A Hét Műtrágya

Segítsük kibontakoztatni gyerekeinket!

 

 A tavalyi év amerikai sikerkönyve megérkezett végre kishazánkba. Paul Tough újságíró a gyereknevelés jelenlegi helyzetét próbálta felmérni az Amerikai Egyesült Államok iskoláiban. Ez az egyetlen negatívuma a könyvnek, nem tudhatjuk, hogy mennyire alkalmazhatóak az ajánlások a magyar viszonyokra, de kicsit ismerve az itthoni helyzetet nem láthatunk nagy eltéréseket. Itthon is már nagyon korán elkezdődik a harc a legjobb óvodák, iskolák helyeinek megszerzésére, hiszen a kognitív hipotézis szerint nem lehet elég korán kezdeni a tanítást, a felsőbb tanulmányokra felkészítést. Ha sikeres, gazdag gyermekeket szeretnénk nevelni, akkor az ún kognitív stimulációt már két-három éves korban el kellene kezdeni, mert lemaradnak, az IQ-juk elmarad az elvárt értéktől, nem jutnak be egyetemre, nem keresnek eleget, nem lesznek boldogok. Az elmúlt évtizedben ezek a feltevések erősen megkérdőjeleződtek és az itt elért eredményekről szól ez a mű. A könyv mozaikos felépítésében egyéni történetek, és pszichológiai kutatások, elemzések jól átgondolt, szerkesztett egyensúlya nagyon jól olvashatóvá teszi.

Az első rész a különböző iskolai programokkal foglakozik, ahol legelőször megtudhatjuk, hogy az életben elért sikereket sokkal jobban elérhetjük, ha a gyermekeink tudásbázisa növelése helyett egyéb, jellemformáló tulajdonságaik helyes és erős kifejlődésével foglalkozunk. Ezek a jellemerősségek a következőek:

Lelkiismeretesség

Állhatatosság

Lelkesedés

Társas intelligencia

Hála

Optimizmus

Kíváncsiság

A kitartás, az önuralom, önbizalom még pluszban jön a felsoroltakhoz.

Az első fejezetből megdöbbentő tényekkel találkozunk, mint például a stressz nagyon tartósan befolyásolja a gyermekeink további életét. Ha megfelelően van kezelve, a szülőkkel megbeszélve, akkor teljesen mindegy, hogy milyen egyéb háttérrel (szegénység, kábítószerező a családban) rendelkezik a gyermek, sikeresen veszi az életében az akadályokat. Ha tartós a nem feldolgozott érzelmi trauma, akkor nem lehet ábécét tanulni.

Egy későbbi fejezetben sakkozó csodagyerekek életének lehetünk részesei, természetesen a Polgár lányok említésével. Vajon melyik jobb, teszik fel a kérdést a szülők, ha azzal töltjük az gyermekéveinket, vagy akár egész életünket, hogy sok minden érdekel egy kicsit, vagy ha egyetlen dologra koncentrálunk nagyon? Nincs jó válasz erre, az utóbbi eset mellett szól az, hogy állhatatos, önfegyelemmel felszerelt gyermeket nevelünk, aki mindent megtesz egy cél elérése érdekében, megtanulja a bukást, és a problémákkal megküzdést. Nem beszélve arról, hogy a gyermekeink olyan élményeket szerezhetnek, mondjuk egy sakkcsapat tagjaként, amire emlékezni fog, és nem arról szól az élete, hogy megírja a kötelező leckét és tévézik. A sakkról általában azt képzeljük, hogy tisztán kognitív tevékenység, de nem, elég erős érzelmi oldala is van.

A sikerről szóló fejezet elején megtudjuk, hogy az egyetemre bekerülő fiatalok nagy része nem végzi el azt, és azt, hogy ki végzi el sikeresen, nagyon pontosan előrejelzik a középiskolai eredmények, sokkal jobban, mint a felvételi sikeresség, felvételi pontszám, teljesen mindegy, hogy milyen középiskoláról van szó. A legjobb magyarázat erre, talán az, hogy a középiskolában a jellemformálás sokkal fontosabb szerepet kap, kvázi tanítás helyett nevelés folyik, tehát aki e fenti fontos jellemeket a tanulmányokkal megfelelő egyensúlyba helyezi, az sikeresebben veszi az egyetemen az akadályokat annál, aki csupán az eszével, a tudásával érkezett oda. Sok megszívlelendő jó tanács között a legfontosabbnak azt tartom, hogy engedjük gyermekeinket bukni, a problémáikat saját maguknak megoldani, ezzel tehetünk talán a legjobbat a jövőjük szempontjából. Egy törzsi népcsoport tagjai mindent megengednek a gyermekeiknek, nyugodtan játszhatnak a tűzzel, a késsel már két-három évesen, majd megtanulják, mondják. Talán nem ennyire, de engedjük, hogy feltérképezzék saját maguk a világot.

Az egyesített egyenlet

Az egyesített egyenlet, avagy miért nincs barátnőm?

 

Az egyetemi évek során nagyon érdekelt a fizika, azon belül is mind az atomi, részecskefizika, mind pedig a nagyléptékű, csillagászati problémák. Köztudott, hogy a középkori alkimistákhoz hasonlóan, akik a bölcsek kövét kergették hasztalan, a mai kor tudósai az egyesített elméletet, egyenletet kergetik. A létező erőket, kölcsönhatásokat szeretnék egyetlen elegáns egyenletbe sűríteni és pont. Ezzel minden jelenséget le tudnának írni, és ami fontosabb, előre jelezni azok viselkedését, tulajdonságait. Az egyenletek mindig fontos tudásanyagok sűrítése, esszenciája. E= m x c², ennél frappánsabbat nem igen lehet kitalálni. Az egzakt tudományok pontos és a gyakorlatban is jól használható egyenleteit a mai korban egyes emberibb, pszichológiai egyenletek kezdik felváltani, ezek az emberi viselkedést próbálják megragadni.

Az egyetemistákat és természetesen a fiatalokat egy egyesített egyenlet helyett egy sokkal fontosabb kérdés foglalkoztat: miért nincs barátnőm (barátom)? Azt hiszem ez az égi szféráknál lényegesebb kérdés.

Aki csillagászattal foglalkozik az előbb-utóbb találkozni fog a Drake-egyenlettel, aminek óvatos alkalmazásával megbecsülhetjük egy adott térrészben az egymással kommunikálni képes civilizációk számát. A formula alakja:

N=R * F_p*N_e*F_l*F_i*F_c*L

ahol az N az egymással kommunikálni képes civilizációk száma, amit keresünk, az R a csillagok keletkezésének sebessége (db/év), az F_p a bolygórendszerrel rendelkező csillagok számának valószínűsége, az N_e a lakható bolygók átlagos száma egy bolygórendszerben, az F_l az élet kialakulásának valószínűsége, az F_i az értelmes lények kifejlődésének esélye, F_c a technikai civilizációk kialakulásának valószínűsége és az L a technikai civilizáció várható élettartama. Az egyenletben sok bizonytalan, nehezen becsülhető érték található, de játszhatunk az értékekkel szabadon. Tudósok szerint a Tejútrendszeren belül akár 10.000 megfelelő civilizációval is számolhatunk. Az egyenletet azóta átdolgozták, átformálták a mai kor tudásához igazítva. Próbáljunk meg mi is kicsit másképp tekinteni rá. Az egymással kapcsolatot teremtő civilizációk kapcsolata kísértetiesen hasonlít a jóval földhöz ragadtabb egyetemista problémához, azaz miért nincs egy értelmes, civilizált hölgy (vagy úr) partnerem? Vizsgáljuk meg a fenti gondolatmenet alapján az egyenletet és paramétereit egy kicsit átdolgozva:

N legyen a potenciális barátnők száma, természetesen barátot is írhatunk ide, de általában a férfiak az aktívabb párkeresők, most az ő esetüket vizsgáljuk.

R legyen itt most az országunk éves népessége, nem számítva a hazánkban tanuló külföldieket stb., így 2013. januári adatok alapján ez 9.908.798 fő volt fő volt.

F_K a nők aránya a populációban, ez 0,52 volt 2012-ben Magyarországon.

F_A legyen a Budapesten élő nők aránya, tegyük fel, hogy itt vagyok egyetemista, és szeretném, ha közeli barátnőm lenne, nincs időm és pénzem az utazásokra, ez az országra tekintve kb. 0,2. (5 millió nőből 1 millió élhet a fővárosban, 1/5=0,2).

F_G azon nők aránya, akik korban hozzám illőek, egyetemisták huszas éveikben járnak. Vegyük, azt az általános és egyszerű esetet, hogy mint a férfiak többsége, egy pár évvel fiatalabb nőt szeretnénk párnak. Így egy 22-23 éves fiúnak a 18-21 korhatár jöhet be, ez kb. 10%-a lehet, így 0,1 lesz ez az érték.

F_D az egyetemista hölgyek aránya, a pszichológiai kutatások szerint az azonos érdeklődésű és tudású emberek kapcsolata tartósabb, boldogabb, mint a különbözőbb pároké.  Ha ezt figyelembe vesszük akkor ez az érték így 0,2 adódhat a mi esetünkben.

F_S a fentiek közül a fizikailag vonzó hölgyek aránya, ez, ahogy szintén a pszichológiai adatok alapján tudjuk, fontos választási szempont. Ezt becsüljük 0,05-nek( azaz a hölgyek 5%-a tetszik nekünk, ez lehet, hogy egy kicsit alábecsült érték).

Ezek után a Drake formula alapján felírhatjuk a potenciális barátnők számának egyesített egyenletét:

N=R*F_K*F_A*F_G*F_D*F_s

ebben a mi saját esetünkben ez = 9.908.798*0,52*0,2*0,1*0,2*0,05=1030, 17-21 éves lányt kapunk, aki Budapest közelében él, ott egyetemista és megfelel nekünk minden szempontból, hogy párunk legyen. Nem nagy szám, de ezután nem csodálkozom, hogy az egyetemisták annyi időt töltenek bulizással, hiszen meg kell találni azt a nőt ebből az ezerből, akinek a saját kritériumainak mi is hasonlóan megfelelünk.

Hajrá.

KSH adatok alapján készült a számítás.

Megjegyzés: De ha hiszünk a sorsszerűségben, ez az 1030 igazából csak 1, egyenlet ide vagy oda. :) (A "Lektor" :)))))

 

Steril? Nem Steril.

Steril, nem steril, steril, nem steril, steril, Nem Steril!

 

 

Az utóbbi időkig nem hittem el, hogy az ember születésének körülményei bármilyen hatással is lennének a felnövekvő emberpéldány testi vagy/és lelki fejlődésére. Sok pszichoterápiás kezelésnek, megközelítésnek ez az alapja, a születés akkora trauma, aminek feldolgozására, legyűrésére egy egész emberi élet is kevés lenne. Na, ebben ma sem hiszek. A testi fejlődésre, az egészségünkre azonban hatással van, egyre több tudományos bizonyíték szól amellett, hogy az anyaméhben, és utána a születés folyamán olyan hatások érik az embert, amely a felnőttkori egészségét, esetleges betegségeket már előre jelezhetnek. Az anyaméhben a hormonokkal kezdve, az ételeken, italokon keresztül sokféle benyomás éri a magzatot, aki nem tétlenkedik, ezeket az információkat felhasználja, mintegy megpróbálja megjósolni, hogy milyen környezetbe fog születni. Ez egy nagyon érdekes és fontos elképzelés a tudományon belül, de erről majd máskor. Most inkább térjünk rá a születésre, a mikrobákra és az egészségre. Tartsunk egy pici bevezetőt az emberi test ökoszisztémájába. Nem vagyunk egyedül, soha nem is voltunk. Az emberi test tömegének 1-3%-át mikrobák, baktériumok, gombák alkotják, a gyomorban, a belekben, a szájüregben, és természetesen a bőrünkön tartózkodva. Az idegen élőtársaink 10x annyian vannak, mint az emberi testi sejtjeink száma, igazi megszállásról van tehát szó. Ők komplex, dinamikus hálózatot alkotnak, segítik a gazdaszervezetet, jelen esetben, bennünket, embereket. Vitaminokat, tápanyagokat termelnek, az immunsejtek az immunrendszer normális kifejlődését biztosítják, aztán a szájüreg megfelelő állapotáért is felelősek és nem utolsó sorban védelmi vonalat is képeznek patogén kórokozókkal szemben. Hogyan teszünk rájuk szert? Honnan jönnek? Ezeknek az élőlényeknek a nagy része a testünkön kívül nem képes életben maradni. Ezt figyelembe véve és egyéb genetikai kutatások is mára felfedték, hogy a saját mikrobáink fő forrása édesanyánk, a születésünk folyamán, a szülőcsatornán átszuszakolva magunkat szedjük fel a bacikat. Azok az újszülöttek, akik császármetszéssel jönnek világra, azoknál kimarad ez a jótékony fertőzés, az ő mikroba-összetételüket az anyjuk bőrön élő lényei határozzák meg. A császárosok legnagyobb sajnálatára az elmúlt évek összehasonlító vizsgálatai alapján megalapozottnak látszik, hogy ők sokkal érzékenyebbek, védtelenebbek bizonyos betegségtípusok ellen, asztma, a bélrendszer autoimmun betegségeivel, allergiák, 1-es típusú diabétesz tartoznak ide.

Édesanyánktól így nem kizárólag génjeink felét örököltük, hanem a bennünk élő bacik első telepeseit is tőlük kapjuk, kaptuk. A jelenség természetesen nem egyedi, a természetben elterjedt, bevált módszerről van szó. A mélytengeri hidrotermális kürtői kiáramló gázokon élősködő csigák, férgek a testükben élő baktériumok segítségével jutnak táplálékhoz, (a saját tápcsatornájuk a szájukkal együtt nem fejlődik ki), ők alakítják a kéntartalmú gázokat a gazdaszervezet számára is hasznosítható tápanyagokká. A „gaszda” (gollam) szervezet szaporodása folyamán az életfontosságú bacikkal a saját ivarsejtjeit alaposan megfertőzi, biztosítva ezáltal az utódainak a megfelelő segítséget az életükhöz. A szárazföldi rovaroknál a beoltás közvetlenül az ivarsejtbe történhet, egy fura kis kimérát hozva létre ezzel. A másik fontos metódus, az ivarsejteket egy táplálékburokkal körbeveszik a nőstényállatok, és a külső réteget fertőzi be a bacikkal a gondoskodó anyuka. Ezt a frissen kikelt kis utódok elfogyasztják és boldogan élnek, amíg…

Egyes teknősfajták még azelőtt, hogy tojásaik a homokba kerülnének, esetenként heteket is eltöltenek a nőstény szervezetében, ahol elegendő idő és alkalom van arra, hogy megfertőzze a hasznos bacikkal a tojásokat.

Minden várandós hölgy retteg a fertőzésektől, a koraszülések, komplikációk egyik legfőbb kiváltó okának tartják a sterilnek gondolt anyaméhbe bejutó patogén szervezeteket. A 20. század fordulóján, Henry Tissier francia szülész vizsgálatai óta tartja magát az az elképzelés, hogy az anyaméh steril, élősködőktől, mikrobáktól mentes terület. Ha van ott valami, az veszélyes a magzatra és anyára egyaránt. A meglepő az volt, hogy a koraszülést, és esetleges halált okozó bacik teljesen megegyeztek az anya vaginájában élő és viruló fajtákkal. Később a kutatók figyelme a fertőzésekről, a koraszülésektől eltávolodott és megvizsgálták, hogy mennyire steril az az anyaméh, és nem kis meglepetésükre sok bacit sikerült azonosítani a magzatvízből, a köldökzsinórból, mindenféle kóros gyulladás vagy egyéb koraszülést okozható elváltozás nélkül. Az anyaméh nem steril, bacik lakják azt is. Sőt az újszülött első ürítésének vizsgálata is ezt erősítette meg, a gyomor sem steril, pedig az édesanya első telepeseinek még nem volt elég idejük megmaradni, de kakiban már mikrobák zsonganak. Egereken elvégzett kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy az anyaegértől már az anyaméhben is kapnak a kicsinyek bacikat, valószínűleg hasonlóan történik nálunk is, már ott sem vagyunk egyedül. A szerepük, a fajösszetételük még további érdekes dolgokra mutathat rá a közeli jövőben.

