Szellemi homokozó: A Shakespeare rejtély, avagy a magyar írók hogyan segítenek ezt megoldani

A Shakespeare rejtély, avagy a magyar írók hogyan segítenek ezt megoldani

 

Egészen biztosan nem véletlenül játsszák világszerte műveit ma is, annak ellenére, hogy több évszázad választja el a mai kor emberétől. A műveiről hozzávetőleg 30000-40000 további elemző könyv született, de az életéről, annak ellenére, hogy mi mindent vélünk tudni, nagyon kevés bizonyítható adattal rendelkezzünk. A tények: Stratford-upon-Avonban született, három gyermek édesapja volt, Londonban is élt és dolgozott, visszatért szülőhelyére, végrendelkezett és minden valószínűség szerint elhalálozott. Nem túl sok, nem túl meggyőző. Az elterjedt, cigányos, fülbevalós arckép sem 100% biztosan őt ábrázolja. A műveinek szerzőségét is többször megkérdőjelezték, de én egy másik, nem kevésbé érdekes talánnyal szeretnék foglalkozni. A kutatók az elveszett éveknek hívják, hiszen nem tudják mit csinált, merre járt 1585 és 1592 közötti hét hosszú évben. A találgatások azonban sokszínűek, iskolamesterkedett vidéken, többen Olaszországban látták utazgatni, megint mások szerint Flandriában katonáskodott, romantikusabbak Francis Drake-kel látták hajózni. A művei alapján feltételezték ezeket, hiszen sok színdarabja olaszföldön játszódik, a tenger, a hajózás központi szerepet kap több művében és a katonáskodás is gyakran megjelenik bennük.

 Egy sokkal fontosabb faktor azonban elkerülte a tudós kollégák szemét, mégpedig az, hogy egész egyszerűen nincsenek olyan tehetségek, akik tanulás, gyakorlás nélkül képesek lennének magas szintű művek írására, festmények festésére, vagy szobrok faragására. Tízezer óra, körülbelül tíz év munkája szükséges, hogy valaki valamiben jelentős, kívülállók körében is elfogadott szerzeményt alkosson. Természetesen ez átlagos érték, többen 6 akár 7 év alatt is elérik a mesteri szintet, de ez inkább kivétel, mint általános jelenség. John R. Hayes nagy festők, zeneszerzők életét megvizsgálva  is alátámasztotta ezt a 10 éves folyamatot, felkészülési időt. A legtöbb híresség korán, már 4-5 évesen elkezdett érdeklődni az adott művészeti ág irányába. A festők pályájának első 6 éve általában csendben telik, majd ezután hirtelen rengeteg mű készül el a következő 5-6 évben. A költők vizsgálata is egyértelmű folyamatos tanulásra, fejlődési szakaszra utalnak, az első öt évben itt sincs jelentős, kiemelkedő művük, a nagy részük a tíz éves tanulási idő után tett le valami értékeset az asztalra.

 A magyar művészeket még nem vizsgálták ebből a szempontból,  ezért elkezdtem felgöngyölíteni a szálakat. Legelőször a számunkra most különösen lényeges szempont miatt a nagy költőink egy kisebb csoportját vizsgáltam meg és foglaltam az adatokat egy kis táblázatba. Ahogy várható, a legtöbben beleesnek a tízezer óra-tíz év egyenletbe, de szerencsére nem unalmas a képlet, hiszen kivételek mindig akadnak.

	életkora	életkora	életkora
Név	az első vers írásakor	az első vers megjelenésekor	az első verseskötet megj.
Csokonai Vitéz Mihály	12	20	30
Berzsenyi Dániel	18	37	37
Vörösmarty Mihály	13	23	23
Arany János	8	28	28
Petőfi Sándor	11	19	21
Madách Imre	10	16	17
Ady Endre	7	19	22
Babits Mihály	15	25	26
Kosztolányi Dezső	5	16	22
Szabó Lőrinc	10	21	22
József Attila	7	11	17
Radnóti Miklós	14	16	21
Weöres Sándor	4	15	21
Pilinszky János	12	17	25
Nagy László	12	21	24

Leszögezhetjük, hogy elegendő felkészülés, gyakorlás nélkül nincs kiemelkedő eredmény. Sokan már látják, hogy mindez hova vezet. Az angol drámafejedelem sem kivétel. Az elveszett évek előttről nincsenek jelek, amelyek azt mutatnák, hogy írt, alkotott volna, míg a 1590-es években már az első drámái megjelentek színpadon, igaz ezek még nem a legjobbak, a történeteket gyakran lopta, sőt a szövegek egy részét is akkoriban simán átvették más szerzők műveiből. Ha valami jól sikerült, akkor az párbeszéd több darabban is szerepel. Ezt ma plágiumnak nevezzük. Az igazi, eredeti műveit a 1590-es évek végétől számíthatjuk, akkor állították ezeket színpadra. A leírtak alapján valószínűsíthető, hogy az elveszett 7 évben komolyan kellett foglakoznia az írásművészettel, tehát szerintem az utazgatás igazából nem jöhet számításba, inkább az iskolamesterkedés, vagy valami hasonló irányába kellene keresgélni a Shakespeare kutatóknak.

 

Bill Bryson: Shakespeare

Czeizel Endre: Költők-Gének-Titkok

John R. Hayes: Cognitive process in creativity