Evolúciós biblia történetek

Sokáig élt bennem az a meggyőződés, hogy a Biblia azért a legolvasottabb könyv a világon, mert mindenhol elérhető,  a legtöbb hotelban is elengedhetetlen kellék az éjszakai szekrényben, de egészen más okból népszerű. A történeteik elképesztőek, nagyon könnyen megragadnak az agyunkban, tele vannak titokzatossággal, még a XXI. században is. Evolúciós gondolkodásommal nem fér össze ez a fajta hit, de mostanában egy kicsit visszakoztam és a történetek egy egészen friss szemszögből fedték fel azokat a tényezőket, amelyek életre keltették a bibliai sztorikat. A történések hátterében komoly antropológiai, evolúciós változások álltak és ezeknek a megörökítése jelenik meg a mesékben. Egy kissé talán bonyolultnak tűnik ez most, próbáljuk meg a Teremtés utáni kiűzetéssel, mint iskolapéldával szemléltetni az elképzelésünket. A Teremtéssel kezdődik minden, majd az édenből történő kiűzetéssel folytatódik. Egyszerű történetnek tűnik, de az események jelentése még máig sem tisztázott, ez az a bibliai rész, amelyet a legváltozatosabb formában magyaráznak a világ hozzáértő szakemberei. Számunkra maradjon meg néhány kérdés: a tudás önmagában nagy érték, amit a biblia számtalan helyen hangsúlyoz is, akkor a jó és rossz megismerése miért okozott ekkora felindultságot Istenünkben? Egyébként a Bibliában ez nem jelenik meg, mint bűn, egészen az időszámítás előtti második századig. Az alma sok helyen füge, de ne siessünk ennyire előre. Kezdjük a Teremtéssel, ami a Biblia szerint kétszer történt meg, tehát az első emberpár, vagy az első teremtett nő után szükség volt Ádám bordájából egy következő nőt is teremteni. Mi történt Ádám első párjával, netán meghalt, vagy elhagyta Ádámot? Miért, tenné fel a kérdést a kislányom, de szerencsére most alszik. Sem időm, sem pedig helyem nincs most arra, hogy a felvetett kérdésekre összegyűjtsem a lehetséges válaszokat, amelyeket a szakemberek már megtettek, ehelyett foglalkozunk a mi válaszainkkal.

Hogyan éltek az emberek a bibliai idők előtt, azaz abban a korszakban, amikor még nem voltak városok, nem léteztek megművelt földek, állattartás sem, tehát az édenben. Nomád vadászó gyűjtögetők voltunk, kis csoportokban éltünk, ahol több család alkotta a közösséget, 30-50 főből állt. Szinte állandó mozgásban voltak, hogy a környezetük erőforrásait ki tudják aknázni, ezért sem létezhetett náluk semmiféle formája a javak felhalmozásának, hiszen mindenüket magukkal cipelték. Egyenlőség, és egymástól való függőség jellemezte őket, a vadászott eledelt felosztották, és együtt fogyasztották el. Az együttműködés volt mindennek az alapja, ez biztosította az egyéni és a csoport fennmaradását. A közösségi élet elleni mindenféle támadást azonnal megtoroltak, nem tűrték a felhalmozást, az önző viselkedést. 15000 éve az utolsó komolyabb jégkorszak után jött el az az édeni állapot az emberiség számára, minden virult, rengeteg nagytestű állat legelészett. 3000 év édenbeli élet a nagyobb vadak levadászása, és klimatikus változások miatt az addig vándorló emberek letelepülésre kényszerültek. Ez óriási változásokat okozott, a vándorló életformára jellemző tudásformák elvesztek, nem lehetett ezután csak úgy visszatérni a természetben élek életformára. Az egy helyhez kötöttséggel megnyílt lehetőség az egyéni tulajdonok megjelenésére, és felhalmozódhattak nagy örökölhető vagyonok, tárgyak. Közben elvesztettük a csoportjainkra annyira jellemző összetartásunkat, a kooperációt, többé nem voltunk a többiek függésének viszonyában. Az egészségünk is kárát látta ennek, a letelepedéssel kevesebb és kevésbé változatos kajákhoz jutottunk hozzá, az első emberek sokféle betegségtől szenvedtek, alacsonyabb növésűek voltak, és a háziállataiktól rengeteg váratlan betegséget kaphattak el.

A leírtak alapján láthatjuk, hogy óriási változást jelent az, hogy egy kis összetartó, vándorló csoportosulásból néhány száz év alatt kényszerűségből egy helyhez kötött életmódra kellett váltanunk. Ezt az ugrást jelképezi az Édenből kiűzetés, Isten kijelölte, hogy létezik egy fa, ami csak az ő tulajdona, ahhoz ne nyúljatok. A természeti népeknél ez elképzelhetetlen, minden közös, minden terményt megosztanak. Isten tulajdonát nem tartotta tiszteletben Ádám és Éva, ezért a minden közös állapotból hirtelen egy bűnös állapotba jutottak. A letelepedett ember teremtette csak a tulajdont meg, az enyém, nem a tied, és ezzel önmagát űzte ki a paradicsomból.

Miért hagyta el Ádámot az első felesége? Az édeni állapotban, a mai természeti népek körében is nagyon gyakori, hogy egy egy gyermek születése után, vagy meddőség esetén, a párok elhagyják egymást, ez életükben akár 10-15 alkalommal, esetben is előfordulhat. Semmi megmagyarázhatatlan nincs tehát abban, hogy Ádám és az első neki szánt nő nem jött ki egymással.