A Hét Műtrágya

Segítsük kibontakoztatni gyerekeinket!

 

 A tavalyi év amerikai sikerkönyve megérkezett végre kishazánkba. Paul Tough újságíró a gyereknevelés jelenlegi helyzetét próbálta felmérni az Amerikai Egyesült Államok iskoláiban. Ez az egyetlen negatívuma a könyvnek, nem tudhatjuk, hogy mennyire alkalmazhatóak az ajánlások a magyar viszonyokra, de kicsit ismerve az itthoni helyzetet nem láthatunk nagy eltéréseket. Itthon is már nagyon korán elkezdődik a harc a legjobb óvodák, iskolák helyeinek megszerzésére, hiszen a kognitív hipotézis szerint nem lehet elég korán kezdeni a tanítást, a felsőbb tanulmányokra felkészítést. Ha sikeres, gazdag gyermekeket szeretnénk nevelni, akkor az ún kognitív stimulációt már két-három éves korban el kellene kezdeni, mert lemaradnak, az IQ-juk elmarad az elvárt értéktől, nem jutnak be egyetemre, nem keresnek eleget, nem lesznek boldogok. Az elmúlt évtizedben ezek a feltevések erősen megkérdőjeleződtek és az itt elért eredményekről szól ez a mű. A könyv mozaikos felépítésében egyéni történetek, és pszichológiai kutatások, elemzések jól átgondolt, szerkesztett egyensúlya nagyon jól olvashatóvá teszi.

Az első rész a különböző iskolai programokkal foglakozik, ahol legelőször megtudhatjuk, hogy az életben elért sikereket sokkal jobban elérhetjük, ha a gyermekeink tudásbázisa növelése helyett egyéb, jellemformáló tulajdonságaik helyes és erős kifejlődésével foglalkozunk. Ezek a jellemerősségek a következőek:

Lelkiismeretesség

Állhatatosság

Lelkesedés

Társas intelligencia

Hála

Optimizmus

Kíváncsiság

A kitartás, az önuralom, önbizalom még pluszban jön a felsoroltakhoz.

Az első fejezetből megdöbbentő tényekkel találkozunk, mint például a stressz nagyon tartósan befolyásolja a gyermekeink további életét. Ha megfelelően van kezelve, a szülőkkel megbeszélve, akkor teljesen mindegy, hogy milyen egyéb háttérrel (szegénység, kábítószerező a családban) rendelkezik a gyermek, sikeresen veszi az életében az akadályokat. Ha tartós a nem feldolgozott érzelmi trauma, akkor nem lehet ábécét tanulni.

Egy későbbi fejezetben sakkozó csodagyerekek életének lehetünk részesei, természetesen a Polgár lányok említésével. Vajon melyik jobb, teszik fel a kérdést a szülők, ha azzal töltjük az gyermekéveinket, vagy akár egész életünket, hogy sok minden érdekel egy kicsit, vagy ha egyetlen dologra koncentrálunk nagyon? Nincs jó válasz erre, az utóbbi eset mellett szól az, hogy állhatatos, önfegyelemmel felszerelt gyermeket nevelünk, aki mindent megtesz egy cél elérése érdekében, megtanulja a bukást, és a problémákkal megküzdést. Nem beszélve arról, hogy a gyermekeink olyan élményeket szerezhetnek, mondjuk egy sakkcsapat tagjaként, amire emlékezni fog, és nem arról szól az élete, hogy megírja a kötelező leckét és tévézik. A sakkról általában azt képzeljük, hogy tisztán kognitív tevékenység, de nem, elég erős érzelmi oldala is van.

A sikerről szóló fejezet elején megtudjuk, hogy az egyetemre bekerülő fiatalok nagy része nem végzi el azt, és azt, hogy ki végzi el sikeresen, nagyon pontosan előrejelzik a középiskolai eredmények, sokkal jobban, mint a felvételi sikeresség, felvételi pontszám, teljesen mindegy, hogy milyen középiskoláról van szó. A legjobb magyarázat erre, talán az, hogy a középiskolában a jellemformálás sokkal fontosabb szerepet kap, kvázi tanítás helyett nevelés folyik, tehát aki e fenti fontos jellemeket a tanulmányokkal megfelelő egyensúlyba helyezi, az sikeresebben veszi az egyetemen az akadályokat annál, aki csupán az eszével, a tudásával érkezett oda. Sok megszívlelendő jó tanács között a legfontosabbnak azt tartom, hogy engedjük gyermekeinket bukni, a problémáikat saját maguknak megoldani, ezzel tehetünk talán a legjobbat a jövőjük szempontjából. Egy törzsi népcsoport tagjai mindent megengednek a gyermekeiknek, nyugodtan játszhatnak a tűzzel, a késsel már két-három évesen, majd megtanulják, mondják. Talán nem ennyire, de engedjük, hogy feltérképezzék saját maguk a világot.

