Kimérák vagyunk mindannyian

Az ókori mitológiák szerves, gyakran központi alakjai voltak a többféle élőlényből összegyúrt köztes biológiai lények. Tipikus képviselője a kentaurok, vagy az embertestű és bikafejű Minotaurus. Az ember gondolkodásnak, az elvárásainknak ellentmondó teremtmények pontosan ennek a kivételezett állapotnak köszönhetik, hogy még ma is emlékezzünk rájuk, sőt a mai korunkban is megteremtjük őket a modern kor elvárásainak megfelelően. Ezek az első időszakban ember-állat kimérák voltak, és az emberi elme találmányai lehettek, később már ember-ember kimérák is létrejöttek, már nem pusztán az elménk termékeként, hanem a való életben is. A véradás, a csontvelő átültetés vagy a teljes szervek transzplantációja során mind mind ilyen lényeket hozunk létre. Az emberi testünkben valójában 10x annyi idegen mikroba él, mint ami felépíti a testünket, és így mindannyian többféle szervezet együttélése vagyunk, kimérák. Most azonban egy egészen másfajta kimérizmusról szeretnék szólni, ami hihetetlenebb, mint az eddigiek.

Az anya-magzat kötődés a méhlepényen keresztül kezdődik, és ahogy már mindenki tudhatja ez közel sem konfliktus mentes kapcsolat. A gyermek sok esetben több ételhez szeretne jutni és ekkor hormonálisan befolyásolja az anyát, aki nem minden esetben válaszol erre megfelelően. A konfliktus terhességi cukorbetegségben, preeklampsziában, koraszülésben csúcsosodik ki. Az anya és gyermek a várandósság ideje alatt sejteket is cserélnek, egyre többet, ahogy halad előre a folyamat. Az anyában általában sokkal több gyermeki sejt jelenik meg, mint a gyermekben anyai. Ezeket a gyermeki sejteket évtizedekkel a gyermek születése után is sikerült az anyákban kimutatni, ezalatt elkerülték az anyai immunrendszer katonáit, és néha még osztódtak is. Érdekes, hogy az anyába bejutó gyermeki sejteket esetenként a következő gyermekének is átadhatta, tehát a későbbi, fiatalabb testvérekből sikeresen kimutatható az idősebbek sejtjei. Stephen King a kilencvenes évek végén írt egy regényt, amiben, egy gyermek agyában az ikertestvérének a maradvány szerveit találták meg, és ezek később drasztikus hatással voltak rá.

Minél több gyermek van egy nőnek, annál több különféle sejtet tartalmaz teste, egyre mozaikosabb felépítésű. Milyen hatással lehetnek ezek az idegen sejtek az anyai test egészségére? Evolúciós szemüvegünket felvéve háromféle forgatókönyv lebeghet előttünk: rontja az anyai életminőséget, vagy javíthatja, és végül semmiféle hatással nincs rá. A fenti konfliktusos elképzeléssel kezelve a problémát, arra juthattunk, hogy ezek a sejtek esetleg a születés után a szoptatási időszakban oly módon képesek befolyásolni az anyai testet, hogy ő, a magzat több forráshoz jusson, ételből, melegből és törődésből. Nagyon szép és hihetetlen elképzelés, van e ennek bármiféle bizonyítéka? Az anyatej látja el a gyermeket energiával, hasznos tápanyagokkal, immunvédelmi sejtekkel a csecsemőt, és mindezt az anya állítja elő, ami rengeteg energiával jár az anya részéről. Ha ezek a kommandós sejtek eljutnak az anyai mellbe, akkor ott esetleg befolyásolhatják a tejleválasztást, amiből a csecsemő többet kaphat. A megvizsgált nők esetének 50%-ban a gyermeki sejteket sikerült kimutatni a mellükből, az első lépés tehát megtörtént, a továbbiak, a szerepük a tejtermelésben még felfedezésre vár. A pajzsmirigy fontos központja a testünk hőtermelésének, és a metabolizmusunknak is egyszerre. A hőtermelés mindig is nagy energiafogyasztó folyamatok egyike volt, a csecsemő pedig a testméretéhez képest sokkal, nagyobb testfelszínnel rendelkezik, mint mi felnőttek, ezért sokkal hamarabb hűlnek ki. Természetesen a pajzsmirigyben is már megtalálták őket a szülés utáni anyákban, de sajnos azokban az anyákban gyakoribb az előfordulásuk, akik valamilyen pajzsmirigy betegségben szenvednek. Az ok okozati kapcsolat még nem tisztázott, de valószínűleg a gyermeki sejtek is lehetnek az okozói, az anya gyermek konfliktus egy újabb megnyilvánulása ez. Az emberi agy oxitocin és a prolaktinok termelése az anyai kötődés hormonális komponense, és itt is sikerült őket megtalálni. Ördögi. A gyermek célja általánosabban az is, hogy egy egészséges anya lássa el, ezért az okozott károk mellett egyes esetekben pozitívan is segíthetnek, ilyen eset lehet a sebgyógyulás. A legtöbb gyermeki sejt még multipotenciális, azaz őssejtszerű, az anyában keletkező sebeknél aktívan segítenek annak gyógyulási folyamataiban.

A konfliktus tehát a születésünk után folytatódhat az anyai testben kis egysejtű kommandósainkkal megtámadva az elsődlegesen kritikus területeket. Sajnos sok esetben az adott szervben a fellépő támadás következményeként gyakrabban alakulhat ki nem várt betegség az anyában. Ezért pontosan ki vagy mi a felelős, azt a jövő kutatásai dönthetik el.

A Farkas című jelenlegi kiméránkról is tanulhattunk ezek után, a sérülései azonnal begyógyultak, tehát valójában egy női test rejtőzik az álca alatt, akinek rengeteg gyermek lehetett és így kolosszális számú gyermeki őssejttel képes ezt a hihetetlenek tűnő képességét ellátni.