Teljesítmény=Tehetség + gyakorlás?
40 éve az American Scientist című
folyóiratban jelent meg egy cikkecske, ami a sakkozásról szólt elsősorban és
ott mondatott ki az, hogy nincs azonnali siker, nem létezik gyors út a mesterré
váláshoz. Legalább 10.000 (de ez lehet akár 50.000 is) óra gyakorlás az - ami
eltarthat akár 10 évig is - ami szükséges a mesteri szint eléréséhez a sakkban. Az
elkövetkező években a pszichológusok rengeteg időt és pénzt öltek abba, hogy
ezt más területeken is megpróbálják bizonyítani. A megfigyelések, kísérletek is
abba az irányba mutattak, hogy a gyakorlás az, ami a tehetség mellett meghatározó a
mesterré váláshoz a zenében, a sakkban, sportokban.
John Hayes 76 népszerű zeneszerzőt vizsgált
meg és gyakorlatilag a 10 éves (10.000 órás) szabályt látta érvényesülni, tíz
kemény gyakorlással teli év volt szükséges ahhoz, hogy valami eredetit
alkossanak. Három kivételt talált, Sosztakovicsnak és Paganininek elegendő volt
a kilenc év, míg Eric Satie nyolc év után már elérte azt a szintet, hogy valami
maradandót, rá jellemzőt hagyott maga után. A 10.000 órás szabály szerint a
teljesítmény= tehetség + gyakorlás. Ebben azt gondolom, mindenki egyetért, nem
létezik olyan zenész, aki odaül a zongorához és egyből lejátszik egy saját
szimfóniát, gyakorlás nélkül nincs teljesítmény, de vajon tehetség nélkül
létezik e kimagasló eredmény? Pontosan ezt állítják a 10.000 óra szabály
megalkotói, a tehetség egy elért teljesítményben nem igazán mérvadó, a
belefektetett munka az, ami meghatározó. Ez a kijelentés felvillanyozó, mert
így bárkiből lehet bármi, ha megfelelő kiképzést kap és van annyi akaratereje,
hogy kitartson a hosszú úton. Fontos megjegyezni, hogy a gyakorlás, az edzés
sem lehet akármilyen, jól átgondoltnak, azonnali visszajelzéseknek és a hibák
szüntelen kijavításának döntő szerepe van, hogy a tíz év ne húsz vagy még több
legyen. 
Megjelent néhány olyan eredmény,
ami picit próbálja visszabillenteni a fent megborult egyensúlyt és némi teret
engedne a tehetségnek. Hogyan lehetne a tehetséget ezekben az esetekben
definiálni? Tehetség olyan született kognitív előny memóriafunkciókban,
információfeldolgozásban, ami segíti a birtoklóját, hogy adott tevékenységet
rövidebb idő alatt sajátítson el. Guillermo Campitelli és munkatársai szintén
sakkozókat vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy a mesteri szintig 11.000 óra
gyakorlás kell, de volt olyan egyén a vizsgált 104 sportember között, akinek
csupán 3000 óra elegendő volt. A Polgár lányoknak közel 50.000 óra munka kellett
a nagymesteri szinthez. Óriási különbség. Ennél fontosabb megállapításuk, hogy
minél korábban kezdi el valaki az életében a gyakorlást, annál magasabb szintre
juthat, nyilván a gyakorlással töltött órák száma is nő, de a gyermekkori agyi
plaszticitás is fontos szerephez jut ebben az esetben. Donald Thomas magasugró
2006-ban kezdte pályafutását és 2007-ben már aranyérmes volt az oszakai
világkupán. Igaz, hogy előtte évekig kosarazott, de ez akkor is lenyűgöző
teljesítmény. Nem mindig ilyen egyszerű és sikeres a sportágak közötti átmenet,
láthattuk ezt Michael Jordan esetében, aki kosárban utolérhetetlen, míg
baseballban felejthetőt alkotott.
Ezek a példák nem mondanak ellen a 10.000 óra
szabálynak, hanem finomítják azt, ott abban a sportban, művészetben, munkában,
ahol erős kognitív háttér szükséges a magas, profi teljesítmény eléréséhez ott
továbbra is áll a szabály, de teret kapnak a tehetségek, akik valamilyen agyi
előnnyel rendelkeznek, így néha felrúgják a szabályt és lerövidítik a sikerhez
vezető utat. Ott ahol nem szükséges erős szellemi háttér, valószínűleg sokkal
rövidebb idő is elegendő a top szint eléréshez, a dartsot, a birkózást, a sprintfutást
sorolják ide a tudósemberek.
A sziklamászásról elterjedt, hogy csak erős testi
szellemi háttérrel működik jól, lehet elérni nagy eredményeket, de az utóbbi években megjelenő ifjú tehetségek
pár év alatt elérik a profik szintjét. Miért? Nagyon jó edzésmódszerre, átgondolt edzésmunkára tudok
gondolni, vagy lehetséges, hogy túlbecsültük és inkább a dartshoz hasonló,
kognitív képességeket nem igazán igénybevevő sportról van szó, tehát elegendő pár év fizikai edzés és kész profi sportolók, mászók leszünk?
Herbert A. Simon, William G.
Chase: Skill in chess, American Scientist 1973, vol 61, 394-403.
Campitteli, G&Gobet.F: The
role of practice in chess: a longitudinal study ,
Campitteli, G&Gobet.F:
Deliberate practice: Necessary not sufficient, Current Directions in
Psychological Science 2011, oct, 280-285.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése