Tanulni, de hogy? dehogy.

Tanulni, tanulni, tanulni, de hogyan?

 

 

Érthetetlen paradoxont látok az embereknél az utóbbi időkben. Nincs róla tudomásunk, nem férünk hozzá a tudatunkkal belső szerveinkhez (minek is), nem tudjuk, hogy a májunk, szívünk, tüdőnk éppen ebben a pillanatban mivel foglalkozik, milyen enzimek, milyen folyamatok zajlanak bennük. Ennek kontrasztjaként az egyedüli dolog, amiben többé-kevésbé bizonyosak lehetünk, az a tudatos agy vagy elmeműködésünk, az akaratunk (ha létezik), erről első kézből származó információkkal rendelkezünk. Hangsúlyozom, a tudatosról beszélek. Mert a tudatalatti (nem a freudi értelemben) és a tudatos elmeműködésünk aránya a jéghegyhez hasonló, kb. 10% amit látunk, érzünk, tudunk belőle, a maradék 90% a kutakodó szemek elől elrejtve, a tudati küszöb alatt dolgozik. Tehát még agyi folyamataink nagy részéről sem rendelkezünk túl sok információval.

Amit ezekről a belső szerveinkről megtudunk a kutatások, a média által, és amit ezekből felhasználunk egészségünk, testi-lelki bajaink orvoslására, na, itt látok egy nagy ellentmondást. Az írott médiában rengeteg kísérlet, orvosi cikk, ajánlás jelenik meg nap-nap után (gyakran egymásnak ellentmondó), amelyekben az első rendszerünkre, a belső szerveink állapotára következtet, ajánl dolgokat, módszereket, hogyan éljünk egészségesen, mozogjunk, milyen gyümölcsöket együnk, mikor és mennyit aludjunk, hogy ezektől jobban és tovább éljünk. Ezeket az emberek, mint az időjárást nyomon követik, beszélnek róla, megfogadják, kipróbálják azokat, koleszterinszintet méretnek, elmennek rákszűrésre, oltásokat adatnak be maguknak vagy gyermekeiknek. Ezek az élettani, orvosi eredmények foglalkoztatják az embereket, még akkor is, ha legtöbbször nem érzik, hogy az adott célcsoport tagjai lennének: én nem vagyok kövér, csak dundi, és nem érzem magam betegnek, csak a fejem fáj már egy éve. A másik oldalon a pszichénkkel foglalkozó cikkek, amik közel sem érdeklik annyira az embereket, mint az előzőek. Miért? Hirtelen itt nagyon szkeptikus lesz mindenki, hogy ez már tényleg nem én vagyok, hiszen tudjuk, hogy az ilyen kísérletek alanyai mind amerikai egyetemisták, én magyar vagyok és nem egyetemista. Teljes elutasítás, érdektelenség.

Sok szempontból pedig ajánlott lenne a pszichológiai kutatások követése. Először is sokkal többet tudhatnánk meg magunkról, mint ha csupán az önmegfigyelés, önelemzés módszereire támaszkodunk, hiszen tudjuk, hogy agyunkban sok önvédő mechanizmus működik, amelyek igyekeznek fenntartani azt a képet magunkról, amit kialakítottunk. Valójában sokszor rosszul ismerjük saját magunkat, motivációinkat, érzéseinket. De erről majd máskor.

A másik ok, amiért érdemesnek tartanám, hogy figyeljük a psziché kutatók eredményeit, az a gyakorlatiasság. Hasznos, sok ember részvételével lefolytatott kutatásaik eredményei gyakran ellentmondanak saját elképzeléseinknek, és ezzel alkalom nyílhat arra, hogy magunkon is végrehajtsunk egy kísérletet, megvizsgálva az eredmények alkalmazhatóságát. Elvégeztem egy egyetemet és miközben a vizsgákra készülve, úgy gondoltam, hogy van egy jó tanulási módszerem arra, hogy sok anyagot viszonylag rövid idő alatt elsajátítsak, de sajnos ez csak rövid távra, a vizsgákig volt elegendő, most szinte már semmire sem emlékszem a legtöbb tananyagból, leginkább azokból, amiket azóta nem kellett használnom. Szomorú tény, de rosszul tanultam, rossz metódussal. Nemrég kezembe került egy összefoglaló a különböző tanulási módszerekről és azok hatékonyságáról. Először megdöbbentem, de kicsit utánagondolva értem már a mai helyzetemet. Lássuk először azokat a módszereket, amelyek bizonyíthatóan működnek:

Öntesztelés: Az elsajátított anyagból a tanuló készít tesztelő kérdéseket, vagy a tanulmány, jegyzet fejezet végi összefoglaló kérdéseit használja fel, ahhoz hogy elmélyítse a tudásanyagot. Elterjedt típusa az, amikor papírlapokra, kártyák két oldalára írjuk fel a kérdést és a megfelelő választ és ezt használjuk az öntesztelésre. Nem hangzik túl meggyőzőnek, de az átvizsgált közel 700 kutatásból ez lett a number one. A hosszú távú memóriát, a tudásmorzsák összekapcsolását is nagymértékben segíti ez a módszer, ami bátran ajánlható minden korosztálynak, főleg a tényszerű adatok, idegen nyelv tanulásnál a szavak, kifejezések elsajátításánál. Fontos, hogy a helyes válasz, a visszajelzés azonnali legyen.

Jól elosztott gyakorlás: gyakori, hogy egy-egy nagyobb tömbben, sok tudásanyagot rövid idő alatt kellene megtanulunk, lásd egyetemi vizsgaidőszak. Attól függően, hogy mi a célunk a tananyaggal, kisebb emésztető részekre érdemes osztani és ezeket bizonyos pihenőidőszakokkal megszakítani. Minél hosszabb időtartamon keresztül szeretnénk az infót tárolni és előhívni, annál nagyobb időközök szükségesek a beépülésre. Ha két nap múlva lesz a vizsga, akkor 20-25 perces szekciókban tanuljunk, ha azonban öt év múlva is emlékezni szeretnénk, akkor akár 1-2 hetes közökben sajátítsunk el új tudásrészeket. Alkalmazását az idegen nyelv nyelvtanára, matematika vagy zenei anyagokra ajánlják, 3 éves kortól felnőttkorig.

Valószínűleg jól használható technikák, de még nincs elegendő kutatás, ami egyértelműen alátámasztaná a működésüket:

Okos, jól átgondolt kérdések esete: bizonyítékok egy része azt sugallja, hogy a gyerekek örökös miért kérdésében lehet valami, amit később is alkalmazhatunk. Az állandó érdeklődés a körülötünk lévő tárgyak, emberek iránt az alapja a kutatásoknak, tanulásnak. A kérdezési tanulás akkor a leghatékonyabb, ha már előzetes tudásunk van az adott tárgyról és a megfelelő válaszok szépen beágyazódhatnak az tudásunk hálózatába. Ha tudok valamit az evolúcióról, akkor ebbe a tudástérképembe könnyebben bele tudom illeszteni azt, ha valamit hallok az erdei pintyek szaporodási rendszeréről. Vigyázunk, mert ez inkább csak tényszerű adatok megjegyzésére alkalmas, komplexebb tudásanyagot nehéz lesz beilleszteni ezzel a kérdéses metódussal.

Önmagyarázat: szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a kérdés, amit itt meg kell oldani, hogy az említett információ, mint mond nekem, mitől lesz számomra fontos. Azért mert az erdei pintyek az emberekhez hasonló szaporodásbiológiát mutatnak és ezzel megmagyarázhatom, hogy a monogámia az embernél miért fontos kötődési típus. Kapcsolódási pontok keresése a fontos itt is, de személyesebb a dolog, számomra miért fontos ez, hogyan tudom a saját életembe integrálni ezt.

Az, ami biztosan nem működik, pedig mindenki így gondolja először, sőt sokan így csinálják.

Kiemelés: a tanulás során a jegyzetben aláhúzom, kijelölöm, besatírozom a fontos részeket. Ha nagyon hosszú a tananyag, vagy bonyolult, mint például az aerodinamika, akkor ez teljesen hatástalan. A történelem gyakran szövevényes kapcsolódási rendszerét is nehezen lehet ezzel megtanulni. Ha netalántán ezt a módszert alkalmazzuk már régóta, akkor sincs nagy baj, kapcsoljuk össze ezt az először említett tesztelős tanulással. A kiemelt, fontos anyagot vezessük kérdezőkártyákra és ezekkel ellenőrizzük a tudásunkat.

Újraolvasás: nagyon időigényes, a hasznossága nem igazán megalapozott, igazából ez nem aktív tanulás, hiszen csak elolvasom, nem kérdezzek vissza, nem ellenőrzöm magamat. Nem beszélve arról, hogy nagyon nagy tananyagnál rengeteg idővel jár újra elolvasni a jegyzeteket. Helyette használjuk inkább az aktív, a legelsőként leírt módszereket és ezek vegyítését.

Hajrá.

 

Scientific American Mind 2013, Sep/Oct 47-53.