hely ahol bizton segíthet a most fejlődő módszer.

Hajrá

New Scientist, Helen Thompson: Young blood to be used in ultimate rejuvenation trial, 2014.August 20.

A paleolit gyermek V: Hogyan és mit játszanak a természeti népek gyermekei?

A természeti körülményeiktől teljesen függetlenül a vadászó gyűjtögető népek gyermekei reggeltől estig játszanak, egészen 7-8 éves korukig, nem vadásznak, nem igazán segítenek az édesanyjuknak a gyűjtögetésben, vagy a férfiaknak a vadászatban, játszanak. Általában vegyes korú csoportokban,(2-8 év) és legtöbbször szabadon, a felnőttektől távol, vagy legalábbis nem befolyásolva. Teljes idejű tevékenység, amit az állatvilágban is megfigyelhetünk, bár ott az idősebb egyedek jelenlétében történik ez. Speciális óvoda, ahol a nincsenek óvonénik, az 5-7 éves legidősebbek ellátják a kisebb 2-3 éves testvéreiket is. Külön világ, más kultúra, saját szabályokkal ez, a felnőttek komoly, érett világa mellett. Itt nincsenek iskolák, tanítók, akik az élethez lényeges tudást átadják, itt egymástól, a felnőttek megfigyeléséből és a végtelen gyakorlásból, amit mi játéknak hívunk, nyerik ki a későbbi sikeres életükhöz a tudást. Ahogy látni fogjuk, minden egyes játéktípus fontos, felnőttkorban szükséges képzettséget, hozzáértést takar, segíti annak alapjainak elsajátítását.

A fizikai, mozgásos játék a leggyakoribb és legélvezetesebb játékforma, a saját testük határait feszegető, próbálgató fizikai mozgások, futás, úszás, ugrálás tartoznak a csoportba. Az A’ uwe-Xavanta dél amerikai indián törzs gyermekei egy kis falucskában körbe körbe szaladgáltak, nem azért mert sietek valahová, hanem azon indokból, mert a testük ezt kívánta, élvezték, nevettek folyamatosan közben. Egy lábon ugráltak felváltva, kimerülésig, hátrafelé sétáltak, majd becsukott szemmel futkostak, két gyermek összekapaszkodott majd addig forogtak, míg az egyikük nem bírta és szétszakadt a kötelékük, a földre huppantak és nevettek. Fontos és kiemelt szerepe van a környék fáinak, a fáramászás nem elsősorban a rajta érő gyümölcsökért folyik, hanem élvezetből és gyakorlásból. A rengeteg irodalomban leírt fákhoz kötődő játékforma közül a kedvencem a bopi nevezetű. A Kongó völgyében élő Mbuti Pygmi népcsoport gyermekei keresnek egy kellően fiatal fát, 8-10-en felmásznak rá, ami a nem várt súly miatt annyira meghajlik, hogy a földig érhet. Erről a gyerekektől díszített karácsonyfáról hirtelen egyszerre leugranak. Ha valaki kicsit lassabb, mint a többiek akkor ő fennragadhatott és óriási hintába kezd vele a fa, a többiek nagy szórakozására. Ahol a helyi körülmények olyanok, ott a fák mellé a folyóvizek, is mint potenciális játékterek szerepelnek. A Parakana gyerekek egész fiatal életüket a fák és a folyó környékén élik, nagyon hamar megtanulnak úszni, imádják a fáról folyóba ugrálást, az iszappal történő dobálásokat, játékokat. A leírt mozgásos játékok kiegészítő eleme, ha különféle eszközök (eszközös mozgásos játék) is részt kapnak benne, fák, kövek a természeti környezet részei. A madarak tollából gyakran labdaszerű játékok készülnek, de a kukoricacsutkából, különféle gyümölcsökből is érdekes forgó, repülő eszközök segíthetik, egészíthetik ki a fizikai játékukat. Mind a !Ko, a Himba és az Eipo népcsoportnál elterjedt és szépen dokumentált labdajátékok vannak, gyakran egy fa nedvéből nyert gumiból készült labdával folyik a játék, amit természetesen dobnak, rúgnak, sőt ütnek is.

A felsorolásból nem maradhat ki a nyilazás, a vadászat. Általában elmondható, hogy ez kizárólag férfi dolog, de itt-ott megemlítették, hogy lányok is szívesen részt vesznek benne. 4-5 évesen a Guyakai törzs gyermekei megkapják az első, kisméretű nyílfelszerelésüket és ezzel próbálkoznak, először megismerkednek vele, a levegőbe lövöldöznek, majd kisebb nagyobb élettelen tárgy a célpont és végül egy pár év múlva már kisebb gyíkokra, madarakra is vadászhatnak. Amíg a fiatal fiúk ezzel foglalkoznak, addig a hölgyek, főleg esős időben, házakat, udvart, babákat, állatfigurákat készítenek agyagból (konstrukciós játék). Ezeket igyekeznek nagyon élethűen ábrázolni, a legfontosabb momentum a férfi és nő bábuk nemi megkülönböztetése. A másik fontos eleme ennek a csoportnak a testfestés, ami szintén lányos dolog, a helyi érő gyümölcsök levéből nyert piros lével kenik be egymást, természetesen a későbbi rituálékhoz még nem kapcsolhatóan, pusztán a játék öröméért.

A szociális játékok osztályába tartozik néhány nagyon érdekes játék, ezeket megpróbálom leírni. Hol van a tűz? nevezetű játékban a Camaiurá gyerekek két kis gödröt ásnak a homokba, amit egy alagúttal összekötnek. A játékos társnak a fejét bele kell raknia az egyik lyukba, aztán teljesen betemetik a fejét, az alagúton keresztül képes lélegezni, és megkérdezik tőle, hogy hol van a tűz, azaz hol van a Nap éppen az égen. A játék vége az, amikor a többiek korrekt választ kapnak. A bújócskázás, fogócskázás számtalan formáját említi az irodalom, a nálunk kevésbé ismert a halászos változat, amikor vízben, iszapos nehezítéssel folyik a játék. A szociális típusú játékok egyik formája a birkózás, verekedős, ami mint a nevében is benne foglaltatik egy fizikai sport, azonban az igazi harcoktól sokban különbözik, nem komoly, sérülések nincsenek, és egyértelmű arci, mimikai jelzései (speciális mosoly, amely jelzi, hogy játékról van szó) vannak. A támadott és a védekező gyermek szerepei bármikor felcserélhetőek. A !Kung gyerekek kergetik a háziállataikat is, kutyákkal kelnek birokra, rovarokat fognak, és még a strucc csibéket is folyamatosan zaklatják, ahol lehet, birkóznak, csapatokat képeznek a résztvevőkből, az egyik a falusiak csapata lesz, a másik homokból darázsfészket épít, és próbálják körülötte zümmögve megvédeni azt a falusiaktól. A Xavante fiúk is két csapatot alkotnak, a legyek ura mintájára, különböző színekkel befestik a két csapatot és az ókori harcok szerint, a kiválasztott, legjobb harcosaik kifulladásig küzdenek egymással.

A fentiekben leírt játékformákon kívül létezik még egy, a fantázia fajta, az én vagyok a bálna, ez a banán egy telefon típusú, és az utóbbi évek beható vizsgálatai alapján a felnőttkori kreativitás alapja  lehet ez. Egyre növekvő szerepe és jelentősége miatt megér egy külön kis részt ez,  és ezért a következő fejezetben erről lenne szó.

Anthony D. Pellegrini PhD and Peter K. Smith Phd: The Nature of Play: Great Apes and Humans,

The Guilford Press; 1 edition 2004.

A paleolit gyermek IV.rész: a szabad játékról és a jelenlegi elkeserítő helyzetről

8-10 éve történt, hogy meglátogattam a szülőfalumat és kellemes hétvégi délutánon egy szomorú dolgot tapasztaltam. A gyermekkoromban a délutánjainkat a lakótelepek közötti zöld területeken töltöttük, fociztunk, kergetőztünk, sárkányt eregettünk. Akkoriban 8-10 füves különálló placcon annyi gyerek mozgott, hogy gyakran nem jutott hely, ha nem időben indultunk. Ma nem ez a helyzet, a grundokat benőtte a gaz, nem játszott senki azokon. A gaz magasságából úgy ítéltem meg, hogy nem egyedi esetet figyeltem meg, hanem egy általános tendenciát, a gyerekek manapság mással töltik az idejüket. De mivel?

Dorothy G. Singer és munkatársai 16 nemzet anyukáit kérdezte ki és követte több éven keresztül, arról hogy gyermekeik mivel töltik a szabadidejüket. Az anyukák bevallása szerint gyermekeik az idejük 80%-kát tévénézéssel töltik, sajnos ez az alsó határ: Indiában 88%-át, míg a vietnami gyerekek akár 91%-át is a tévé előtt töltik. Emellé jön természetesen az internet világa, a különböző video és komputeres játékok. Nem csoda ezek után, hogy a természet visszaveszi a nem használt területeket. Ez egy önerősítő, pozitív visszacsatolású folyamatnak tűnik, hiszen egy idő után, ha a gyermekek játszani szeretnének, már esetleg nem lesz hol. További körülmények, faktorok is hozzájárulnak a fenti folyamathoz, a szülők gyermekük összes idejét igyekeznek szerintük hasznosan beosztani, edzések, egyéb foglalkozások, tanfolyamok garmadája. A gyermeknek nem marad ideje erre a fontos, a fejlődése szempontjából meghatározó dologra, a szabad játékra. A szabad játék laza definíciója szerint cél nélküli, a játék belső szabályai által a körülmények szerint alakuló, a szülői befolyástól mentes vegyes korú gyermekek együttes tevékenysége. A másik jelentős tényező a szülők aggódása, a félelem a balesetektől vagy az esetleges gyermekzaklatóktól, az adatokból azonban úgy tűnik, hogy ezek elszigetelt és egyre ritkább esetek, de sajnos a média ezekkel is annyit foglalkozik, hogy sokkal gyakoribbnak tűnik.

A szabad, gyermeki játék drasztikus csökkenése mellett az utóbbi években megnőtt a pszichés gyermeki, majd később felnőttkori problémák: több ország adatait elemezve Twenge és munkatársai szerint az idegesség a depresszió drasztikusan nőtt, az öngyilkos fiatalok aránya 1950-2005 közötti időszakban négyszeresére nőtt az USA-ban (15 év alattiak), csökkent a személyek önkontrollja és megnőtt a narcisztikus, önimádó, magukat sérthetetlen hősöknek tartó egyének száma. Mindenféle figyelemhiányos, túl aktív, szemtelen, verekedős gyermek jelent meg.

Elképzelhető, hogy a szabad játék csökkenése és a különböző viselkedéses problémák kapcsolatban vannak egymással?

Számomra elfogadhatónak magyarázatot szintén Twengéék nyújtják: abból indulnak ki, hogy általánosan az embereket, gyerekeket kétféle motivációs síkon lehet kezelni, vannak a külső és a belső jutalmak. Gyermekkorban a játék önmaga jutalma, nincs külső cél, díj, amit megkapunk, ha szépen játszunk. A külső jutalmak világa a versenyekkel jön el, az iskolai tanulmányai és a sport világával. Láthatjuk, hogy mi jelenti a növekvő problémák forrását: ha hiányzik a belső jutalmazó rendszer alapjait biztosító szabad játék, akkor ennek hiányában, egy külsőkben gazdag világba lép a gyermek, ahol könnyen elveszítheti önmagát, hiszen a külső nyomásoknak, szülőknek, tanároknak kell megfelelni, az ottani szabályok szerint.

Miért és miben segít a szabad játék?

Kialakítja a gyermek érdeklődési körét, és alkalmasságát, képességeit. A gyermeki játék világában kialakuló problémákra kitalálja az ott és akkor megfelelő megoldást, ha el akarja érni a játékban megfogalmazott céljait. Megtanul dönteni, és láthatja annak következményeit is.

Az előzőek alapján a döntések során az önkontroll szintjét is alakítja, mindent nem érhet el, a többiek is ott vannak, az ő igényeit is figyelembe kell vennie. Ha az idegesség és depressziós állapot kapcsolatban van az események személyes kontrolljának csökkenésével, akkor ez a dolgok, a történések ellenőrzése fontos a későbbi kóros esetek kialakulásával szemben. A gyermeki játék világában a gyermekek döntik el mit és hogyan akarnak megtenni, nekik kell meg találni a megoldásokat azokra a problémákra, amik itt megjelennek. Saját maguk kontrollálják életüket, alakítják szociális és természeti környezetüket.

A gyermekek megtanulják szabályozni az érzelmeiket. A gyermeki játék megfigyelés során találták azt az érdekes dolgot, hogy a játszók igyekeznek a játékot egy kissé félelmetessé tenni, éppen annyira, amit még kezelni tudnak, ami nem izgalmas, félelmetes, az unalmas. Ha valami egy kicsit félelmes az izgalmas, abból tanulhatunk. Ezenkívül a szociális játékokban természetes megjelenhetnek a konfliktusok, a kooperációk, amiknek fenntartásához alapvetőek az érzelmek, az érzelmi világ kialakítása és folyamatos fejlődése.

A barátságok kialakulásának időszaka is ez a korszak. Megtanuljuk, hogy egyenrangúnak tekintsünk mindenkit.

Vannak szerencsére pozitív tendenciák jelek is, indikátorok, az említett Singer tanulmányban a megkérdezett anyukák gyermekei, akik a TV-zés mellet a többiekkel játszottak, ezt élvezték a legjobban. Ezt erősítette meg Csikszentmihályi kutatása is, akik csipogóval láttak el gyermekeket és az véletlenszerűen a nap folyamán jelzett nekik, és akkor le kellett írniuk, hogy éppen mit csinálnak, milyen boldognak érzik magukat. Természetesen a többi gyermekkel együtt játszás közben érezték magukat a legjobban.

Legközelebb a természeti népek gyermekeinek játékszokásait vesszük górcső alá.

Dorothy G. Singer et al: Childrens pastimes and play in sixteen nations: Is free play declining? American Journal of Play 2009, 283-312.

Twenge et al:Birth cohort increases in psychopatology among young americans 1938-2007, Clinical Psychology Review 2010, 145-54.

Mihaly Csikszentmihalyi et al: Happiness in everyday life: The uses of experience sampling Journal of Happiness Studies 2003, 185-199.

Peter Gray : The decline of play and the rise of psychopatology in children and adolescent American Journal of Play 2011, 443-463.