Fészekrakó ösztön avagy még egy bútor a szobában

Az agyi plaszticitás, az agyi változásoknak legelső kimutatható, MRI képekkel is megtámogatott bizonyítékát a taxisofőrök és a profi zenészek szolgáltatták. MRI készülékbe fektették őket egyértelmű átrendeződést, megnagyobbodást találtak azokon az agyterületeken, amelyek a szakmájukhoz elengedhetetlenül kapcsolhatóak voltak. A taxi vezetők a téri, vizuális feladatokért felelős területeken, a zenészek pedig a motoros és hallókéreg területein mutattak észrevehető változást az agyukban.

 Ezek a kísérleti eredmények nem okoztak igazán nagy meglepetést, ha valamit edzünk, mozgattunk, használunk, akkor annak szerkezete, nagysága megváltozik, miért lenne ez másképpen az agyunkkal és annak felépítésével? Izomsejtjeink száma születésünktől kezdve adott, a fejlődésünk során változatlan marad, ami változik az a mérete. Ha súlyokat mozgatunk, futunk, akkor izomsejtjeink megnagyobbodnak és ennek esetenként látható eredménye is lesz. A számuk változatlan. A fent említett változások aktív változások, mivel a testünk tudatos aktivizálásával, közreműködésével történek. Hangsúlyozom aktív, mivel létezik egy kevésbé tudatos, de hasonlóan jelentős, talán programozott átalakulás is az emberi agyban a teljes kifejlődése után, ez pedig a terhesség időszakának változásaival jár. A várandós hölgyek hormonális, viselkedésbeli változásokon mennek keresztül, minden valószínűség szerint agyuk a változások előtt átstrukturálódik, átszervezi, úgy a rendszerét, hogy minden a sikeresen szaporodást, gyermekáldást támogassa. Az az érdekes ebben, hogy erről a változásról az érintett hölgyek közben, utána szereznek tudomást, aktívan nem vesznek részt benne, egyszerűen megtörténik velük ez. Valaki könnyebben, valaki nehezebben viseli ezt el, de megtörténik, hasonlóan mérhető változások kísérik, mint a zenészek és sofőrök esetében. Az átalakulásokat egyértelmű viselkedésbeli változásokhoz vezetnek, amelyek adaptívak, azaz előnyösek, mind a baba mind a mama együtt fejlődésének viszonyában.

Védő mechanizmusok biztosítják azt, hogy az első szemeszterben az anya, ha a bébi számára mérgező vegyületeket tartalmazó ételeket eszik, amit a legtöbb növényben megtalálhatunk, akkor hogy ezek ne kerüljenek a fejlődő szervezet testébe sajnos rosszullétet, gyakori hányást okoznak az anyánál. Az anya ezeket a terhessége előtt nyugodtan fogyasztotta, de a felnőtt szervezetének enzimrendszerei ezekkel a vegyületekkel könnyedén megbirkóztak, míg a fejlődő magzat nem képes erre.

A harmadik szemeszterre további rendszerek segítik az anyát a sikeres szaporodásban. A fertőzött személyek, rokonok kerülése a várandósság elejétől meghatározó eleme a védelemnek, egy következő a szociális izoláció jelensége. Utóbbi esetben a leendő anya kilép, felfüggeszti baráti, távoli rokoni kapcsolatait, igyekszik néhány támogató ember közelségére szűkíteni a mindennapos érintkezéseit. Ez a fészekrakó ösztönrendszer egyik eleme. A másik hasonlóan fontos eleme a biztonságos fészek megtalálása, kialakítása, felépítése. A bútorok, a szoba feldíszítése, a ruhák kimosása, tisztán tartása, és a sok elengedhetetlen cucc megszerzése, hogy a trónörökös ne szenvedjen semmiben sem hiányt. Ha minden megvan, rendben, tisztán a helyén van, akkor indulhat a szülés. Ellenkező esetben, ha valami nem stimmel, az anya eddig még ismeretlen módon annyira stresszelheti magát, hogy a szülés nem indul meg. Lehetséges, hogy a túlhordások nagy részénél ez az elnyomás van a dolgok hátterében.

 Természetesen az emlősök, madarak körében gyakori jelenség a fészeképítés, annak tisztántartása, hiszen a megfelelő hőmérséklet és parazitamentesség kritikus paraméterek az újszülöttek túlélésében.

A leírt, a közvetlen környezet átalakítását, a szociális elzárkózást sok mai kultúrában még a mai napig is krónikus, beteges tevékenységnek tartják, sajnos. Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban egy teljesen más kép bontakozik ki előttünk. Egy olyan rendszer, ami az állatvilágban már adaptívnak, hasznosnak bizonyult ennek láthatjuk folytonosságát a leendő anyukák késői, harmadik szemeszterében megjelenő fészekrakó viselkedésrendszerben. Ne bántsuk, segítsük őket ennek kiteljesedésében, hiszen ezen múlik a gyermekünk jövője.

 

Marla V. Anderson, M.D. Rutherford: Evidence of a nesting psychology during human pregnancy  Evolution and Human Behavior 2013, november 390-397.