Rejtélyek és rejtvények, avagy Agatha Christie versus Amleth

Kétféle emberfajta létezik, sokféle átmeneti formában a szélsőséges esetek között. Vannak a rejtvényemberek és vannak a rejtélyemberek.

Mindig is irigykedve figyeltem a környezetemben azokat a fura mókusokat, akik egy kis keresztrejtvény fölé hajolva bűvölik a ceruzájukat és villámgyors sebességgel töltik a sorokat, oszlopokat, olyan kérdésekre adva választ, amelyekre sem akkor, sem pedig azóta nem tudom a választ. Kirekesztve éreztem magam, a tudás, a készségek olyan tárházából, amibe sehogyan sem voltam képes bepillantani, belépni. Ez a rejtvények birodalma, az egyértelmű kérdések és az egyértelmű, határozottan csak egy választ elfogadó dolgok világa. Melyik a leghosszabb folyója a …., hol terül el…., mi az.

Rejtélyembernek születtünk

 A kisgyermekemmel történő kapcsolatom során sokat tanultam tőle, és megtaláltam, felfedeztem egy másik világot: a rejtélyek világát. A kisgyermekek nem sokat tudnak a világról, vannak feltevéseik, de a beszéd előtt, számukra nem léteznek rejtvények, nincsen számukra egyértelmű válasz a feltett kérdéseikre, csupa rejtély veszi körül őket. Állandóan kísérleteznek, megvizsgálják környezetük életetlen és élő tárgyait és ellenőrzik, hogy az építőkockák szét és egyberakhatóak, mindenféle sérülés nélkül, de a macska farka nem választható le az elejétől, a tárgyak leesnek, de ha apa visszaadja a leesett tárgyat, akkor ezt újra és újra ellenőrizni tudom: hogy tényleg leesik újra? Minden meglepő és új, és rejtélyes. Ahogy növekszik egy gyermek, akik mi magunk is voltunk, elkezd beszélni, a világ dolgai rendszerbe rendeződnek, elkezdődik a kérdezés időszaka, megjelenek a rejtvények is, az egyválaszos kérdések. Szerencsére ezt még nem érzik a gyerekek, bátran kérdeznek tovább, apu mi ez? Kígyó. De miért? 

Internet versus könyvtár 

Aztán ezt is kinőjük, mint a ruháinkat, és elköteleződünk, a könnyebb oldalra, a rejtvények világába. Elmúlnak a miért és hogyan kérdések, és válaszkeresések, maradnak, a mi, mit mekkora, honnan kérdések. Emlékszem még 10-15 évesen, ha valamit meg akartam tudni, akkor hosszas könyvtári kutakodás után jutottam el a célig és közben rengeteg más is felkeltette a figyelmemet, ami sajnos ma is így működik, sok minden mást is felfedezek közben és terelődik a figyelmem, oszlik az energiám.

Akkoriban még nem volt internet, a rejtvényes kérdéseimre a választ nem volt egyszerű megtalálni, de közben sok minden mást megtanultam. Ma már ez nem így megy, ha a gyermeked meg akarja tudni, hogy melyik a leggyorsabb, leghosszabb állat a Földön, az interneten nagyon gyorsan megtalálja a választ. Közben a puszta tényen kívül semmit nem tud meg, nem tanul meg az állatról, a világról. Érdekesebb és nehezebb valószínűleg megtalálni a második, vagy harmadik legnagyobb, leggyorsabb állatot az interneten. Ahogy egy keleti bölcs mondta: az út számít, nem a cél. Az internet egy nagyon fontos dologban hasonlít az pénzhez, mindenki maga döntheti el, hogy mire használja fel, ha rendelkezik vele. Az internetet nem kizárólagosan rejtvények megoldására használható, hanem a régi könyvtárakhoz hasonlóan, a rejtélyek, a fogósabb kérdések megválaszolásához is, a kereső ember habitusa, kedélye dönti el, hogy mit keres.

Agyi rendszereink

Az agyunk kétféle módon, kétféle léptékben képes az őt ért impulzusokra válaszolni, van egy gyors, érzelmi alapú döntés és létezik egy lassabb, racionálisabb énünk is. Ha megéhezzünk, és a közelben gyorsan elfogyasztható energiabombák, chipsek, édességek tanyáznak, akkor a gyors és nem minden esetben helyes döntést hozzuk, gyorsan belakunk velük. Nem gondolunk a néhány év múlva lerakodó zsírpárnákra, egyéb betegségekre. Érzelmi alapon döntünk, sok vásárlásunk is ilyen. Ugyanakkor a fontosabb, életünket meghatározó kérdésekben a lassabb, megfontoltabb rendszerünk dolgozik, milyen kocsit vegyünk, hol éljünk és kivel, mikor szüljünk, stb.. A két rendszer sokszor zavarja egymást, nem engedve a másikat és annak előnyeit működni, ezért sok döntésünk utólag már nem látszik, olyan tökéletesnek, mint akkor volt. Ezt most miért és hogyan került ide? A gyors válaszok azonnal születnek az egyszerű kérdésekre, mit együnk, hol aludjunk, ezek az élet kis rejtvényei, a gyors agyi áramköreink ezekre érzékenyek, ezekre reagálnak, míg az élet nagy kérdéseinek megválaszolásával a lassú agyi rendszer működése van szinkronban. A mai világ emberének fő jellemzője az azonnali döntés, a racionális ellenvetések mellőzése, a gyors kielégülés. Előttünk áll a rejtvényember. Nehezebb és munkaigényesebb egy komolyabb kérdésre megtalálni a választ, ez sokszor emberpróbáló, a lassabb analitikusabb gondolkodási köreinket veheti igénybe, de talán érdemesebb ezzel tölteni időnket. Gondoljunk a címben szereplő személyekre, történetekre. Agatha Christie kitűnő író, akinek a regényei pompás jellemrajzokkal szolgálnak, érdekfeszítőek és egy rejtvény, egy gyilkosság körül történek az események és általában az olvasó megnyugvására, a végén kiderül a titok. Igazából az olvasót ezután már nem igazán foglalkoztatja a mű, kész, megvan a gyilkos. De mi az, ami már több száz éve vonz fiatalt és öreget, hogy megfejtsék (H)Amleth titkait?

Amleth sztori

Sokáig nem tudtam, hogy Shakespeare a legtöbb drámájának történetét lopta, sőt nagyon sok párbeszéd, monológ egy az egyben plagizálásnak neveznénk manapság, ami az ő korának elfogadott módszere volt, ha valami tetszik, akkor használd. Amleth egy középkori északi történet, amiben a hős még gyermek, amikor megéli, hogy apját annak öccse megöli, nem titokban mérgezi meg, hanem mindenki szeme láttára. Az akkori bosszúval átszőtt világban a gyilkos tarthatott a gyermek bosszújától, ha az felnő, ezért Amlethnek az őrültet kell játszania, hogy ezzel átvészelje a gyermekkorát. Sikerül is tervét végrehajtania, de előtte évekig őrültként kezelték, gúnyolták, kínozták. Felnőve bevégezte a tervét és apja halálát sikeresen megbosszulta, majd ezután királlyá koronázták. A shakespeare-i Hamlet már felnőttként éli meg ugyanazt a helyzetet, mégis őrültséget szimulál és évekig vár a bosszúval. Miért? Rengeteg miért kérdése van mindenkinek és a válaszok nem egyszerűek, összetettebbek és meg kell dolgozni értük.

42

A két rendszer, a kétféle kérdés csoportra adott válaszok a humor forrásai is, gondoljunk csak a Galaxis útikalauz mindentudó számítógépére, aki az élet, a világmindenség monumentális végső rejtélyes kérdésére, a rejtvényekre jellemző, egyszerű választ adja: 42. Nem 43, 42.

Miért?

Görbülő világban élünk

Szeretjük az egyszerű, jól megfogható formákat, az éleket, az egyeneseket, agyunk külön kis részekkel rendelkezik arra, hogy a környezetünkben található egyeneseket, éleket azonosítsa. A neveltetésünk, tanulásunk során a legelső matematikai formák is az pont, az egyenes és a kör, ezek túl hangsúlyosan szerepelnek azóta is életünkben. Ezek lennének az igazi világunk valódi jellemzőinek legjobb modelljei?

Felirat hozzáadása

A kezdetek

Az iskoláskorunk matematika órájának első szemléletes főszereplője volt a koordinátarendszer és annak első és fontos szereplője az egyenes, aminek van meredeksége, metszőpontja stb. Ez a geometriai forma a megtestesítője a gondolkodásunk kezdetének, és megformálója későbbi gondolkodásunknak. Veszélyes egy forma, egyértelmű és mindenhol érvényes kapcsolatot feltételez két adott dolog, esemény, jelenség között, már-már ok okozatot is ad nekik. Ha egy kiló alma 50forint, akkor két kiló 100 forint, 3 kg 150 forintba kerül, ha a jövedelmem növekszik 20%-kal, akkor én ettől elégedettebb, boldogabb (bármit is jelentsen ez most) leszek, mondjuk 10%-kal. Ha jövőre még több pénzt keresek, akkor jövőre még boldogabb leszek. Érezzük, tudjuk, hogy nem egészen így működik a világ. Ha 100 kg almát veszek, akkor kapok kedvezményt, és egy kiló esetleg 45Ft lesz, ha már most is nagyon sok pénzt keresek, akkor nem nagyon fog a boldogságszintem tovább nőni attól, hogy a fizetésem 20%-kal tovább nő. A legelső egyenesünkkel nagyon sokat foglalkozunk, az egyszerűsége és kezelhetősége miatt, de ez nagyon megtévesztő, hiszen a legtöbb jelenséget képtelen követni, leírni, a világon számunkra jelentőséggel bíró dolgok más formába bújnak.

A következő szint: a telítési görbe

Az egyenestől a következő legegyszerűbb geometria, ami már közelebb visz minket a valósághoz, egy egyenes, aminek a vége visszahajlik és így egy telítési görbét ad, ami mögött a fő gondolat az, hogy egy idő után hiába növeljük A-t, a B elért egy maximális helyzetet, ezen már nem nagyon fogunk tudni változtatni. Ha heti 20 óra edzéssel 9,8s alatt futom a 100-at, és azt látom, hogy hiába növelem az edzéssel töltött órák számát, a 9,8s-ot már nem tudom átlépni. Ekkor elértem a felső határt, valószínűleg a pszichés és fizikait is, sajnos ezzel kell beérnem. Hiába növelik a fizetésemet, a boldogságszintem nem növekszik tovább? A telítési görbe egyenes szakaszán vagyok már, hiába növelem A-t, B nem változik.

Azt gondolták az emberek, a tudósok, hogy szép szép, megvagyunk, az élet nagy dolgait gyönyörűen megragadják, leírják ezek a telítési görbék, készen vagyunk. Vagy mégsem? Az utóbbi időkben más szelek kezdtek fújni, és a telítési görbék tovább görbültek, mígnem elérték újra a kiindulási tengelyüket és egy fordított U formájú görbét adtak a világnak, tessék szerintünk ilyen a világ. Természetesen egyre több dolgot igyekeznek mostanában ezzel szemléltetni, megfogni. Lássunk mi is néhány példát.

A metaszint:a fordított U alak

A legelső példa a bűnözés és a jövedelem közötti kapcsolat, az USA-ban a 70-es évektől az összes államban, mérhető adatok állítottak össze, és ezek alapján látható az ábrán az eredmény. A vízszintes oldalon a jövedelem, a GDP látható, míg a másik oldalon a bűnözési arány 100000 főre vetítve. A görbék egy GDP értékig az első időszakban nőnek, majd elérve ezt a maximumot, ahogy tovább nő a jövedelem, csökken a bűnözési hajlandóság. Hasonló alakú görbe írja le az egyenlőtlenség és a jövedelem kapcsolatát.

Az élet minden területén találkozhatunk ezzel a formával és összefüggéssel, egy ideig növekszik, elér egy maximumot és utána visszacsökken a vizsgált faktor. A vitaminok, gyógyszerek hatásossága is egy optimális értékig növekszik, addig hatékony, ha ennél többet szedünk be, akkor nemcsak a hatásossága csökkenhet, de egyes esetekben komoly egészségügyi problémáink is lehetnek.

A kávé minőségét leginkább befolyásoló tényező a pörkölés folyamata, ekkor a különböző aromaanyagok, íz anyagok keletkeznek, bomlanak. Két jellemző kémiai vegyület keletkezési görbéjét látjuk a pörkölési idő függvényében. Egy optimális idő után nagyon gyorsan csökken ezeknek a mennyisége, rontva ezzel a minőségét. Ezt a 10-11 perces időt kell tartani és akkor a maximális értékkel a legnagyobb élvezetben lehet részünk. De ha valaki nem kedveli ezeket az ízeket, akkor pörkölje tovább és megszabadulhat tőlük.

A kedvenc példám a sport világából való, a figyelem és a teljesítmény kapcsolatáról szól, és minden bizonnyal mindenki találkozott már a jelenséggel. Ha túl kevés a figyelem, aktivitás, arousal kinek hogy tetszik, akkor gyenge teljesítmény (performance), máshol járunk úgymond. Ha túlzottan magas, akkor amiatt romlik a teljesítmény, hogy görcsösen próbálunk maximálisan elérni a sikert. A profi kosarasok, a futballisták legtöbbször ezért hibázzák el a büntetőket, túlságosan odafigyelnek, próbálják végiggondolni, hogy hogyan is csinálják azt, amit eddig csináltak. Az pedig, hogy azon morfondírozzunk, hogy hogyan is maradok fenn a biciklin, miközben biciklizek, sokszor csúnya esésekhez vezet. Ha kilépünk a nagy nehezen kidolgozott automata üzemmódból, akkor gyakran hibázunk. Az összefüggés nem korlátozódik a sport világára, mindenki kereshet olyan esetet az életében, vizsgák, beszámolók, amelyeket túlizgult, pedig nagyon felkészült volt, tudta a tananyagot, mégsem volt képes a maximumot nyújtani.

A következő példám a tudás és a kíváncsiság fordított U alakú görbéje. Amikor egy témáról, eseményről keveset tudsz, akkor elkezd nőni benned az érdeklődés, olvasod, falod az információt, ezzel alaposan növeled a témában való jártasságod. Sajnos ahogy eléred a csúcspontot, ez a visszájára fordul, az új információk már nem annyira érdekesek, nem hoznak láza, ezt már vártad. A görbe szép lassan lecseng, egy tudásszintnél már nem érdekel, nem vagy többé kíváncsi rá.

Vajon a fent említett boldogság-jövedelem telítési görbe egy bizonyos jövedelem után nem csökken és válik fordított U alakúvá?

Saját életünk is tele van hasonló hatású és formájú jelenségekkel, amikről elsőre úgy gondoljuk, hogy a minél több az annál jobb lesz nekünk, de elérkezhet az a szintje az adott jelenségnek, amikor az a visszájára fordul, elértük a csúcspontot, és ezután a több már rosszabb lesz.

Kellemes keresgélést.

A paleolit gyermek VI. : a kíváncsiság

 

Minden szülő, nagyszülő találkozott, ismeri azt az állapotot, jelenséget, amikor gyermekeik, unokáik hatalmas mennyiségű kérdéssel árasztják el őket, gyakran az egyik válasz még több újabb kérdést generál, már-már azt hisszük soha nem nem lesz vége, de ekkor eljő az este és a kíváncsiság angyala is elfárad, megpihen, hogy másnap újult erővel elkezdje a világ megismerését. Bizton állíthatjuk, hogy ez az egyik olyan tulajdonságunk, ami egyértelműen megkülönböztet minket a földi élővilág többi tagjától. Három fő érdeklődési körbe tartoznak azok a dolgok, amik nélkül nem élhetnénk, az étel, a szex és a búvóhely. Az állatvilágban az összes megfigyelhető tevékenység valamilyen módon ezekhez egyértelműen kapcsolódik. Érdeklődés, kíváncsiság a velünk élő állatoknál is létezik, de alapvetően a fenti csoportokhoz köthető, míg az embernél már leszakadt erről és a kultúrának köszönhetően egészen más vágányra terelődött.

 Mondhatni ez az egyik eleme az emberi mivoltunknak. Ha ez ennyire központi eleme az emberségünknek, akkor a felnőttkor elérésével miért veszítjük el a kezdeti, a gyermekkorban megfigyelhető lelkesedésünket? A végső választ mindenki keresse meg, mi most a hogyan kérdéssel, azaz hogyan fejlődik a kíváncsiság a gyermekkorban és miért fontos, hogy ez fennmaradjon, mivel segíthetjük ezt, foglalkozunk.

Az embernél létezik csak gyerekkor, az összes többi állatnál vagy egyáltalán nincs, vagy egy rövid időszak után azonnal a kőkemény felnőttvilágban találják magukat, ahol az élelemért, a nőstényekért való küzdelem a mindennapok világa. Egyedül nálunk tart, akár 18 évig a születéstől a kora felnőttkorig az a szakasz, ami a szülői felügyelet alatt, még a szülők teljes támogatása mellett nyugodtan ismerkedhettünk a szociális világunkkal. Ez minden emberi kultúrára jellemző, a születés után hosszú évekig a gyermek tanul, tapintja, nézi, ízleli a világot maga körül, kíváncsi arra. Ahelyett, hogy egy egyszerű genetikai utasítás alapján felszedné a számára fontosnak tűnő tudásmorzsákat, ehelyett tudatosan alakítja azt, hogy mihez nyúl, mi érdekli, anélkül, hogy későbbi hasznosságával törődne. Bárhol leteszed fiatal gyermekedet, azonnal elkezdi pásztázni a környezetét, dolgokat vesz fel, forgat, a szájába teszi, dobálja, akár órákon keresztül is. Ha valamit elveszel tőle, vagy tiltod, az még jobban érdekli, csak azért is, miért nem vehetem a számba ezt a földre esett almacsutkát? Maryland-i kutatók 400 kisgyermeket követtek 5 hónapos koruktól egészen az iskoláskorukig és egyértelmű kapcsolatot találtak a korai aktivitásuk és az iskolai eredményük között, ha valaki nagyon mozgékony apró korában, az sokkal sikeresebb, eredményesebb lesz az iskolában. Igazi kísérletezők vagyunk még ebben az időszakban, a fizikai világ jelenségeit vizsgálva akár ezerszer képesek vagyunk ledobni egy kanalat a földre egyértelmű és statisztikailag releváns adatokat kapva arról, hogy Newtonnak igaza lehetett. Ugyanilyen fontos a pszichológiai kísérleteik, anya, a testvérek, apa határainak megismerése, hol szakadhat el egy cérna, mire, hogyan reagálnak.

Mitől függ egy gyermek kíváncsisága, mennyi a genetikai adottság, mennyi a környezet hatása? Ezek talán a legfontosabb kérdések a témában. Az alapján a genetikai faktorok, a kognitív képességek, az intelligencia egyes részei lehetnek, és erre épülnek, ezt erősítik a szülőktől kapott visszajelzések. A kettő együttesen határozza meg egy kisember jövőjét. A genetikai részét a jelenlegi ismereteink szerint nem vagyunk képesek előreláthatóan megváltoztatni, viszont a másodikat, a visszacsatolásokat, mi szülők határozzuk meg, mondhatni a mi felelősségünk. Hogyan?

Az első életévük környéken, vannak, akiknél hamarabb, vannak, akiknél később, elindul egy egyszerű kis mozdulat, a mutatás. Érdekes tárgyra, személyre, macskára, ami egy kérés valójában, vigyél oda, vagy hozd ide és mondjál róla valamit nekem, mert tudni akarom ez micsoda, kicsoda. Ez rendkívül fontos a gyermek fejlődésében, ha nincs mutogatás, akkor egészen biztosan nyelvi, nyelvelsajátítási problémái lesznek a gyermeknek, amit sajnos az ebből adódó szociális problémák követnek. Nem tudni, miért mutogatnak, nem tudnak még beszélni, akarják azt a valamit, vagy csak az anya figyelmét hívják fel arra. Az érdeklődés, a kíváncsiság állhat a háttérben, valamiről többet, újat megtudni. 16 hónapos csecsemőkkel játszottak, az egyik esetben egy olyan felnőttel aki, mindenben segítette őket, az ismeretlen játékoknak megmondta a nevét, megmutatta nekik, hogyan működik, stb. A másik csoporttal egy inkompetens, semmit nem tudó személy volt. Ebben az esetben a gyermekek nagyon hamar megunták, egy-két mutogatás után már leapadt a kíváncsiságuk, nem mutattak rá már semmi új dologra, nyűgösek lettek. Hogyan akar egy ilyen idióta velünk játszani, mikor a játékok nevét sem tudja? Hát ettől mi nem tanulhatunk semmit, kár is kérdezni. A fontos tanulsága ennek a kutatásnak, hogy a visszajelzés kritikus, ha megfelelő, az fenntartja az érdeklődést, a kíváncsiságot, a rossz nem megfelelő visszacsatolás megöli azt. Ha nem kapok megfelelő választ a kérdéseimre, akkor nem fogok kérdezni ezután, nincs értelme törnöm magam. Nagyon hasonló ez a mutogatás a 3-4 hónaposan megjelenő gagyogáshoz, ez jelzi a gondozónak, hogy valamit szeretnék megtudni, mi ez mi a neve, ha választ kap, mindegy hogy érti-e, akkor megmarad később is érdeklődőnek. A gagyogás egy felhívás a szociális aktusra, amikor két elme összekapcsolódik, eleinte még a megértés nélkül. Az első lépés a kapcsolat, ha ez kialakult és folyamatosan fennmarad, akkor erre lehet építeni majd később, amikor elérkezik a beszéd és az megértés fázisa.

2007-ben Michelle Chouinard pszichológus analizált közel 200 órányi hangfelvételt, amit 4 gyermek beszélgetése során rögzítettek. Óránként átlagosan 100 kérdés merült fel, a legtöbb figyelemre irányuló, de a kérdések két harmada valamilyen információra vonatkozott. Mi a neve annak, hogyan játszunk vele, honnan kaptad. Ezek nem különleges esetek voltak, hétköznapi gyerekek játék közben. A jellemző kérdőszavak ebben a kezdeti szakaszban a mi, hol, hová, míg ahogy idősödtek a csemeték, a miértek, hogyanok vették át a hangsúlyt. Ez 3 éves kortól jellemzi őket. Így 2-5 éves koruk között 40000 miért kérdésre keresik a választ, döbbenetes.

Hová tűnik ez a jelenség a legtöbb felnőttből?

A legfontosabb tanulsága az írásomnak, hogy ha belőlünk ki is veszett az igazi kíváncsiság, akkor gyermekeinket látva, próbáljunk meg visszatérni ebbe az állapotba, és velük együtt, őket támogatva csodálkozzunk rá a világ dolgaira, mindennapos szépségeire. Érdemes.

Ian Leslie: Curious      Quercus Editions Ltd

Orvosi érdekességek, tévhitek

A legnagyobb tiszteletem és elismerésem az gyógyító és orvosló szakmának, nélkülük a legtöbb ma élő ember nem lenne itt, nem élne évtizedekig, nem lenne egészséges, fit. Minden szakmának, szakmában vannak kritikusai, érdeklődői, akik ha jól teszik fel a sokszor kényes kérdéseiket, akkor komoly választ, esetlegesen változtatásokat tudnak elérni, gondolkodásbeli és reményeik szerint később viselkedés és módszertani változtatásokat is. Találtam néhány nagyon érdekes és elgondolkodtató jelenséget, amiről szerintem az orvosi szakmában dolgozó többsége sem tud, ezeket szeretném megosztani mostanság.

Mandulaműtétek

A mandulaműtéteket az orvosok ajánlására végzik el általában fiatal korban, hogy ezzel csökkentsék a később, idősebb korban a torok és egyéb légúti fertőzések miatti komplikációkat. Az elmúlt 70 év leggyakoribb műtétjéről van szó. Az elterjedtségének ellenére semmiféle szigorú tudományos kritérium nem áll rendelkezésre, hogy mikor és miért kell alkalmazni. Bizonyítékok nélkül feltételezik az orvosok, hogy a mandulák haszon nélküli szervek, csupán csökevények lennének. Az evolúcióban viszonylag kevés hasztalan szervről beszélhetünk, a természet megpróbál mindennel valamit kezdeni, sokáig a vakbélről is ezt feltételezték, míg manapság már a hasznosságát hangsúlyozzák. Egy kis óvóhelynek tartják, ahol a bélrendszer baktériumai megbújhatnak, és ha valamilyen támadás miatt kiirtódik a bélflóra nagy része, akkor a vakbélből újra telepedhet az. Visszatérve a mandulákhoz, nagyon sokan nőttünk fel nélkülük, de ez nem azt jelenti, hogy semmi hasznuk. Kéz és láb nélkül is képesek emberek teljes életet élni, de attól még szeretnék használni azokat. A mandulagyulladások fontos részét képezik a testünk immunrendszerének tanulási folyamatában, amelynek hatását csak a későbbi időszakban élvezhetjük. Ezen a helyen találkoznak és ismerkednek a kórokozók és a fejlődő ember immunsejtjei, itt tanulják meg, hogy mik lehetnek, hogyan néznek ki a testünket folyamatosan bombázó mikrobák. A másik nem bizonyított feltételezés szerint, ha egy szervet eltávolítunk a légutakból, ahol gyakori fertőzések lesznek, akkor ezzel csökkentjük a fertőzések valószínűségét. A fennálló orvosi feltételezés szerint a mandulaműtétek kockázat nélküli beavatkozások. Ez sem igaz. A műtétet altatásban végzik, amiben 1:20000 az esélye hogy valami komoly, gyakran végzetes komplikációja történik. Nekem ez nem tűnik elfogadható aránynak, minden 20000-ik esetben meghal a gyermek egy olyan műtétben, amit nem kellene elvégezni rajta.

Az infarktus utáni kezelés

Már az 50-es években, ha valaki súlyos trombózison, infarktuson esett át, annak az orvosa 6 hétig tartó szigorú ágyban fekvést rendelt el. Nem fotelban ülést, csakis az ágyban fekvés a jó, sőt ha forogni akart valaki, annak csak segédlettel engedték azt. Az etetést is csak segéderővel, nővéri, vagy és családi szolgálattal lehetett csak véghezvinni. Úgy tűnik, hogy a törött lábra alkalmazott módszereket és ajánlásokat átvitték a szívbetegekre is. Az ágyban fekvés csökkenti a szívfrekvenciát, és a vérnyomást is, így a szív pihenhet és regenerálódhat. Nem meglepő módon ezt semmiféle tudományos vizsgálat nem támasztja alá, sőt mintha az ellenkezője lenne igaz, a mozdulatlanságra ítélt szervezet ezt stresszként éli meg és ennek megfelelően reagálhat. Bernard Lown még fiatal orvosként megkérdőjelezte a fentieket és megpróbálta áttörni a fennálló rendet és azt javasolta, hogy a betegeket már másnap vigyék haza, és ha lehet, ültessék őket. Nem engedélyezték, néhány havi küzdelem után mégis sikerült elérni, hogy kipróbálják a módszert és lám lám bevált. A betegek hamarabb gyógyultak, a segítő személyzet terheltsége is megszűnt, hiszen engedték, hogy mozogjon legalább a székben, egyen segítség nélkül. Az elhalálozások aránya a felére csökkent ezáltal. Az emberi test, még ha sérült is nem arra van tervezve, hogy mozdulatlanul feküdjön és tétlenül várja a gyógyulást. Kisebb intenzitással, de folytatja az életét az, aki sérült, fáradt, kimerült vagy beteg.

A vastagbél -és végbél rák

A műtét, kemoterápia után következik a besugárzás, ez az általános protokoll már évtizedek óta a kezelésre a nyugati országokban. A sugárzás megnöveli a várható élettartamot. 2000-ig azonban nem történt olyan összehasonlító vizsgálat, amely igazolná a fenti feltevést. Egy csapat tudós az adott évben 700 rákos páciens két csoportba osztott és az egyiket kemoterápiával, a másikat kemoterápia után még besugárzással is kezeltek. Semmiféle túlélési, gyógyulási folyamatot nem erősített a sugárterápia, a halálozás ugyanakkora volt a két csoportban. Természetesen a kísérletben résztvevő száma nem volt megfelelő, de erős kétségeket ébreszthetett volna az orvosi szakmában, de nem ez történt.

Hasnyálmirigy rák eltávolítás

A legrosszabb fajtájú betegség, a túlélési esélyek nagyon alacsonyak. Szintén 700 beteg alkotta a vizsgálati csoportot, közülük 118-nak kivágták a rákos részeket a hasnyálmirigyéből, a csoportból 7 élte túl több mint 5 évvel a műtétet. A műtét maga is nagyon érzékeny és veszélyes, a betegek 10%-a a műtétet követő 30 napon belül elhalálozott. Pontosabb statisztikai elemzések kellenének, hogy szükség van-e erre az önmagában is veszélyes beavatkozásra, vagy sem, az 5 évnél tovább élők száma kevés, a gyógyulás nagyon ritka, és sajnos az operáció veszélyessége is magas.

Prosztata rák

Az urológusok egyöntetűen állítják, hogy minél korábban diagnosztizálják az elváltozást, annál hamarabb kezdődhet el a kezelés és így nő a pozitív kimenetelek, gyógyulások száma. Jogos és elterjedt nézet, de valóban így van? 2009-ben publikáltak egy 76000 férfit követő vizsgálat eredményét. Két csoportba osztva őket, az egyiket 4 és 6 évente megvizsgáltak alaposan, a másik csoportban nem történt semmiféle orvosi vizsgálat 1993 és 2001 közötti években. Sajnos ebben az időszakban is történtek prosztata rák miatti halálozások mindkét csoportban. Az előzetes feltevések alapján azt várhatnánk, hogy az ellenőrzött csoport férfi tagjainak jobb kilátásaik lehettek, mint a másikba kerülteknek. A kontroll csoportból 44-en haltak meg, míg a követett, vizsgált csoportban 50 haláleset történt. Nem jelentős különbség, de nem ezt várták a kutatók sem. Azt gondolnánk, hogy mindegy, de egy fontos különbség azért akadt. A vizsgálatok során sok pozitívnak ítélt férfit, akik valószínűleg nem voltak betegek, a protokoll szerint hormonálisan kezeltek, ami erekciós problémákat okoznak.

Nem vagyok orvos, csak egy érdeklődő, nem szeretnék senkit semmire sem buzdítani, csak kritikai gondolkodásra hívnám fel a figyelmet, rólunk van szó, ha valamilyen betegségem van, akkor a jelenlegi legjobb tudásunk szeretném, ha gyógyítanának, és azt hiszem a legtöbb orvosnak nincs ideje arra, hogy szakcikkeket olvasson és tájékozódjon.

Bernard Lown: The Lost Art of Healing: Practicing Compassion in Medicine Ballantine Books; 1 Reprint edition (February 2, 1999)

Heinz-Uwe Hobohm: Healing heat Books On Demand; 1st edition (2013)

                                                               

                                                               

A vámpírok új korszaka

Az elkövetkező 100 évben a vámpírság teljesen új szakasza következhet be, nem a médiában, az irodalomban, a filmben, hanem a való életben, mégpedig a tudományos vámpírság. A vérszívó élősködők eddig csupán a képzeletünkben élő szerzettek voltak, akiknek a legfontosabb és egyben legvonzóbb tulajdonságuk az örökélet és az ezzel járó hihetetlen bölcsesség, tudás volt. Kicsit kellemetlenebb, hogy ezt csak macerásan, egy fiatal emberpéldány vérének ilyen olyan módon történő lecsapolásával és elfogyasztásával tudták elérni.

 Jonny Depp éjsötét árnyék című filmjének alapján azonban már a vámpírok sincsenek biztonságban: a pszichiátere megpróbálja megcsapolni és a vérét felhasználni, hogy ezzel ő is elérhesse a vágyott örök életet. Fontos megemlíteni, hogy ez az örök élet fiatal életet jelent, nem pedig az öregedésben nem megálló, folyamatosan romló állapotot. A vámpírlegendák központi kulcseleme a vér, mit mond erről a tudomány?

Az 1950-es évek New Yorkjában egy orvos összekötött, a vérrendszerükön keresztül egy fiatal és egy öreg kísérleti egeret, és az öreg egér a fiatal társának vérétől lám csak fittebben érezte magát, az izmai és a kognitív funkciói is javultak. 2005-ig nem igazán szenteltek figyelmet a fenti kísérletnek, ekkor megismételték szintén egereken és az idősebb egér a fiatal vértől hamarabb és teljesebb gyógyulást mutatott az őt ért izomsérülésből. Sajnos a fiatal vérdonor egérke az öreg vértől gyorsabban érte el a nem kívánatos véget, állapota az öregekre jellemző lett, csupán egy vértranszfúziótól.

 Amy Wagers és csapata 2012-ben tovább erősítette a fiatal vér gyógyító hatását, szintén egereken a szív problémák is visszafordíthatók és javíthatóak lettek ezzel a módszerrel. A megnagyobbodott és hipertrófiás szív néhány hét alatt az eredeti és egészséges formáját vette fel és vígan élt. Öreg állat fiatal vér.

A feltételezett jótékony hatások felelőse egy GDF11-nek nevezett molekula, aminek mennyisége az öregedéssel arányban csökken, ha ezt idős egerekbe injekciózták, utána megnőtt az érnövekedések és az őssejtek száma a kísérleti állatok agyában. Mind a fizikai erőállapotuk mind pedig a gondolkodási rendszereik állapota is sokat javult.

És az ember?

Fiatal emberpéldányok vérplazmáját öreg egerekbe jutatva hasonló eredményekről számoltak be, gyakorlatilag az összes testi szervben, a májtól az izmokig a szívben jótékony, fiatalító hatást észleltek a kutatók. A következő lépésben viszonylag egyszerű körülmények között idősebb embereknek, akiknél fontos a vérátömlesztés, azoknak megpróbálnak fiatal egészséges emberek vérét adni és megfigyelni, elkülöníteni a hatásokat, mellékhatásokat, zavaró tényezőket. Természetesen az otthoni kipróbálástól, vérívástól óvnak a tudósok, hiszen pontosan tudni kell a vércsoportokat, az esetleges betegségeket, amik a vérben előfordulhatnak stb.

Az első, átgondolt kipróbálása a módszernek mostanában lesz, idős, Alzheimeres betegek egy csoportjánál vizsgálják meg az várhatóan jótékony hatást.

Abban minden a területen dolgozó tudós egyetért, hogy a feltételezett fiatalító hatásért nem valószínű, hogy egyetlen molekula lenne felelős, megindul tehát a vér tartalmának ilyen szempontból történő feltérképezése, megtalálni az örök, fiatal élet molekuláját.

 Nagyon remélem, hogy ezt pontosan sikerül a jövőben megtalálni és ezután mesterségesen előállítani, mert ha nem akkor elözönlenek minket a gazdag, de idős, esetleg beteg vámpírok, akik mind fiatal, egészséges egyedek vérére vadásznak.

A fiatalság mellett az egészség is nagyon fontos szempont, és ebben az esetben is nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe a kutatók, a krónikus betegségek, a különféle rákos, daganatos elváltozások gyógyírre is lehet a vér. A kemoterápia alkalmazásának egyik nem kívánatos mellékhatása bizonyos izmok elvesztése, leépülése, és ez az egyik hely ahol bizton segíthet a most fejlődő módszer.

Hajrá

New Scientist, Helen Thompson: Young blood to be used in ultimate rejuvenation trial, 2014.August 20.

A paleolit gyermek V: Hogyan és mit játszanak a természeti népek gyermekei?

A természeti körülményeiktől teljesen függetlenül a vadászó gyűjtögető népek gyermekei reggeltől estig játszanak, egészen 7-8 éves korukig, nem vadásznak, nem igazán segítenek az édesanyjuknak a gyűjtögetésben, vagy a férfiaknak a vadászatban, játszanak. Általában vegyes korú csoportokban,(2-8 év) és legtöbbször szabadon, a felnőttektől távol, vagy legalábbis nem befolyásolva. Teljes idejű tevékenység, amit az állatvilágban is megfigyelhetünk, bár ott az idősebb egyedek jelenlétében történik ez. Speciális óvoda, ahol a nincsenek óvonénik, az 5-7 éves legidősebbek ellátják a kisebb 2-3 éves testvéreiket is. Külön világ, más kultúra, saját szabályokkal ez, a felnőttek komoly, érett világa mellett. Itt nincsenek iskolák, tanítók, akik az élethez lényeges tudást átadják, itt egymástól, a felnőttek megfigyeléséből és a végtelen gyakorlásból, amit mi játéknak hívunk, nyerik ki a későbbi sikeres életükhöz a tudást. Ahogy látni fogjuk, minden egyes játéktípus fontos, felnőttkorban szükséges képzettséget, hozzáértést takar, segíti annak alapjainak elsajátítását.

A fizikai, mozgásos játék a leggyakoribb és legélvezetesebb játékforma, a saját testük határait feszegető, próbálgató fizikai mozgások, futás, úszás, ugrálás tartoznak a csoportba. Az A’ uwe-Xavanta dél amerikai indián törzs gyermekei egy kis falucskában körbe körbe szaladgáltak, nem azért mert sietek valahová, hanem azon indokból, mert a testük ezt kívánta, élvezték, nevettek folyamatosan közben. Egy lábon ugráltak felváltva, kimerülésig, hátrafelé sétáltak, majd becsukott szemmel futkostak, két gyermek összekapaszkodott majd addig forogtak, míg az egyikük nem bírta és szétszakadt a kötelékük, a földre huppantak és nevettek. Fontos és kiemelt szerepe van a környék fáinak, a fáramászás nem elsősorban a rajta érő gyümölcsökért folyik, hanem élvezetből és gyakorlásból. A rengeteg irodalomban leírt fákhoz kötődő játékforma közül a kedvencem a bopi nevezetű. A Kongó völgyében élő Mbuti Pygmi népcsoport gyermekei keresnek egy kellően fiatal fát, 8-10-en felmásznak rá, ami a nem várt súly miatt annyira meghajlik, hogy a földig érhet. Erről a gyerekektől díszített karácsonyfáról hirtelen egyszerre leugranak. Ha valaki kicsit lassabb, mint a többiek akkor ő fennragadhatott és óriási hintába kezd vele a fa, a többiek nagy szórakozására. Ahol a helyi körülmények olyanok, ott a fák mellé a folyóvizek, is mint potenciális játékterek szerepelnek. A Parakana gyerekek egész fiatal életüket a fák és a folyó környékén élik, nagyon hamar megtanulnak úszni, imádják a fáról folyóba ugrálást, az iszappal történő dobálásokat, játékokat. A leírt mozgásos játékok kiegészítő eleme, ha különféle eszközök (eszközös mozgásos játék) is részt kapnak benne, fák, kövek a természeti környezet részei. A madarak tollából gyakran labdaszerű játékok készülnek, de a kukoricacsutkából, különféle gyümölcsökből is érdekes forgó, repülő eszközök segíthetik, egészíthetik ki a fizikai játékukat. Mind a !Ko, a Himba és az Eipo népcsoportnál elterjedt és szépen dokumentált labdajátékok vannak, gyakran egy fa nedvéből nyert gumiból készült labdával folyik a játék, amit természetesen dobnak, rúgnak, sőt ütnek is.

A felsorolásból nem maradhat ki a nyilazás, a vadászat. Általában elmondható, hogy ez kizárólag férfi dolog, de itt-ott megemlítették, hogy lányok is szívesen részt vesznek benne. 4-5 évesen a Guyakai törzs gyermekei megkapják az első, kisméretű nyílfelszerelésüket és ezzel próbálkoznak, először megismerkednek vele, a levegőbe lövöldöznek, majd kisebb nagyobb élettelen tárgy a célpont és végül egy pár év múlva már kisebb gyíkokra, madarakra is vadászhatnak. Amíg a fiatal fiúk ezzel foglalkoznak, addig a hölgyek, főleg esős időben, házakat, udvart, babákat, állatfigurákat készítenek agyagból (konstrukciós játék). Ezeket igyekeznek nagyon élethűen ábrázolni, a legfontosabb momentum a férfi és nő bábuk nemi megkülönböztetése. A másik fontos eleme ennek a csoportnak a testfestés, ami szintén lányos dolog, a helyi érő gyümölcsök levéből nyert piros lével kenik be egymást, természetesen a későbbi rituálékhoz még nem kapcsolhatóan, pusztán a játék öröméért.

A szociális játékok osztályába tartozik néhány nagyon érdekes játék, ezeket megpróbálom leírni. Hol van a tűz? nevezetű játékban a Camaiurá gyerekek két kis gödröt ásnak a homokba, amit egy alagúttal összekötnek. A játékos társnak a fejét bele kell raknia az egyik lyukba, aztán teljesen betemetik a fejét, az alagúton keresztül képes lélegezni, és megkérdezik tőle, hogy hol van a tűz, azaz hol van a Nap éppen az égen. A játék vége az, amikor a többiek korrekt választ kapnak. A bújócskázás, fogócskázás számtalan formáját említi az irodalom, a nálunk kevésbé ismert a halászos változat, amikor vízben, iszapos nehezítéssel folyik a játék. A szociális típusú játékok egyik formája a birkózás, verekedős, ami mint a nevében is benne foglaltatik egy fizikai sport, azonban az igazi harcoktól sokban különbözik, nem komoly, sérülések nincsenek, és egyértelmű arci, mimikai jelzései (speciális mosoly, amely jelzi, hogy játékról van szó) vannak. A támadott és a védekező gyermek szerepei bármikor felcserélhetőek. A !Kung gyerekek kergetik a háziállataikat is, kutyákkal kelnek birokra, rovarokat fognak, és még a strucc csibéket is folyamatosan zaklatják, ahol lehet, birkóznak, csapatokat képeznek a résztvevőkből, az egyik a falusiak csapata lesz, a másik homokból darázsfészket épít, és próbálják körülötte zümmögve megvédeni azt a falusiaktól. A Xavante fiúk is két csapatot alkotnak, a legyek ura mintájára, különböző színekkel befestik a két csapatot és az ókori harcok szerint, a kiválasztott, legjobb harcosaik kifulladásig küzdenek egymással.

A fentiekben leírt játékformákon kívül létezik még egy, a fantázia fajta, az én vagyok a bálna, ez a banán egy telefon típusú, és az utóbbi évek beható vizsgálatai alapján a felnőttkori kreativitás alapja  lehet ez. Egyre növekvő szerepe és jelentősége miatt megér egy külön kis részt ez,  és ezért a következő fejezetben erről lenne szó.

Anthony D. Pellegrini PhD and Peter K. Smith Phd: The Nature of Play: Great Apes and Humans,

The Guilford Press; 1 edition 2004.

A paleolit gyermek IV.rész: a szabad játékról és a jelenlegi elkeserítő helyzetről

8-10 éve történt, hogy meglátogattam a szülőfalumat és kellemes hétvégi délutánon egy szomorú dolgot tapasztaltam. A gyermekkoromban a délutánjainkat a lakótelepek közötti zöld területeken töltöttük, fociztunk, kergetőztünk, sárkányt eregettünk. Akkoriban 8-10 füves különálló placcon annyi gyerek mozgott, hogy gyakran nem jutott hely, ha nem időben indultunk. Ma nem ez a helyzet, a grundokat benőtte a gaz, nem játszott senki azokon. A gaz magasságából úgy ítéltem meg, hogy nem egyedi esetet figyeltem meg, hanem egy általános tendenciát, a gyerekek manapság mással töltik az idejüket. De mivel?

Dorothy G. Singer és munkatársai 16 nemzet anyukáit kérdezte ki és követte több éven keresztül, arról hogy gyermekeik mivel töltik a szabadidejüket. Az anyukák bevallása szerint gyermekeik az idejük 80%-kát tévénézéssel töltik, sajnos ez az alsó határ: Indiában 88%-át, míg a vietnami gyerekek akár 91%-át is a tévé előtt töltik. Emellé jön természetesen az internet világa, a különböző video és komputeres játékok. Nem csoda ezek után, hogy a természet visszaveszi a nem használt területeket. Ez egy önerősítő, pozitív visszacsatolású folyamatnak tűnik, hiszen egy idő után, ha a gyermekek játszani szeretnének, már esetleg nem lesz hol. További körülmények, faktorok is hozzájárulnak a fenti folyamathoz, a szülők gyermekük összes idejét igyekeznek szerintük hasznosan beosztani, edzések, egyéb foglalkozások, tanfolyamok garmadája. A gyermeknek nem marad ideje erre a fontos, a fejlődése szempontjából meghatározó dologra, a szabad játékra. A szabad játék laza definíciója szerint cél nélküli, a játék belső szabályai által a körülmények szerint alakuló, a szülői befolyástól mentes vegyes korú gyermekek együttes tevékenysége. A másik jelentős tényező a szülők aggódása, a félelem a balesetektől vagy az esetleges gyermekzaklatóktól, az adatokból azonban úgy tűnik, hogy ezek elszigetelt és egyre ritkább esetek, de sajnos a média ezekkel is annyit foglalkozik, hogy sokkal gyakoribbnak tűnik.

A szabad, gyermeki játék drasztikus csökkenése mellett az utóbbi években megnőtt a pszichés gyermeki, majd később felnőttkori problémák: több ország adatait elemezve Twenge és munkatársai szerint az idegesség a depresszió drasztikusan nőtt, az öngyilkos fiatalok aránya 1950-2005 közötti időszakban négyszeresére nőtt az USA-ban (15 év alattiak), csökkent a személyek önkontrollja és megnőtt a narcisztikus, önimádó, magukat sérthetetlen hősöknek tartó egyének száma. Mindenféle figyelemhiányos, túl aktív, szemtelen, verekedős gyermek jelent meg.

Elképzelhető, hogy a szabad játék csökkenése és a különböző viselkedéses problémák kapcsolatban vannak egymással?

Számomra elfogadhatónak magyarázatot szintén Twengéék nyújtják: abból indulnak ki, hogy általánosan az embereket, gyerekeket kétféle motivációs síkon lehet kezelni, vannak a külső és a belső jutalmak. Gyermekkorban a játék önmaga jutalma, nincs külső cél, díj, amit megkapunk, ha szépen játszunk. A külső jutalmak világa a versenyekkel jön el, az iskolai tanulmányai és a sport világával. Láthatjuk, hogy mi jelenti a növekvő problémák forrását: ha hiányzik a belső jutalmazó rendszer alapjait biztosító szabad játék, akkor ennek hiányában, egy külsőkben gazdag világba lép a gyermek, ahol könnyen elveszítheti önmagát, hiszen a külső nyomásoknak, szülőknek, tanároknak kell megfelelni, az ottani szabályok szerint.

Miért és miben segít a szabad játék?

Kialakítja a gyermek érdeklődési körét, és alkalmasságát, képességeit. A gyermeki játék világában kialakuló problémákra kitalálja az ott és akkor megfelelő megoldást, ha el akarja érni a játékban megfogalmazott céljait. Megtanul dönteni, és láthatja annak következményeit is.

Az előzőek alapján a döntések során az önkontroll szintjét is alakítja, mindent nem érhet el, a többiek is ott vannak, az ő igényeit is figyelembe kell vennie. Ha az idegesség és depressziós állapot kapcsolatban van az események személyes kontrolljának csökkenésével, akkor ez a dolgok, a történések ellenőrzése fontos a későbbi kóros esetek kialakulásával szemben. A gyermeki játék világában a gyermekek döntik el mit és hogyan akarnak megtenni, nekik kell meg találni a megoldásokat azokra a problémákra, amik itt megjelennek. Saját maguk kontrollálják életüket, alakítják szociális és természeti környezetüket.

A gyermekek megtanulják szabályozni az érzelmeiket. A gyermeki játék megfigyelés során találták azt az érdekes dolgot, hogy a játszók igyekeznek a játékot egy kissé félelmetessé tenni, éppen annyira, amit még kezelni tudnak, ami nem izgalmas, félelmetes, az unalmas. Ha valami egy kicsit félelmes az izgalmas, abból tanulhatunk. Ezenkívül a szociális játékokban természetes megjelenhetnek a konfliktusok, a kooperációk, amiknek fenntartásához alapvetőek az érzelmek, az érzelmi világ kialakítása és folyamatos fejlődése.

A barátságok kialakulásának időszaka is ez a korszak. Megtanuljuk, hogy egyenrangúnak tekintsünk mindenkit.

Vannak szerencsére pozitív tendenciák jelek is, indikátorok, az említett Singer tanulmányban a megkérdezett anyukák gyermekei, akik a TV-zés mellet a többiekkel játszottak, ezt élvezték a legjobban. Ezt erősítette meg Csikszentmihályi kutatása is, akik csipogóval láttak el gyermekeket és az véletlenszerűen a nap folyamán jelzett nekik, és akkor le kellett írniuk, hogy éppen mit csinálnak, milyen boldognak érzik magukat. Természetesen a többi gyermekkel együtt játszás közben érezték magukat a legjobban.

Legközelebb a természeti népek gyermekeinek játékszokásait vesszük górcső alá.

Dorothy G. Singer et al: Childrens pastimes and play in sixteen nations: Is free play declining? American Journal of Play 2009, 283-312.

Twenge et al:Birth cohort increases in psychopatology among young americans 1938-2007, Clinical Psychology Review 2010, 145-54.

Mihaly Csikszentmihalyi et al: Happiness in everyday life: The uses of experience sampling Journal of Happiness Studies 2003, 185-199.

Peter Gray : The decline of play and the rise of psychopatology in children and adolescent American Journal of Play 2011, 443-463.

A paleolit gyermek III.rész: álomfejtés, avagy holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?

Az ókortól kezdődően minden kornak megvolt a saját jól elfogadott elmélete, elképzelése arról a jelenségről, amit az alvás során álmodásként megtapasztalunk. Az elképzelések részletes tárgyalása helyett közelítsünk egy kicsit praktikusan az álmokhoz. Ha megkérdezünk valakit a baráti körünkben, hogy szerinte miért álmodunk, mi a szerepe, mi a lehetséges funkciója az életünkben, akkor nagy valószínűséggel felmerül, hogy az életünk nagy problémáit segítheti megoldani az, ha éjszaka is agyunk ezzel foglalkozik, esetleg olyan agyterületeken találhat megoldást, ahol mi tudatosan nem lennénk képesek. Dement (1972) a hetvenes években 500 egyetemistával tesztelték azt, hogy egy adott intellektuális problémát képesek-e megoldani, vagy segíti-e az alvás, álmodás a megoldást. Mindössze 1%-os sikeres megoldást kaptak a diákoktól. A következő húsz évben egy olyan kísérlet sem hozott elfogadható eredményt arra, hogy az álmodás segítene bármilyen feladat megoldásában.

Sokan úgy hiszik, hogy az érzelmi nehézségeket, traumák feldolgozásában lehet feladata. Ezt a teóriát nagyon nehéz kísérletileg végrehajtani, hiszen etikailag elfogadhatatlan, hogy olyan érzelmi traumának kitegyük az alanyokat, amelyeknek a pontos következményeiről nem tudunk semmit biztosan. A természetes esetek vizsgálata, a háborús területeken élők, a természeti katasztrófát szenvedők nem támasztják alá azt, hogy az esetről álmodás segített volna az érzelmi feldolgozásban. Amúgy is elgondolkodtató az a felvetés, hogy miért segít rajtam az, ha éjszaka még álmomban is folyamatosan az elszenvedett traumát játssza vissza az agyam, ha segíteni akarna, akkor inkább a zavaró képek elnyomásával, és kellemesebb képek, álmokkal kellene bombáznia az agyam.

Az evolúciós megközelítés, gondolkodás szerint, ha van funkciója, akkor az a túléléssel és vagy a szaporodási sikerrel lehet kapcsolatban, hiszen csak ez a fontos, élni és szaporodni. Az ember néhány millió éve az afrikai szavannákon fejlődött a mai formájára, kívül-belül. Agyunk, testünk sok tulajdonsága, ténykedése az ott, akkor fellépő, ismétlődő problémák megoldására alakult ki. Ezek a mai környezetben is dolgoznak, de sok problémát okoznak mai környezetünk eltéréseivel, össze nem illésével. Kőkorszaki agyunk a szavannákon élő veszélyes állatokra van élesítve, a kígyók, a magasság ösztönösen riasztó számunkra, míg a modern kor igazi veszélyei, az autók, fegyverek hidegen hagynak minket. Hogyan illeszkedik ebbe a rendszerbe az álomtevékenység?

A végső válasz előtt egy kis álomfejtés paleolit módon. Az álmodás egy rendezett állapot, nem a véletlen terméke, egy komplex világot épít fel, ahol karakterek, események vannak, történnek. Ha csupán az alvás agyi folyamatainak mellékterméke lenne, akkor káoszszerűen követnék egymást a nem összeillő képek, érzetek. Nem csupán rendezett, de szelektált is, a negatív események a döntőek. Az elemzett álmok 80%-a negatív, a maradék 20% volt csak pozitív kicsengésű. Snyder (1970) által elemzett 700 álom 2/3-a a félelemről, az idegességről és a haragról szólt, az negatív érzelmek az átvizsgált szakirodalomban valamilyen veszélyes szituációra és fenyegetésre utalt. Az átélt érzelmek a régmúltban segítették az őseinket az őket ért veszélyes helyzetek gyors megoldásában, ha zörög a bokor, akkor az ijedtségem futásra ösztönöz. Lehet, hogy csak a szél volt, de mi van, ha oroszlán? Az agresszió is állandó része az álmainknak. Az álmainkban a támadók általában férfiak vagy meghatározott állatcsoportok tagjai, nők ritkán szerepelnek, mint agresszív ellenség. Miért? A paleolit őseink életének állandó fenyegetését ezek jelentették, nagy húsevők, vagy mérgező állatok, és természetesen más hordák férfi tagjai.

Álmaink valójában szimulációs játékok, ahol az életünket erőteljesen befolyásoló negatív eseményeket modellezni tudjuk, elemezni, és esetleg valamilyen általános megoldást, menekülést találni rájuk. A rendszer a szavannai élet nehézségeit tartalmazza, nincs a jelenkor igazi veszélyeire kalibrálva. A szörnyek, a nagy ragadozók, az idegen férfiak, ezek mind mind erről tanúskodnak álmainkból.

A természeti népek vizsgálat is ezt támogatja, Gregor (1981) 385 álmot elemzett közép brazíliai Mechinaku indiánoknál, Achte és társai (1985) busmanoknál is az agressziót, a harcot, az erőszakot és természetesen a nagy állatok támadásától való félelmet, stresszt találták a jellemzőnek az esetek nagy hányadánál.

A gyermekek álmai kulcsszerepet játszanak, mert az ő álmaikat kezdetben még nem befolyásolhatja a kultúrájuk, a jelenlegi környezetük, ezért azt várnánk, hogy náluk is hasonló képet kapunk, mint a fenti leírtaknál.

Hall és Domhoff (1963,1964) 500 álomriportot elemzett, 2-12 éves gyermekektől, állati karakterek az esetek 30%-ban jelent meg a 2-6 éveseknél, majd ez folyamatosan csökkent a korral, míg 10éves korukban elérte a felnőttekre jellemző 5%-ot. További kutatások is hasonló értékeket mértek, sőt az állatfajták elemzése is fura kettőséget tárt fel. Eleinte a vadállatok dominálnak, kígyók, oroszlánok, medvék, tigris, azok, amelyekkel az éber állapotukban ritkán találkoznak, míg a háziasított állatok ritkábbak. Az életkorral ez megcserélődik, a vadállatok szerepe csökken, míg a macska, kutya mennyisége, jelentősége nő. A kislányok álmai több állatot tartalmaz, mint a fiúké. Sajnos az agresszió is jelentős, Hallék szerint az esetek nagy részénél az állatok, mint támadók szerepelnek ezekben az álomképekben. Levine (1991) 10 évesek álmainak elemzése során az esetek 2/3-nál problémás, negatív érzelmi töltésű eseményekről számolt be beduin nomád életet élők, izraeli és ír gyerekeknél. Ezek is általában vadállatok támadását, agresszióját jelentette.

A gyermekeknél és a vadászó gyűjtögető életet élők álmai is azonos szerepet játszanak, felkészítik őket a leendő környezetük veszélyeire, modellezik azokat, segítenek, előre jeleznek. A modern kor gyermekei nem biztos, hogy nyernek ebből a rendszerből, annak működéséből, de esetleg a következő néhány millió év alatt újrakalibrálhatjuk azt és a jelenlegi környezetünk kihívásait könnyebben kezelhetjük, ha az éjszak a folyamán az álmaink támogatnak minket a küzdelemben.

Miről álmodik a lány, hát valószínűleg vadállatok homályos képéről és menekülésről.

Antii Revonsuo: The reinterpretation of dreams: an evolutionary hypothesis of the function of dreaming BEHAVIORAL AND BRAIN SCIENCES 2000, 877-1121.

Dement W.C.: Some must watch while some must sleep Norton.

Snyder F.: The phenomenology of dreaming in The psychodynamic implications of physiological studies on dreams

Gregor T.(1981): A content analysis of Mechinaku dreams Ethos 9:353-390.

Achte K et al:(1985):A study of the dreams of a group of bushmen Psychiatria Fennica suppl S26-S33.

Hall C.S and Domhoff G.W(1963).:Agression in dreams. International Journal of Social Psychiatry 259-267.

Hall C.S and Domhoff G.W(1964).:Friendliness in dreams Journal of Social Psychology 309-314.

Levine J.R.:(1991) The role of culture in the representation of conflict in dreams. A comprasion of Beduin,Irish and Israeli children. Journal of Cross—Cultural Psychology 472-490.

A paleolit gyermek II.rész: együttalvásról és a gyermek elalvásának segítéséről

A fiatal házaspár első gyermekét viszi haza, estefelé egy kicsit tanácstalanul állnak az újszülött felett, mi legyen, hol aludjon, velünk vagy az apa által nagy nehezen összerakott kiságyában? Hívjuk fel anyádékat és kérdezzük meg. A 70-es évektől elterjedt és megkérdőjelezhetetlen volt, hogy a gyermeknek külön kell aludnia, az önállóságot korán kellene megtanulnia, ha pedig sír, akkor hagyni kell, hogy saját magát altassa ezzel el. Az éjszaka folyamán, ha felébredne, akkor a sok sírástól saját magát elaltatva, egyre hosszabbakat alszik majd, míg eljön a szülői Kánaán: az egész éjszakás alvás. Az együttalvás elleni érvek voltak még, hogy a hirtelen csecsemő halál szindróma okozója is lehet, ugyanakkor Freud után szabadon az együttalvás a pszichoszexuális fejlődést is komolyan zavarhatja. A 90-es évektől azonban más szelek kezdtek fújni, szerencsénkre. McKenna és társai szerint az egész koncepciót át kell gondolni, újratervezés következett. Ők antropológusként ismerték, tudták, hogy a természeti népeknél, a főemlős rokonaiknál szinte kizárólagosan az együtt, egymás közvetlen közelében történő alvás az elterjedt, a nyugati különalvás az, ami szokatlan. A megvizsgált 127 kultúrák 80%-ban az együttalvás a meghatározó, az esetek több mint a felében pedig a közös ágyban együttalvás a jellemző, mert mindkettőt az egy szobában és az azonos ágyban is együttalvásnak nevezzük.

Ashley Montagu szerint ideje korán születtünk, a nagy fejünk, ha tovább nőne az anyaméhben, akkor természetes úton már nem tudnánk megszületni, nem férnénk át a szülőcsatornán. A főemlős rokonainkkal összehasonlítva minket, körülbelül 21 hónaposan kellene megszületnünk, hogy azt a fejlettségi állapotot mutassuk, mint ők a születésükkor. Ennek nagyon fontos következménye az, hogy a csecsemő a megszületése után gyakorlatilag a következő hosszú hónapokig még ugyanazt a törődést, közelséget, test-test kontaktust igényli, mintha még odabenn lenne. Az első hónapok még a benti időszak kiterjesztésének kell lennie. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor minden egyszerűbb és érthetőbb lesz. Az együttalvás csupáncsak az egész napos közeli kontaktus, szoptatás folytatása az éjszakában. A vadászó gyűjtögetőknél, vagy az állatvilág tagjainál is, ha egy csecsemő éjszakára magára marad, annak nem lesz sok további éjszakája, a ragadozók vagy a hideg, esetleg az éhség gyorsan végeznek a gyenge és magányos kölykökkel.

Ezeket figyelembe véve nagyon furcsa, és paradox, hogy emberek milliói nőttek fel anélkül, hogy a természetes szükségleteik ki lettek volna maradéktalanul elégítve a kezdeti időszakukban.

Az említett hirtelen halál szindrómát vizsgálva nem nagy csodálkozásunkra az derült ki, hogy a legnagyobb rizikófaktora a különalvás plusz a hason alvás. Az anya ilyenkor nem képes és nem tudja ellenőrizni, hogy milyen mélyen és hogyan alszik gyermek. Fontos szempont az is, hogy a normális légzés kialakulásában is van egy kritikus időszak, ha nem megy az agyi átállás zökkenőmentesen és hason fekszik a gyermek, külön szobában, akkor baj lehet belőle. Hála a fenti kutatók felismerésének, manapság már a háton alvást javasolják, de az együttalvás még mindig fekete hattyú. Az együttalvás előnyei között a gyakoribb evés, a megnövekedett szívritmus, és testhőmérséklet, és kevesebb mélyalvás is szerepel, ami az első hónapokban fontos a gyermeknél.

Az külön alvás melletti érvként szokták felhozni, hogy így alakul ki az egészséges, felnőttkori alvási viselkedés. Sajnos a statisztika más mond, a jelenlegi amerikai felnőtt lakosság 60%-nak alvásproblémái vannak, hasonló lehet a magyar helyzet is. A kivételek azok a kultúrák ahol az együttalvás 3-4 éves korig természetes, ezekben az esetekben ismeretetlen az idősebbek között az, hogy problémásan aludnának.

Még nagyon sok érdekes megfigyelés, kapcsolat van az együttalvó anya csecsemő és a későbbi személyiségjegyek között, de erről majd máskor, most néhány evolúciós tanács a napi rutin, az alvás normális menetének kialakításához, hangsúlyozva, hogy ezek nem újak, és tudományosan is alátámasztottak:

Az aktivitás, a szociális kapcsolatok a fontosak: az anya és a gyermekének aktivitása kerüljön szinkronba, napközben az anya, ha fent van és mozog, igyekezzen ezt akkor tenni, ha a gyermek is hasonlóan éber. Este, ha lehet, ne menjünk futni, sportolni, mert ezzel azt az üzenetet közvetítjük, akár hormonálisan, az anyatejen keresztül, hogy megint aktív időszak következik. Este relaxálva, nyugodtan, ha lehetséges csendben végezzük a gyermek körüli teendőket.

Éjszakai felébredés: Az éjszakai etetés folyamán a mozgást szintén tartsuk a minimumon, kevés zajjal, és ha lehet, ne forgassuk a gyermeket, az egyéb stimuláló babusgatásokat is minimalizáljuk, nehogy jelzésnek vegye a gyermek és teljesen felébredjen.

A fényviszonyok racionalizálása: A fény az újszülöttnél még nem kardinális jelzője a nappal éjszaka váltakozásának, de segíti őket, hiszen már tudjuk, hogy éjjel többet alszanak már az első naptól kezdve. A koraszülött osztályon a nappal éjszaka viszonyoknak megfelelő világítást alkalmaztak, és ők hamarabb megszokták a 24 órás ciklust. A védőnők ajánlása, hogy a csecsemőt a délelőtti órákban tegyük ki a napra is ezt szolgálja, az erős természetes fény segíti a belső órájuk kalibrálását, ők éjszaka jobban aludtak a délelőtti fénykúra után. Az este a lefekvés körülményei, ha megoldhatóak, akkor a kinti fényviszonyokat tükrözzék, gyenge, halvány, lemenő napnak megfelelő fényviszonyok, ne a harsány nagy, esetleg a tévétől villogó fény jellemezze.

Masszázs: 10 napos csecsemőket két héten keresztül masszázzsal kényeztették, és ezután sokkal fejlettebb alvásciklus jellemezte őket, bár a hatás létezik, még tudományos magyarázat hiányában további megerősítő kutatások kellenének.

Az anyatej szerepe: az esti anyatej egy kicsit más összetételű, mint a napközbeni. Az anya napi ritmusának, belső órájának hatására az anyatejben egy aminosav a triptofán mennyisége változik. Ebből a molekulából a szervezetben alakul ki az előzőleg már említett melatonin hormon, és amikor a gyermek az esti evésével többet fogyaszt ebből, akkor hamarabb alszik el. Tápszeres csecsemők ételébe különböző mennyiségeket kevertek ebből az aminosavból, akkor azt találták, hogy akik este nagyobb dózist kaptak, jobban és gyorsan elaludtak. Így már létezik esti tápszer is.

A DHA is segíthet: ez egy zsírsav, elsősorban a halolaj tartalmazza, nagy mennyiségben, a gyermeki agy fejlődésében központi szerepe van. Az anyukák, akik terhességük alatt több halat fogyasztottak, nagyobb koncentrációt lehetett a vérükből kimutatni a DHA-ból, azoknak nyugodtabb, többet alvó gyermekük lett. A DHA az anyatej alkotóeleme is, de ha tápszeres a gyermek, akkor keressük a DHA tartalmúakat.

Sokszor teszik fel a kérdést az ismeretlen ismerősök, na, már átalussza az éjszakát a gyermeketek?

Nem, de nagyon jól alszunk együtt egy ágyban.

McKenna JJ, Ball HL, and Gettler LT. 2007. Mother-infant cosleeping, breastfeeding and sudden infant death syndrome: what biological anthropology has discovered about normal infant sleep and pediatric sleep medicine. Am J Phys Anthropol. Suppl 45:133-61.

Ashley Montagu: Touching: The Human Significance of the Skin William Morrow Paperbacks; 3 edition

Wenda Trevathan: Ancient Bodies, Modern Lives: How Evolution Has Shaped Women's Health Oxford University Press

A paleolit gyermek: az alvásról I.rész 

Sorozatom első részében az újszülöttek alvásának jártam utána, remélhetőleg némileg tiszta képet mutatva ezzel arról, hogy mi a természetes, évmilliók alatt kifejlődött alvásrendszer, az hogyan alakul a születés utáni első néhány hétben és az esetleges alvás problémákat hogyan tudjuk mi okos felnőttek kezelni. A szülés utáni első időszakban a gyermek átlagosan 16-18 órát aludhat naponta, de természetesen nagyon nagy szórásokat mutathat, egyesek 9 órával is beérik, másoknak a 19 is kevés, nem kell aggódni, itt még nincs rendszer, egy hónapos korukban áll be egy stabilabb 14-15 órás időszakra. Eleinte a napszakoknak nincs igazán szerepe ebben, inkább a teli has irányítja azt. 2-3 hónaposan a gyomorról az alvás ébrenlét ciklust már a fényviszonyok váltakozása, éjjel-nappal, vezérli. De ne siessünk, az újszülöttekről hamar megtanulják a szülei, hogy más ciklusban alszik, mint mi felnőttek, viszonylag könnyen felébredhet közben, 30 perctől 4 óráig tarthat egy egy alvása. A felnőttekre 90 perces alvásciklusok jellemzőek, miközben van egy olyan időszak, amikor könnyedén felébredhettünk, a környezetben található fenyegető faktoroktól függően. Ez a része az alvásnak nagyon ősi, az első emlősök is a ragadozó fenyegetettségre egy riasztó rendszerrel készültek, 1,5 óránként az alvásban bekapcsoltak az érzékszervek, a környezet et pásztázva, felmérték az esetleges szokatlan zajokat, és ha szükséges volt, akkor ébresztették az egyént. A kis gyermeknél 50 perces alvásciklusok követik egymást, ebből minimum 25 percet egy aktív alvásnak nevezett állapotban vannak, amiből hozzánk hasonlóan könnyedén felébrednek, a maradék időt egy mélyebb fázisban töltik, amit egy lassabb, ritmikusabb légzés, kevés mozgás jellemzi. Egy védtelen, az anyjától teljes mértékben függő élőlénynek életbevágóan fontos, hogy maga mellett tudja a biztonság és élelemforrását, és ezt gyakran ellenőrizze is. Egyes kutatók szerint az újszülöttek az alvásuk akár 70-75%-át is az aktív alvásban töltik, míg a felnőttek alvásidejük 20% töltik a hasonló, REM fázisban.

Az alvás meghatározó faktorai

A terhesség időszakában az anya élettani folyamatai határozták meg a magzat alvását, ha az anya szívverése gyorsult, akkor aktív, ha lelassult, akkor valószínűleg alszik. Az anya hormonjai az alváshormon a melatonin átmegy a méhlepényen keresztül, és ez meghatározza a születendő gyermek belső óráját. A születéssel azonban egy probléma lép fel ebben a jól működő rendszerben, az csecsemő nem termel még melatonint, így még nem alakul ki nála az első időszakban a belső órája. Kénytelen ezért a környezet jeleire figyelni, az első hetekben ez az ételt jelenti. Ha jóllaktam, akkor alszom, ha éhes vagyok, akkor felébredek és enni akarok. Mivel az anyatej egy híg, energiatartalmát nézve alacsonynak számít, ezért gyakran kell a csecsemőnek enni, ezért gyakran ébren van, és enni akar. Nincs és ne is keressünk rendszert ebben. 12 hetesen elkezdődik a melatonin hormon termelése, de ez még nem elegendő, a kortizol nevezetű molekula is szükséges a normális, a fény-sötét váltakozását követő ciklus, belső óra normális kialakulásához. Ez 3-5 hónaposan kezdi meg működését, ettől az időszaktól várhatjuk, hogy az éjszakában már lesznek akár 5 órás egyhuzamban eltöltött alvás fázisok. Természetesen a kezdeti időszaktól létezik nappal éjszaka megkülönböztetés a csecsemőknél, hiszen mérhetően kimutatták német és japán alanyoknál, hogy éjszaka azért többet alszanak, mint a nappali órákban. Egy új környezetbe kerülő lénynek fontos, hogy a környezet jeleit és tulajdonságait figyelembe véve alakítsa életét.

Az alvás fázisai

A továbbiak megértése szempontjából, nézzük meg röviden milyen fázisai vannak az alvásunknak. A mélyalvás és a REM a legfontosabbak, a REM-ben álmodunk, ebből könnyedén felébredünk, az izmok elernyedt állapotban vannak, a szem mozog. Ez egy az alvásciklusban később bekövetkező állapot, a csecsemők azonnal az ennek megfelelő aktív alvás állapotába kerülnek és alvásuk második, kisebbik felében jutnak a mélyalvásba, ahogy már említettük. Ebből nehezebben ébreszthetők fel. Ezután vagy felébrednek, vagy egy következő ciklusba kerülnek. A felnőttekre jellemző 90-100 perces ciklust az iskoláskorukra, 6-7 évesen érik el.

Egy kicsit a természeti népekről

A természeti népek vizsgálata közelebb vihet minket ahhoz, hogy hogyan alakult ki a természetes szülőség, és mit jelent ez az alvásban. A vadászó-gyűjtögető csoportoknál a gyermek mindig valakinek a közelségében aludt el, a napi hordozás közben, vagy a közös ágyban az anyával. Az együttalvás a szülőkkel a világ népcsoportjainak 90%-ában meghatározó jelenség, de erről majd legközelebb. Balin a gyermek 3 éves koráig az anyán alszik el, azután hogy egész nap hordozták, nem babakocsiban tologatva. A maya bébik is 2-3 éves korukig az anyával alszanak, és éjszaka természetesen kiszolgálják magukat és esznek.

A következő részben az együttalvást, továbbá gyakorlati tanácsokat olvashattok az alvásproblémák, a normális alvásciklus kialakításáról.

Anders TF. 1979. Night-waking in infants during the first year of life. Pediatrics 63: 860-864.

Freudigman KA and Thoman EB. 1998. Infants' earliest sleep/wake organization differs as a function of delivery mode. Dev Psychobiol. 32(4):293-303.

Iglowstein I, Jenni OG, Molinari L, Largo RH. 2003. Sleep duration from infancy to adolescence: Reference values and generational trends. Pediatrics 111(2): 302-307.

Harrison Y. 2004. The relationship between daytime exposure to light and night-time sleep in 6-12-week-old infants. J Sleep Res. 13(4):345-52.

Heraghty JL, Hilliard TN, Henderson AJ, and Fleming PJ. 2008. The physiology of sleep in infants. Arch Dis Child. 2008 Nov;93(11):982-5.

KKennaway DJ, Goble FC and Stamp GE. 1996. Factors influencing the development of melatonin rhythmicity in humans. Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, Vol 81, 1525-1532

Lohr B, Siegmund R. 1999. Ultradian and circadian rhythms of sleep-wake and food-intake behavior during early infancy. Chonobiology international 16(2): 129-148.

McNamara F, Lijowska AS, and Thach BT. 2002. Spontaneous arousal activity in infants during NREM and REM sleep. J Physiol 538: 263-269.

Mirmiran M, Maas YG, Ariagno RL. 2003. Development of fetal and neonatal sleep and circadian rhythms. Sleep Med Rev. 7(4):321-34.

Sadeh A, Dark I, and Vohr BR. 1996. Newborns' sleep-wake patterns: the role of maternal, delivery and infant factors. Early Hum Dev. 44(2):113-26

Siegel JM. 2005. Functional implications of sleep development. PLoS Biology 3(5): 756-758.

Touchette E, Dionne G, Forget-Dubois N, Petit D, Pérusse D, Falissard B, Tremblay RE, Boivin M, and Montplaisir JY. 2013. Genetic and environmental influences on daytime and nighttime sleep duration in early childhood. Pediatrics 131(6):e1874-80.

Kocsis Richárd

M.M. esete, avagy a sok méz B12 vitaminhiányhoz vezethet

M.M. esete, avagy a sok méz B12 vitaminhiányhoz vezethet

M.M. született 1928-ban Angliában, egy kis erdőben Sz.H.P-ban éldegélt barátaival és szüleivel. Nagyon korai éveitől kezdve fura, emberekre jellemző tulajdonságokat mutatott, nagyon kedvelte a piros és rövid pólókat, négylábú állat létére az emberi két lábon járást preferálta és kis bocs korától szinte csak kizárólagosan mézen élt. A vizsgált időszakban az egyed egyértelmű és jól beazonosítható viselkedésbeli abberációkat mutatott, amelyeket az egyoldalú, mézalapú táplálkozás miatt fellépő B12 vitaminhiányra vezethettünk vissza. Ismeretesek olyan esetleírások, hogy rókák, mosómedvék, egyéb medvefajták rászoktak az emberi környezetre, a szemeteseket látogatták, hogy a napi betevőt megszerezzék maguknak. A szóban forgó egyed ennél sokkal többet akart, tett, hogy elérje célját. A barátait zaklatta, mély lyukakba próbált bejutni, hogy onnan egy másik faj egyedétől, a nyúlfélék családjának egy speciális, csak itt élő fajától szerezze be a mindennapi mézadagját. A probléma odáig fajult, hogy a legjobb barátját és a környék összes állatlakóját zaklatta a folyamatos mézéhségével.

A táblázat 340g méz vitamintartalmát ábrázolja, egyértelműen jelezve, hogy az esetben az alany, M.M. az A,E,K és B12 vitaminból is hiányt szenved, és ezek okozhatják a fenti leírt nem megfelelő viselkedési formákat.

Az egyed korai képét összevetve egy későbbi fényképével határozottan feltűnik, hogy a sárgaság jeleit mutatja, emellé a két lábon járás, ami feltételezi, hogy az elülső mancsai nem dolgoznak megfelelően, a memóriaproblémák és az állandó fáradtságérzés kétséget kizáróan a B12 vitamin hiányára utalnak. Érdekes hogy ezt a betegséget az állatvilágban mostanáig még nem sikerült kimutatni, csak az emberi adatok alapján vált lehetségessé, hogy a gyermekek ikonjának tartott M.M. esetét sikerült megfejtenünk, külön köszönet az eset feltárójának Alan Alexander Milnének, és természetesen K.Frigyesnek, aki megismertette a magyar gyermekeket az esettel. A közeljövőben remélhetőleg megtörténhet az egyed orvosi, és gyógyszeres ellátása és elindulhat a beteg leszoktatása az egyoldalú, mézalapú táplálékról. Az orvosok remélik, hogy ez megoldhatja a vitaminhiánnyal fellépő egyéb problémákat is. Hajrá.

David MCDONAGH, Steffan Huw Llewellyn: DOES WINNIE THE POOH HAVE A B12 DEFICIENCY? JOURNAL OF INTERDISCIPLINARY SCIENCE TOPICS 2014.