Rák versus bacik

A természet oly gyakran űz kettős játékot, ami komoly fejtörést okoz a tudós embereknek, hogy ez már inkább szabály, mint kivételes esemény. Egy ilyen kettős ügynökről, vagy inkább ügynökökről, esetekről szeretnék említést tenni ebben a kis írásban.

Néhány éve orvosi Nobel-díjjal jutalmaztak egy úriembert, akinek hathatós közreműködésével sikerült tisztázni, hogy egyes krónikus, sokáig tartó fertőzéses betegségek rákot okozhatnak. Ma a rákos megbetegedések közel 20%-ának valamilyen kórokozó a forrása, és gyaníthatóan ez a szint tovább fog nőni. Fertőzések rákot okoznak, a paradox kettőség itt bukkan a felszínre, mert néhány fertőzéses betegség pedig csökkenti, vagy egyenesen gyógyítja egyes rákféleségekben szenvedő betegeket. Hogyan lehetséges mindez?

A történet a XIX. századba nyúlik vissza. Az akkori orvosi viszonyok között a rákos betegségek ellen két fegyverrel lehetett felvenni a harcot, az egyik a műtéti eltávolítás, a csonkolás, a másik pedig a morfium, ami igazából nem gyógyír, inkább csak a fájdalmat csökkentette, és szerzett néhány boldog, eksztatikus órát a menthetetlen páciensnek.

Mr. Stein egy német emigráns volt, akinél 1884-ben az arcán egy szarkómás elfajulás miatt, már négyszer operálták, de sajnálatára mindig kiújult az. Reménytelennek minősítették az orvosok. Az egyik operációt követően azonban valami az akkori körülményeket figyelembe véve nem meglepő dolog történt. Elkapott egy bőrfertőzést, ami igen magas lázzal járt. Pár hét múlva az orvosok megdöbbenésére a szarkómája visszafejlődött, majd teljesen eltűnt. Hat évvel az események után tünetmentes boldog életet élt még. Ez csak egy eset volt. Az orvosi irodalmat áttekintve azt találták, hogy a szifilisszel fertőzött prostituáltak kisebb eséllyel lettek rákosok, mint a hétköznapi ember. Hasonló párhuzamot vontak a TBC-s vagy a maláriás betegekre is.

William Coley (1862-1936) írásunk hőse, egyéb összefüggésekre is felfigyelt. A spontán felszívódó, látszólag minden ok nélkül eltűnő rákok közel felénél, a páciensek komolyabb, akut fertőzésen estek át, ami több napig tartó magas lázzal járt együtt. Ezen megfigyelésekkel felvértezve kifejlesztett egy vakcinát, elölt bacikból, és ezzel próbálta kezelni a rákos, végstádiumú betegeit.

1891-ben Mr. Zola, egy olasz származású pali jelent meg a New Yorki Központ Kórházban, hatalmas, tojásnagyságú szarkómával a nyakán. A kinövést már kétszer is hiába operálták, mindkét eset után visszanőtt, és ez az akkori állapotában már a nyelés, a beszéd képessége nagy nehézséggel, fájdalommal járt. Az úriember szilárd ételt már hónapok óta nem evett, orvosai szerint hónapjai voltak hátra.

Az antibiotikum éra előtti korszakban vagyunk, és egy orvos előre megfontolt módon megfertőzi betegeit, ez eléggé veszélyes mutatvány volt már akkor is. Az első három hétben gyengébb adagokat kapott injekcióban közvetlenül a rákos burjánzás közepébe. Ezek az adagok azonban csak kissé emelték meg a testhőmérsékletét, és a rák sem moccant meg semmilyen irányba. Coley friss és nagyobb dózissal próbálkozott, de még mindig alig okozott nagy lázat a betegnél. Egy hónapnyi kezelés után, többször magasabb lázas állapotok után a gumó annyira leapadt, hogy a beteg képes volt ismét szilárd táplálékot enni fájdalom nélkül.

A következő két évben Coley 12 páciensen, akiket előzőleg operálhatatlannak, végső stádiumúnak tituláltak, próbálta ki az újabb szereit. 4 esetben nem sikerült fertőzést, lázat indukálnia, 8 esetben azonban sikeres volt. Ezek közül 6-nál teljesen visszafejlődött, eltűnt a rák. A maradék kettő is pozitívan reagált a kezelésre, de ők sajnos a fertőzés szövődményeibe haltak bele.

A további sikeres és sikertelen esetek felsorolása helyett egy picit arról, hogy mi állhat a jelenség hátterében. A XIX. végétől és a XX. század nagy részében is a tudósok úgy gondolták, hogy a rákos sejtek ellen az immunrendszer nem képes harcolni, hiszen itt saját sejtek elvadulásáról van szó. Az immunrendszer nem tud különbséget tenni egy tumoros és egy normális testi sejt között. Ezt azóta szerencsére többször megcáfolták, igenis képes rá, csak aktiválni kell megfelelően.

Erre tökéletesen megfelel egy fertőzés, ami közvetlenül a rákos sejtek közelébe eljutatva, az immunrendszer észleli a betolakodókat, felturbózza magát és a keletkező láz hatására igyekszik a mikroorganizmusokat eltávolítani. Eközben az immunrendszer azon tagjai is aktivizálódnak, amelyek a rákos sejtek eltakarításáért felelnek. Éljen. A potenciális sikeressége ellenére kevés normálisan végrehajtott klinikai kísérletet végeztek a mai napig ezzel a módszerrel. Az elvégzett próbák vegyes képet mutattak, nem véletlenül. Az első és legnagyobb hiba, hogy olyan betegekkel próbálkoztak, akik általában már átestek egy gyógyszeres és/vagy radioterápián, akikről köztudott, hogy az immunvédekezésük erősen lecsökkent. Továbbá nem ügyeltek arra, hogy a rákos sejtek közvetlen közelébe jutassák a vakcinát. Coley eredeti eljárásánál fontos faktornak bizonyult, hogy hosszú ideig, akár 3-4 hónapig, ha szükségesnek tűnt, akkor naponta injekciózták a páciens, lázat indukáltak, és ennek mértéket ellenőrizték. Ezek a mai modern megközelítéseknél hiányoztak, valószínűleg emiatt kaptak vegyes eredményeket a kutatók.

Jól kivitelezett kísérletek kellenének az ügyben, és talán ezzel egyes rákfajtákra hatásos, jól működő fegyver lenne a kezünkben. Használjuk ki, turbózzuk fel természetes védekező mechanizmusainkat, az immunhálózatunkat, ez lehet a kulcs a rák végleges gyógyításához. Ha kell, indukáljunk fertőzéseket, lázat, utána ezeket a megfelelő antibiotikumos kezeléssel visszaállíthatjuk szervezetünk eredeti, fertőzés és rák mentes állapotát.

A mindennapi életünkben is fontos támpontot adhat a fenti, hogyha egy fertőzéses megbetegedés során lázat mérünk, akkor az első lépésünk ne az legyen, hogy ezt megpróbáljuk csillapítani. Ehelyett hagyjuk, hogy testünk dolgozzon és két nap kellemetlenség után hamarabb felgyógyulunk, sőt mellékhatásként későbbi életünkben kevésbé esélyes, hogy rákos betegségben fogunk szenvedni.

Heinz-Uwe Hobohm: Healing heat: harnessing infection to fight cancer American Scientist, 2009, num 2.

Fever and cancer in perspective Cancer Immunology and Immuntherapy(2001), 50, 391-396.

Toward general prophylactic cancer vaccination BioEssay 31, 1071-1079.