Közép-Amerika
trópusi, szubtrópusi erdeiben él egy kis 3,5-10 cm nagyságú denevérfaj, apró
rovarokat esetenként gyümölcsöt fogyasztanak sok rokonukhoz hasonlóan.
A szárnyuk végén, közel a vállukhoz van egy bevágásszerű kis zsákocskájuk, ami
nem egy seb, amit minden egyes egyed magán visel, mint egy régi harcok
emlékeként, és erről a kis zsebükről kapták a nevüket is. A faj hímjei
kihasználják e tartó edény, alkalmatosság minden előnyét, és jó férfiakhoz
hasonlóan gyűjtögetnek, eltesznek ezt-azt ezekbe a kis zsákokba. Természetesen
nem bélyegeket, színes csillogó fémpénzeket, és nem is gyümölcsöket vagy
virágokat, ennél prózaiba, hétköznapibb dolgokat halmoznak ide. Emberi szemmel
nézve egy kissé perverz módon testi működésük maradványait: egy kis pisit, egy
kis kakit és alkalmanként egy kis spermát is összeraknak ebbe a kis zacskóba.
Lényeg a megfelelő arány. Mindennap friss alapanyagokat ráznak össze ebben a
speciális mixerben, és délutánonként kitisztítják azt, hogy másnap ismét
összekeverjék a számukra ideális keverék anyagot[i]. Mit
kezdenek ezzel a koktéllal, mi a szerepe az életükben? Mindennek mi köze van a
puszta érdekességen kívül hozzánk emberekhez?
Az
állati test fedésére szolgáló bőr nagyon ősi jelenség, mindenki igyekszik
megvédeni magát a külső világ fenyegetéseitől. A rovarok bőre első pillantásra
nagyon ráncos, tele van redőkkel, kis és nagy hegyekkel-völgyekkel, hozzájuk
képest nekünk simább, már-már sivatagi laposságú bőrünk van. A felszíni
különbségek alapvető eltéréseket takarnak a külső rétegeink funkcióját
tekintve, a rovarok igyekeznek minden patogént távol tartani maguktól, ezzel a
redőzöttséggel nehezítik meg azok tapadását a bőrükön. Mi másképp működünk,
lehetetlen feladatnak tűnik távol tartani nagy testfelszínünk minden kicsi
részétől a betolakodókat, ehelyett mi hasznos, baráti baktériumok közösségével
telepítettük be a bőrünket, és ők rengeteg feladatuk mellett távol tartják a
patogén kórokozókat is. Mint jó gazdákhoz hasonlóan mi is a kis baktérium
telepeinket ellátjuk étellel, megfelelő lakást, otthont biztosítottunk nekik,
cserébe ők többek között illatanyagokat, antimikrobás, gombaölő kémiai
vegyszereket gyártanak számunkra, valamit valamiért alapon. Egy egész
ökoszisztémát tartunk fenn a bőrünkön, és előre jelezhetően ennek nagy hatása
volt, van és lesz az emberi faj biológiájára[ii].
Legfontosabb feladatuk az ellenséges kórokozók távoltartása, és ennek
megfelelnek is, a legtöbb patogén baci nem találkozik az immunrendszerünkkel,
mert nem jutnak be az emberi testbe, elakadnak a bőrünkön.
A bőr flórájának szerepe az ember életében
A
hagyományos unalmas leírás helyett szeretnék egy érdekesebb és talán hasznosabb
megközelítést alkalmazni a rajtunk élő baktériumok és az ember kölcsönös
kapcsolatáról és szerepéről egymás életében. Az emberi testre egyszerűen,
matematikailag tekintve az egy két hengerből áll, egy belső (a szánktól a
végbelünkig) és egy külső a fejünktől a talpunkig tartó bőrhengerből, amelyek
folytonosan egymással össze vannak kötve. A kettő között helyezkednek el a
belső sérülékenyebb szerveink, amelyek közös tulajdonsága, hogy baktérium
mentesek. A két henger felelős a belső szerveink védelméért, ezért viszonylag
hasonlóak egymáshoz, mindkettő immunológiailag és endokrinológiailag
felszerelt, masszívan kolonizált hasznos baktériumokkal, amelynek ellátásáért
az emberi szervezet felelős. A kettejük szoros összekötetését további bizonyítékok
is alátámasztják: a gyomor és egyéb belső panaszoknak gyakran a bőrünkön is
tapasztalható, látható nyomai vannak, kiütések, gyulladások formájában. A
gyomor-agy komplex ismert hálózatába bekapcsolódik az egyre erősödő harmadik
szereplő a bőr[iii].
Mostanra egy háromszereplős és egymástól kölcsönösen függő rendszerről
beszélhetünk, amelynek meghatározó elemei az egysejtű mikrobáink. Egy velünk és
rajtunk élő ökoszisztémáról van szó, amit nem lehet különválasztani tőlünk,
csak így egyben van értelme erről gondolkodni. Ha ezt figyelembe vesszük,
egészen érdekes jelenségek kerülnek új megvilágításba, és nyernek egyszerű
magyarázatot.
A paleo ember mezítlábas élete
Millió
évekig csupasz lábbal mozgott, futott emberősünk, és éppen ezért nagyon gyakran
érték a lábát különféle sérülések, vágások, ficamok, esetlegesen törések. Az
élősködő gombák előszeretettel kedvelik a nyílt sebeket és könnyen megtámadják
az emlősök sérült lábait. Az immunrendszerünk gyakorlatilag nem képes ezt
kezelni, hiszen a lábunk vérellátása erősen korlátózott. Ebben a helyzetben
lépnek a színre a lábunkon élő Bacillus
subtilis nevezetű barátaink. Ők gombaellenes kémiai anyagokat termelnek és
ezekkel sikeresen távol tartják a gondot okozó élőlények hadseregét a
testünktől. Cserébe mit kapnak tőlünk? Azt mindenki tudja, hogy az emberek lába
erősen képes izzadni, de mi lehet ennek a szerepe, hiszen a lábunkon keresztül
nem igazán vagyunk képesek lehűteni a testünket? A lábunk izzadsága egy fontos
aminosavat tartalmaz a leucint nagy mennyiségben, amit a Bacillus subtilis köszöni, szépen elfogadja, és felhasználja a
biokémiai folyamataiban[iv]. Egy
kellemetlen mellékhatása van ennek a kapcsolatnak, a leucinból egy isoflavic
sav nevezetű anyagot gyárt a baktérium és ettől bizony erős lábszag terjeng a
környéken. Valamit valamiért, megvédem ezt a sérülékeny várrészt, de cserébe
elvárok egy kis ellenszolgáltatást, egy kis ennivalót és sajnálom, de ebből egy
kis bűzös molekulát gyártok[v].
Az anyatej tartalmaz olyan oligoszacharidokat, amelyeket a csecsemő beleiben
élő baktériumok számára készített direkt eledel, ez, mármint a láb izzadságába
kiválasztott leucin aminosav lehet a következő olyan vegyület, amit az emberi
szervezet kizárólag gyárt a rajta, együtt élő baktériumai számára. Ezt a
tudásunkat talán felhasználhatjuk azon betegek számára, akik különösen
érzékenyek a lábfertőzésekre (cukorbetegek), és pre és probiotikumos
készítmények kifejlesztésével, a jövőben talán ezek elkerülhetővé válhatnak. A
bőr mikroba összetétele, diverzitása meghatározhatja a sebek gyógyulási
folyamatait, annak sebességét. A csecsemők és gyermekek leggyakoribb bőrgyógyászati
betegsége az atópiás eredetű bőrgyulladás (atopiás dermatitis). A betegség
általában gyermekkorban kezdődik, gyakori vakarózás és bőrgyulladás a fő
tünetei. A betegek bőr baktériumai kevésbé diverzek, mint az egészséges
emberekké, és a Staphylococcus fajok
dominálnak közöttük. Vajon egy speciális összetételű mikrobaközösséget
felhasználva visszafordíthatóak ezek a típusú betegségek is?
Feromonok, párválasztás
A
főemlősök általában gazdagabbak mirigyekben, mint más emlős fajok, és ha ezek
szerepe az, hogy a testünkön élő mikrobákat befolyásolják, táplálják őket,
akkor ismét jelentős kijelentéseket tehetünk a szerepükről az emberi
életünkben, a párválasztásunkban. A bőrünk felszíne alatt az izzadságmirigyek azok,
amelyek a hónaljunk környékén és a mellek, a has, a kiválasztó szervek
közelében sűrűsödnek. Olyan kémiai molekulák tömegét választják ki, amit a
közelben élő Corynebacterium fajok
szívesen fogyasztanak, és természetesen cserébe talán mi is kapunk valamilyen
egyéb szolgáltatást[vi].
Illatanyagokat, úgynevezett feromonokat gyártanak belőlük, ezek, azok az anyagok,
amelyek a fajon belül a nemek között szállíthatnak információkat az egyes
egyedek fizikai, pszichikai állapotáról. A szakirodalomban régóta téma, hogy az
emberek igyekeznek olyan párt találni maguknak, aki hasonlít is, de ugyanakkor
el is tér tőlük egyes tulajdonságokban. Az eltérő sajátságok közül a
legfontosabb, hogy az immunrendszerük ne legyen hasonlatos, térjen el
egymástól, így lehet optimális az utódaink védelme az állandóan megújuló
patogén baktériumok ellen. Hogyan tudom megállapítani egy ellenkező nemű emberegyedről,
hogy kompatibilis-e az én immunrendszeremmel? Látható jelei ennek nincsenek,
ellenben az illatuk elárulja azt, ha kellemesnek, vonzónak találjuk, akkor
rendben van, ha viszont visszataszító, akkor hagyjuk az egészet, a leendő
gyermekeinkért is[vii].
Röviden és érthetően ennyi lenne. Ezeket az illatanyagokat azonban a
bőrmikrobáink állítják elő az általunk adott szagtalan alapanyagokból. Ha
eljutottunk idáig a gondolatmenetben, akkor láthatjuk, hogy valójában a bőrünk
baktériumai választanak párt számunkra, nem pedig mi. Ezek a feromonok az
általános genetikai hátterünket, az egészségi állapotunkat jelzik (gondoljunk a
betegségeinket kiszagoló kutyákra), és mindezért megbízhatónak kell lenniük,
különben tévútra tévedhetünk. A denevérek rejtvénykérdés megoldása most már
könnyűnek tűnhet, a zsákocskában bacikat etetnek, akik feromonokat gyártanak a
számukra.
Gyakori fürdés, tisztálkodás, parfümözés
Gita
Kasthala antropológus Pápuában és Kelet-Afrikában eldugott kis falvakban
dolgozva említett egy számunkra érdekes megfigyelést. Szerinte háromféle ember
van a személyes higiéniát tekintve, az elsők, akik nemigen érintkeznek nyugati
emberekkel, ők csak akkor fürdenek, ha halászni mennek, szappant és egyéb
hasonló tisztálkodási eszközt nem ismernek. A második csoportba tartozók már
találkoztak a nyugati kultúra vívmányaival, már nem természetes alapanyagokból
készült ruhákat viselnek, gyakran tisztálkodnak, szappannal mossák a testüket
és a ruháikat is. Na, ők büdösek, az első csoport tagjai viszont még az igényes
nyugati orral sem azok. A harmadik csoport tagjai mi vagyunk, akik nap, mint
nap fürdünk, kenjük magunkat és illatozunk[viii].
Néhány nap fürdés nélkül, és mi is másképp szaglunk már. Miért tisztábbak és
szagtalanabbak azon népek tagjai, akik nem használják a modern világunk
tisztálkodó szereit? Történetileg egy modern találmánnyal állunk szembe, 1850
évekig az egész testünk fürdetése idegenkedést váltott ki, sőt elsősorban a
felsőbb osztály privilégiuma volt ez. Az alsóbb rétegek szaglottak és
mosatlanok voltak. Mi a probléma a napi fürdéssel, tisztálkodással és
illatosítással?
A
naponta elvégzett a testünknél forróbb fürdő, plusz a használt szappanok,
tusfürdők megváltoztatják a bőrünk természetesen kialakuló mikrobaközösségét. A
feromonokat gyártó baktériumok különösen érzékenyek, könnyen elpusztulhatnak,
nehezen növekednek, terjednek ilyen körülmények között. A mindennapos fizikai,
kémiai háború eredményeképp egészen eltűnhetnek, és ezzel más fajoknak engednek
teret. A hasznosnak tűnő Corynebaktériumok
elburjánzanak, és ennek eredménye lehet a rossz testszag. Ironikus az egész
folyamat, kemikáliák tömkelegével mossuk a testünket, megöljük a hasznos
illatokat gyártó mikrobákat, és ezért kénytelenek vagyunk illatosítani magunkat
és újra fürdeni. Az eltérített illatok már nem hordoznak használható
információkat a fizikai kondíciónkról, ezért van talán annyi összezavarodott
párkapcsolat. Örömhír, hogy már kaphatóak pre-és probiotikumos bőrkészítmények
a természetesen jelenlévő leggyakoribb fajokkal. Addig is jó tanácsként annyi,
hogy kevesebb fürdés, az is testmeleg vízben, szappan és tusfürdők nélkül.
[i] Voight
C.C et al: Journal
of Mammalogy 2005, 745-749.
Bats, bacteria and bat smell: Sex specific diversity of microbes in
a sexually selected scent organ
[ii] Grice
EA et al: Topographical and temporal diversity of the human skin micribiome Science 2009, 1190-1192.
[iii]
Catherine O Neill et al: The gut skin axis in health and disease: A paradigm
with therapeutic implications Bioessays
2016.
[iv] Ara K
et al: Foot odor due to microbal metabolism and its control Can J Microbiol 2006. 354-364.
[v] Landy
MWGH et al: Bacillomycin an antibiotic from Bacillus
subtilis active against pathogenic fungi
Proc Soc Exp Biol Med 1948. 539-541.
[vi] Council
SE et al: Diversity and evolution of the primate skin microbiome Proc Biol Sci 2016. 283.
[vii] James
AG et al: Microbiological and biochemical origins of human axillary odour FEMS Microbiol Ecol 2013. 527-540.
[viii]
Alanna Collen : 10% Human How your bodys microbes hold the key to health and
happiness William Collins 2015.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése