Maraton életre-halálra, avagy Usain Bolt versus Stephen Kiprotich
Kit fedd ez a második név, a jól ismert és istenített Bolt
mellett, és milyen kapcsolat lehetséges a futás és egy evolúciós blog bejegyzés
között?
A magyarországon is már jól elterjedt paleo mozgalom már
meghódította az étkezési szokásainkat, lassan az élet más területein is teret
szerezhet magának. Az egészséges életmódban az elfogyasztott ételeink mellé a
megfelelő mozgás, sportolás elengedhetetlennek tűnik, szerintem a kettő
szétválaszthatatlan. Ha az ősember ezeket és ezeket ette, így és ilyen
formában, ahogy a paleo állítja, akkor ehhez megfelelően fontos lehet azoknak a
mozgásformáknak az ismerete, amelyekkel ő akkoriban sikeresen túlélhetett.
Utánozva őseink életstílusát, rövid intenzív gyakorlatok, súlyemelések, gyors
futások, nehéz súlyok szállítása és a játék az alapja, az USA-ban már elterjedt úgynevezett Crossfitnek. Testünk nem csupán az
ételekre, de a mozgásformákra is adaptálódott. Az élet pulzáló lehetett, gyors,
nehéz feladatokat a pihenés, lazulás hosszú időszakai váltották. Gyerekeket,
sziklákat, elejtett állatok cipelése, gyökerek, érett gyümölcsök egész napos
gyűjtögetését , a több napos pihenés, tánc, mesélés követte.
A mai információs korszakunk nagyban különbözik nem csak
ettől a régebbi kortól, de már a gyerekkoromtól is. 20 éve még a szülőfalum
terein rengeteg gyermek focizott napnyugtáig, manapság senki. A couch potato,
az állandóan heverésző, tévétnéző, internetezőt jelent. Pár éve megjelent egy
alfaja a fenti jómadárnak, az aktív couch potato, aki egy kicsivel, de többet
mozog az eredeti fajnál, de már ez is óriási különbséget okoz egészségi
állapotukban. Ők azok akik nem sportolnak semmit a szabadidejükben, de
napközben esetleg lépcsőznek, sétálnak, vagy kutyát sétáltatnak. Egy ausztrál tanulmány
összehasonlítása alapján, aki egy órával növeli a tévé vagy számítógép előtt
eltöltött időt naponta, annak 18%-kal nő az esélye arra, hogy szívbetegségben idő előtt
elhalálozzon. A bevitt és leadott kalóriák egyensúlyán múlik minden, egy kis
mozgással, sétával, kerti munkával, fűnyírással háromszor annyi energiát
égetünk, mint az inaktív tévézéssel.
Az említett csak semmi mozgás csak semmi sport felfogás ami
rossz az egészségünknek, egy dolog.
Az amerikai paleosok ( De Vany, Cordain) szerint vadászó
őseink élete változatos, rövid ideig tartó gyakorlatokból állt, ez az ami jó
nekünk, míg kitartó, hosszú idejű, folyamatos terhelés, például a hosszútáv futás, rossz. De Vany nagy súlyokkal
való sétálást ajánl, ami jól utánozza a leölt mastodon húsának hazacipelését.
Mások kétségbe vonják, hogy elődeink szilárd lapos talajon futottak volna,
inkább koszos, füves talajon és inkább sétáltak vagy sprinteltek, a gepárdhoz
hasonlóan rövid távon. Egy egy vadásznap rövid sprintekből, sok sétából állt, utána akár több napi pihenés
következhetett.
Az utóbbi időben ezzel a kialakult nézettel teljesen
ellentétes kép kezd kialakulni, mégpedig az, hogy a hosszú távú futás nemcsak hogy egészséges, de az
evolúciónk során fontos szerepet játszott. Kétlábúak vagyunk, de hogy ez miért
alakult így, arról még vitatkoznak a tudósok, David Carrier biológus 1984-ben
felvetette, hogy amikor az emberi mozgásról beszélünk, akkor általában sétáról
beszélünk, nem pedig futásról. Összehasonlítva az embert más állatokkal,
kutyákkal, a lovakkal nagyon gyenge sprintelőknek bizonyulunk. 60-80 km/h-ánk
messze elmarad a gepárdétól, de nagyobb probléma, hogy közben kétszer annyi
energiát égetünk, mint ami a tömegünk alapján elvárható lenne egy hasonló súlyú
emlőstől. De mi van akkor, ha nagyobb
távot kellene megtennünk futva, akkor is lemaradnánk? Vadkutyák, hiénák és
néhány nagyobb vándorló legelésző állatot nem hagynánk le, de az említett
lovakat biztosan otthagynánk, nekik sokkal gyakoribb pihenésre van szükségük
hosszabb távon, mint nekünk, gondoljunk csak a három testőre, akik Angliába
lovagolva gyakran cseréltek lovakat, mert azok gyorsan kifulladtak.
A világ sok
részén a történelmi koroktól napjainkig ismertek azok a vadászó emberek, akik a
kengurut vagy az antilopot pusztán azzal fogják meg, hogy addig kergetik a
szavannákon amíg az a kimerültségtől összeesik. Ha ez igaz, két kritikus
problémát kellett megoldania az evolúciónak, az egyik a fejlődő hő elvezetése a
testről, a másik az energiaraktárak kérdése, hiszen az órákig tartó
hajtóvadászat nagy energiaigényű tevékenység. A második az ételekkel megoldható,
az első nehezebb dió. A melegvérű állatok mozgásuk alatt a metabolizmusuk
felgyorsulása miatt egy kevés hőt fejleszt, ez az amit a bemelegítés folyamán
érzünk, eleinte szeretjük, de a gyakorlatok során egyre nagyobb gond, a megoldás
az izzadás, amely elvezeti a hőt. A gepárd egy kilométer futása alatt annyi hőt
termel, hogy a teste 40.5C fokos lesz, és ha nem akar túlhevülés miatt
elpusztulni, akkor meg kell állnia. Egy kilométere van , hogy elfogja a
vacsoráját. A szőrös állatok nem izzadnak, ők a hőt lihegéssel távolítják el, sokkal
kisebb felületen, mint mi emberek, akiknek egész testünkben rengeteg
izzadságmirigy dolgozik a hőegyensúlyunkon. A szőrtelen testünkről nagyon
könnyedén távozik a felesleges hő.
Az emberi futásnak van egy másik fontos jellemzője: nincs
optimális sebessége. Ez egy olyan érték lenne, aminél a legkisebb lenne annak
energiaigénye.
Ezek alapján az emberi test további bizonyítékokat szolgáltat
arra, hogy maratoni futásokra adaptálódhatott az. A koponya és a nyak a gyors
mozgások stabilizálására, a lábcsontok szerkezete is mintha ezekre lettek volna
tervezve. Az emberi fej mozgása
független a vállainktól, ami a sétánál nem igazán, míg a futásnál segíti
testünk egyenesben tartását.
A legtöbb állat ha vadásznak rá, akkor az első és legjobb
menekülés az a gyors elfutás lesz, de ebben hamar kifulladnak, pihenniük kell a következő
menekülés előtt, különben túlhevülnének és ebben pusztulnának el, ennek kihasználására jöhetett
létre ez a képességünk. Ha igaz ez, akkor ez a stílusú vadászat eredménye a
proteinben és zsírban gazdag hús volt, és ez lehetett a későbbi agynövekedésünk megalapozója.
Ha viszont azt feltételezzük, hogy dögevők lehettek őseink, akkor is jól
jöhetett ez a tulajdonságunk, hiszen a dögevőa keselyűk egyértelműen jelzik a tetemek helyét,
ha megakartuk előzni az egyéb dögevőket, hiénákat, gyorsnak és kitartó futóknak
kellett lenniük paleo elődeinek.
Sok vita, ellenvetés és válasz után egyre megalapozottabb az
a nézet, hogy a hosszabb távú futás fontos szerepet játszott és játszik
életünkben.
Két dolgot még érdekességet megemlítenék, az egyik, hogy
habár a maratoni futók teljesítménye 30 éves koruk után csökken, de nem nagyon
jelentősen, 90 évesen hasonló eredményeket lehet elérni, mint 40 évesen, a
hölgyeknél még kisebb ez a teljesítménycsökkenés.
Van agyunkban egy fehérje, ami a prefrontális kortexben a
normális működés fontos eleme. A fehérje mennyisége sportolás alatt és miatt
növekszik, így a maratoni sámson őseinknek a fehérje mennyiségének halmozódása további segítséget nyújthatott
agyuk fejlődésében,ezek az agyterületek a döntésekért, a kognitív térképekért
és az érzelmi kontrollért felelnek. Fontosak ma is.
Stephen Kiprotich a
2012-es olimpia maratoni futásának győztese. Őseink diadala.
Imádtam olvasni!!!
VálaszTörlés60-80 km/h-ánk
VálaszTörlés?
10 sec / 100 meter = 60 sec / 600 meter = 3600 sec / 36000 meter
az max 40 km/h, de akkor mar lefutottad Bolt-ot, nem?