Az egyesített egyenlet

Az egyesített egyenlet, avagy miért nincs barátnőm?

 

Az egyetemi évek során nagyon érdekelt a fizika, azon belül is mind az atomi, részecskefizika, mind pedig a nagyléptékű, csillagászati problémák. Köztudott, hogy a középkori alkimistákhoz hasonlóan, akik a bölcsek kövét kergették hasztalan, a mai kor tudósai az egyesített elméletet, egyenletet kergetik. A létező erőket, kölcsönhatásokat szeretnék egyetlen elegáns egyenletbe sűríteni és pont. Ezzel minden jelenséget le tudnának írni, és ami fontosabb, előre jelezni azok viselkedését, tulajdonságait. Az egyenletek mindig fontos tudásanyagok sűrítése, esszenciája. E= m x c², ennél frappánsabbat nem igen lehet kitalálni. Az egzakt tudományok pontos és a gyakorlatban is jól használható egyenleteit a mai korban egyes emberibb, pszichológiai egyenletek kezdik felváltani, ezek az emberi viselkedést próbálják megragadni.

Az egyetemistákat és természetesen a fiatalokat egy egyesített egyenlet helyett egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat: miért nincs barátnőm (barátom)? Azt hiszem ez az égi szféráknál lényegesebb kérdés.

Aki csillagászattal foglalkozik az előbb-utóbb találkozni fog a Drake-egyenlettel, aminek óvatos alkalmazásával megbecsülhetjük egy adott térrészben az egymással kommunikálni képes civilizációk számát. A formula alakja:

N=R * F_p*N_e*F_l*F_i*F_c*L

ahol az N az egymással kommunikálni képes civilizációk száma, amit keresünk, az R a csillagok keletkezésének sebessége (db/év), az F_p a bolygórendszerrel rendelkező csillagok számának valószínűsége, az N_e a lakható bolygók átlagos száma egy bolygórendszerben, az F_l az élet kialakulásának valószínűsége, az F_i az értelmes lények kifejlődésének esélye, F_c a technikai civilizációk kialakulásának valószínűsége és az L a technikai civilizáció várható élettartama. Az egyenletben sok bizonytalan, nehezen becsülhető érték található, de játszhatunk az értékekkel szabadon. Tudósok szerint a Tejútrendszeren belül akár 10.000 megfelelő civilizációval is számolhatunk. Az egyenletet azóta átdolgozták, átformálták a mai kor tudásához igazítva. Próbáljunk meg mi is kicsit másképp tekinteni rá. Az egymással kapcsolatot teremtő civilizációk kapcsolata kísértetiesen hasonlít a jóval földhöz ragadtabb egyetemista problémához, azaz miért nincs egy értelmes, civilizált hölgy (vagy úr) partnerem? Vizsgáljuk meg a fenti gondolatmenet alapján az egyenletet és paramétereit egy kicsit átdolgozva:

N legyen a potenciális barátnők száma, természetesen barátot is írhatunk ide, de általában a férfiak az aktívabb párkeresők, most az ő esetüket vizsgáljuk.

R legyen itt most az országunk éves népessége, nem számítva a hazánkban tanuló külföldieket stb., így 2013. januári adatok alapján ez 9.908.798 fő volt fő volt.

F_K a nők aránya a populációban, ez 0,52 volt 2012-ben Magyarországon.

F_A legyen a Budapesten élő nők aránya, tegyük fel, hogy itt vagyok egyetemista, és szeretném, ha közeli barátnőm lenne, nincs időm és pénzem az utazásokra, ez az országra tekintve kb. 0,2. (5 millió nőből 1 millió élhet a fővárosban, 1/5=0,2).

F_G azon nők aránya, akik korban hozzám illőek, egyetemisták huszas éveikben járnak. Vegyük, azt az általános és egyszerű esetet, hogy mint a férfiak többsége, egy pár évvel fiatalabb nőt szeretnénk párnak. Így egy 22-23 éves fiúnak a 18-21 korhatár jöhet be, ez kb. 10%-a lehet, így 0,1 lesz ez az érték.

F_D az egyetemista hölgyek aránya, a pszichológiai kutatások szerint az azonos érdeklődésű és tudású emberek kapcsolata tartósabb, boldogabb, mint a különbözőbb pároké.  Ha ezt figyelembe vesszük akkor ez az érték így 0,2 adódhat a mi esetünkben.

F_S a fentiek közül a fizikailag vonzó hölgyek aránya, ez, ahogy szintén a pszichológiai adatok alapján tudjuk, fontos választási szempont. Ezt becsüljük 0,05-nek( azaz a hölgyek 5%-a tetszik nekünk, ez lehet, hogy egy kicsit alábecsült érték).

Ezek után a Drake formula alapján felírhatjuk a potenciális barátnők számának egyesített egyenletét:

N=R*F_K*F_A*F_G*F_D*F_s

ebben a mi saját esetünkben ez = 9.908.798*0,52*0,2*0,1*0,2*0,05=1030, 17-21 éves lányt kapunk, aki Budapest közelében él, ott egyetemista és megfelel nekünk minden szempontból, hogy párunk legyen. Nem nagy szám, de ezután nem csodálkozom, hogy az egyetemisták annyi időt töltenek bulizással, hiszen meg kell találni azt a nőt ebből az ezerből, akinek a saját kritériumainak mi is hasonlóan megfelelünk.

Hajrá.

KSH adatok alapján készült a számítás.

Megjegyzés: De ha hiszünk a sorsszerűségben, ez az 1030 igazából csak 1, egyenlet ide vagy oda. :) (A "Lektor" :)))))

 

Steril? Nem Steril.

Steril, nem steril, steril, nem steril, steril, Nem Steril!

 

 

Az utóbbi időkig nem hittem el, hogy az ember születésének körülményei bármilyen hatással is lennének a felnövekvő emberpéldány testi vagy/és lelki fejlődésére. Sok pszichoterápiás kezelésnek, megközelítésnek ez az alapja, a születés akkora trauma, aminek feldolgozására, legyűrésére egy egész emberi élet is kevés lenne. Na, ebben ma sem hiszek. A testi fejlődésre, az egészségünkre azonban hatással van, egyre több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy az anyaméhben, és utána a születés folyamán olyan hatások érik az embert, amely a felnőttkori egészségét, esetleges betegségeket már előre jelezhetnek. Az anyaméhben a hormonokkal kezdve, az ételeken, italokon keresztül sokféle benyomás éri a magzatot, aki nem tétlenkedik, ezeket az információkat felhasználja, mintegy megpróbálja megjósolni, hogy milyen környezetbe fog születni. Ez egy nagyon érdekes és fontos elképzelés a tudományon belül, de erről majd máskor. Most inkább térjünk rá a születésre, a mikrobákra és az egészségre. Tartsunk egy pici bevezetőt az emberi test ökoszisztémájába. Nem vagyunk egyedül, soha nem is voltunk. Az emberi test tömegének 1-3%-át mikrobák, baktériumok, gombák alkotják, a gyomorban, a belekben, a szájüregben, és természetesen a bőrünkön tartózkodva. Az idegen élőtársaink 10x annyian vannak, mint az emberi testi sejtjeink száma, igazi megszállásról van tehát szó. Ők komplex, dinamikus hálózatot alkotnak, segítik a gazdaszervezetet, jelen esetben, bennünket, embereket. Vitaminokat, tápanyagokat termelnek, az immunsejtek az immunrendszer normális kifejlődését biztosítják, aztán a szájüreg megfelelő állapotáért is felelősek és nem utolsó sorban védelmi vonalat is képeznek patogén kórokozókkal szemben. Hogyan teszünk rájuk szert? Honnan jönnek? Ezeknek az élőlényeknek a nagy része a testünkön kívül nem képes életben maradni. Ezt figyelembe véve és egyéb genetikai kutatások is mára felfedték, hogy a saját mikrobáink fő forrása édesanyánk, a születésünk folyamán, a szülőcsatornán átszuszakolva magunkat szedjük fel a bacikat. Azok az újszülöttek, akik császármetszéssel jönnek világra, azoknál kimarad ez a jótékony fertőzés, az ő mikroba-összetételüket az anyjuk bőrön élő lényei határozzák meg. A császárosok legnagyobb sajnálatára az elmúlt évek összehasonlító vizsgálatai alapján megalapozottnak látszik, hogy ők sokkal érzékenyebbek, védtelenebbek bizonyos betegségtípusok ellen, asztma, a bélrendszer autoimmun betegségeivel, allergiák, 1-es típusú diabétesz tartoznak ide.

Édesanyánktól így nem kizárólag génjeink felét örököltük, hanem a bennünk élő bacik első telepeseit is tőlük kapjuk, kaptuk. A jelenség természetesen nem egyedi, a természetben elterjedt, bevált módszerről van szó. A mélytengeri hidrotermális kürtői kiáramló gázokon élősködő csigák, férgek a testükben élő baktériumok segítségével jutnak táplálékhoz, (a saját tápcsatornájuk a szájukkal együtt nem fejlődik ki), ők alakítják a kéntartalmú gázokat a gazdaszervezet számára is hasznosítható tápanyagokká. A „gaszda” (gollam) szervezet szaporodása folyamán az életfontosságú bacikkal a saját ivarsejtjeit alaposan megfertőzi, biztosítva ezáltal az utódainak a megfelelő segítséget az életükhöz. A szárazföldi rovaroknál a beoltás közvetlenül az ivarsejtbe történhet, egy fura kis kimérát hozva létre ezzel. A másik fontos metódus, az ivarsejteket egy táplálékburokkal körbeveszik a nőstényállatok, és a külső réteget fertőzi be a bacikkal a gondoskodó anyuka. Ezt a frissen kikelt kis utódok elfogyasztják és boldogan élnek, amíg…

Egyes teknősfajták még azelőtt, hogy tojásaik a homokba kerülnének, esetenként heteket is eltöltenek a nőstény szervezetében, ahol elegendő idő és alkalom van arra, hogy megfertőzze a hasznos bacikkal a tojásokat.

Minden várandós hölgy retteg a fertőzésektől, a koraszülések, komplikációk egyik legfőbb kiváltó okának tartják a sterilnek gondolt anyaméhbe bejutó patogén szervezeteket. A 20. század fordulóján, Henry Tissier francia szülész vizsgálatai óta tartja magát az az elképzelés, hogy az anyaméh steril, élősködőktől, mikrobáktól mentes terület. Ha van ott valami, az veszélyes a magzatra és anyára egyaránt. A meglepő az volt, hogy a koraszülést, és esetleges halált okozó bacik teljesen megegyeztek az anya vaginájában élő és viruló fajtákkal. Később a kutatók figyelme a fertőzésekről, a koraszülésektől eltávolodott és megvizsgálták, hogy mennyire steril az az anyaméh, és nem kis meglepetésükre sok bacit sikerült azonosítani a magzatvízből, a köldökzsinórból, mindenféle kóros gyulladás vagy egyéb koraszülést okozható elváltozás nélkül. Az anyaméh nem steril, bacik lakják azt is. Sőt az újszülött első ürítésének vizsgálata is ezt erősítette meg, a gyomor sem steril, pedig az édesanya első telepeseinek még nem volt elég idejük megmaradni, de kakiban már mikrobák zsonganak. Egereken elvégzett kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy az anyaegértől már az anyaméhben is kapnak a kicsinyek bacikat, valószínűleg hasonlóan történik nálunk is, már ott sem vagyunk egyedül. A szerepük, a fajösszetételük még további érdekes dolgokra mutathat rá a közeli jövőben.

A természetes szüléssel az anyánk általi fertőzés szerencsére nem áll meg, a szoptatással egy további esélyt kapunk, még azok is, akik esetleg császárral jöttek a világra. Az anyatejben fellelhető bacik segítik a gyermek immunrendszerének kifejlődését, ellenállást fejtenek ki a patogén kórokozókkal szemben, védenek az allergiás, asztmás megbetegedésektől. Szekvencia analízissel közel 600 baktériumfajt sikerült azonosítani egészséges anyák anyatejéből. Az anyatej összetétele változik az idővel, először a tejsavas bacik telepednek meg, ezután kb. hat hónap múlva, felszaporodnak más fajok. Ezek a szájban is megtelepszenek, ezzel jelezve, hogy a baba szilárd hozzátáplálása megindulhat, mi itt vagyunk, segítünk. Az anyatej tartalmaz olyan cukormolekulákat, amiket a baby nem tud megemészteni, viszont a benne élő mikroorganizmusok fő tápláléka ez. Édesanyánk nem csak minket, hanem a baciainkat is ellátja. Köszönjük.

Plos Biology, 2013 August,Vol11,Issue 8, e1001631

Trends in Microbiology 2013 April Vol 21, No.4,167-173.