2017. január 1., vasárnap

Táplálkozás és evolúció: probiotikumos kétségeim

Probiotikumok mindenhol

Az élő baktériumokat tartalmazó készítmények piaca, és elterjedt használata egyre bővülőben van, már antibiotikumoknak ellenálló fajokat tartalmazó pirulákat is kapni, sőt a tévéreklámok nagy hányada is velük foglalkozik, azokat ajánlja. Amióta megjelentek az első tudományos cikkek arról, hogy testünkben hányféle és milyen nagy mennyiségű kis élőlény él, és azok milyen hatással vannak egészségünkre, azóta komoly piaci szándék húzódik meg, és igyekszik ki és felhasználni ezt a tudást, hogy hasznos pro és prebiotikumos készítmények kerüljenek a polcainkra. Azt hiszem, sikeresnek nevezhetjük ezt a törekvést, hiszen a mai korban nem találni olyan háztartást, ahol ne lennének ilyen kapszulák, folyadékok, és mára már az emberek nagy hányada napi szinten fogyasztja azokat, anélkül, hogy hosszú időtávú kutatások történtek volna a témában.

Kritikai észrevételek

Tore Middtvedt szerint, aki a téma szkeptikus kutatója, Hitler után most ezekkel a szerekkel folyik a következő nagyszámú ember részvételével kísérletezés. Semmit nem tudunk még arról, hogy a gyermekeinknek adott probiotikumos gyógyszerek milyen hosszú távú következményekkel járnak, csak, és kizárólag a rövid, azonnali kedvező hatásukat vesszük figyelembe. A hasmenéses, légúti fertőzésekből hamarabb felgyógyulnak a gyermekeink, ha probiotikumokat szednek, sőt az ekcémájuk is gyorsabban gyógyul, ezt többször megerősítették már. Egy finn tanulmány egy picit más képet fest erről az esetről, szerintük igaz, az ekcémás gyermekbetegek szépen felépülnek a betegségükből, de náluk később megnő az esélye annak, hogy asztmásak lesznek a probiotikumok gyakori szedése miatt. Nagyon keveset tudunk még arról is, hogy ezek a kis baktériumok a gyermeki szervezetben milyen géneket kapcsolnak be és ki, és ennek a felnőtt korukban milyen hatásai lehetnek.


A probiotikumokban 6-15-féle, főleg Lactobacillusokat és Bifidobaktériumokat (néhány újabb probiotikum más, ezektől eltérő fajokat is tartalmaz) fajokat találunk, ezeket könnyű tenyészteni, szaporítani, és ők bizonyíthatóan nem károsak az emberi szervezetre. A készítményekben használt bacik nem képesek a bélrendszer falán megtapadni, a legtöbb esetben átutazó csoportról van szó, távoznak a vészkijáraton szinte azonnal, egy rövid kis városnéző túra után. A beleinkben egy dinamikus, de összetartó csapat él, akik nem engedik a betolakodókat megtelepedni, sőt, mint egy lakótelep lakói, egymást is folyamatosan monitorozzák, kémkednek egymás után, és nem engedik, hogy bármelyik szomszéd egyeduralkodóvá váljon a telepen. Ahogy a mondás is tartja, egy fecske nem csinál nyarat, az a néhány probiotikumos faj nem képes megváltoztatni a beleinkben fennálló helyzetet. A következő probléma a jelenlegi probiotikumokkal, hogy az ezek az élő bacik az oligoszacharidokat, a prebiotikumokat nem képesek lebontani, nincs ehhez enzimrendszerük, ők elsősorban a laktózon élnek, azt képesek bontani. A probiotikumos szervezeteket tej tartalmú tápanyagokon növesztik, szaporítják a mai napon is. Azok a baktériumok, amelyek a készítményekben fellelhetőek manapság, a tejben érzik jól magukat, ebből következően azzal is táplálkoznának a bélrendszerünkben is elsődlegesen. A paleo életmóddal a tejtartalmú ételek fogyasztása nem összeegyeztethető, ezért nálunk nem is valószínű az a hatás, amit ezektől a baktériumoktól elvárnak a kifejlesztőik, hogy képesek megtelepedni, és az úgynevezett rossz bacikat visszaszorítani a beleinkből. A beleinkben élő közösség szépen összetart, segíti egymást, géneket cserélnek, etetik, és gyakran kommunikálnak egymással. A rengeteg kutatásnak, ha ki kellene emelnem, hogy mi a legfontosabb következtetése, akkor a diverzitást emelném ki. A beleinkben sokféle, több ezer fajta baktérium él, és egyiknek a mennyisége sem számottevő, szépen kordában tartják egymást. Ezt az ember életében eléggé fiatalon megszilárduló rendet nagyon nehezen lehet megbontani, egyedül az étkezési szokásaink változása, az idegen emberi kultúrákba történő utazások, az antibiotikumos kezelések, és a fekália transzplantáció azok a folyamatok, amelyek alapvetően megváltoztathatják ezt a közösséget.
Azok a szerek, amelyek ma uralják a probiotikumokat, azoknak szerencsére nincs ilyen hatásúk, ezek a bacik a gyermekek beleinek uralkodó fajait tartalmazzák, elsősorban laktózon élnek, és a gyermek fejlődésének segítői. Az immunrendszerük kifejlődésének fontos szereplői, még akkor, amikor még a csemeték nem rendelkeznek a sejtes védelem eszközeivel. De mi történik akkor, ha ezeket egy felnőtt ember szedi be, akinek robusztus immunvédelme van, mi történik, ha ezek a bacik egy egészen új úton képesek befolyásolni egy idősebb ember immunvédelmét, esetleg kritikusan blokkolni annak néhány funkcióját?

A paleo ősünk

Ezek a probiotikumos baktériumok nem hiszem, hogy az őseink beleinek gyakori tagjai lettek volna, egy ma élő vadászó-gyűjtögető nép körében, a Hadzáknál az elválasztásuk után néhány évvel már nem találtak semmiféle Bifidobaktériumokat a beleikben. Evolúciós szempontból ezek a probiotikumos italok, ételek teljesen újak, őseink egészen más utakon jutottak hozzá a hasznos bacikhoz: a vízből, a zöldségekből, és a húsokból, gyakran fogyasztották az elejtett állatok bélrendszerét is, és más emberektől a közeli fizikai kontaktus során. Semmiféle fermentált étel nem jelent meg az asztalukon.

Zárszó


Az írásom célja nem az volt, hogy a probiotikumok fogyasztásának, létjogosultságának alapjait megingassam, inkább szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a mai korunk első generációs probiotikumai még nem azok a készítmények, amelyekről a kutatások, előrejelzések szólnak. Szerencsére már folynak olyan kísérletek, amelyek szerintem már hatékonyabb és természetesebb összetételű baktérium keveréket tartalmaznak majd, addig is türelmesen várjunk. Ha nincs komolyabb betegségünk, akkor a mindennapos, állandó fogyasztásukat mellőzük. Az antibiotikumos kezelés után, közben, ajánlják, hogy szedjük őket, de nem tűnik jó tanácsnak ez, mert ha a letisztult beleinkben ezek nagy mennyiségben elszaporodnának, akkor bizony nem biztos, hogy olyan kis szerényen viselkednének. Ausztráliába betelepítették a nyulakat, és azok annyira elterjedtek pár éven belül, hogy már képtelenség kiirtani őket, és a mai napig komoly kártevője a kontinensnek. Nehéz előre megmondani, hogy egy ökoszisztémába újonnan bejutt

atott élőlény milyen szerepet játszik majd abban egy pár éve múltán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése