Steril? Nem Steril.

Steril, nem steril, steril, nem steril, steril, Nem Steril!

 

 

Az utóbbi időkig nem hittem el, hogy az ember születésének körülményei bármilyen hatással is lennének a felnövekvő emberpéldány testi vagy/és lelki fejlődésére. Sok pszichoterápiás kezelésnek, megközelítésnek ez az alapja, a születés akkora trauma, aminek feldolgozására, legyűrésére egy egész emberi élet is kevés lenne. Na, ebben ma sem hiszek. A testi fejlődésre, az egészségünkre azonban hatással van, egyre több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy az anyaméhben, és utána a születés folyamán olyan hatások érik az embert, amely a felnőttkori egészségét, esetleges betegségeket már előre jelezhetnek. Az anyaméhben a hormonokkal kezdve, az ételeken, italokon keresztül sokféle benyomás éri a magzatot, aki nem tétlenkedik, ezeket az információkat felhasználja, mintegy megpróbálja megjósolni, hogy milyen környezetbe fog születni. Ez egy nagyon érdekes és fontos elképzelés a tudományon belül, de erről majd máskor. Most inkább térjünk rá a születésre, a mikrobákra és az egészségre. Tartsunk egy pici bevezetőt az emberi test ökoszisztémájába. Nem vagyunk egyedül, soha nem is voltunk. Az emberi test tömegének 1-3%-át mikrobák, baktériumok, gombák alkotják, a gyomorban, a belekben, a szájüregben, és természetesen a bőrünkön tartózkodva. Az idegen élőtársaink 10x annyian vannak, mint az emberi testi sejtjeink száma, igazi megszállásról van tehát szó. Ők komplex, dinamikus hálózatot alkotnak, segítik a gazdaszervezetet, jelen esetben, bennünket, embereket. Vitaminokat, tápanyagokat termelnek, az immunsejtek az immunrendszer normális kifejlődését biztosítják, aztán a szájüreg megfelelő állapotáért is felelősek és nem utolsó sorban védelmi vonalat is képeznek patogén kórokozókkal szemben. Hogyan teszünk rájuk szert? Honnan jönnek? Ezeknek az élőlényeknek a nagy része a testünkön kívül nem képes életben maradni. Ezt figyelembe véve és egyéb genetikai kutatások is mára felfedték, hogy a saját mikrobáink fő forrása édesanyánk, a születésünk folyamán, a szülőcsatornán átszuszakolva magunkat szedjük fel a bacikat. Azok az újszülöttek, akik császármetszéssel jönnek világra, azoknál kimarad ez a jótékony fertőzés, az ő mikroba-összetételüket az anyjuk bőrön élő lényei határozzák meg. A császárosok legnagyobb sajnálatára az elmúlt évek összehasonlító vizsgálatai alapján megalapozottnak látszik, hogy ők sokkal érzékenyebbek, védtelenebbek bizonyos betegségtípusok ellen, asztma, a bélrendszer autoimmun betegségeivel, allergiák, 1-es típusú diabétesz tartoznak ide.

Édesanyánktól így nem kizárólag génjeink felét örököltük, hanem a bennünk élő bacik első telepeseit is tőlük kapjuk, kaptuk. A jelenség természetesen nem egyedi, a természetben elterjedt, bevált módszerről van szó. A mélytengeri hidrotermális kürtői kiáramló gázokon élősködő csigák, férgek a testükben élő baktériumok segítségével jutnak táplálékhoz, (a saját tápcsatornájuk a szájukkal együtt nem fejlődik ki), ők alakítják a kéntartalmú gázokat a gazdaszervezet számára is hasznosítható tápanyagokká. A „gaszda” (gollam) szervezet szaporodása folyamán az életfontosságú bacikkal a saját ivarsejtjeit alaposan megfertőzi, biztosítva ezáltal az utódainak a megfelelő segítséget az életükhöz. A szárazföldi rovaroknál a beoltás közvetlenül az ivarsejtbe történhet, egy fura kis kimérát hozva létre ezzel. A másik fontos metódus, az ivarsejteket egy táplálékburokkal körbeveszik a nőstényállatok, és a külső réteget fertőzi be a bacikkal a gondoskodó anyuka. Ezt a frissen kikelt kis utódok elfogyasztják és boldogan élnek, amíg…

Egyes teknősfajták még azelőtt, hogy tojásaik a homokba kerülnének, esetenként heteket is eltöltenek a nőstény szervezetében, ahol elegendő idő és alkalom van arra, hogy megfertőzze a hasznos bacikkal a tojásokat.

Minden várandós hölgy retteg a fertőzésektől, a koraszülések, komplikációk egyik legfőbb kiváltó okának tartják a sterilnek gondolt anyaméhbe bejutó patogén szervezeteket. A 20. század fordulóján, Henry Tissier francia szülész vizsgálatai óta tartja magát az az elképzelés, hogy az anyaméh steril, élősködőktől, mikrobáktól mentes terület. Ha van ott valami, az veszélyes a magzatra és anyára egyaránt. A meglepő az volt, hogy a koraszülést, és esetleges halált okozó bacik teljesen megegyeztek az anya vaginájában élő és viruló fajtákkal. Később a kutatók figyelme a fertőzésekről, a koraszülésektől eltávolodott és megvizsgálták, hogy mennyire steril az az anyaméh, és nem kis meglepetésükre sok bacit sikerült azonosítani a magzatvízből, a köldökzsinórból, mindenféle kóros gyulladás vagy egyéb koraszülést okozható elváltozás nélkül. Az anyaméh nem steril, bacik lakják azt is. Sőt az újszülött első ürítésének vizsgálata is ezt erősítette meg, a gyomor sem steril, pedig az édesanya első telepeseinek még nem volt elég idejük megmaradni, de kakiban már mikrobák zsonganak. Egereken elvégzett kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy az anyaegértől már az anyaméhben is kapnak a kicsinyek bacikat, valószínűleg hasonlóan történik nálunk is, már ott sem vagyunk egyedül. A szerepük, a fajösszetételük még további érdekes dolgokra mutathat rá a közeli jövőben.

A természetes szüléssel az anyánk általi fertőzés szerencsére nem áll meg, a szoptatással egy további esélyt kapunk, még azok is, akik esetleg császárral jöttek a világra. Az anyatejben fellelhető bacik segítik a gyermek immunrendszerének kifejlődését, ellenállást fejtenek ki a patogén kórokozókkal szemben, védenek az allergiás, asztmás megbetegedésektől. Szekvencia analízissel közel 600 baktériumfajt sikerült azonosítani egészséges anyák anyatejéből. Az anyatej összetétele változik az idővel, először a tejsavas bacik telepednek meg, ezután kb. hat hónap múlva, felszaporodnak más fajok. Ezek a szájban is megtelepszenek, ezzel jelezve, hogy a baba szilárd hozzátáplálása megindulhat, mi itt vagyunk, segítünk. Az anyatej tartalmaz olyan cukormolekulákat, amiket a baby nem tud megemészteni, viszont a benne élő mikroorganizmusok fő tápláléka ez. Édesanyánk nem csak minket, hanem a baciainkat is ellátja. Köszönjük.

Plos Biology, 2013 August,Vol11,Issue 8, e1001631

Trends in Microbiology 2013 April Vol 21, No.4,167-173.