A természetes szüléssel az anyánk általi fertőzés szerencsére nem áll meg, a szoptatással egy további esélyt kapunk, még azok is, akik esetleg császárral jöttek a világra. Az anyatejben fellelhető bacik segítik a gyermek immunrendszerének kifejlődését, ellenállást fejtenek ki a patogén kórokozókkal szemben, védenek az allergiás, asztmás megbetegedésektől. Szekvencia analízissel közel 600 baktériumfajt sikerült azonosítani egészséges anyák anyatejéből. Az anyatej összetétele változik az idővel, először a tejsavas bacik telepednek meg, ezután kb. hat hónap múlva, felszaporodnak más fajok. Ezek a szájban is megtelepszenek, ezzel jelezve, hogy a baba szilárd hozzátáplálása megindulhat, mi itt vagyunk, segítünk. Az anyatej tartalmaz olyan cukormolekulákat, amiket a baby nem tud megemészteni, viszont a benne élő mikroorganizmusok fő tápláléka ez. Édesanyánk nem csak minket, hanem a baciainkat is ellátja. Köszönjük.

Plos Biology, 2013 August,Vol11,Issue 8, e1001631

Trends in Microbiology 2013 April Vol 21, No.4,167-173.

 

Tanulni, de hogy? dehogy.

Tanulni, tanulni, tanulni, de hogyan?

 

 

Érthetetlen paradoxont látok az embereknél az utóbbi időkben. Nincs róla tudomásunk, nem férünk hozzá a tudatunkkal belső szerveinkhez (minek is), nem tudjuk, hogy a májunk, szívünk, tüdőnk éppen ebben a pillanatban mivel foglalkozik, milyen enzimek, milyen folyamatok zajlanak bennük. Ennek kontrasztjaként az egyedüli dolog, amiben többé-kevésbé bizonyosak lehetünk, az a tudatos agy vagy elmeműködésünk, az akaratunk (ha létezik), erről első kézből származó információkkal rendelkezünk. Hangsúlyozom, a tudatosról beszélek. Mert a tudatalatti (nem a freudi értelemben) és a tudatos elmeműködésünk aránya a jéghegyhez hasonló, kb. 10% amit látunk, érzünk, tudunk belőle, a maradék 90% a kutakodó szemek elől elrejtve, a tudati küszöb alatt dolgozik. Tehát még agyi folyamataink nagy részéről sem rendelkezünk túl sok információval.

Amit ezekről a belső szerveinkről megtudunk a kutatások, a média által, és amit ezekből felhasználunk egészségünk, testi-lelki bajaink orvoslására, na, itt látok egy nagy ellentmondást. Az írott médiában rengeteg kísérlet, orvosi cikk, ajánlás jelenik meg nap-nap után (gyakran egymásnak ellentmondó), amelyekben az első rendszerünkre, a belső szerveink állapotára következtet, ajánl dolgokat, módszereket, hogyan éljünk egészségesen, mozogjunk, milyen gyümölcsöket együnk, mikor és mennyit aludjunk, hogy ezektől jobban és tovább éljünk. Ezeket az emberek, mint az időjárást nyomon követik, beszélnek róla, megfogadják, kipróbálják azokat, koleszterinszintet méretnek, elmennek rákszűrésre, oltásokat adatnak be maguknak vagy gyermekeiknek. Ezek az élettani, orvosi eredmények foglalkoztatják az embereket, még akkor is, ha legtöbbször nem érzik, hogy az adott célcsoport tagjai lennének: én nem vagyok kövér, csak dundi, és nem érzem magam betegnek, csak a fejem fáj már egy éve. A másik oldalon a pszichénkkel foglalkozó cikkek, amik közel sem érdeklik annyira az embereket, mint az előzőek. Miért? Hirtelen itt nagyon szkeptikus lesz mindenki, hogy ez már tényleg nem én vagyok, hiszen tudjuk, hogy az ilyen kísérletek alanyai mind amerikai egyetemisták, én magyar vagyok és nem egyetemista. Teljes elutasítás, érdektelenség.

Sok szempontból pedig ajánlott lenne a pszichológiai kutatások követése. Először is sokkal többet tudhatnánk meg magunkról, mint ha csupán az önmegfigyelés, önelemzés módszereire támaszkodunk, hiszen tudjuk, hogy agyunkban sok önvédő mechanizmus működik, amelyek igyekeznek fenntartani azt a képet magunkról, amit kialakítottunk. Valójában sokszor rosszul ismerjük saját magunkat, motivációinkat, érzéseinket. De erről majd máskor.

A másik ok, amiért érdemesnek tartanám, hogy figyeljük a psziché kutatók eredményeit, az a gyakorlatiasság. Hasznos, sok ember részvételével lefolytatott kutatásaik eredményei gyakran ellentmondanak saját elképzeléseinknek, és ezzel alkalom nyílhat arra, hogy magunkon is végrehajtsunk egy kísérletet, megvizsgálva az eredmények alkalmazhatóságát. Elvégeztem egy egyetemet és miközben a vizsgákra készülve, úgy gondoltam, hogy van egy jó tanulási módszerem arra, hogy sok anyagot viszonylag rövid idő alatt elsajátítsak, de sajnos ez csak rövid távra, a vizsgákig volt elegendő, most szinte már semmire sem emlékszem a legtöbb tananyagból, leginkább azokból, amiket azóta nem kellett használnom. Szomorú tény, de rosszul tanultam, rossz metódussal. Nemrég kezembe került egy összefoglaló a különböző tanulási módszerekről és azok hatékonyságáról. Először megdöbbentem, de kicsit utánagondolva értem már a mai helyzetemet. Lássuk először azokat a módszereket, amelyek bizonyíthatóan működnek:

Öntesztelés: Az elsajátított anyagból a tanuló készít tesztelő kérdéseket, vagy a tanulmány, jegyzet fejezet végi összefoglaló kérdéseit használja fel, ahhoz hogy elmélyítse a tudásanyagot. Elterjedt típusa az, amikor papírlapokra, kártyák két oldalára írjuk fel a kérdést és a megfelelő választ és ezt használjuk az öntesztelésre. Nem hangzik túl meggyőzőnek, de az átvizsgált közel 700 kutatásból ez lett a number one. A hosszú távú memóriát, a tudásmorzsák összekapcsolását is nagymértékben segíti ez a módszer, ami bátran ajánlható minden korosztálynak, főleg a tényszerű adatok, idegen nyelv tanulásnál a szavak, kifejezések elsajátításánál. Fontos, hogy a helyes válasz, a visszajelzés azonnali legyen.

Jól elosztott gyakorlás: gyakori, hogy egy-egy nagyobb tömbben, sok tudásanyagot rövid idő alatt kellene megtanulunk, lásd egyetemi vizsgaidőszak. Attól függően, hogy mi a célunk a tananyaggal, kisebb emésztető részekre érdemes osztani és ezeket bizonyos pihenőidőszakokkal megszakítani. Minél hosszabb időtartamon keresztül szeretnénk az infót tárolni és előhívni, annál nagyobb időközök szükségesek a beépülésre. Ha két nap múlva lesz a vizsga, akkor 20-25 perces szekciókban tanuljunk, ha azonban öt év múlva is emlékezni szeretnénk, akkor akár 1-2 hetes közökben sajátítsunk el új tudásrészeket. Alkalmazását az idegen nyelv nyelvtanára, matematika vagy zenei anyagokra ajánlják, 3 éves kortól felnőttkorig.

Valószínűleg jól használható technikák, de még nincs elegendő kutatás, ami egyértelműen alátámasztaná a működésüket:

Okos, jól átgondolt kérdések esete: bizonyítékok egy része azt sugallja, hogy a gyerekek örökös miért kérdésében lehet valami, amit később is alkalmazhatunk. Az állandó érdeklődés a körülötünk lévő tárgyak, emberek iránt az alapja a kutatásoknak, tanulásnak. A kérdezési tanulás akkor a leghatékonyabb, ha már előzetes tudásunk van az adott tárgyról és a megfelelő válaszok szépen beágyazódhatnak az tudásunk hálózatába. Ha tudok valamit az evolúcióról, akkor ebbe a tudástérképembe könnyebben bele tudom illeszteni azt, ha valamit hallok az erdei pintyek szaporodási rendszeréről. Vigyázunk, mert ez inkább csak tényszerű adatok megjegyzésére alkalmas, komplexebb tudásanyagot nehéz lesz beilleszteni ezzel a kérdéses metódussal.

Önmagyarázat: szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a kérdés, amit itt meg kell oldani, hogy az említett információ, mint mond nekem, mitől lesz számomra fontos. Azért mert az erdei pintyek az emberekhez hasonló szaporodásbiológiát mutatnak és ezzel megmagyarázhatom, hogy a monogámia az embernél miért fontos kötődési típus. Kapcsolódási pontok keresése a fontos itt is, de személyesebb a dolog, számomra miért fontos ez, hogyan tudom a saját életembe integrálni ezt.

Az, ami biztosan nem működik, pedig mindenki így gondolja először, sőt sokan így csinálják.

Kiemelés: a tanulás során a jegyzetben aláhúzom, kijelölöm, besatírozom a fontos részeket. Ha nagyon hosszú a tananyag, vagy bonyolult, mint például az aerodinamika, akkor ez teljesen hatástalan. A történelem gyakran szövevényes kapcsolódási rendszerét is nehezen lehet ezzel megtanulni. Ha netalántán ezt a módszert alkalmazzuk már régóta, akkor sincs nagy baj, kapcsoljuk össze ezt az először említett tesztelős tanulással. A kiemelt, fontos anyagot vezessük kérdezőkártyákra és ezekkel ellenőrizzük a tudásunkat.

Újraolvasás: nagyon időigényes, a hasznossága nem igazán megalapozott, igazából ez nem aktív tanulás, hiszen csak elolvasom, nem kérdezzek vissza, nem ellenőrzöm magamat. Nem beszélve arról, hogy nagyon nagy tananyagnál rengeteg idővel jár újra elolvasni a jegyzeteket. Helyette használjuk inkább az aktív, a legelsőként leírt módszereket és ezek vegyítését.

Hajrá.

 

Scientific American Mind 2013, Sep/Oct 47-53.

A halhatatlanság, a bölcsek köv(ér)e nyomában

Öregedés elleni gyógyszer?

„Néhányszor még az orvoslás, a medicina mint olyan értelméről is vitatkoztak.

-Egyáltalán mi értelme van?-kérdezte Svodoba úr.

-Az egészség!-válaszolta Lukavsky doktor.

-És ha minden betegség oka előkerül egyszer, és minden betegség gyógyítható lesz ?-kérdezte tovább Marek.

-Ez olyan absztrak probléma, ami miatt nem fáj a fejem, mert én már nem élem meg-felelte Antonín.

-És aztán mi lesz?-kérdezte Marek.-Aztán megjelenik az ember igazi természete, vagyis a halhatatlanság utáni vágy. Ebben egészen biztos vagyok, testvérem-tette hozzá határozottan. Aztán azt mondta:-Erről a témáról két vízióm is volt, két vízióm a halhatatlanságról. Ma azt mesélem el neked, amelyik messze innen, a múltban játszódott. Jövő csütörtökön, amikor megint erre járok, elmondom a másikat is, amely itt játszódik, de a jövőben.”

 

Egy Rapa Nui szigetén élő baktériumból izolálták a rapamycin nevű molekulát, amit azóta a szervátültetéseknél, mint az immunrendszer működését gátló anyagként, kilökődést gátló, és emellett egyes rákos betegségek ellen is használnak az orvoslásban. 2009-ben laboregereken kimutatták, hogy azt fogyasztó egyedeknél akár 15%-kal is megnöveli azok élethosszát. Ez volt az első nyom, amin a kutatók elindultak, és ezután próbálják kitalálni az öregedés elleni hatásmechanizmusát. Mintha az öregedés egy betegség lenne. Természetesen nem csodaszerről van szó, az öregedés folyamán kb. 150 jelentős változást találtak a szervezetünk folyamataiban, és ezek közül egyelőre csak találgatnak, hogy mire és hogyan hat ez a szer. Nagyon messze még a túlpart. Egyesek szerint a rákos elburjánzásokat állítja meg, és ezzel növeli meg az egerek élettartamát, mások ezt nem látják bizonyítottnak. A klinikai kísérletek már elindultak idősebbeken, itt a fizikai állóképesség növekedését figyelték meg egy kis csoporton, de sajnos van egy csúnya mellékhatása a szernek, mint minden gyógyszernek. Ebben az esetben a rapamycint szedő szerv transzplantáltaknál inzulin rezisztencia alakult ki, ami a legtöbb esetben cukorbetegséghez vezet, és sajnos ezt már elég jól ismerjük. Sokáig élni úgy néz ki, hogy csak valamilyen kórral tudunk együtt, 150 éves vagyok, de cukorbeteg, fáj mindenem, nem látok jól, de élek. Kösz, lehet, hogy inkább nem.

Science, 2013 nov 15, vol 342, 789. page

Az idézet Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél című művéből való, fordította:Csoma Borbála.

 

A dohányzás okozhatja a reumát?

 

A reumás ízületi gyulladás első leírását egy fiatal francia tudósnak köszönhetjük, aki már 1800-ban egy komoly betegségnek írta le, ami szerinte a világon 3 millió embert érinthet és jól megkülönböztethető a köszvénytől. Az azóta eltelt évszázadokkal sem lettünk sokkal okosabbak, hiszen sem a betegség kiváltó okát, sem pedig az orvoslását sem sikerült teljes és kielégítő mértékben megoldani. Genetikai, immunológiai, fertőző vagy és hormonális hatások mind-mind különböző súllyal részt vesznek a kifejlődésében.

New Jersey-i kutatók szerint nem véletlen, hogy a dohány Európába érkezése után röviddel megnőtt a betegség előfordulása a népesség körében. Az észak Amerikából származó növényt elterjedten használták már több ezer éve, és a valaha ott élők és fogyasztók csontmaradványain egyértelmű nyomait találták az ízületi gyulladásnak, ezzel erősítve a feltételezett kapcsolatot a dohányzás és az ízületi gyulladás között. Az ok-okozati kapcsolatot azonban homály fedi, valószínűleg gyulladásos folyamatok vezetnek ahhoz, hogy a beteg saját immunrendszerre erre válaszolva megtámadja a test saját szerveit, itt az ízületek a fő célpontok.

K.M.Fischer: Hypothesis :Tobacco use is a risk factor in rheumatoid arthritis Medical Hypothesis , vol 34, 116-117.

Zombik vagyunk mindannyian, a muppet show bábúi, de a bábokat ki mozgatja?

 

Az elmúlt évtizedek biológiai, pszichológiai kutatásainak hatalmas mértékű gyarapodásával sem érezzük azt, hogy a viselkedésünket, személyiségünket meghatározó külső (nevelés, környezet) és belső (gének, hormonok) tényezők pontosan hogyan is tesznek képessé minket arra, hogy segítsünk ember barátainkon, ugyanakkor háborúzzunk is ellenük. A nevelés vagy gének okozzák ezt? Természetesen az egyik sem, a kettő szoros és gyakran kibogozhatatlan kapcsolatának termékei vagyunk mindenestől. Az utóbbi időkben megjelent egy újabb szereplő a környezeti tényezők oldalán, ami meglepő és nem várt hatással bírhat nemcsak a viselkedésünkre, hanem az alapvető személyiségvonásainkra nézve is.

Mindenki látott, vagy hallott már a horrorfilmekről, és annak is arról a változatáról, amelyben zombik szerepelnek. Ezeket a lényeket általában agyatlan, egy más ágens, gyakran vírus irányította teremtényeknek mutatják be, akik csupán az erejükkel és a gyorsan terjedő fertőzésnek köszönhetően a nagy számbeli fölényükkel veszik fel a harcot a maroknyi, de rendkívül intelligens és egyben kreatív hősökkel.

Egy vírus hatására az átlagos polgárból zombi válhat. Vajon létezik e ennek bármiféle valóság alapja az élővilágban, netalántán az embernél? Talán emlékszünk még a biológia órák egyik érdekes részére, amikor a veszettség vírusáról azt tanultuk, hogy a fertőzőtt állat azért viselkedik agresszíven, harap, mert az esetleges marás útján a vírus sikeresen új áldozatot találhat, és ezzel tovább terjesztheti magát. Lássunk most néhány nem ennyire nyilvánvaló esetet az állatvilágból.

A szorgos hangyákat sokféle formában és irányból fenyeget parazita veszély, az egyik érdekes történet a hangya és a gomba meséje akár La Fontaine-i is lehetne. A szokásos ételbeszerző körútján hős hangyánk elkap egy gombás fertőzést, ami sajátosan végez vele. Először  az a testében a nem létfontosságú szerveket támadja meg és bontja le, majd elér a csöppnyi hangyaagyig, ahol azt manipulálva, öngyilkosságra buzdítja a gazdatestet, de ezt sem akárhogyan. Arra ösztökéli áldozatát, hogy kapaszkodjon fel egy közeli bokorra és ott csendben harapjon bele egy levélbe és nyugodjék békében.  Néhány nap, míg a hangya feje elbomlik, és ekkor megtörténik az, ami az egész történetnek a veleje, ugyanis a gombának ez az ideális magasság és hely, hogy az elpusztult hangyatetemből a spóráit elszórja újabb gyanútlan áldozatokra vadászva. Az igazán meglepő ebben, hogy ez a zombiszerű viselkedés irányítása annyira precíz, hogy az áldozatok pontosan 25 cm-re a földtől, meghatározott irányba harapnak a fűbe.

Egy másik, közép-amerikai őserdei hangyafajt egy kicsi parazita féreg arra kényszerít, hogy nagy, vörös potrohot növesszen, ami nagyon hasonlít az érett gyümölcsökre. Sajnos ez okozza az áldozat nagyon gyors halálát, bizonyos gyümölcsevő madarak rendkívüli gyorsan levadásszák, és mit ad isten a parazita éppen ezt szerette volna elérni, hiszen a parazita életének betetőzése az, ha szaporodni tud, de ezt csak egy madárban képes elvégezni. Hipp-hopp és már ott is van.

Az állatvilágban mindenhol elterjedt és alkalmazott módszerekről van szó, gyakorlatilag nincs olyan faj, egyed, amely ne élne együtt szorosan, test a testben, sejt a sejtben más élőlényekkel. Bármerre tekintünk mindenhol kapcsolatokat, szimbiózisokat, parazitizmust láthatunk, az ember sem lehet kivétel, de mindezek előtt még az egér és a Toxo meséje következik. A Toxoplasma gondii egy a macska-félékben szaporodó parazita, aminek a tojásai a macskaürülékkel a környezetébe kerülve, onnan tovább terjedhetnek kisebb emlősökbe, madarakba. Bennük akár éveket is eltölthet, észrevehető változást nem okozva a gazdaszervezetben, az éli mindennapjait. Esetenként azonban eléri annak központi idegrendszerét, és ekkor beindul. Célja egyértelmű, ő csak a macskák (kicsik és nagyok egyformán érintettek) bélrendszerében képes szaporodni, ezért a gazdaszervezetet oda kell jutassa. A kis egér fejében megszólal egy Toxo hang: légy bátor, ne féld a macskát, keresd annak társaságát. Szegény fertőzött pára hamarosan a személyiségváltozás jegyeit mutatva, nem menekül, ha a macska szagát érzi, bátrabban közelít hozzá és így nem csoda, hogy hamarosan a macska gyomrában végzi. A kör bezárult. A parazita valamilyen eddig még nem felderített molekulákkal az rágcsáló agyában a dopamint termelő sejteket serkenti, ez a molekula a felelős a félelem visszaszorításáért és a kellemes érzésért is (sok kábítószer a dopamin rendszerünkön hat és okozza az eufórikus hatásokat). De miért érdekes ez számunkra, a kismamák már tudják. Az emberiség nagy része a testében hordozza ezt a parazitát, van olyan ország ahol a lakosság fele fertőzött Toxoval. A kismamák, ha a terhesség alatt kapják el, akkor esetenként ez károsíthatja a magzat idegrendszerét. De van-e, és mérhető-e, ha van egyéb hatása az emberek viselkedésére? Az egér dopaminrendszerére hat, akkor a nagyon hasonló génekkel és sejtekkel rendelkező emberre is kell, hogy valamilyen érzékelhető hatást fejtsen ki. Jaroslav Flegr prágai evolúciós biológus jó néhány éve kutatja ezeket a hatásokat és írt már egy-két elképesztő cikket a témában. 2002-ben közölt tanulmányából például az derült ki, hogy a fertőzött személyek kétszer nagyobb eséllyel szenvednek közlekedési balesetet (mérései alapján az érintettek jóval lassabban reakcióidővel rendelkeznek, mint a nem fertőzöttek), oka valószínűleg hasonló az egérnél leírtakkal, dopaminrendszert zavarja meg, kockázatosabb viselkedésre ösztönöz. Sőt a kutató szerint az öngyilkosságok száma is magasabb köztük, és a mentális betegségek egyes fajtáit is magasabb előfordulást mutatnak az érintetteknél.  Évente több halálesetért felelős a Toxo mint a malária, Flegr szerint. 2011-es tanulmányában skizofrén betegeket ültetett MRI készülékbe, ahol láthatóvá tette, hogy azok akik Toxoval is fertőzöttek, azok agyának nagyobb része rongálódott, mint akik nem Toxosak.

 Szerencsére az emberiség nagy része még életben van és agyuk is normálisan működik (?), de léteznek más hatások is. Lássuk a pszichológiai hatásokat: a Toxos férfiak gyűrődtebb ruhákat viselnek, otthonülősek, kevesebb barátjuk van, mint a nem Toxosaknak, és döntéseiket is nehezebben, hezitálva hozzák meg. A hölgyeknél meglepően pont az ellenkezője tűnik igaznak, a Toxosak a divatos ruhákat kedvelik, extrovertáltak, több baráttal rendelkeznek, mint a nem Toxos nőtársaik és döntéseikben is határozottak. Hogy mi okozza ezt a jelentősnek tűnő nembeli különbséget, ez még rejtély.

Ez csak egy fenyegető parazita, ami vagy megkeseríti életünk, vagy nem, de ennél jelentősen gazdagabb, diverzebb, változatosabb élőlényekkel élünk együtt: a gyomrunkban, a bélrendszerünkben és a bőrünkön élő szervezetekre gondolok most. Az elmúlt tíz évben megszaporodtak a kutatások a témában és egyre inkább abba az irányba mutatnak ezek, hogy az immunrendszerünk fejlődésétől, a tápanyagok, vitaminok termelésén kívül a viselkedésünket is befolyásolják. A kedvenc témám a fejlődési szimbiózis, amikor egy élőlény valamilyen szervének kifejlődése csak egy másik szervezet hatására, jelenlétében történik meg. Lássuk a legelterjedtebb példáját ennek a számunkra fontos jelenségnek.

 Hawaii vizeiben él egy öt centis kis polip, ami éjszaka aktív. A rá vadászó halak ellen egy fifikás rendszerrel védekezik, igyekszik a víz felszín közelében úszkálni és közben világít, egy speciális szervével, amiben igazából egy baktérium populáció él. Őket a gazdapolip gyűjti, szűri ki a vízből és ezek az egysejtűek felelősek a fénykeltéséért. Ezzel a világítással a Holdat akarja utánozni, ezzel sikeresen becsapva az éjszaka rá vadászókat. A polip fejlődése során speciális molekulákkal csalogatja magához a számára megfelelő, világító bacikat, de ekkor a testében még nincs kifejlődve a világítószerve. Amint megérkeznek az első lakók, azok segítenek a polipnak befejezni a számukra készülő lakást. Serkentik a szerv teljes kifejlődését, nélkülük nem létezne ez a csodálatos kis szerkentyű a polipon, polipban.

Hasonló esettel találkozhatunk az emlősök gyomrában és beleiben élő egysejtűekkel kapcsolatban is. Az édesanyánktól a születés folyamán megörökölt mikrobák szépen megtelepszenek az akkor még nem igazán jól működő gyomrunkban és annak teljes kifejlődését, vérereinek növekedését, a gazdatest (mi magunk) génjeinek bekapcsolásával erősítik. ˇAz immunrendszer nagy része is az említett alsó traktusban koncentrálódik, így nem meglepő, hogy ennek érésében is fontos, meghatározó szerepet töltenek be. 2004-ben Backhed és társai kimutatták, hogy egerekben a gyomor baktériumai hogyan segítik a gyors zsírlerakódást, ez pedig hogyan vezetett az egerek elhízásához. Kitenyésztett baci mentes egerek ugyanakkora kalória-bevitel mellett feleakkora súlyúak voltak, mint a hasonló, de normális gyomor bacikkal rendelkező fajták. A világon a legnagyobb egészségügyi problémát okozó elhízás egyik fontos faktora és esetleges gyógyítási célpontja a belek és a gyomor baktérium ökoszisztémája. További betegségekkel is sikerült egyértelmű kapcsolatot találni, a gyomor rákos megbetegedései, asztma, allergiák, autoimmun betegségek, és újabban a higiéniai hipotézis keretei között a depresszió, és egyéb mentális rendellenességek is kapcsolódnak a gyomrunkban megtelepedett bacikkal. Természetesen a kutatók nem álltak meg itt, már 2011-ben napvilágot láttak olyan tanulmányok, amelyek a fent leírt hatásokon kívül a baktériumok a gazdaszervezet, jelen esetben szintén egerek, viselkedését befolyásolták mérhető és jelentős mértékben. Az egerek bacik nélkül megnövekedett mozgásigényt és csökkent idegeskedést mutattak, mint a normálisan fejlődött, szokásos gyomor bacikkal rendelkező kontrollcsoport egyedei.

 Kevesebb figyelmet kaptak a bőrünkön megtelepedett bacik és gombák hatásait vizsgáló kutatások, de ezek száma is növekedőben van. Kettőt megemlítenék ezek közül. Az elsőben sportolókat vizsgáltak, olyan sportágakban, ahol a verseny folyamán jelentős test-test kontaktus van. Az ellenfelek csapatainak a meccs utáni bőrön élő baci összetétele hasonlóbb lett, mint ami előtte jellemző volt rájuk, azaz bacikat cseréltek. Nem igazán tudni, hogy ez bármilyen hatással is járt volna, de ebből talán következhet az, hogy akik tartósabban együtt élnek, azoknak a bőrük hasonlóbb ökoszisztémájú lehet, mint két véletlenszerűen kiválasztott emberré. Talán a kapcsolatok erejét, tartósságát is meg lehetne jósolni ezáltal, de ez egy kicsit talán messzire vezetne.

 A másik esetben együtt dolgozókat vettek górcső alá és azokon a helyeken, ahol több közösségi terület, kávézó, megbeszélő termek, liftek vannak, több lehetőség a találkozásra, nem meglepő módon a dolgozók bőrfaunája jobban hasonlított egymásra, mint a kontroll helyeken dolgozóké. Érdekes adalék, hogy a tanácsadó guruk ajánlása a cégek számára, arra, ha az ott dolgozó emberek kreativitását akarják megnövelni, akkor szerintük úgy alakítsák a munkahelyüket, hogy több nagy helyen, nem pedig szeparált szobákban dolgozzanak, és minél több olyan helyiség legyen, ahol a közösség tagjai összefuthatnak és megbeszélhetik a problémáikat. Ezáltal bacikat is cserélnek, és egyre hasonlóbbak lesznek egymáshoz. Elképzelhetőnek tartom, hogy léteznek kreativitást növelő bőrbacik, amit ha valaki bevisz a munkahelyére, akkor ott a sok kontaktus által átadhatja a többi munkatársának és ezzel megnöveli a cég alkotóerejét ?! Nem tudom, de….

A jövő gyógyszerei között egészen biztosan a probiotikumok fogják uralni a piacot. Ezek élő flórát tartalmazó anyagok, amelyek javítják a gazdaszervezet egészségét, de jelenleg sajnos hiányos ismereteink miatt ezek még csak egy-két ismert bacit használnak fel erre. A közeli jövőben, a tudásunk növekedésével, szinte biztosan kijelenthetjük most, hogy bizonyos betegségeket megfelelő baci összetételű probiotikus készítménnyel kezelhetünk majd, a távoli jövőben pedig az is elérhetőnek tűnik, hogy a személyiségünket, hangulatunkat is megfelelően alakíthatjuk egy adag bacis joghurttal.