2013. március 31., vasárnap


Walt Disney, jégbor, az erdei békák és a cukorbetegség, avagy egy környezeti faktor szerepe a betegség kialakulásában

 


Dr. House nézőként már profi módon tudjuk, hogy egy betegség hátterében genetikai, fertőző ágens, étkezési vagy egyéb más környezeti faktor jöhet szóba. A cukorbetegség még nincs teljesen felfedve, ezért a fenti okok mindegyike részt vehet egyenként vagy együtt a kifejlődésében. A paleo étkezés számtalan sikert könyvelhet el a betegség visszafordításában, ezért ezzel most nem is foglalkozom, hanem egy egészen más tényezőt vizsgálok meg.

 

Amikor a víz megfagy, nagyon éles, csipkézett formában kristályosodik, szétrepesztve bármit, ami útját állja. Egy ember megfagyásakor a vér víztartalma a fagyás közben szétszabdalja a vérereket, roncsolja a közvetlen szerveket, sejteket. Természetesen testünk nem adja olcsón magát, vannak eszközeink a hideg kivédésére, először például elkezdünk remegni, ami sok hőt termelve segíthet rajtunk. Ezzel egy időben a testünk legérzékenyebb helyeiről, a kezünkből és a lábunkból a vér visszavonul a testünk belső részébe, így csökkentve a további lehűlést, és az élet számára fontos belső szerveinket melegen tartva. Sajnos a magashegyi sportot űzők sokszor valamelyik végtagjukkal fizetnek a fagyási baleset miatt. Az eszkimóknál a vér ciklikusan visszatér a végtagjaikba, majd vissza a testük közepébe, ezzel biztosítva számukra, hogy huzamosan ott tudjanak élni. A meleg égövről származó népeknél nem létezik ez az adaptáció, ezért ők, mi kevésbé tűrjük a hideget. A fagyos koreai háborúban az amerikai katonák sokkal hamarabb szenvedtek fagyási sérüléseket, mint a helyiek, vagy említhetném Napóleon oroszországi sikertelen hadjáratát, amelyekben valószínűleg a szélsőséges éghajlat is szerepet játszott.  Még egy fura, mindenki által megtapasztalt jelenségre hívnám fel a figyelmet, hidegben pisilni kell. Veséink jelzést kapnak, hogy némi extra folyadékleadás szükséges, de még nincs magyarázat erre a dologra. Még az északi, kemény fagyos hidegben élő népeknél is létezik ez a jelenség, de mi szerepe lehet ennek?

Idősebb Plinius is leírja, hogy egyes szőlősgazdák némely szőlőfajtákat csak azután szednek le miután az megfagyott. Általában vastag héjú fajtákat használnak erre, a mai napjainkban reneszánszát éli a jégbor készítés. -7 oC-on szüretelik a fagyott szemeket, az ebből készült must közel 300g cukrot tartalmaz literenként. Hihetetlenül hangzik. A víz 0 oC-on csak akkor fagy meg, ha tiszta, más anyagot nem tartalmaz, ha már sót tartalmaz, akkor jóval alatta fagy csak meg, lásd útsózás, ha alkoholt adunk hozzá, akkor pedig ablakmosó folyadékként is jól funkciónál télen. Ezek mind csökkentik a tiszta víz fagyáspontját, a cukor is ilyen anyag. Természetes fagyásgátló. A szőlő, ha érzékeli, hogy a környezet hőmérséklete eléri a kritikus 0 oC-ot, akkor két kézenfekvő módszerrel is védekezik ez ellen. Az egyik, hogy  csökkenti a veszélyes víztartalmát, vizet izzad ki, és a másikaz, hogy a szőlő  szemen belül pedig növeli a cukor koncentrációját. Ismerősen hangzik a hidegben pisiléshez az izzadás? Talán nem véletlenül.

Az állatvilág tagjai is kifejlesztettek hasonló eszközöket, hogy megküzdjenek a hőmérséklet csökkenésével. A téli álmot, hibernációt alkalmazó állatokat most csak megemlítem, számunkra most egy erdei béka az érdekes. A delikvens bőre ha  
 
 
 
megérzi a fenyegető hideget, a véréből és a szerveiből a vizet kipumpálja, de ezt testén belül tartja,  egy helyen, mert így ellenőrzött körülmények között tudja irányítani annak megfagyását. Ezzel párhuzamosan a béka mája hatalmas mennyiségű glukózt termel és pumpál a véredényeibe, ezzel védekezve az érkező hideg ellen.

A víz kipumpálása a szervezetből és cukor, glicerin, mint természetes fagyásgátló termelése elterjedt védekezési adaptáció a környezet változása ellen. Vajon az embernél is létezik ez a mechanizmus? Hidegben pisilünk, ez megvan. Elképzelhető, hogy ha hideg területen éltek őseink, akkor a hidegben az inzulintermelést visszaszorították, engedték, hogy a vérünkben felszaporodjon a cukor, amely segített, hogy ne fagyjon meg a vérük, és tovább élhessenek, olyan helyen ahol ez e nélkül nem lehetséges. Nem biztos, de elképzelhető. A mai korban ez hátrányosan érint minket és hosszabb időn keresztül sok millió ember életét fenyegeti, cukorbetegség néven. 

Még néhány adalék, amely alátámasztja a fenti ötletet.

Ha patkányokat hideggel stresszelnek, akkor azok rezisztensé válnak a saját inzulinjukkal szemben, hasonlóan a cukorbetegekhez.

Az északi földtekén, a hidegebb éghajlaton, a hidegebb hónapokban több beteget diagnosztizálnak.

Amerikai veteránok vérvizsgálata is azt mutatta, hogy a téli időszakban magasabb a vérük cukorszintje.

Végül, hogy jön a képbe Walt Disney?

A válasz legközelebb, addig mindenki találgasson.

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése